Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-03-01 / 3. szám
10. oldal ttimAKdfct 1973. március hó JAPÁN-KÍNAI VISZONY szél és ahonnét előnye származik népüknek, országuknak. Ez az ész és nem az érzelem elsősége. Ezt a példát — tölünk, Magyarországtól oly meszsze eső földrészről — azért hozom fel, hogy lássuk a mi és a körülöttünk fekvő ellenséges államok gondolkodásmódját. Ugyanis mi rendszerint csak a körülményekben keressük a hibát és nem magunkban. Ez utóbbit igazolja a nem e témakörbe tartozó otthoni erős népszaporulat-csökkenés, melyet csak az abortusz törvénnyel okolnak. Ezzel szemben az oláhok, szerbek, tótok sem éltek és élnek jobb életkörülmények között és mégis igen magas a szaporulat, a múltban és a jelenben is. Igen! őket nem zavarja az orosz uralom, vagy királyság' vagy demokrácia! Nekik megmagyarázták és ők elfogadták, hogy népük fenntartásához és felemelkedéséhez szaporodniuk kell és ezért vállalják is a szegénységet és minden ezzel járó nehézséget. Elvük, szisztémájuk: a nagy család is valahogyan megél; a család majd szorít helyet magának a faluban vagy városban; a falu vagy város növekedve majd helyet szorít magának országukba; országuk növekedve helyet szorít' tágulni fog Európa területén. Hogy ez a szomszéd államok speciálisan Magyarország felé történő törekvése, az más lapra tartozik, az dupla örömükre szolgál. Miért nem csinálja ezt a magyar is? Ehhez a nép körében több lemondásra van szükség (tv, nagyobb lakás, sokszor autóról való lemondás) és lelkiismeretesebb vezetőréteg szükséges, úgy a jelenben, mint a múltban; különösen a múltban. Ezt nemcsak az oláhok, szerbek és tótok csinálják, hanem a kínaiak’ oroszok, négerek — főként Amerikában — is. Egy másik példa: A Vatikán már 30 éve — még a II. világháború előtt diplomáciai összeköttetésben van a Szovjettel. Miért. A jövő, a Vatikán jövője, átmentése miatt, mely nemcsak szellemiekre, hanem igen csak az anyagi jólétre is vonatkozik: mialatt mi a kereszténység — igazi kereszténység, magyar érzésvilágunkkal, átszellemült, túl idealizált turáni Krisztus keresztény-érzés gondolata és bűvölete alatt állottunk. Közben a nagy keresztény államok, USA’ Anglia, Franciaország, stb. az istentelen szovjettel kötött szövetséget. Az istenes, Isten-hivő magyar, finn, észt, bolgár, stb. (japán) népek ellen! Minden néppel fenn kell tartani a kapcsolatot. Különösen az erős népekkel, így az USÁ-val, Angliával’ Franciaországgal, Németországgal, de elsősorban a rokon turáni népekkel. Sürgősen! A románok Pakisztánban voltak ez évben és a románok a turáni Pakisztánnal barátsági szerződést kötöttek, mondhatjuk közvetve Magyarország ellen is. Ez politikailag természetes is, hiszen a románok a kínaiak szövetségesei (titokban), Kína Pakisztán szövetségese; ennek következménye a román-pakisztáni szövetség. Most a magyar emigráció káromol! Hol vannak a turánisták? Mi azt mondjuk: hol van a 30 éves magyar emigráció? Kínával van bárminemű kapcsolat? Nincsen! Pakisztánnal van kapcsolatunk? Nincsen! Japánnal van kapcsolatunk? Nincsen! Törökországgal van kapcsolatunk? Nincsen! (Zárójelben idekívánkozik, hogy van komoly kapcsolatunk Magyarország felszabadítására az USÁ- val, Angliával, Franciaországgal és Németországgal? Nyugodtan mondhatjuk- hogy nincsen; csak jópáran onnan élnek (?) onnan kapják a rebahkot). Jobb későn, mint soha! Gyorsan pótolni kell az elmulasztottakat! Mert amint látjuk a szomszéd árja sváb és germán népeknek már van kapcsolatuk a turáni Kínával és Pakisztánnal, csak a turáni magyarnak nincs! P. L. Azutóbbi időkben igencsak felizgatta a Nyugaton élők kedélyeit mindaz a híranyag, mely arról számol be, hogy egyik Japán küldöttség a másiknak adja a kilincset Pekingben, és vajon mi forrhat ott a kettő “nagy” között manapság. Sajátmagát igyekszik mindenki megnyugtatni azzal, hogy azok ketten úgysem fognak egy tálból cseresznyézni soha.” Lehet, hogy ez az elmúlt világháború idejének a lidércnyomása, de a valóság egészen mást mutat. Kína és Japán között a kapcsolatok, melyek esetleg rövidebb időszakokra megszakadtak — bizony igen régi történelmi időkre nyúlnak vissza, ismét bebizonyítva, hogy bizony nincs új a nap alatt. Kína és Japán között a baráti és kultúrális viszony az írott emlékek alapján legalább kétezer évre nyúlik vissza. Japánnal kapcsolatos feljegyzések találhatók a HAN SHU-ban (a Han dinasztia története), amit PAN KU írt Krisztus után 57-ben. Egy japán küldöttség járt abban az időben Kínában és ennek a látogatásnak az emlékére készített arany pecsétnyomókat, a Han dinasztia adományozta a küldöttségnek, melyeket Japánban találtak meg és KYUSHU-ban, ahol megtalálták, őrzik ma is. KULTURÁLIS KAPCSOLATOK Kr. után a 7. és 9. századok alatt, a Tang dinasztia idejében, különösen 618 és 907 közötti időben a kultúrkapcsolatok az akkori idők mértéke szerint igen kiszélesedett a két ország között. Japán missziók jártak a TANG-udvarokba, melyek buddhista szerzetesekből, diákokból, hajósokból és művészekből állottak. Az írások tíz nagyobb miszszióról számolnak be, melyek létszáma elérte az ötszáz főt is. Legyőzve a tengerek ezernyi veszélyét, ezek a missziók fektették le a két ország közötti széles történelmi kapcsolatok alapjait. Az ősi kínai fővárosban, SIAN-ban, az 1970-es ásatások alkalmával japán ezüstpénzeket találtak, melyeket a WADO-periódus alatt vertek a japánok. Japán diákok tanulmányozták a Tang-dinasztia intézményeit Kínában és hazatérésük után igyekeztek azokat meghonosítani Japánban is. Nagy számú japán élt abban az időben Kínában és sokan végleg ott is maradtak tanulmányaik befejeztével. Kr. után 716-ban ABE NAKAMARO 19 éves korában utazott Kínába tanulmányútra és 30 évig maradt ott. Ez alatt az idő alatt különböző császári hivatalokat töltött be kultúrális vonalon, többek között a császári könyvtár főkönyvtárosa is volt. Hazatérése közben hajótörést szenvedett és a mai Vietnám partjaira vetődött. Kínában azt hitték, hogy meghalt és igen jó barátja a híres kínai költő Li Po egy hosszú elégiában vett fájdalmas búcsút holtnak hitt barátjától. Az ősi Japánban a kínai írásjeleket használták kódexek, emlékiratok, feljegyzések készítéséhez. A későbbi időkben ezek segítségével fejlesztették ki a japán szavak kiejtési módjait és írását. Ezekből az eredetileg kínai írásjelekből alakultak ki a későbbi japán KANA-k. Az egyik ilyen a KATAKANA, mely főleg rövidített kínai íráskaraktereket tartalmaz írott silabuszokban. A másik a HIRAKANA, mely folyékony kínai jelekből áll. A kínai művészeti alkotások a Tang-dinsztia idejében közkedveltek voltak Japánban, melyek óriási kollekcióját ma is őrzik a SHOSOIN Múzeumban, Japán ősi fővárosában NARA-ban. A legértékesebb leletek közé tartoznak egy faragott rácsozat, illatszer égetők, egy katapult, egy sakktábla és egy csiszolt bronztükör. Ugyancsak a kincsek közé tartozik egy TANG-kard is, egy ennek a mintájára készült japán karddal, mely az akkori japán kézművesek hatalmas művészetét és szaktudását bizonyítja. A buddhizmus például az egyik legerősebb kapcsolat volt mindig a két ország között. Japán buddhista papok, többek között SAICHO és KUKÁI, Kínából visszatérve nemcsak a buddhizmus “szutráit” hozták magukkal, de az akkori kínai irodalom és építéstechnáka remekeit is. A TANG-dinasztia idejében például egy buddhista pap, CHIEN CHEN és tanítványai, Japánba visszatérve meghonosították a kínai monostor-építési szokásokat, stílust, szobrászati stüusokat. ők tanították meg a japán szobrászokat a Buddha-szobrok kínai képmásának az elkészítésére is. Ugyancsak meghonosították a kínai gyógyítási és gyógyszerkészítési módszereket is. Az ő érdemük például NARA-ban a csodálatos szépségű TOSHODAIJI monostor építése is, mely ma is csodaszámba megy, meglévő bizonyítékaként a két ország közötti kultúrkapcsolatok régi történetének. GAZDASÁGI KAPCSOLATOK A gazdasági kapcsolatok legalább annyi időre nyúlnak vissza és igen szoros kereskedelmi szálak fűzték össze a két országot már a régi időkben is. Élénk kereskedelem folyt már a TANG-dinasztia idejében Japán és Kína között egészen 1911-ig (CHING-dinasztia). A Sung-dinasztia idejében például 1279 körül, Japánba a legtöbb kínai exportcikk a gyógyfüvekből, fűszerekből, továbbá papíráru, könyvek, damaszt, selyemárukból került ki, míg Japánból importálták a kemény fát, kardot, legyezőt és a lakkfestéket. A japán kardot és legyezőket igen nagy előszeretettel vásárolták az akkori időkben Kínában. Az egyik TANG-császsár, YUAN CHUNG idejében (713—741) vert rézpénzek például elfogadott fizetési eszközök voltak Japánban. De ez tartott még a MING-dinasztia CHENG TSU császár idejében is (1408—1424). Japánban a különböző ásatásoknál eddig előkerült az előbbi időkből származó, mintegy 560.000 darab kínai rézpénz, ami azt bizonyítja, hogy igen nagy kiterjedésben használták azokat a japánok. A 17. századtól kezdődően a SAKOKU időkben (mely az elzárkozóttságot, az elszigetelés korát jelenti Japánban) egyedül csak a kínai kereskedőknek engedték meg, hogy Nagasakiban kikössenek és élénk kereskedelmet folytassanak a japánokkal. A MEIJI restauráció után igen sok intellektuális kínai hazafi utazott Japánba tanulni természettant, fizikát, politikai teóriákat, vallásiam filozófiát, társadalmi teóriákat. 1905-ben érkezett európai útjáról Japánba Dr. SUN YAT-sen is. Itt került kapcsolatba más kínai forradalmárokkal, és akikkel együtt megalakította Kína első, ilyen pártját, a TUNG MENG HUI-t, mely később az 1911-es forradalom eszmei, politikai vezetője lett. A Japánban tanuló kínai intellektuelek ott sajátították el a nemzeti felszabadítás és a forradalom ideáljait és váltak a későbbi politikai fejlemények aktív vezető szereplőivé. Ez úgyszintén igen jelentős, erősen figyelemre méltó tényező a két ország közötti történelmi, kultúrális, gazdasági és politikai kapcsolatok vizsgálatánál. A fentiekben nagyjából öszegeztem egy pár kiemelkedőbb és sokatmondó jellegzetes epizódot, de mindkét ország történetében óriási adathalmaz áll rendelkezésre az érdeklődőknek az évezredes kapcsolatok és főleg szoros baráti szálak bizonyítására. “Nem fognak soha egy tálból cseresznyézni”, ez egy igen alaptalan és helytelen álláspont, mert ma mindkét országban kultuszt csinálnak abból, hogy minél régebbi kapcsolatokat tárjanak fel egymás előtt a barátság további elmélyítésére, a kapcsolatok kiszélesítésére. Mi magyarok ne higgyünk a nyugati álmoknak, mert ezen a téren sokkal mélyebbek a gyökerek, mintsem azt a felületes Nyugat fel tudná fogni. Évezredes történelmi szálakat esetleg ideigóráig össze lehet kuszáim, de gyökerestől kiszaggatni nem lehet! Tartsuk a szemünket Keleten, hátha felvirrad a mi napunk is. (Forrásmunka: P. R. 51. sz., 1972 dec. 22.) (H. O. J.) A turáni magyarok szeretetével köszöntjük a Torontóban működő KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR TÁRSASÁG kiadásában megjelent SUMIR-MAHGAR KÉRDÉSEK és FELELETEK es a "QUO VADIS MAHGAR. vitairat című tartalmában gazdag és ízléses kiállítású füzet "Legyen hát a kis füzet égő szövétneke nyelvészeink, történészeink, teológusaink ifjabb nemzedékének is a kutatási munkába való ezirányú további bekapcsolódásához, hogy — az egyetemi tanszékek által nyújtott lehetőségeket is felhasználva — derítsen fényt a magyar nép igazságára!” — ezt kívánja a kiadó és ehhez a munkához kíván sok sikert lapunk.
