Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-03-01 / 3. szám
1973. március hő 9. oldal TÜKÖR Turánizmus és az emigráció Ma, 20—25 év után kezd kinyílni az emigrációs magyarság szeme. Ma kezdi látni Amerika döntő szerepét a világban, Ázsia döntő szerepét a magyar nép további életében. Ha Ázsia elbukik, akkor az erősen megfogyatkozott magyarság meg fog szűnni. Túlzás? Nem igen. Ha viszagondolunk az elmúlt 50 évre (nem évszázadokra, mert akkor még erős volt a magyar nemzet és gyengébbek a körülöttünk lévők) látjuk: német tervek, most szláv tervek, megsemmisítési tervek. Ázsia! Japán- Kína, Pakisztán, Törökország: csak a turánizmus menthet meg. A magyar nép személyileg kiváló egyénekből áll. Kiváló tudósai, művészei és sportolói vannak: (Ide kívánkozik, hogy tehetségtelen politikai vezetőik), de mint tömeg, összeségében felét sem éri el az egyénnek! Politikus népnek tartjuk magunkat. Joggal, hiszen mindig és mindenki politizált és politizál. Ha azonban szétboncolgatjuk bel- és főként külpolitikánkat és megnézzük az eredményt, akkor legtöbbször azt látjuk, hogy az nem más, mint érzelmek halmaza. Azaz: a világot olyannak szeretnénk látni- amilyennek mi elképzeljük, főként érzelmeinken keresztül. Röviden: mi a világot érezzük és kevésbé látjuk. De azért célszerűen tenni valamit*az más. Azt csinálja a román, cseh, szerb és más népek. Nálunk a magasfokú érzelem párosul a nagyfokú becsületérzéssel. Mi mindig az igazságra és becsületre hivatkozunk, ami mindig, de különösen ma csak a magyar nép lelkében van meg; tehát olyasmit követelünk másoktól (magunktól is) — az egész vüágtól, amiből nincs nekik. Ez már nevetséges, szinte butaság. A magyar emigráció politkája ezt még jobban visszatükrözi. Nem térek ki rá részletesen ezekre, hiszen pro és kontra megírják azokat a pártok és irányok sajtói. A másik, hogy az emigráció elmaradt az időtől. Ma a politikai irányok és célok nem 50 évenként (sőt több) változnak mint valaha, hanem 10 évenként; esetleg az ideológiák érnek meg 50 évet. A magyar emigráció — különösen az 1944-es még a második világháború előtti idők ész és érzelmi (főként utóbbi) politikáját követi a disznótoros vacsorák és bálok alkalmával. De nini, mi történt? Felfedezték 20—25 év után, hogy az USA nem váltja meg a világot és nem: tesz külön lépéseket Magyarország felszabadítására — az igazságosság nevében — sőt! A szovjetnek utat mutatott 1956- ban az ország lerohanására és rabságba döntésére. Derék emigrációnk csak most 14—15 évvel később kezd ráeszmélni, hogy valami baj van az USA-imádat körül. Most kezdi pedzeni az emigráció egy része, hogy változtatni, fordítani kell a politikai irányon. Most kezdik meghallgatni a turánistákat és ezzel a gondolattal szimpatizáló régi jobboldal egy részét és az 1956-os magyarokat. Most a Kard és Kereszt Mozgalom is csatlakozott a “turánizmushoz”. Újság is van, ami már turáni híreket és közleményeket közöl: ez a Szittyakürt. Az igazság kedvéért közölnünk kell, hogy első újság- amely a turánizmussal foglalkozott, ill. közleményeinek helyet adott az a Melbourne-ban megjelenő reformátusok lapja volt, amiben Dr. Kossá Barna írt, ki az emigrációban felélesztette a turánizmust. Voltak folyóiratok, ahol a turánizmusról írtak (de újság csak egy volt) ilyenek: Túrán, Turáni Szemle — Belgium, Keleti Figyelő (ezt dr. Kossá Barna szerkesztette), majd a Túrán helyett megjelenő Nap Fiai és végül Kelet Népe. De mint újság első a melbourne-i lap volt. Miért emelem ezt ki? Mert megérdemli az előzőek után. Azután az újság több ember kezébe kerül, mint a folyóirat- mely szinte csak szaklap. Ha a melbourne-i lap volt az első, akkor most a Szittyakürt az. örülünk, hogy van egy újság, mely helyet ad, sőt örömmel közöl Ázsiáról és a turánizmusról politikai és ismeretterjesztő dolgokat. Sajnos, vannak magyar nyelvű lapok, amelyek nem hogy nem közölnek, hanem egyenesen turáni ellenesek. Ilyen a Katolikus Magyarok Vasárnapja az Egyesült Államokban és az Ausztráliai Magyarság. Ezek a lapok még Ázsiáról sem szívesen írnak, arról az Ázsiáról ahol az emberiség közel fele él; hol egy államban 750 millió ember él; hol a világ harmadik állama — Japán van; ahonnan az emberiség kultúrája és civilizációja ered. Igaz, annál többet írnak az egyházról és a papokról. Ez nem volna önmagában hiba — hiszen ők is vannak. A hiba ott van, hogy “csak” azokról és “csak” a jó oldalaikról írnak. Szóval a Szittyakürt igyekszik mai szemmel látni és írni. Ehhez tartozik a hazai események ismertetése is, mert otthon él 10 millió magyar és nem itt kint. Legyen még kezdeményezőbbek a lap munkatársai és a körülötte lévő magyarok; keressenek összeköttetést az előbb említett turáni népekkel. Döntő fontosságú a magyar népre nézve a fenti népekkelvaló kapcsolat felvétele. ® a.c j’kaS' . ,jL,v i~É" j) y k j \ 14t iiw. Jji ^ j i br.. J\ 4 3 if'-J v-L‘;a t JC AÜl-jlí: ö:s j ■ d;J Jlc wjt 1 d.-4J>. Ojliaj ÓjU WVi A magyar—török turáni testvériség ápolásának szárnybontogatása ez a dokumentum, amely egy Törökországban 1877-ben megjelent könyv első oldaláról való. A könyv testvérnépünk egy csoportjának 1876. április 8-tól május 9-ig tartó magyarországi látogatása után került kiadásra. Ma már, sőt évek óta diplomáciai-, kultúrálistudományos és sportkapcsolat van a nem turáni román, osztrák, jugoszláv kormány és a turáni Kína között. Kevés ilyen nehézkes nép van, mint a magyar — szinte átalussza életét, ami külpolitikai mozgását illeti. Most kezdenek ráeszmélni, hogy Ázsia is van politikai értelemben is, mert most kezdenek róla írni. Mikor fog ez eredményt hozni? Hány év múlva? Amikor már legalább 10 éves késedelemben vagyunk. Mikor fog ez a magyar és a többi turáni nép köztudatában elterjedni? Bezzeg Szent Istvánról minden évben ezer és ezer oldalakat írnak, de hogy ma mi történik a világban, vagy hogyan fordíthatnánk Magyarország sorsán végérvényesen és nem szezon-szerűen, csak arról hallgatunk. Visszatérve: előzőén azt írtuk, hogy a magyar emigráció politikája elmaradt az időtói, lemaradt. Ez az egyik főhiba. A másik a politikai idealizmus, ennek válfaja a politikai becsületesség. A magyar nép magasfokú érzelmi nép, azután a becsületesség és főként az igazság az ideálja. Inkább az érzései, mint az ész szerint cselekszik. Ezzel nem azt mondom, hogy ésszerűtlen- hanem, hogy két közel egyforma dolognál feltétlenül az érzelmi momentum a döntő. Ehhez hozzájön a temperamentum és kész lehet egy helytelen cselekedet, vagy ítélet. Nagy százalékban befolyásolja az érzelem-, igazság- és becsületesség, mely igen sok esetben nem azonos a célszerűséggel. Sajnos, ez a politikai meglátásnál is érvényes és ez vonatkozik a magyarság minden rétegére (csak magyar származásuakat értünk alatta). A magyar nép ideálista— becsületes felfogását, mely testén-lelkén átrezdül, nem tudjuk megváltoztatni (ez faji adottság), de a politikai államvezetőkét igen- ill. azoknak nem szabad üyennek lenni, nem szabad idegen népekkel együttérezni, hanem csakis kizárólag, hidegen a magyar nép valódi érdekét nézni, aszerint cselekedni. Még a nép gondolkodását is lehet ily irányba befolyásolni — felvilágosító munka által. Ezek után láthatjuk, hogy miért tud oly hamar terjedni idegen népek ideológiája, ha abban “igazság és becsületesség” szólam van és idealista gondolatok. Azt már kevesen boncolják szét és látják meg, hogy a hirdetett igazság “csak” az ideológiát készítő nép igazsága — és nem más népeké és úgy a miénk sem. Ilyen volt a német nemzeti szocializmus, mely szocializmus csak a németekre vonatkozott; ilyen az orosz nemzetközi kommunizmus, mely csak az oroszoknak és más szláv népeknek szolgál- de nem mifelénk magyarok felé. Ezek sohasem elvontan összes népek felé szóló igazságok, hanem csak a kibocsájtó népnek vagy fajnak, a többi más népek csak annak eszmei — majd gyakorlati csapdájába esik. így kell vennünk a kínai népnek, azaz a turáni fajnak kibocsájtott “maoizmust”, ill efajta szocializmust, vagy az előzőén 1930—1940-es években élő japánizmust, vagy a magyar hungarizmus mozgalmakat. Viszont időben és térben mindig a vezető nagy, erős állam politikai vonala vagy izmusa kell, hogy legyen a kisebb azonos fajú népeknek. Tehát: ahogyan jó volt a német nemzeti szocializmus annakidején a németnépnek- úgy jó volt a japánizmus és hungarizmus (nacionalizmus) az akkori időben az úgynevezett turáni fajú népeknek. (Európában azonos politikai ideál a finn, észt, bolgár és a török népnél). Viszont ma jónak kell lenni a mai korszellemben élő maoizmusnak az előzőek alapján, mint korszellemnek a turáni népek felé. (Bár igen aggódom Japán miatt, aki szintén vezető nép szelleménél fogva. De erről máskor). Miért? Mert egyfajú népeknek tömörülniük kell, hogy el ne pusztuljanak és arra mindig az évtized, vagy évtizedek legerősebb turáni állam és nép politikája a legmegfelelőbb, erejénél fogva. Kis dolgok és különálló kis népek a “mai “nagyosítás” mellett háború nélkül is elveszhetnek. A következő világháború pedig a fajták és földrészek háborúja lesz, hol egyenesen szükségszerű a faji tömörülés. Tudom, hogy itt erről lehet kontra kérdések és magyarázatok ezreit felvetni, de az nem változtat a szigor valóságon a mai lét és jövő kérdésében. Ami jó volt az 1930—40-es években de nem sikerült), az nem jó ma. Illetve azt a maihoz kell átcsiszolni, hiszen a lényege mindkettőnek azonos; és ez a szocializmus. Észre kell végre már vennünk, hogy csak az angolszász világ kapitalista — köztük élő kereskedő néppel. — A többi népek részben vagy egészében szocialisták. A jövő útja a jelenlegi állapotok szerint arra halad, mely alól még az angolszászok sem lesznek kivételek. Viszont döntő, hogy melyik népcsoport szocializmusával halad a magyar nép, vagy egyes önző vezetők után ellenszegül annak. Ezt nagyjából mindenki látja, csak a disznótorozó (vatikán-hivő) magyar emigráció nem. Példa az érzelmi motívumokra: A pápa őszentsége fogadta Titót- Golda Meiert, stb, az összes kommunista államvezetőket vagy megbizottait, de nem fogadta a katolikus ex-argentín elnököt, Peront. Igaz, Peron a múlté; a világ államainak nagy része nem akarja. Itt is jelentkezik a magyar érzelmi vonal, melyet az emigrációs sajtón és személyi beszélgetéseken jelentkezik. Ez nem igazságos és nem becsületes dolog, hiszen mindenki tudja, hogy Peron mit csinált Argentínában annakidején. Felemelte a népet, jobb anyagi színvonalra emelte. Igaz ez egy kicsit a papság és a nagykapitalisták kárára történt. Viszont a román, jugoszláv- osztrák, stb kormányokat és sajtót ez hidegen hagyta. Mi hasznuk lehet Peronból? Semmi, ők mindig arra fordulnak, ahonnan erősebben fúj a
