Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-02-01 / 2. szám
12. oldal. «IttVAkÖfct 1973. február hó KARCOLATOK JUGOSZLÁVIÁRÓL TITO SZTÁLIN CIPŐIBEN JÁR Úgy látszik, hogy a 80 éves Tito halála előtt Sztálin cipőjét öltötte lábára. Tito, a Komintern egykori kádere nem hajlandó beismerni sem saját életének, sem az általa teremtett "szocializmusnak” kudarcait. Másként nem lehetne megérteni, miért állította félre az utóbbi évek során leghűségesebb és legrégibb munkatársait. Tito csak egy képet szeretne a jugoszláv kommunizmus történetére hagyni: a magáét. Saját személyének ily méretű előtérbe helyezése s a kommunizmus természetéből fakadó módszerek nem eredményezhettek mást, mint azt, hogy a hamisíthatatlan sztálini diktatúra fedője ismét rácsapódott Jugoszláviára. Ennek egyik bizonyítéka az, hogy december elején külügyi államtitkárrá nevezték ki Milos Minicset, aki ugyanakkor miniszterelnök-helyettes is lett. Ö jelenleg 58 éves s 22 éves korától párttag — a jugoszláv "Visinszky”-nek tekintik. A Párt egyik legvéresebb beosztottját látják benne. Mikor a németek megszállták Jugoszláviát, már a pártapparátus alkalmazottja volt, mégis sikerült legálisan élnie szülőföldjén 1943-ig. 1943-ban Minies eltűnik, de 1944— 45-ben kilép az árnyékból, s mint a szovjet titkosrendőrség különleges osztagainak védence elkezdi a tisztogató akciókat, a rendkívüli törvényszék vezetője, melynek sok tízezer szerb, szlovén és montenegrói hazafi esik áldozatul "antikommunizmus” ürügye alatt. Tito kijelentette, hogy nem tér vissza a szovjet érdekkörbe. Erre már nincs is szüksége. Bírái, rendőrei, új hívei a szovjet KG-vel karöltve dolgoznak máris a nyugati világ ellen, nemzetközi síkon is. Gazdasági téren a titóista Jugoszlávia az 1948—49-es bukástól csak a kapitalista "kölcsönök" segítségével tudott megmenekülni, amit azóta is rendszeres időközökben megújítanak. Ugyanakkor 1955 óta számtalan szovjet segélyt is elfogadott, ajándék vagy kölcsön gyanánt. Most Tito ismét felvett 20 millió dollárt 14 nyugati banktól, ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy Jugoszlávia résztvegyen ezentúl a KGST ülésein, míg Moszkva újabb hitelt nyújt neki 540 millió dollár értékben 2%-os kamat mellett. Cserébe Tito szoros együttműködésre kötelezte magát a Szovjetunióval, hogy mindegyikük a maga legmegfelelőbb taktikáját alkalmazza a még szabad nyugati államok alapjainak megingatására. (Monde Et Vie — 1973. jan. 5. szám.) • TÉNYEK ÉS SZÁMOK A jugoszláv munkások "önigazgatják" üzemeiket. Mindemellett: elrendelik Jugoszláviában a "túlzó” milliomosok üldözését; 50 millió dollárra becsülik a turisztikai iparból évente befolyó, de elrejtett bevételeket; 250 millió svájci frankra becsülik a jugoszláv igazgatók, technokraták és egyéb burzsujok által svájci bankokban elhelyezett letéteket; a decentralizált bankrendszer a befektetésekre szánt összegnek több, mint felét kezeli s az üzemeket hitelpolitikájának aláveti; 300.000 munkanélküli él Jugoszláviában s egymillió jugoszláv munkás dolgozik kapitalista kizsákmányolásban külföldön; a munkások sztrájkba lépnek, mint pl. novemberben Split-ben, mert nem kapják kézhez teljes fizetésüket; több, mint 200 sztrájk tört ki már Jugoszláviában az "önigazgatás” bevezetése óta. A jugoszláv munkások “önigazgatják” vállalataikat, de a nagyüzemekben az önigazgatási bizottságok munkahelyegységekre való tagolása azok hatalmát szétforgácsolja, ugyanakkor a "technikus” gárda szakemberei az igazgató köré tömörülnek s hatalmuk igen erős; olyan üzemekben, ahol a tőkebefektetés vegyes, vagyis külföldi tőke is jelen van, az önigazgató bizottságok hatáskörét egy közös vegyes bizottság tölti be, mely a külföldi vezetőkkel együttműködik; Tito elnök ma, az önigazgatás bevezetésének 20 esztendős múltja ellenére, beismeri, hogy: "Döntő pillanatban vagyunk, s a legégetőbb kérdés most az, hogy a munkásosztály képes lesz-e uralni a teljes társadalmi termelést s megszerezni magának a politikai és társadalmi döntésekben a vezetőszerepet, vagy pedig a munkásosztály érdekei ellen törő reakciós erők fogják learatni a győzelmet?” (A "Borba” 1972. okt. 19. számából.) • ÉLETCÉL NÉLKÜL Az hogy a híres jugoszláv író, Mihajlo Mihajlov ismét börtönben ül, az csak a felületes szemlélő előtt tűnik úgy, mintha hirtelen egy idomtalan kő került volna bele a 13 hónappal ezelőtt elkezdett jugoszláv megfélemlítő irányzat mozaikjába. Az 1934-ben orosz emigráns szülők gyermekeként született Mihajlo Mahajlov 1965-ben a szlávisztika előadója volt a horvát Adria-parton fekvő Zadar város egyetemén, mikor a jugoszláv büntetőmozgalom fogaskerekei közé került. Mihajlov a “Moszkvai nyár 1964-ben” című tanulmányával keltett botrányt, mely a tekintélyes és politikailag ártalmatlannak számító belgrádi "Delo” c. irodalmi lap 1965 januári füzetében jelent meg. Mihajlov írásában beszámolt a Szovjetunióban 1964-ben tett látogatása során nyert tapasztalatairól, pontosabban arról, hogy mi maradt meg ott az egy évtizeddel korábban lezajlott "XX. pártkonferencia” utáni "sztalintalanításból” — s nézete szerint ez az egész "sztalintalanítási akció” csak egy erkölcsi bohózat volt. Arra is felhívta olvasói figyelmét, hogy a Szovjetunióban már a húszas évek elején is voltak gyűjtőtáborok. Ezért vált Mihajlov már 1966 őszén és 1967 tavaszán a politikai büntetőbíróság áldozatává. Pedig ő csak a párt egyeduralma ellen kívánt küzdeni, egy "demokratikus szocializmus” megvalósulását tűzte ki célul, s ennek megvalósítására irodalmi folyóiratot kívánt alapítani. Az 1967 áprilisában egy belgrádi kerületi törvényszék előtt lefolyt perében e célkitűzéseitől nem is tántorodott el. Az ellene hozott ítélet kíméletlen volt, s annak végrehajtása kegyetlen. Az államhatalom a reá kiszabott 3 és fél éves börtönbüntetésből egy napot sem engedett el. 1974-ig minden írástól eltiltották. Mikor pedig 1970 őszén a New York Times-ben Mihajlov tollából tanulmány jelent meg a művészek és a társadalom összeütközésének problémájáról, a jugoszláv ügyészség ismét akcióba lépett. Elítélése jól bebeleillik a súlyos politikai ítéletek hátterébe, melyeket a jugoszláv politikai élet 1971-es fordulata óta a megtisztogatott pártvezetőség kívánságának megfelelően írók és publicisták ellen hoztak. (Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1973. jan. 9.) ZSIDÓ VOLT-E LENIN? A "hatnapos háború” óta a kommunista pártokon belül csaknem ugyanolyan nagy hasadás tapasztalható, mint ellenfeleik táborában. A prágai incidens világosan megmutatta, milyen mély e hasadás: moszkvahű és cionista kommunisták ádáz haraggal állnak egymással szemben. S mindkét fél minden eszközt megragad, hogy a másikat letaglózza: a moszkvahűek azzal vádolják ellenfeleiket, hogy árulók s az amerikai kapitalizmus cinkostársai, míg a cionisták ráfogják a Szovjetunióra és Lengyelországra, hogy üldözik a zsidókat. E harc közben néha érdekes felfedezésekre lehet bukkanni. A cionista csoport nemrég tette közzé annak a vizsgálatnak eredményét, melyet Marietta Chaginian örmény újságírónő folytatott le a Szimbirszk-i levéltárban, mely város Lenin szülőhelye. A kutatás célja az volt, hogy fény derüljön a híres Nizsnij-Novgorod-i vásárok eredetére. melyek megalapítói között szerepelt annak idején Marietta Chaginian nagyapja is. A vizsgálat során az újságírónőnek feltűnt, hogy az első résztvevők jegyzékéről Sender Blank kereskedő neve egyszer csak eltűnt, hogy később Alexander Blank alakban újból felmerüljön. A keresztnév megváltozása azt jelentette, hogy a zsidó kereskedő és családja ortodox hitre tért át, közöttük Miriem nevű leánya, ki 1835-ben született Szimbirszkben. Szimbirszk nevét az újságírónő igen jól ismerte, hiszen e várost ma Ulianovnak hívják, mégpedig Lenin neve után, ki eredetileg az Ulianov családnevet viselte. Nem volt nehéz tehát levonni a vizsgálatból azt a következtetést, hogy a Nizsnij—Novgorod-i vásáron résztvevő zsidó kereskedő leánya és Lenin anyja egy és ugyanaz a személy volt. Mirjemből a keresztség felvétele után Maria Alexandrovna lett s később Ilia Nikolajevics Ulinov-hoz ment férjhez, JÖJJÖN MÁR A nagymindenség végtelenjében fürkésző szemem jövendőt kutat. Zord világkép vihartengerében sok csalódott ember keresi az elvétett utat. Jönnek hamis igét hirdető álpróféták, megváltó eszmét hoznak tarsolyukban. Ismertek? Újak? Nem egészen mindegy! Ha az emberek nem okultak, nincs világosság az agyukban. Folyik az agymosás, a szemek vakulnak; gondolat-szabadság és tiszta-látás vége. Iiélekölő — lélekbúvároknak aljas módszerével becsapott emberek csalódásban égnek! Lesz kiút? Majd akkor, ha nyílnak a szemek, mikor tisztán látók vezetnek népeket. Mikor jön az idő? Sok ember úgy várja. Jöjjön már a világ Igaz Prófétája! Hozza el az Ige beteljesülését, égesse hamuvá hamisságok fészkét, s a lélek romokból építsen újvilágot, erkölcsöt, békét hozzon és az igazságot! Hajdúhegyi János e házasságból származott a vörös Oroszország későbbi ura és parancsolója. Chaginian asszony ki próbálta adatni kutatásának eredményét a Voproszy Isztoril c. orosz történelmi folyóiratban. Ez 1964 nyarán volt. A szovjet cenzúra azonban az ügyet túl komolynak tartotta s előbb a Politbürot riadóztatta. A Politbüro az ortodox egyházi hatóságoktól kért ellenőrzést, hogy Blank valóban áttért-e annak idején a keresztény hitre. Az akták átvizsgálása után a Politbüro úgy határozott, hogy megtiltja Chaginianné felfedezésének közzétételét. Indokul azt hozták fel, hogy ha Lenin maga nem tartotta szükségesnek, hogy zsidó eredetét feltárja, akkor most is tiszteletben kell tartani akaratát. S bár Lenin zsidónak számított a héber jog szerint, a cionizmust mindig üldözte a munkásmozgalmon belül. Ennek ellenére nem rejtette soha véka alá rokonszenvét a zsidóság felé, s befolyását hatékonyan érvényesítette zsidók érdekében. Az antiszemitizmust elítélte s igen súlyos büntetéssel sújtotta. Zsidókkal vette magát körül, a Vörös Hadsereg megszervezését Trockira bízta, a Komintern vezetését Zinovjevre, s utódjául Szverdlovot szemelte ki. “Lectures Francaises" • Jugoszláviában elkészült az első magyar nyelvű játékfilm, a Teher, melynek forgatókönyvét Deák Ferenc fiatal délvidéki író írta. Rendezője Vük Babies. A parasztság mai helyzetéről szóló film főszerepeit a szabadkai színház magyar művészei, valamint belgrádi színészek alakítják. • • A Szabadkai Népszínház december közepén tartotta Tóth Ferenc vajdasági magyar drámaíró Jób című versesdrámájának ősbemutatóját. A darabbal a színház a Sterija Játékokra is pályázik. • • A Nagybányai Állami Magyar Színház ebben az évadban ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Előadásait az 1971—72-es évadban nyolcvanezren tekintették meg. Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cim — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $7.00 — egyes szám ára 50e Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102
