Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-02-01 / 2. szám
10. oldal «IttVAKOkt 1973. február hó AMERIKA HÁBORÚS POLITIKÁJA Ez a elme a Dali amerikai ezredes által írt történeti műnek, amelyben mint szem- és fültanú tárja fel az Egyesült Államok állandó háborúskodásának okát és hátterét, a háborúk hiénáinak pokoli üzérkedését. Az adatokat egy könyvismertetőből vesszük. Dali ezredes veje volt Roosewelt amerikai elnöknek, történeti forrása tehát hiteles, mivel a háborút előidézői és folytatói között élt, velük gyakran érintkezett. Rooseweltről elmondja könyvében, hogy vonzó külsejű volt és ha valakit kedvelt, vagy ha azt óhajtotta, hogy valaki kedvelje őt, szinte ellenállhatatlan volt. Roosewelt, hogy államelnök lehessen, elkötelezte magát nemzetközi pénzhatalmaságoknak — állítja Dali. — S azok már kezdettől fogva kihasználták őt a támogatás fejében. Megkapták tőle az aranytartalék fölötti rendelkezés jogát és beleugratták őt a második világháborúba, ami végülis a Morgenthau-tervhez és a yaltai áruláshoz vezetett. Dali ezredes az amerikai konzervatívok tekintélyes szóvivője és a kommunizmus ellensége. Könyvében sajnálkozással írja meg az amerikai politika hibáját, jogellenességét. “Azzal kezdődött — írja, hogy Wooderow Wilson, aki a nemzetközi pénzembereknek szintén lekötelezettje volt, bevezette az ‘1813 the Federal-rendszert’ és bevezette a fokozott jövedelmi adót. Az első rendelkezés megfosztotta a Kongresszust ama hatalmától, hogy pénzt nyomasson illetve veressen; átutalván azt az említett rendelettel a nemzetközi bankároknak. Ez s a Council of Foreign Relation a felelős azért, hogy Amerika a két nagy világháborúban résztvett, aminek a következménye a kommunizmus megszületése lett.” Dali nézetét az amerikai konzervatívok nagy része vallja. Idézete súlyos vád Wilson ellen. Wilson ugyanis Porter James, McCumber és North Dakota szenátora előtt bevallotta, hogy “Az Egyesült Államok akkor is háborúba lépett volna, ha Németország nem folytatott volna háborút és nem bánt volna jogellenesen a ‘mi állampolgárainkkal’” .... Dali szerint Wilson főként azokkal érintkezett, akik Amerika nacionalizmusára és haszonra irányuló politikáját adósságba juttató nemzetközi politikára építették. Dali ezredes, aki azelőtt telekügynök volt a Wall Streeten, úgy véli, hogy az 1929-es “börze krachot” is a vüág pénzügyi hatalmasai idézték elő szándékosan. A börze-krachot a napi forgótőke megsziikítésével idézték elő azért, hogy Hoower elnököt lemondásra kényszerítsék, a népet elszegényítsék és maguk meggazdagodjanak. . .! Megemlíti azt is, hogy 1929 augusztusában Bernard Baruch és Churchill együtt látogatták meg Franciaországot és Skóciát, valamint, hogy a börze-csőd napján, október 24-én 2 óra 15 perckor Winston Churchill megjelent a börze látogatási galériájában. Mialatt Rooseweltet előkészítették a Fehér Házban a jelölésre, profeszszor Felix Frankfurter, ifj. Henry Morgenthau és Bernard Baruch gyakran meglátogatta a számottevő elnököket. Midőn 1933 januárjában Baruch látogatását FDR-nél bejelentették, elmondta Baruch a fiatal Dalinak, hogy az ezüst jó befektetés volna és hogy a világ ezüstkészlete öttizenhatodának birtokában van! Néhány héttel később — Roosewelt elnökké való választása után egy hét végen — az a hír terjedt el, hogy a Kongresszus — a nyugati ezüstbánya tulajdonosokkal szembeni barátságos gesztussal — felhatalmazza az USA pénzügyminisztériumát, hogy az ezüst szabadpiaci árát megkétszerezhesse! ... így keresett Baruch milliókat az ezüstön is — verejték nélkül! Dali ezredes véleménye, hogy a hasonló pénzügyi hatalmasságok — akik Wilsont befolyásolták és a börze-csődöt is kiváltották — a második világháborút arra használták fel, hogy Hitlert — aki az aranyfedezetű pénzrendszert elvetette és helyébe a cserekereskedést bevezette — megsemmisítsék ... Ahogy Wilson 1917-ben tette, úgy vezetett bennünket Roosewelt népünk nagy többségének ellenére a második világháborúba — írja Dali. .. majd bemutatja azt is, miként kínálta fel Roosewelt Pearl Harbort a japánoknak csalétekként: “a légvédelmet és repülőanyahajót visszavonták, hogy a japánok támadását lehetőbbé tegyék úgy, hogy Amerikát mintegy a hátsó ajtón háborúba vigyék.” A kongreszszusban lelki kínt mutatott Roosewelt, amelyet állítólag az eset váltott ki belgle. Azzal farizeus módon félre vezette környezetét és a népet. Utána jogtalanul elejtette Kimmer admirálist és Schort tábornokot, hogy saját gonosz háború-űzését leplezze ... AZ UTOLSÓ NEGYVEN ÉV TRAGIKUS ESEMÉNYE: Különösen érdekes az idézett mű huszadik fejezete. Abban leírja Dali Earlevel, Pennsylvania kormányzójával való beszélgetését. Amikor 1943-ban Earle Roosewelt elnök tengerész attaséja volt Isztambulban, egyik reggelen bekopogtatott hozzá hotelszobájába Wilhelm Canaris admirális, a német titkosszolgálat híres főnöke. Elmondta neki, hogy “sok német hazafi szívesen eltávolítaná Hitlert és kész volna békét kötni úgy, hogy ha az nem lenne feltétel nélküli megadáshoz kötve — mert ahhoz a német tábornokok sohasem járulnának hozzá. Ha Roosewelt jelét adná a német hadsereg ilyen módon való kapitulációjának elfogadásához, a békekötés eredményre vezetne. Abban az esetben a német hadsereg védekezni tudna a vörös invázió ellen.” Ezt a javaslatot egy titkos ülésen Fritz von Papén német követ, egy buzgó katolikus és báró Kurt von Lersner rögzítette. Az még 18 hónappal a normandiai partraszállás előtt — 1945 május 8 előtt — történt. Earle keserűen panaszkodott Rooseweltre, akit táviratilag többször is kért a németek becsületes megadási szándékának elfogadására, azonban — szerencsétlen módon — a Fehér Ház erősebb befolyása döntött — mondja erről Earle. A német népet teljesen meg kellett tömi. Mindegy, hogy közben sok amerikai katona is megsemmisült a borzasztó cél elérésében. Roosewelt elhanyagolta az alkalom felhasználását, sőt úgy vélte, hogy Earle javaslata bizonyosfokú árulás is egyben . . . Áthelyezte őt a Pacific-tengerre... Dali szerint Rooseweltet a Morgen-thau-terv szerkesztője: Morgenthau, Baruch, Harry Daxter White és Alger Hiss tartotta kézben. A háború azután még 18 hónapig folyt és azzal végződött, hogy a szovjet megszállta Budapestet, Berlint és Prágát, ahol ma is ott van. Dali ezredes sajnálatosnak tartja, hogy Amerika feltétel nülkül keveredett a háborúba, amely 239,049 halottat, és hallatlanul nagy nemzeti adósságba került az ország. Ideális célját pedig — amiért harcolt — nem érte el. Csupán a kereszténység ellenségeinek használt és amellett kommunista zsarnokságba döntötte fél- Európát és Ázsiát. Könyvében elmondja továbbá Dali azt is, miként adott az árulás együttese: Morgenthau, Harry Daxter White és Harold Glasser (valamennyi a pénzügyminisztérium tagja, hihetetlen módon a Szovjetnek pénznyomó lapot speciális papírral és tintával, A cseh-szlovák köztársaságot a szlovákok megkérdezése nélkül alapították. Benes nem óhajtott szlovák részvételt sem a kormányban, sem a béketárgyalásokon. A békekonferenciára megírt kétes értékű emlékiratok segítségével állítólag olyan új államot akart életre hívni, mely egy "második Svájc”-hoz lett volna hasonlítható. A csehekből és a szlovákokból egyetlen népet kívánt faragni, amit azonban nem Isten alkotott. Ez a mesterségesen létrehozott nép a történelem iróniája volt. A szlovákok önállóságát és egyéniségét nem volt szabad meg sem említeni, mert ez a cseh-szlovák állam felbomlását jelentette volna, amint ezt Domin, a prágai cseh egyetem rektora kijelentette: "Ha elfogadjuk azt az elméletet, hogy a csehek és a szlovákok két különféle nemzetet alkotnak, ezzel kimondanánk a csehszlovák nemezti állam halálos ítéletét". A cseh és csehbarát álláspont ellen a szlovákok nyíltan és erélyesen tiltakoztak. Hlinka kereken kimondta: "Nem létezik cseh-szlovák nemzet, van viszont egy cseh nemzet és egy szlovák nemzet. Mi nem vagyunk csehek, sem csehszlovákok, mi csak szlovákok vagyunk és mindig szlovákok is akarunk maradni. Egy becsületes szlovákból sosem lesz cseh! Éppoly kevéssé létezik csehszlovák nemzet, mint ahogy nem létezett osztrák-magyar nemzet". Ugyanígy vélekedett erről V. Dvortsák szlovák politikus is: "Vannak csehek és vannak szlovákok, de nincsenek csehszlovákok. Sem dr. Kramár, sem Masaryk professzor nem ejtették ki egyetlen pánszláv kongresszuson sem azt a szót: csehszlovákok. Ez a fogalom teljesen új politikai kitétel, amelyet a csehek jelenlegi imperialista politikájuk céljából találtak ki". Ferdis Juriga már 1918. október 31-én kifejezte erre vonatkozó aggodalmát: "nem fognak-e minket is felfalni a csehek". A prágai parlamentben pedig így nyilatkozott: "Újra és újra ki kell harsonáznunk a világba, hogy a csehszlovákok nem képeznek egy nemzetet, hanem két nemzetet, s két különböző nyelven beszélnek". A csehszlovák elméletet az egységes cseh és szlovák nemzetről nem erősítette meg a Szentmártoni Deklarációt sem. Pedig ez azt nyilatkoztatta hogy Kelet-Németországban állomásozó katonái zsoldpénzét ott nyomassák és két éven át azzal fizethessenek, valamint hogy a ‘választott menekültek’ — az amerikai adózók költségére — abból élhessenek és meggazdagodhassanak ... Az egész mintegy 19 milliárd dollárt tett ki... Ez a papírdollárral való szélhámoskodás — Amerikát illetőleg — nem első eset volt a háború alatt és után. Korunkban is 70 milliárd fedezetlen papírdollár van forgalomban a világon — mint a jólértesültek vélik. Ami a Dali által ismertetett történeti szereplőket illeti, csaknem egytől egyig a választott néphez tartoztak. Ezek a világellenes gonosztevők azonban nemcsak megrögzött és cinikus kártevők voltak, hanem ostobák is. Ostobák, mert gyűlöletükben nem láttak a jövőbe, amelyben — éppen az ő tetteik és hasonló gonosztevők tettei folytán — fajtájuk számonkérése hatványozott mértékben fog folyni... SzöUösy S. ki, hogy "a szlovák nép a nyelvileg és kultúrtörténetileg egységes csehszlovák nemzet alkotóeleme”. A csehszlovák népről felállított elméletet főként cseh történészek és filológusok hozták létre. A "csehszlovák” fikció ellen, amit Masaryk, Kramár, Hodza, Chaloupecky, Prazák, Krofta és első sorban Benes képviselt, a Cseh Akadémia így nyilatkozott: "Nemzetünkben egy új törzset számlálunk. Eddig különbséget tettünk morvák, hannákok, szlovákok, stb. között, a háború alatt azonban az újságoknak köszönhetően egy új törzs keletkezett: a csehszlovákok. Csaknem hihetetlen, hogy újságíróink, kik pedig cseh iskolába jártak, ily szörnyszülött kifejezéseket használnak, mint a "csehszlovák" szó. Mert hát mik is tulajdonképpen a — csehszlovákok?” A csehszlovák fikció legádázabb ellensége Jehlicska volt: "Inkább legyünk az ördöggel, mint a csehekkel ... A csehek és a szlovákok ugyan testvérek, de a cseh a Káin és a szlovák az Ábel!" Jehlicska a száműzetésben is Prága kellemetlen figyelmeztetője maradt s gyakran keresztezte Benes útjait. Mindketten gyűlölték egymást, méghozzá joggal. Az emigrációban Jehlicska inkább politikusnak tűnt, mint teológusnak, bár a legfurcsábbak közé tartozott. Később feladta teológiai pályafutását s majdnem kizárólag egy magyarbarát értelemben vett autonómia kérdésének szentelte tevékenységét. Számtalan memorandumot terjesztett fel a Népszövetséghez, a nyugati hatalmakhoz s a világnyilvánossághoz, s ezekben mindig a szlovákok nemzet önállóságáért szállt síkra. A szlovák kérdés megoldását a magyar állam keretében kívánta megoldani. Megalapította a Szlovák Nemzeti Tanácsot, mely nemcsak szlovákokat, hanem magyarokat is számlált tagjai között. Újságokat, folyóiratokat adtak ki s különféle módon próbáltak a csehszlovák államnak és képviselőinek borsot törni az orruk alá, amihez a prágai politikusok bőséges alkalmat szolgáltattak. A mozgalom célja, mint mondtuk, a szlovák autonómia megvalósítása volt a magyar állam keretében. Kiadó: Matús—Cérnák Intézet 5 Köln 1, Postfach 100924. (Cs.) MIK TULAJDONKÉPPEN A CSEHSZLOVÁKOK Kivonat a “Slowakei" c. müncheni lap 11. számából.
