Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-02-01 / 2. szám
8. oldal tflTTVAKÖfct 1973. február hó A16. Magyar Bál New Yorkban Emigrációban élő magyaroknak társadalmi életük fenntartása szempontjából rendkívüli fontossággal bír egy bálnak a megrendezése. Itt olyan magyarokkal is lehet találkozni, akik egyéb társadalmi vagy politikai életben nem vesznek tevékenyen részt, öregek a rég nem látott baráttal találkoznak a fiatalok pedig itt ismerik meg egymást, amely a magyar jövő szempontjából rendkivüli fontossággal bír. Ezekkel a gondolatokkal rendezte meg a Kereszt és Kard Mozgalom 1958-ban az első “Magyar bált". Azóta eltelt 15 év, sok világeseményt megértünk és politikai hullámzást, a "Magyar Bál" ezek dacára semmit sem vesztett fényéből, egyedül az arcok cserélődtek ki ami természetes. A 16. “Magyar Bál”-t 1973. január 20-án rendezte meg a Mozgalom New York Hilton hotelban. Idén a szokottnál is ünnepélyesebb és magyarabb volt a bál megnyitása, v. Serényi István töltötte be immár 15-ször a szertartás vezetői tisztségét. A zenekarnak tusst vezényelt, miközben a résztvevők felállva ünnepelték az 1972-es bálkirálynő Szilágyi Katalin díszes bevonulását. Czagány Géza haladt gyönyörű faragott magyar címerrel a kezében a bálkirálynő előtt, két oldalt botosok mentek ifj. Viczián Antal és Lázár Attila. Ebben a rendben a főasztalhoz kísérték a bálkirálynőt, akit Vasvári Zoltán háznagy fogadott. Ezután páronként vonultak be a nyitó párok, a lányok gyönyörű fehér díszmagyarban, a fiúk fekete ruhában magyaros nyakkendővel, kezükön fehér kesztyűvel és elfoglalták helyüket a zenekar előtt. Ezt követte az ima a kürtös fújta, mindenki állva hallgatta végig az imát. Utánna a szertartás vezető köszöntötte a megjelenteket, majd Szilágyi Katalin emelkedett szólásra és elmondotta, hogy édesapja Szilágyi Imre faragta a művészi magyar címert és azzal adja át Vasvári Zoltánnak a Kereszt és Kard Mozgalom vezetőjének, hogy ezzel is elismeri azt az áldozatos magyar munkát, amelyet a magyar nép és az ifjúság érdekében végez és legyen ez a címer jelképe a mozgalom győzelmének. Vasvári megilletődve néma felállással köszöni meg a gyönyörű ajándékot, v. Serényi bemutatja a nyitópárokat: Balogh Anikó—Kiss Tibor, Dworzsák Judith—Garthweite Dave, Gordon Katalin—Varsányi Tamás, Körbl Márta—Németh Imre, Sárossy Katalin—Kuhta Róbert, Simándy Zsuzsanna—Danku Attila, Szerafin Katalin—Kochis Gábor, majd virágcsokrot nyújt át Molnár Mária tánctanárnőnek, aki 14. éve tanítja a nyitó párokat. A nyitó tánc idén nyíltszíni tapsot váltott ki a jelenlevőkből. A nyitó tánc után felkéri a bál háznagyát, hogy a bálkirálynővel nyissa meg a bált. A botosok kíséretében Szilágyi Katalin és a háznagy levonulnak és keringővei megnyitják a bált. Kiváló zenekar Nagy Ferenc vezetésével a hangulatot egyre fokozta. A suppé csárdást már igazi magyar kedvvel járják. Közben v. Serényi elindítja a bálkirálynői tisztségért a nemes versenyt. Idén a bálrendezésében egy újítást vezettünk be, volt bálkirálynők végezték a vendégek fogadását, Balogh Helén, Vasvári Enikő és Kovács Anikó. Mialatt a vendégek szórakoztak a lányok nagy izgalommal gyűjtötték a szavazatokat, amelyeket egy urnába tettek és végül egy bizottság megszámolta a szavazati jegyeket. A számolás után a szertartásvezető nagy izgalmak közepette kihirdette az eredményt. Az 1913-as “Magyar Bálkirálynő”-i címet elnyerte Körbl Márta óriási küzdelemben fej fej mellett haladva. Az első számú udvarhölgy Sárossy Katalin lett. A koronázási szertartást az előző évi bálkirálynő Szilágyi Katalin végezte. Majd a győztes lányok édesapjuk karján táncra perdültek. A záróráig a legnagyobb hangulatba és igaz magyar testvériséggé forrott össze a bál közönsége. Mindenki egy szép emlékkel távozott és azzal a gondolattal, hogy jövőre még szebbé fogják tenni a "Magyarok Magyar Bálját". Nem volna szép a rendezőségtől, ha nem emlékeznénk meg azokról, akik a szürke hétköznapokon dolgoztak a bál sikeréért. Címek és kartokékok megírását végezte Vasvári Zoltánná és Vasvári Enikő. Meghívó kiküldését és összeállítását végezték Wolauschek György és felesége és kislányuk Erzsébet, Tamási Béla és felesége, Balogh Jánosné, Ambrus Árpád, Bodor Péter, Szabó Kamii, Czagány Géza és Károly László. Rendezésben segédkeztek Róka Béla, v. Tarkőy Árpád, Nagy Sándor és felesége és Nagy János. Bálkirálynői választó számokat hímezte özv. Kovarcz Emilné. A pénztárosi tisztséget már 13 éve Horváth Mártonná töltötte be igen nagy hozzáértéssel. A bálkirálynői választási pénztárosi teendőket Maurer Frigyes látta el közmegelégedéssel. E helyről is hálás szívvel köszönjük meg a védnököknek és mindazoknak is, akik egy jó szót szóltak a bál érdekében és vendégeket hoztak. a Magyar Bál Rendezősége HOZZÁSZÓLÁS PETŐ TIBOR CIKKÉHEZ A Magyar Hírek múlt évi 22. számában Pethő Tibor cikket írt “Hazafiság itthon és külföldön” címmel. Nagy általánosságban jó cikk s általános elveit tényleg minden jó magyar magáénak vallhatja. A cikk igaz elvei ott siklanak ki, ahol ellenzi a nacionalizmust, s ellentétbe jut az azt követő soraival “az igazi hazaszeretet olyan politikát követel, amely az egész magyarság fizikai, szellemi és erkölcsi megerősödéséhez vezet, a népet menynyiségben és minőségben egyaránt fokozza”. És itt van a nagy ellentmondás közöttünk és a mondjuk az otthoni hivatalos irányvonal között. Mi az “egész magyarság” alatt nemcsak az otthoni, vagy az emigráns magyarságot értjük, hanem az elszakított hazai földön élő és sorvadó magyarságot is. Ez a harmadik csoportba tartozó magyarság kell, hogy égető problémája legyen minden magyarnak, s elsősorban az otthon élő magyarságnak. Védelme és fenntartása elsősorban az otthoni magyarság kötelesége hivatalos vezetői útján. A cikkben kifejtett szép szavak üresen kongó szavak maradnak addig, amíg hazánk mai vezetői nem éreznek sorsközösséget jogtalanul elszakított nemzettestvéreinkkel, s nem emelik fel védő szavukat azoknak eltiprása, elsorvasztása, elszegényítése és beolvasztása ellen. Az elszakított magyarság, mely a magyar nemzet testének területén él, etnikai folytonoságban a csonkahaza magyarságával mindenkor kellene és kell, hogy az otthoni magyarság vezetőinek figyelő és védő keze alatt éljen. A mai körülmények között nincs mód és alkalom, hogy ez a sok milliós magyar tömeg visszatérjen az egy hazába, de bűnös felelőtlenség lenne a jószomszédi viszony égisze alatt nemtörődömséggel nézni azoknak eltékozlása helyrehozhatatlan bűn. Sajnos, hogy a múlt évtizedekben és századokban nemtörődömül nézték a magyar tömegek lassú, de biztos beolvasztását a szlovákságba, a románságba. Az évszázados bűnök nem igazolhatnak azonos magatartást ma. Állítólag ma függetlenek vagyunk, nincs Habsburg uralom. Fajtánk védelme, segítése elsődleges köteleségünk. Nem lehet elfogadni azt, hogy az igazi patrióta az, aki a népeket összefűzi, mint írja Pethő. Az igazi magyar patrióta az, aki faját védi, támogatja és szereti. Mi valljuk a népek összefűzését, de csak addig, amíg az magyarságunk faját és fenntartását nem veszélyezteti, s figyelmeztetnünk kell minden más népet, hogy minden magyar, s elsősorban az elszakított magyar a mi vérünk, s a mi védelmünk (otthoni magyarság vezetőinek védelme kellene, hogy legyen) alatt áll. A magyar bárhol is legyen: nem politikai vagy ideológiai árucikk, hanem test és vér belőlünk, és jóléte, szabadsága és fejlődése nem lehet megegyezés tárgya, hanem egy axioma, ami nem tűr eladás és vétel tárgyát. A jószomszédi viszony, említsük csak mint példát Csehszlovákiát, mióta a világ fenn áll kétoldali hatástól függ. Az nem jószomszédi viszony, ha a csehek Szudéta-vidékre telepítik akaratuk ellenére a csallóközi magyart, ha kiutasítanak magyar tömegeket ezeréves földjéről egyik napról a másikra, minden nemzetközi jog ellenére, nem jószomszédi viszony az, ahol a magyar másodrendű polgár, s lassú elsorvasztása államprogram. Minden államnak nemcsak joga, hanem kötelessége is idegenben élő, s elsősorban jogtalanul elszakított nemzettestvéreinek védelme. Igen, kell a jószomszédi viszony, de nem fajtestvéreink kipusztítása árán. A jogos védelem éppen elősegíti azt, hogy más népek is tiszteljék népünket és megadják magyar fajtánknaz az őt megillető életteret éppen a jószomszédi viszony érdekében. Még csak egyet, igen, egyet értek Pethővel abban, hogy az igazi hazaszeretet ... “az egész magyarság fizikai... megerősítéséhez vezet”. Bár úgy lenne. Töröljük el a nemzetellenes abortusz törvényt, emeljék ki nemzetünket a fajszaporodás statisztikájának utolsóelőtti helyéről, hogy újra erős és hatalmas legyen a magyar s ellent tudjon állani a bennünket körülölelő, s halálos szorításban tartó szláv gyűrűnek, védjék, erősísték a magyart az elszakított területeken. Legyen élő figyelmeztetés, hogy az osztrákok már a Balatonig akarják elrabolni hazánk földjét, a csehek ugyanott akarnak ölelkezni a szerbekkel, s a románok egyelőre megelégszenek a jövőben a Tisza-vonallal. Egyetlen bástya minden ellen, mint írja Pethő a magyarság (de minden magyarság — mondom én) fizikai és szellemi megerősítése nemcsak papíron, hanem a valóságban is, hogy a 14 milliós magyarság számban és erőben nőjjőn, túlszárnyalva az utódállamok népszaporodását, s így biztosíthassa hazánk fejlesztését s fenntartását újabb évezreden át. Az igazi hazaszeretet nem frázis-halmaz, hanem élő valóság legyen nemcsak idekint, hanem otthon is, s akkor valóság lesz Pethő elgondolása, mindaddig azonban az csak szép, de üres frázis halmaz. Marikovszky Zoltán MOZGALMI HÍREK Az Amerikai Magyar Lövész Egyesület téii harcászati nagygyakorlatát 1973. márc. 3-án és 4-én tartja a Pa.ban lévő lövész tanyán. Beérkezési időpont: 1973. márc. 3. déli 12 óra. Étkezésről minden lövész maga gondoskodik. Az Amerikai Magyar Lövész Egyesület Pöttyös Bálját 1973. május 12- én szombaton este 8 órakor tartjuk Passaicon, a "President Palacé"-ban. Kérjük a dátumot előjegyezni. BA KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja .XV. évfolyam 2. szám — 1973. február hó, Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 256 Dayton Ave., Clifton, N.J. 07011
