Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-02-01 / 2. szám

1 2. oldal «ItfVAKÖfcT 1973. február hó rMIKÉNT LETT DÓSA FORRADALMÁR? A Szittyakürt 1972. évi decemberi számában "A Dózsa év végére” cím alatt tanulmány jelent meg M. Ka­­tonka Mária tollából. A tanulmány­ban sok érdekes, kevésbé vagy egyál­talán nemismert adat van; nincs azonban szó arról, miként került Dó­sa a hadak útjára, miként lett sere­ge forradalmi sereggé. Azt a hiányt pótolva szeretném a Dósáról szóló ismeretet gyarapítani. íme: Dósa György, székely nemes volt. Történeti szereplése úgy kezdődött, hogy egy országos vásárra, az egyik székely városban — Székelyudvarhe­lyen vagy talán Sepsiszentgyörgyön (?), a katonai helyőrség állatok rek­­virálása céljából egy különítményt küldött, amely megkezdte ott a rek­­virálást. Az állatokért fizetett is, nem is... A székelyek megtagadták az álla­tok átadását, mire a katonák erő­szakhoz folyamodtak. Az erőszak erőszakot szült: a székelyek botok­kal, szekér-lőcsökkel védekeztek és támadtak a fegyveres katonák ellen. Az öszecsapás — amelynek mind a két részről több halottja és sebe­sültje lett — a katonák vereségével végződött... A székelyeket Dósa György vezette az ellenállásban. Utána menekülnie kellett. És menekülnie kellett a töb­bi székelynek is, aki résztvett a ka­tonák elleni harcban. Útjuk a délen a török ellen harcoló magyar sereg­hez vezetett, ahol beálltak katoná­nak. így kezdődött a Dósa katonai, majd forradalmi szereplése. A török ellen harcoló magyar se­regben eltöltött bizonyos idő múlva Dósa párbajt vívott a török sereg vezérével, az akkor szokásos módon: a két sereg közötti réten. A párvia­dalban legyőzte a török sereg vezé­rét, annak fejét levágta. Azért a tet­téért tüntette ki őt Ulászló magyar király aranylánccal és arany sarkan­tyúval. Abban az időben már a pápai ko­ronára vágyó és a török sereg meg­semmisítésére komolyan törekvő, ki­tűnő politikus Barkóczy Tamás bíbo­ros megkezdte a törökök ellen indí­tandó keresztes had szervezését. A sereg tagjai többnyire jobbágyokból álltak, akiknek előre megígérték, hogy ha a háborúból hazatérnek, sza­bad emberek lesznek. Az ígéret hatá­sa nagy volt és sokan jelentkeztek katonának. Ugyan melyik jobbágy paraszt nem vágyott volna a szabad életre? A sereg élére vezér kellett. Bar­kóczy Tamás több magyar főúrnak és katonatisztnek felkínálta a sereg vezéri tisztségét, de egyik se vállalta a "proletár sereg” vezetését. Úgy esett Barkóczy választása Dósára, aki el is fogadta a megtiszteltetést, mert valóban becsületes szándékkal akart a törökök ellen harcolni. A sereg Rákos mezején táborozott. Felszerelése és élelmezése hiányos volt, mert Barkóczy és Dósa hiába kérte a földesurakat, hogy segítsék a hadsereget és lássák el élelemmel, azok megtagadták a segítséget. Mi lett a következménye? Az éhes kato­nák rabolni, gyújtogatni kezdtek Bu­dán, aminek elsősorban is az üzle­tek — amelyeknek tulajdonosai fő­ként zsidók voltak — estek áldoza­tul. A katonák leütötték vagy megöl­ték az ellenállókat, mint az olyan esetben mindig történni szokott. Dósának — a nagyobb katasztrófa elkerülése okából — tovább kelett vonulnia Rákosról. Útját Ceglédnek vette, ahonnan délre akart tovább­vonulni, mert akkor még szilárd volt a törökök-elleni felvonulási szándéka. Cegléden a hozzácsatlakozott Mé­száros Lőrinc katolikus pap — aki a sereg szellemi irányítója volt — ki­áltványt szerkesztett, amelyben fel­tárta a jobbágyok nyomorult sorsát, s azok számára több szabadságot, emberségesebb bánásmódot, tűrhe­­tőbb életsorsot követelt. Kiáltványát a ceglédi piactéren olvasta fel, ami nagy lelkesedést váltott ki. A táboro­zás alatt többfelől is futárok érkez­tek ,akik elpanaszolták, hogy földes­uraik kínozzák odahaza a hadba­­vonultak családtagjait — karóhoz kötik, ütlegelik, kerékbetörik, sőt meg is ölik őket — csupán azért, hogy azzal hazatérésre kényszerítsék a hadbavonult jobbágyokat, mert mert földjeik szántatlanok-vetetle­­nek maradnak nélkülük. A híreket hallva, felbőszült a sereg és mostmár nem a török ellen, ha­nem a földesurak ellen fordult. Meg­indult a kastélyok kifosztása, fel­gyújtása, a földesurak és családtag­jaik kínzása, gyilkolása ugyanúgy, mint azt az urak cselekedték a job­bágyokkal. Dósa nem bírta többé fékezni, fe­gyelmezni katonáit — s meglehet, hogy a hírek hallatán maga sem akarta már. Délfelé vonulása alatt kegyetlenül pusztított a sereg. Közben a földesurak is sereget szerveztek Dósa ellen, amely Szeged tájékán találkozott a Dósa seregével és indított harcot. Dósa seregében rác jobbágyok is voltak, akik a csata alatt átpártoltak a főurak seregéhez s azzal a csata sorsa eldőlt, mégpedig az urak ja­vára. Mészáros Lőrinc elmenekült dél­felé a szerb lakosság közé. Dósát el­fogták és az ismert módon: tüzes trónon, fején tüzes koronával kegyet­len módon kivégezték. A borzalmas kínzást — krónikások szerint — fő­papok és papok is végignézték. Mészáros Lőrincet nemsokára szin­tén elfogták. Őt is árulás jutatta el­lenségei kezére, szerb árulás, öt nem tüzes trónon, hanem tüzes rácson sütötték meg az urak, miként a pe­csenyét szokás. Ha csak ezt az egyetlen magyar népirtást vesszük is figyelembe, nem csodálkozhatunk azon, amit a kom­munista forradalom kezdetén elkö­vettek Magyarországon, mert "A nép emlékezik" —, bár a kegyetlenkedé­seket a legtöbb esetben zsidó hóhé­rok, "komisszárok” hajtották vagy hajttatták végre... Várady I. • Pozsonyban rövidesen megnyílik a kézművesek múzeuma, amely kiál­lítja a helybeli iparosok ügyességé­ről, szaktudásáról szóló dokumentu­mokat a legrégibb időktől kezdve napjainkig. A kéművesek múzeuma összegyűjti az asztalosok, az ötvö­sök, fafaragók és más kézművesek munkáit. Érdekesnek ígérkezik a XVIII. és XIX. században Pozsony­ban előállított órák gazdag gyűjte­ménye. KEDVES OLVASÓINK! Megvételre keressük az alábbi könyveket: Borbély László: HALÁLRAÍTÉLT (Gyakran ellenőrizendő) Mikszáth Kálmán: A KÉT KOLDUSDIÁK Molnár Ferenc: A PÁL UTCAI FIÚK Farkas Imre: AZ IGLÓI DIÁK PETŐFI SÁNDOR EMLÉKÉRE AZ EGYESÜLT MAGYAR EGYLETEK PÁRTFOGASÁVAL A CLEVELANDI MAGYAR SZÍNHÁZ TÁNCCSOPORTJA 1973. MÁRCIUS 4-ÉN VASÁRNAP DÉLUTÁN 4 ÓRAI KEZDETTEL bemutatja című műsorát A VALLEY FORGE HIGH SCHOOL AUDITÓRIUMÁBAN 9999 Independence Blvd., Parma Heights, Ohio KÖZREMŰKÖDNEK: BERES FERENC I ÚJVÁRI VIKTÓRIA a Magyar Nemzeti Filharmónia szóló-énekese a Vígszínház Clevelandban élő művésze KOREOGRÁFUS: ZONGORÁN KÍSÉR: SOLTAY ISTVÁN PAKU ISTVÁN Adomány: 5.00, 4.00 és 3.00 dollár Yves de Daruvár könyvéről Yves de Daruvár az idén adta ki Magyarország drámai végzete” című könyvét, melyről már régebben kí­vántunk beszámolni. Az író magyar katonatiszt és francia anya gyerme­ke, s 20 éves korában a legbátrabb francia hazafiak között harcolt Lec­­lerc tábornok hadseregében, aki a Szahara szívéből kiindulva kezdte meg felszabadító hadjáratát. A szer­ző, aki egyben a Felszabadítási Rend tagja, brilliáns pályafutása után a trianoni szerződés 50. évfordulója al­kalmából ismertetni kívánta atyai ha­zájának tragédiáját, felhíva egyben a mai fiatalok figyelmét, akik az el­ső világháborús korszakot már nem ismerik ,az elméleti elképzelések ve­szélyességére. Szükségtelen, hogy va­laki jól ismerje a balkáni kérdése­ket, vagy az osztrák—magyar kapcso­latok történetét; ezt a drámai erejű könyvet a nem-szakértők is könnyen megértik. A szerző kivételes ésszerűséggel és a lehető legvilágosabban leírja, ho­gyan találkozott össze néhány rosz­­szul értesült vagy a társadalmi és gazdasági realitásokat megismerni nem kívánó idealista, a győzelmektől megrészegedett békeszerződés készí­tőkkel, akik képtelenek voltak elő­ítéleteiktől megszabadulni. A békeparancs következményei rémségesek voltak sok-sok millió em­berre, akiknek életét a szerződés al­kotói kettétörték. Nem úgy történt, amint azt Trianon megvalósítói meg­hirdették: nem büntették meg a "go­nosz elnyomókat”, s nem szabadítot­ták fel az "elnyomottakat”. "Magyar­­ország drámai végzete” nem más, mint egy kollektív őrület története. S ez esztelen intézkedés kegyetlen és igazságtalan kihatásaiból fejlőd­tek ki végső fokon a második világ­háború csírái __ Pierre Berthier "LA CITÉ”__________________ (BRÜSSZEL) _ 1972. december 5-i számából A XII. Magyar Találkozó Zárónyilatkozata A XII. Magyar Találkozó 1972. no­vember 24-e és 26-a között Cleve­­landban megtartott tanácskozásait az alábbi zárónyilatkozattal rekesz­tette be: 1. ) Tartós európai békét és bizton­ságot Kelet-Közép-Európa elrende­zése nélkül várni nem lehet. 2. ) Kelet-Közép-Európa igazságos elrendezésének egyik alapvető köve­telménye a szóban forgó államok függetlenségének visszaállítása és a szovjet csapatoknak Magyarország és a többi kelet-közép-európai orszá­gok területéről való teljes kivonása. 3. ) A "status quo”-hoz való ragasz­kodás eleve kizárja az igazságos ke­let-közép-európai elrendezés lehető­ségét, ezért a "status quo” magyar szempontból elfogadhatatlan. 4. ) A kelet-közép-európai kérdés rendezését, valamint az európai biz­tonságot és tartós békét jelentősen előmozdítaná egy semleges zóna lé­tesítése, nagy általánosságban egy­részről Szovjetoroszország, másrész­ről Kelet- és Nyugat-Németország és Ausztria között. 5.) Az igazságos béke létrehozása és megtartása érdekében a nyugati államok magyar származású polgá­rainak nagy többsége azt kéri a nyu­gati hatalmak kormányaitól, hogy a Európai Biztonsági és Együttműkö­dési Konferencia tárgyalási pontjai közé vegyék fel a kelet-közép-európai Semleges Zóna megteremtésére irá­nyuló javaslatot, valamint e terüle­tek igazságos elrendezésének kérdé­sét, mint az európai biztonság és együttműködés alapvető követelmé­nyeit. Dr. Nádas János A Magyar Találkozó Állandó Titkárságának vezetője 1450 Grace Ave., Clev., OH. 44107 U.S.A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom