Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-02-01 / 2. szám
Szocializmust - de magyar módra! 1973. FEBRUÁR HÓ, XII. ÉVF. 2. SZÁM Ára: 50 cent «ITTVAKÖltT A HUNGÁRIA SZABADSAGHARCOS MOZGALOM LAPJA Magyarországi helyzetjelentés — FRANCIA NYELVŰ NAPI- ÉS HETILAPOK TUDÓSÍTÓINAK TOLLÁBÓL — Magyarország teli van most is titokzatosággal. Erről azonban nyugaton keveset beszélnek, mintha a nyugati közvéleményt feszélyezné, sőt szégyenbe hozná Budapest nevének puszta kiejtése. Pedig sok minden történt az 1956-os események óta. Azóta az ott fennálló rendszer talán az összes keleti országok közül is legszilárdabb, bár belül mélyreható változások mentek végbe. Az oroszok úgy fizettek az általuk elkövetett erőszakért, hogy Kádárnak számos lehetőséget engedélyeztek arra, hogy az életkörülményeket megjavítsák. Budapest kirakatai a legcsábítóbbak az összes vasfüggöny mögötti országok kirakatai közül. Csak úgy roskadoznak a fogyasztási cikkek súlya alatt, kiváltképpen élelmiszerek dolgában, hogy a magyar viszonyokat nemcsak a lengyelek, de még a csehszlovákok is megirigyelhetik. Kétségtelen, hogy Magyarország az a keleteurópai állam, mely erején felül él. — Ez sajnos, nem fog soká tartani — mondta nekem egy magyar — az oroszok egy szép nap "rendet fognak” nálunk is teremteni. S ez nagyjából már meg is történt. A fordulatot a november 15-én megtartott központi bizottsági ülés jelentette, mely gátat vetett az 1968-ban bevezetett reformnak, a beruházásokat csökkentette s az árakat felemelte, hogy az inflációs jelenségek ellen megindulhasson a harc. Az oroszok azt hiszik, hogy az 1956-os felkelés emlékei már eléggé elhalványultak, s hogy Magyarország az orosz orthodox állásponttól eltérő útra lépett, s így megengedhetik maguknak, hogy a magyarokkal szemben hatékony zsaroló eszközökhöz nyúljanak. A magyar ipart egyszerűen zár alá helyezték azáltal, hogy annak jövőjét, sőt jelenét is a szovjet nyersanyag és energiaszállításoktól helyezték teljesen függőségbe. Azáltal, hogy nem voltak hajlandók hosszú lejáratú kereskedelmi szerződést aláírni Magyarországgal, bármely időpontban nyomást gyakorolhatnak a magyar gazdasági életre, s ezen keresztül a politikára, mivel a magyar ipart bármely pillanatban megfojthatják nyersanyag- és kőolajszállításaik leállításával. A magyarok ezzel teljes mértékben tisztában vannak, s a Budapesten jelenleg észlelhető rossz hangulat minden látszólagos könnyebbség ellenére ennek tulajdonítható. — Szomorú országban élünk — ismerte el magyar barátom. Nem ok nélkül tartja Magyarország a világrekordot válások és öngyilkosságok terén ... "Aspects de la France" 1973. I. 11. • A magyar sajtó két hét leforgása alatt három híres magyar író és művész öngyilkosságáról számolt be. Kamondy László fiatal regény- és színműíró, számos felkapott novella és színdarab szerzője, október 23-án, az 1956-os forradalom évfordulóján vált meg az életétől. A 40 éves Dómján Éva, a pesti színházközönség egyik kedvence, s a 41 éves Kondor Béla festőművész, a tokiói világkiállítás díjnyertese, a velencei biennálé kitüntetett művésze, az 1972-ben a párizsi Galliéra-múzeumban megrendezett modern magyar művészeti kiállítás egyik legünnepeltebb résztvevője szintén önkezűleg vetett véget életének. A budapesti lapok valamennyi tragikus aktus okát "személyes jellegű körülményekben” jelölték meg. "Figaro", január 10. • Csak ne legyen semmi "zűr”! Az 1973-as Magyarország boldognak érzi magát, hogy megtarthatta vezetőjéül Kádár Jánost. Néhány héttel ezelőtt, Brezsnyev budapesti látogatásakor ugyanis sokan kétségbe vonták esélyeit. A szovjet pártvezér — súgták egymás fülébe a pestiek két sütemény között a pesti cukrászdákban — azért jött, hogy megadja a kegyelemdöfést a gazdasági reformnak, s hogy a magyar pártvezetőségtől nagytakarítást követeljen. Ha azonban a hivatalos és félhivatalos szóvivőknek hihetünk, a "nagytakarítás” elmaradt, s Kádár nemcsak, hogy helyén maradhatott, de még az új gazdasági mechanizmus is csak kisebb simításokra, s korrektivákra fog szorulni. A Párt által elhatározott intézkedések kizárólag technikai jellegűek, s nem kell bennük semmi mást látni — hangoztatta egy gazdasági szakértő. Kissé korlátozzuk a beruházásokat s bizonyos mezőgazdasági terményeknek juttatott állami szubvenciókat. Ezek klasszikus infláció-ellenes intézkedések. Mivel nálunk csakugyan "túlfűtés” következett be, meggondolatlanul magas beruházásokat eszközöltünk. Ilyen értelemben véltük hasznosnak, hogy a kormány ismét szigorúbban ellenőrizze az üzemek működését. A hivatalos álláspont szerint Brezsnyevet Kádár teljes mértékben megnyugtatta, s a szovjet pártvezér végülis helyben hagyta a magyar gazdasági mechanizmusban alkalmazandó korrektívákat s igent mondott az új reformhoz. Az új korrektívák ellenzői ezzel szemben azt mondják, hogy az igazság másként fest. Brezsnyev nem akart erőszakot alkalmazni, mert a Helsinkiben megrendezendő európai értekezlet előtt el kíván kerülni minden "zűrt”, s nem akarja Nixon elnökkel helyreállított jó viszonyát kompromitálni, sem a francia választásokat kedvezőtlenül befolyásolni. Moszkva még jól emlékszik arra, hogy csehszlovák hadjárata diplomáciai visszavonulást eredményezett. Másrészt azonban világos, hogy a Szovjetunió kül- és belpolitikai okokból egyaránt nem kívánja a magyar útkeresés folytatását. Budapesten a pesszimisták úgy gondolják, hogy az oroszok nem nézhetik jó szemmel, hogy birodalmuk tőszomszédságában gazdasági prosperitás következzék be, hiszen országuk berendezése még most is a fogyasztás megszorításán alapul. Már pedig hogyan magyarázható a magyar gazdasági élet prosperitása? Az 1968. január 1-én életbe léptetett reform a hatósági ellenőrzés csökkentésére volt alapítva ugyanakkor rugalmasság jellemezte a tervközpont és az egyes vállalatok közötti viszonyt. Jellemző a hangulatra, hogy a magyar sajtó jelenleg már nem használja a nemrég még oly divatos kifejezéseket, mint "gazdasági reform” és "új gazdasági mechanizmus”. Az újságírókat pedig, kiket egy évvel ezelőtt még gyakran meghívtak a reform csodás eredményeinek megtekintésére, most inkább arra serkentik, hogy élvezzék ki Budapest szépségeit, de ne nagyon vizsgálgassák a november 14—15-i központi bizottsági ülés által megszövegezett száraz rendelkezéseket. Pedig e szövegek elég aggasztóak. A hangsúly ismét a centralizáció visszaállításán, az ideológiai éberségen és a politikai felelőségen van. Figyelmeztetést kaptak az írók és a művészek is: a határozat záró szakaszában arra intik őket, hogy juttassák érvényre azt az elvet, hogy a szocilaizmussal ellenséges irányzatok és alkotások, melyek népünk érdekeit sértik, ne jussanak el a nyilvánosság elé. Egyes írók arról panaszkodnak, hogy műveiket sem állami támogatással, sem maguk költségére nem adhatják ki. L“Express", 1973. jan. 8—14. (Cs. V. L.) n nadolu Arrivée de' pobnaises | J ä la fron+: ^^Vj^űninoise inán ''Tfoortts Tien Chah (Ré#on de Taobkent) re potorwis construisent ít tour de bras, itftnes defensives. De teur cótí 20 000 hemmt« . Hoogmise survcittent la frontié. Atfreux dótait : accm-illent les Hongrois. face Bunrnque de gtomuse V ''/■'"Attila avec Nous, - comme des béres, á la \ *.»ses. Ért Hon«j«(e mérne le Parti Unitié du People Ho moh, ^•1 . ii H*. MACARLAR, TA§KENT’TE «ATTÍLA bízímle...» díye karsilandi PARIS (Özei) — Fransa’da yaymlanan «Le Neuveau Juvenal» Gazetesi bír süre önce Türkistan’in Taskent böl gesindeki Sovyet askerl harekáti ile il gili önemli bir haber ne?retti. Hür Dünya Milletlerinin dikkatini ?eken ha bere göre, Ruslar büyük bir telá$ ile h udut boylanna asker yigmaktadir. Bu • (Devami Sa. 7, Sü. 7 de) Professzor TÓTH IMRE szabadságharcos bajtársunknak a Hungária Szabadságharcos Mozgalom törökországi megbízottjának lelkes munkája nyomán több turáni testvérlapunk adott híradást a Kínai Népköztársaság felé történt diplomáciai lépésünkről. Tóth Imre testvérünk turáni szemmel és lélekkkel munkálkodik a töröknyelvű újságokban nemzetünk szabadságáért és a független Magyarországért!
