Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
10. oldal *mm kom 1972. január hó „Nem rendszert, hanem szabadságot” A montreáli Magyar Hírlapban (XIII. évfolyam 46. szám.) “Nem rendszert, hanem szabadságot" címszó alatt a vezércikkíró erősen, de az ostobák rosszindulatával kritizálgatta az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc 15. évfordulóján Montreálban mondott megemlékezésemet, melynek keretein belül nagyjából vázoltam a Hungária Szabadságharcos Mozgalom célkitűzéseit is. Tekintettel arra, hogy a vezércikk írójának annyi mersze már nem volt, hogy nevét is aláírta volna a kesergése alá, nem is kívánok itt egy ködbe burkolt valakivel vagy valakikkel vitába szállni, de feltétlen meg kell világítani egy pár vészesen eltévelyedett kijelentést, mely emigrációnkra a legkárosabb hatást gyakorolta az elmúlt 27 év alatt. Az már a legtermészetesebb dől gok közé tartozik itt az emigrációban, hogy ha egy csoport végre kisüt valami újat és főleg nagyszerűt, akkor a tehetetlenek, a bársonyszékben ülő kritizálok realizálva, hogy itt megint lemaradtak, azonnal a lehető legrosszabb indulattal kritikába, de inkább fúrásba kezdenek, mert hát ők e dolognak nem voltak és nem lehettek sem alkotói, sem részesei. Amikor a Hungária Szabadságharcos Mozgalom és a Hungarian Turul Society együttes erővel nekilátott egy új emigráns politikának a meghirdetéséhez, és ez az ÚJ POLITIKAI követelés nyilvánosságot látott a Szittyakürt hasábjain, egyesek azonnal átvették az új és aktuális hangokat, lapjaikban úgy hirdették, mint a saját találmányukat, holott nagyon sok részt szószerint is kimásoltak a Szittyakürtből, de nem volt annyi tisztesség bennük, hogy megjegyezték volna: ezt a Szittyakürtben olvasták először és ezt a követelést a Hungária Szabadságharcos Mozgalom, a Hungarian Turul Society-ve 1 együttesen tárta az emigráció elé először. Mi nem álltunk meg csak a kiabálásnál, de kidolgoztunk egy tervet az emigráció részére, kidolgoztunk egy “programot”, mely a HSzM programja, mely szent meggyőződésünk szerint, a legmegfelelőbb a jelenlegi adott helyzet realitásainak figyelembevételével az emigráció részére, melyen keresztül a Szülőföld helyzetén valóban segíteni is tudunk. Lehet, hogy ezek a kritizálok már magyarul is elfelejtettek és az egyszerű szavakat sem értik meg, de az is kitűnik, hogy a hallottakat a lehető legroszszabb indulattal igyekeznek jámbor olvasóik elé tárni. Az egész világmindenség a legtökéletesebb rendszer szerint működik, így mindent, amit sikeresen szeretnénk végrehajtani, azt valamilyen rendszer szerint kell végezni, valamilyen rendszerbe kell foglalni. Ez fölötte vonatkozik a politikára is, mert a politikában rendszer nélkül éppen odajutunk, ahová ez a magyar emigráció jutott 27 év alatt. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk: a csődbe. Egy egészséges politikai álláspont hiánya, egy rendszertelen, minden politikai meggyőződést nélkülöző össze-vissza kapkodó karrierhajhászás, ami erre az emigrációra nagyonis jellemző (tisztelet az igen kevés kivételnek), nem hogy szabadságot nem hozott, de lassan kitörülte majdnem a történelem színpadáról az idő feltartóztathatatlan kereke ezt az emigrációt. A rendszeresség és következetességtől való ír tózás 27 év csődpolitikája után, egy igen sajnálatos szegénységi bizonyítvány, mert azt bizonyítja, hogy mindaz, aki ettől irtózik, az egyéni önző érdekeiből egy jottányit sem hajlandó engedni az egységes nemzeti érdekek javára. Ezek a balga "demokraták”, a saját kis egyéni piszkos érdekeiket mindenkor magasan a nemzet érdekei fölé helyezték, így egyik nemzeti katasztrófa követte a másikat, szomorú történelmünk folyamán. Összefüggéstelen balga vinnyogásaik a "demokrácia védelmében”, adták meg a lehetőséget a Rákosi-korszak korlátlan uralmának a megteremtésére. Többek között ezt írja a névtelen vezércikk írója, hogy: "A józan és népét igazán szerető politikai vezető — olyan helyzet előmozdításán fáradozik, amely lehetővé tenné, hogy a magyarság maga választhassa meg azt a politikai, gazdasági és társadalmi rendszert, amelyben élni kíván. Ilyen rendszer támogatását, tudomásul vételét csak a nyugati demokráciáktól remélhetjük”. Vajon hol éltek ezek a “toliforgatók” az elmúlt 30 vagy 50 év alatt? Ha már ennyire sötétségben élnek, hogy még ma sem látják, hogy a magyarság legnagyobb ellenségei és elvesztői pontosan ezek a "nyugati demokráciák” voltak, akkor még nagyon sok történelmi, politikai leckét kell megtanulniuk mielőtt szc hoz jutnának. "Nekünk a felszabadulás feltételeinek a megteremtésén kell fáradoznunk,” — írja tovább a “kritikus”, de hogyan és miképpen, mit tett ő eddig? Csak egy gyakorlatilag is felhasználható dolgot monda na, amivel ez a “feltétel” valóban megteremthető lenne. Erre már ugyan nem tud mondani okosat, de azért a továbbiakban azt írja: "olyan rendszereket kell támogatnunk, melyek — ha rajtuk múlna — az emberileg elképzelhető legigazságosabb rendezés mellett törnek lándzsát és nem rendszert, hanem szabadságot adnának”. Itt van a fából vaskarika. Először is, sajnos abban a helyzetben vagyunk, hogy a nemzetközi politikában a mi támogatásunkat senki nem igényli, az elmúlt 27 év alatt sem igényelte. Itt mi vagyunk azok, akik támogatókat szeretnénk kieszközölni, még ha hajlandó, akkor a pokolbéli ördögtől is. Az emberiség történetének folyamán minden rendszer, ami támogatott valamit, azt nem az "emberileg elképzelhető legigazságosabb rendezés”, hanem saját rendszerének az érdekében tette, így ilyen politikai csodákkal visszakell iratkozni a vasárnapi iskolába, mert ott meg lehet élni ilyen naívsággal. Kitér még "kritikusunk” arra is, hogy kikre van szüksége Magyarországnak, "ha Isten kegyelméből egyszer felszabadulna”. Kiemeli, hogy az emigrációból hazatérhetnének "elsősorban jó helyzetismerettel és ösz• A világ száz legnagyobb tőkés bankjának üzleti rugalma 1970-ben 15 százalékai nőtt, és elérte a 787 milüárd dollárt. Ez megközelíti az USA évi nemzeti jövedelmének a háromnegyed részét. A száz bank között 23 amerikai, 32 japán, 9 olasz, 6 angol, és 3 svájci van. A bankok összesen 1.3 millió alkalmazottat foglalkoztatnak. • Franciaország autóipara 1970- ben 2,450.038 járművet gyártott, 1.4 százalékkal többet, mint 1969-ben. Kivitelre 1,394.458 jármű került, 30 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Franciaország olyan nyugateurópai ipari állammá vált, amelyszeköttetésekkel rendelkező diplomaták” és itt van a kutya elásva, mert ilyen csudabogár ebben a magyar emigrációban még nem született. Éppen az bizonyítja ennek az emigrációnak a csődjét, hogy egyetlen olyan emigráns magyar politikust az elmúlt 27 év alatt kitermelni nem tudtunk, mely kizárólag a magyar nemzeti érdekeknek lenne elkötelezve és lennének valamilyen diplomáciai kapcsolatai. Éppen ezek a szomorú tények kényszerítették a Hungária Szabadságharcos Mozgalmat és a Hungarian Turul Society-1, az "Új emigráns politikát” követelésnek a kinyilatkoztatására és munkálására. Ezt az új emigráns politikát viszont nem frázisokban kell csomagolni, hanem rendszerbe foglalni és szívós következetességgel egyéni érdekeink semmibevételével sikerre vinni. Tetszik vagy nem tetszik ez egyeseknek, akik a demokrácia apostolainak a köntösében tetszelegve egy jottányival sem járulnak hozzá a magyarság ügyének az előbbreviteléhez, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom, amely ezt végre fogja hajtani. Mindezek a névtelen kritikusok addig tanuljanak egy kis történelmet, politikai ismereteket ahelyett, hogy olyanok kioktatásába fognának, akik hazulról hozott diplomájuk mellé, itt a "nyugati demokráciákban” még történelmi és politikai tudományokból Mesterfokozatokat is szereztek, lélekben és a mindennapi életükben Szülőföldjükhöz egyéni érdekeiket félrevetve hűek maradtak. Homonnay O. J. nek autóipara a termelés több mint 50 százalékát exportálja. • Irak és Szovjetunió elvileg megállapodott abban, hogy szerződést köt az Eufrátesz és a Tigris szabályozására. A tervezett megállapodás szerint a nehézberendezéseket 30 százalékkal, az egyébb felszereléseket pedig 20 százalékkal „olcsóbban adná” Szovjetunió mint a nyugati tőkés országok. A két folyó szabályozása értékes mezőgazdasági területhez juttatná Irakot, az új mezőgazdasági terület 500 kilométeres sávban húzódik majd és Bagdadtól az Irak délkeleti tartományában lévő Basráig terjedne. Felvidék az ezeréves magyar történelemben- A CSMNB „Esterházy János” pályázata — A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAROK NEMZETI BIZOTTMÁNYA ifjúságunk történelmi tudatának erősítésére, a felvidéki magyarság egyik nagy vezérének, a mirovi börtönben mártírhalált halt Esterházy Jánosnak emlékére “FELVIDÉK AZ EZERÉVES MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN” címen pályázatot hirdet. Tárgyalható a Felvidék a honfoglalástól történelmi országunk egyedülálló egységét bizonyító küldetése, az ezeresztendős magyar államiság fejlődését szolgáló, a nemzeti élet minden szektorát érintő és gazdagító jelentősége. Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya a legjobb pályamunkákat 24 éves korig 100 dollárral, 20 éves korig 75 dollárral, 16 éves életkorig 50 dollárral és oklevéllel jutalmazza. A pályázat határideje országépítő nagy királyunk, Szent István napja, 1972. augusztus 20. A pályázatokat szakértőkből álló bizottság bírálja el, a pályamunkák — jeligés levéllel — a CSMNB címére (National Committee of Hungarians of Czechoslovakia c/o László A. Sirchich, 2092 West 95th St., Cleveland, Ohio 44102, USA) küldendők. Ifjúságunk a világ bármely részéről pályázhat. Bárminemű, forrásmunkák iránti érdeklődést is a fent közölt címre kérünk. Az igazság mégis győzni fog! Cleveland, Ohio, USA, a történelemíró 56-os magyar szabadságharc 15. évfordulóján a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya. H írek...
