Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
«ITíVAKŐfcf MEZOPOTAMIA-MEDITERRAN KULTÜRVILÁGUNK KIALAKULÁSÁRÓL ÜJABB FELTEVÉSEK 1972. január A budapesti "Delta” folyóirat 8. és 9. számában két érdekes cikk jelent meg. Az egyik Maron Ferenctől “Az 5500 éves Tepe Yahya”, a másik Nyárády Gábortól “A nagy félkör hatvanat jelent” címmel. Mindkettő a magyarországi sajtó íróinál meglepő tájékozottságot mutat és elfogulatlansággal igyekszik bánni a témával. Észrevenni azonban, hogy nincs közvetlen kapcsolatuk a magyarországi "sumirológus tábor”-ral. (Lásd Papp László “A sumir-magyar kérdés" c. cikkének a budapesti Magyar Nyelvőr 1970. júl—szept. 3. számában a 282. oldalon az utolsó bekezdését!) Ezért mindkettőjük szíves elnézését kérem, hogy cikkeik kiegészítését szükségesnek tartom az alábbiakkal. A szükségérzetemet ehhez, elsősorban Nyárády Gábornak a cikkében ez a két idézet váltotta ki: "Vajon civilizációnk, szorosabban az írásbeliség bölcsője, mégsem Mezopotámiában ringott volna, hanem a postglacialis Európában, talán a Balkánon, vagy a Marosvölgyében?” “A jégkorszak utáni éghajlati és földrajzi körülmények Európában nem kedveztek a domesztikációnak, a földművelő-állattenyésztő termelési módra való áttérésnek, következésképp az írás kialakulásának sem.” Pzekre válaszképpen elsősorban nemrég elhunyt, családjában örökletes isteni adományként előfordult adottsággal rendelkező, kiváló kul-Azért tettem a folytatás szót idézőjelbe, mert a hazacsalogató Magyart?) Hírek, 1971. okt. 16-i számában egy névtelennek támadt baja "A Regős-ügy” kapcsán a külföldi magyarsággal. Ez az írás, ha nem is szerves folytatása Szántó "dialógizálásának”, de célzata azonos: a mi kioktatásunk. Már mint afelől, hogy mikor vagyunk elfogadható demokraták az ő szocialistának hirdetett közösségükben. Mikor és hogyan kell felkészülni arra, hogy a Szántók és elvtársaik által elorzott Hazába szabad be- és kijárása legyen a magyar embernek. A pökhendiségnek a “testvéri” szovjet támogatás birtokában természetesen nincs határa. így sem a hang, sem a kéz nem Jákobé, hanem teljesen idegen. — A cikkel mégis foglalkozzunk néhány sorban. Csipkelődései, hogy ne írjam: ostoba vagdalkozásai kiáltó önellentmondásban szenvednek. Egyrészt ugyanis az emigráció csüggesztésére szánt nevetséges kicsinylés olvasható ki azokból. Másrészt nyomban feltűnik, ha ilyen elhanyagolható az emigráció, mégis a "kicsiny a bors, de erős!” mondásra emlékeztet. Igen! Azok a kicsiny, de tevékeny szervezetek, amelyek a rabmagyarság szenvedéseinek, kiuzsorázásának hangot adnak a szabad világban, minden alkalmat és megragadható eszközt e cél érdekében felhasználnak — nagyon fájnak az elvtársaknak. S éppen mert az annyira lenézett emigráció ilyen nagy gondot okoz nekik, e ténynek kell fokozotabb tevékenységre ösztönöznie mindnyájunkat. (Idetartozik a tisztességes magyar sajtó, a magyar érdekeket védő szervezetek erkölcsi és anyagi támogatása.) A névtelen gúnyolódásainak van azonban egy pontja, ahol — a tárgyilagos dialógus szellemében — el kell ismernünk, jólértesült a külföldi magyarság sajnálatos hibája felől. S ez a mondvacsinált “szervezetek”, bizottságok, egyesületesdit játszó hangoskodó ugra-bugrálás. A senkitől fölnemkért, senkitől demokratikusan meg nem bízott elnökök (akik különösen választások idején ügyködnek túrtörténészünk és régészünk, Németh Péter valószínűleg legutolsó kéziratára hivatkozom (címe: A pilisi kultúrközpont kialakulása a Kárvalamely tartományi vagy szövetségi párt jelöltjei érdekében) valóban kellemes támadási felületet nyújtanak a Magyart?) Hírek tollnokainak. Ugyanígy — miként arra utaltunk "Üzenet az 1956-ra emlékezőknek” c. írásunkban — az emigráció hivatlan prókátorainak fölösleges marakodásai. Nyilvánvaló, hogy ezeket szívesen tűzi lándzsahegyre a Magyart?) Hírek. A "vezetők”, "elnökök”, tanácsos lenne, ha önzetlen buzgalommal az emigráció valódi támogatására több gondot fordítanának. Egyébként az egész zavarosan tálalat "Regős ügy”, valamint "szélsőjobboldali” lap 1967-i közlését említi, amelynek alapján 7970-ben(!) megtagadták ettől a magyartól a beutazási vizumot a "népköztársasággá” nyomorított Hazába. — Ebben meg három dolog figyelmeztető: 1. az, hogy a cikkíró még mindig nem ismeri az igazi demokrácia játékszabályait, amely a politikai nézetek "szélsőségeinek” is szerepet enged. A szabad világ éppen azért szabad, mert abban a kommunista párt éppúgy indulhat a választásokon, mint valamely "szélsőjobboldali”. 2. Micsoda buzgósággal kartotékozza a bolseviki rendszer a külföldi magyarságot egyénenkint is! Hja! a rossz lelkiismeret állandóan kutat, szimatol és gyanakszik. Kerül, amibe kerül, a magyar dolgozók verejtékéből s a hazalátogatók kemény valutájából fönntartja a csatlós-kormány a spiclik, a besúgók, az ügynökök siserahadát. Ők mindent följegyeznek ... Ezért tesznek föl pimasz kérdéseket a hazalátogatónak a KEOKH nál s más idegenellenőrző kopóknál. 3. Nyilvánvaló az is, hogy milyen tűrhetetlen pimaszsággal szeretnék áttelepíteni a szabad világba a bolseviki terror módszereit! Nem gondolják a Magyart?) Hírek-nél, hogy ez már határtalan szemtelenség!? Köszönjük a rabországba meghonosított rendfenntartókról ezt a leleplező önarcképet! Ez az önarckép is bebizonyítja, mennyire nem élvezi a rendszer a magyarság bizalmát s hogy mennyire fél az Igazságtól, amelynek hordozója, szóvivője, védelmezője mindenki, aki a rabmagyarság fölszabadításán fáradozik. pátmedence történelmében), mely éppen előttem fekszik. Konkrét adatok és éles logikája párosítása révén e tanulmányában ugyanis a következőket sikerült valószínűsítenie: 1. Kb. 14.000 évvel ezelőtt, a legutóbbi jégkorszak végén az eljegesedés elől a Kárpátmedencébe menekült emberek évezredek során természeti törvényszerűséggel evolucionális úton igen magas kultúrát alakítottak ki, amely azután szétsugárzott elsősorban dél-felé, majd másodlagosan keleti és nyugati irányban. 2. A Kárpátmedencében a Kárpátok északi lejtőjéig jutott eljegesedési folyamat alatt olyan enyhe éghajlat uralkodott, amely lehetővé tette a földművelő-állattenyésztő módra való áttérést, tehát az írásban kifejeződő magas kultúra kifejlődését. Másodsorban nem szabad elfelejtkeznünk Magyar Adorján intuitiv, de kellő indokok nélkül fantasztikusnak minősített elképzeléseiről a Kárpátmedencének az emberiség kultúrájának kialakulásában való szerepével kapcsolatban. (Magyar Adorján: (“Elméletem ...” — Copright by Magyar Adorján. Zelenika. Boka Kotorska. Yugoslavia.) Az obszidián lelőhelyeiből levont következtetésekkel pedig elővigyázatosan kell bánnunk, mivel megállapított tény, hogy a Kárpátmedencében éppen úgy voltak obszidián “bányák”, mégpedig egyidejűleg, mint amilyenekre Nyárády Gábor hivatkozik. Ilyen "bányák” még most is találhatók a Tokaj-Hegyalja hegységben. Nem vagyok tudós, sem szakember e kérdésben. Csupán intuicióm és logikám segítségével 1966-ban, mikor Maron Ferenc riportját olvastam a budapesti Magyar Nemzet 1966. december 17-i számában Henri de Costenson francia archeológusnak Damaszkusztól 30 km-re a Tel Ramad dombon tett felfedezéséről (egy 8500 éves város romjai), azonnal eszmetársítottam ezt a hódmezővásárhelyi és mezopotámiai hasonló korú sír- és romleletekkel, valamint Cshurchward felvetéseivel a legutóbbi jégkorszak előtt megalakult és valószínűleg az azzal megsemmisült ujgur világbirodalom időadataival. Az ilyképpen hirtelenében öszekapkodott időadatokat nagyszerűen összhangba tudtam hozni. Ezért mintegy válaszképpen Nyárády Gábor és Maron Ferenc fentidézett cikkeire bátorkodom felkérni a szakkutatókat és szaktudósokat a magyarságot érintő alábbi kérdőpontok megválaszolására. Felkérem őket egyúttal, hogy e kérdőpontokat jóakarattal kezeljék, s nem azoknak a lehetetlenségét akarják bebizonyítani, hanem a lehetőségének bebizonyításához szükséges bizonyítékokat igyekezzenek megszerezni, tehát ne negatív, hanem pozitív irányban válaszoljanak. 1. —A sumir kultúra nem különféle elsődleges kultúrák keveredéséből alakult-e ki és lett a jelenlegi mezopotámiai-mediterrán kultúrvilágunk alapja? 2. — A sumir-kultúra alkotó elemei (népei) nem végeztek-e ellentétes irányú vándorlásokat és vándorlásaik időrendben hogyan következtek? 3. — Lehetséges-e, hogy a Kárpátmedence a jégkorszak alatt és után kialakult kultúrájával hozzájárult a sumir kultúra kialakulásához? (Lásd a legújabb erdélyi sumir leletek és Nagy Géza alább idézendő tanulmányát! ) 4. — Milyen népekből, mint összetevőkből alakulhatott ki a sumir kultúra és annak rögzítője, a sumir pik-VITAFÓRUM — VITAFÓRUM Selmeczi Kristóf dr.: A DIALÓGUS „FOLYTATÁSA” 11. oldal tographia, illetve ékírás? (Lásd Csallány Dezső, Pataki László, Andrássy Kurta János, Szepessy Géza, stb. sok ismeretlen szaknyelvészünk és szaktörténészünk munkáit!) 5. — A macedón kérdés körüli világ-vitában bolgár részről oly gyakran emlegetett thrák-bolgár rokonságnak milyen tudományos tárgyi alapja van? Végezetül az alábbiakban felsorolom a fentiekkel. kapcsolatos, előttem részleteikben vagy teljes egészükben ismeretes forrásmunkákat és felajánlom, hogy ezek megszerzési lehetőségeire nézve bárkinek írás vagy szóbeli érdeklődésére, útbaigazítást, illetve segítséget nyújtok a Szittyakürt szerkesztőségén keresztül. Simion Saveanu: Ne-au vizitat Sumerienii?. Interview Nicolae Vlassa román régésszel a romániai “Magazin" 1970. dec. 19-i számában. Torma Zsófia: Hunyadmegyei neolith kőkorszakbeli telepek. — Erdélyi Múzeum kiadványai 1879—1880. és "Ethnographische Analogien”. Jena, 1894. Torma Zsófia: Szimbolikus ősemlékek keleti vonatkozásai. Leipzig, 1899. Laki Kálmán: On the origin of the sexagesimal System. — "Journal of the Washington Academy of Sciences.” 1970. januári szám. Jáki Gábor: Torma Zsófia gyűjteménye. — "Őskutatás”. New Brunswick, N. J. 08901. USA. Dr. Benda László: A magyar föld őstörténete. I-II. kötet. — Vasvármegyei Múzeum Ásvány-őslénytárának Kiadványában a 3. szám. Kaposvár, 1929. Dr. Lenhossék Mihály: A jégkorszakbeli ember. James Churchward: The children of Mu. — Copright 1931. Paperblack Library, New York, 1969. Nagy Géza: A történelmi korszak kezdete. — “Századok”. Budapest 1899. évf. VIII. füzetének 677—697. oldalain. Magyar Adorján: Elméletem ... — Copright by Magyar Adorján. Boka Kotorska. Zelenika, Jugoszlávia, 1969. Technika Molodzsi. — Moszkva, 1960. Leonard Wooley: History of Mankind Cultural and Scientific Development. — 1963. Volum. I. 2.p. Jan Filip: Kelstká civilizace a jeji dedictvi. (A kelta civilizáció és öröksége. Budapest, 1966. 14—17.) — Praha, 1963. Budapest, 1971. december havában (S. L. V.) Hírek... • A Kínai Népköztársaság és az EAK kereskedelme mintegy 40 százalékkal bővül. Az erre vonatkozó megállapodás szerint a két ország árúcsere-forgalmának értéke eléri a 72 millió dollárt. Egyiptom a termékek széles körét importálja majd: többek között húst, konzervféléket, teát, dohányt és vegyipari termékeket. Kína ezúttal első ízben egyenruhaszövetet szállít az egyiptomi hadseregnek. Az EAK exportjának fő tételei: rizs, pamutfonal, gyógyszerek és len. • Japán statisztikai adatok szerint a világ tőkés államainak ipara 1970-ben 411 millió tonna nyersacélt állított elő, 2.5 százalékkal többet, mint 1969-ben. Egyesült Államok nyersacél-termelése 119 millió tonna, a japánoké 93 millió tonna volt. Az USA és a Japán acéltermelése közötti különbség 46 millió tonnáról 26 millió tonnára csökkent.
