Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-06-01 / 6. szám

1 8. oldal «im*rtirr 1972. június hó ténik és nem 7 évvel a II. világháború után...? Azt hittem olyan érdeklődő levelek érkeznek majd, amelyek egészséges vitát indíthatnak meg 1953 tava­szán. Hiszen jól tudjuk, hogy hazánkban a földkér­dés, életkérdés ... Bármikor nyerjük vissza szabad­ságunkat. Jóllehet, hogy kaptam igen számos lelke­sen helyeslő levelet, amelyben biztosítottak, hogy imádkoznak XII. Pius pápa — a magyarok leg­nagyobb pápája, mint írták — egészségéért, életéért, stb. Azonban kaptam egy kocsiderék olyan hangon írt levelet is, amilyen hangon most Főtisztelendő Jaszovszky ledorongolta Badiny Jós professzort. Természetesen szerepelt a levelekben a "kommunis­­ta-atheista, egyház-ellenes, pogányság” is, jóllehet, éppen XII. Pius pápai kinyilatkoztatását méltattam. Kérdezem, ki a pápa-ellenes? Ki az egyház-ellenes? Vagy kérdezem, kik azok, akik pápábbak a pápá­nál ...? Végül a legegyszerűbben intézték el az egyhá­ziak, a pápa kinyilatkoztatását — agyonhallgatták. Pedig lám, az 1952. december 3-óta szabadföldre ke­rült magyarságot is érdekelte volna ez a kérdés — ha nem csalódom. Szó sincsen arról, hogy általánosítani akarjuk az egyháziak tevékenységét nemzeti életünkben. Na­gyon jól tudjuk, hogy minden időkben voltak az Egyháznak — Egyházaknak — kimagasló képviselői hazánkban. A XX. században pl. Prohászka Ottokár, akit minden hivatalos intézkedés nélkül, Szent-té avatott a dolgozó-verejtékező magyarság felekezeti különbség nélkül. De — éppen Prohászka tündök­lőén tiszta Isten szolgálata mutatja az érem másik oldalát is. Kérdezzük, nem Prohászka mondja-e, hogy — a szegénység orra előtt a 10 parancsolatot húzgálják, a gazdagok páncélszekrényeit pedig álla­mi segítséggel őrzik, a nyomor megszüntetésére pe­dig semmit sem tesznek ...? Nem Prohászka példája mutatja-e, hogy részben túlbuzgóságból, részben meg nem értésből — téve­désből indexre — tiltott olvasmányok listájára tet­ték Prohászka műveinek egy részét, s ott van a mai napig is ... az ideológiai iránytű ...! A társadalom­szemlélet, amely 1934-ben jelent meg ...!? A magyar nép mindenkor a legnagyobb tiszte­lettel vette és veszi körül az Egyházak képviselőit. Ez hozzátartozik a magyar szellemiséghez. De, elvár­ja, hogy valóban az Istent szolgálja, valóban a lélek pásztora legyen. SZÖLLÖSY S.: "FEL-FELDOBOTT KŐ” A Szittyakürt 1970. decemberi és 1971 novemberi számában cikk jelent meg, amelyben arról van szó, miként lehetne a hazai és a külföldi magyar­ság között kultúrális együttműködést kifejteni, hogy nemcsak helyreálljon, hanem virágba is szökjék a kétféle világnézeti magyarság kultúrális szel­lemi egysége, főként történetszemlé­lete. A hazai hozzászóló Sujtár Ele­mér volt, az emigrációból egyike csekélységem. Nevezett hazai testvérem nemrég hozzám írt levelében megemlíti, mi a fő akadálya, hogy a két világban élő magyarság nem tud egységes szel­lemben gondolkozni, írni és cseleked­ni ... Az ok szerinte az, hogy "az oroszországi és a magyarországi sajtó és könyvkiadás nemcsak a ma­gyarsággal, hanem az oroszokkal szemben is ellenséges elemek kezé­ben van ... Mi, itthoni magyarok — mondja az idézett levélíró — szíve­szen működnénk együtt az orosz ku­tatókkal és tudósokkal, de ahhoz a politikai hatalomtól nem kapunk tá­mogatást, ami miatt sok energiát kell elpazarolnunk arra, hogy a tudo­mányos vonalon gátlást képező el­lenséges erőket meg tudjuk kerülni. Pedig határozottan tapasztaltuk, hogy tudományos vonalon — szemé­lyes vonatkozásban — sorainkban ideológiai különbségek — becsületes párttagság és "pártonkívüliség” elle­nére is — megvan az együttműködés lehetősége. Az is bizonyos, hogy nem az orosz tudósokon és kutatókon mú­lik ez ■ ■. Kétségtelen az is, hogy eb­ből az együttműködésből az orosz né­pek faji eredetének és nyelvi rokon­ságának kérdésében a tudományos cél szolgálatában állítható, de eddig fel nem ismert — ám most már biz­tosan is megállapítható — előny származhatnék.” Ismerve azt a tényt, hogy a sajtó az egész világon a zsidóság kezében van, nem nehéz kitalálni, kik akadá­lyozzák meg — közvetett és közvet­len úton — és lendítik mellékvágány­ra az oroszországi és magyarországi igazi tudományos szellemi termékek megjelenését; kik szabotálják azt ki nem mondott bizonyos elsőbbségi és felsőbbrendűségi cél elérése szolgála­tában ... "Az 1971 évi, novemberi számban megjelent hozzászólást csupán azzal a gondolattal szeretném kiegészíteni — írja hazai barátom —, hogy 1. a megalakítandó bizottság tagjainak minden külföldi magyar tudományos intézményen és személyen felül kell államok, tehát olyanoknak kell len­niük, akik eddig egyetlen külföldi magyar tudományos intézmény és személy tekintetében se kötelezték el magukat... A külföldi központot pedig olyan országban kell rögziteni­­ök, amely semlegességénél, politikai és etnikai jellegénél fogva a cél ko­molyságának megfelel... (Svájc?) 2. A bizottság tagjainak olyanok­nak kell lenniök ezenkívül, akik a hazai új (fiatal) és — tudományos értelemben véve — haladó szellemű (öreg) tudományos személyek, vagy tudományos múltjuk után a hazai nemhivatalos tudósokkal és kutatók­kal történő együttműködésben befo­lyást tudnak szerezni és így azzal közvetlen kapcsolatba tudnak jutni (mint pl. Nagy Géza berni diszdok­­tor?). Ez volna az ajánlat a kivitelezés­hez ... Cikkem címe "Fel-feldobott kő”. Legyen ez a hozzászólás is az ...! 1. Svájc, mint a bizottság köz­pontja: Általában elterjedt hit, hogy Svájc népe nemzetközi, azaz: nem tesz kü­lönbséget ember és ember, nép és nép között. Akik így gondolkoznak, rosszul ismerik Svájc történetét és a svájci ember lelkét. A svájci em­ber és nép soviniszta és nem "nem­zetközi”. A svájci nép csak annyiban semleges a nagy európai politikai és háborús konfliktusokban, hogy fegy­verrel nem avatkozik beléjük. An­nál inkább beleavatkozik azonban azzal, hogy háború idején szállást, menedéket ad a "világhóditók” olda­lán álló politikai menekülteknek, ké­meknek. A másik oldalon küzdők előtt azonban becsukja kapuit. Ugyancsak oázisa Svájc a nagy csa­lóknak, pénzsíbereknek, milliomos gazembereknek is. Erkölcsről tehát itt nem lehet beszélni... Svájc min­dig csak haszonélvezője volt az utol­só történelmi korszakban az európai népek szenvedésének... Én tehát Svájcot nem ajánlom a fentemlített bizottság székhelyéül... Az ajánlott Nagy Géza díszdoktor urat nem ismerem sem személysze­­rint, sem tudományos működése alapján. Személye ellen nincs kifogá­som, azonban, mivel Svájcban lakik, s mivel egy ember nem lesz képes a kérdéses bizottsági teendőket ellát­ni, nem jöhet szóba ... Lehet, hogy nem is vállalná a nagy munkát. 2. A külföldön élő hivatásos törté­netíróknak és műkedvelő kutatóknak nem szükséges különös törekvés ah­hoz, hogy szoros kapcsolatba léphes­senek a hazai történetírókkal és ku­tatókkal, valamint más tudósokkal, elég, ha az együttműködés becsüle­tes és jó szándék, nemzetszeretet ve­zeti, amit az otthoniakról is feltéte­lezünk ... A tudományos gondolatki­cserélés folyik is már egy idő óta. Azt már csak kibővíteni kell... Miként látom én az együttműkö­dés lehetőségét: 1. A nemzetszeretetben és emberi humanitásban. Az emigrációban élő magyar tudó­sok és kutatók valamennyien szociá­lis politikai nézeteket vallanak, amelynek alapja a magyarságszere­tet, nemzeti érzelem. Ebben az érte­lemben tehát ők nem nemzetköziek. Nemzetköziek csak annyiban, hogy minden jószándékú néppel, nemzet­tel barátságosan együttműködnek, ha az nem törekszik más népek, nemzetek leigázására, területe elrab­lására, hanem érzi és vallja, hogy "minden nemzetnek — kicsinek és nagynak — egyenlőnek kell lennie egymással. A nagy nemzetek nem ti­­rannizálhatják a kicsiket; sem az erősek a gyengét . .. Minden népnek joga van olyan rendszerben élnie, amilyent óhajt; óhaja szerint fejlesz­tenie társadalmát; valamint joga van függetlenségre, területe egysé­gének védelméhez ... Vissza kell te­hát vonulnia minden katonai erőnek az általa megszállt területről.. ."Ezt tanítja Mao kínai elnök és ennek az alapján vagyunk hajlandók mi, ma­gyarok is az európai népekkel nagy közösségben, békességben élni, ve­lük együtt munkálkodni az emberi­ség jövőjéért. Ez a mi "konnaciona­­lizmus”-unk, amelynek elérésére ma Európa népei is törekednek. Ha ezt megértik otthoni testvére­ink, nem lesz nehéz az együttműkö­dés. Ha megértik, nem leszünk többé "fasiszták", "nácik”, a kapitalisták szekértolói az ő nyelvükön és eltű­nik az akadály az otthoniak és a kintiek közül... 2. Ugyancsak el kell ejteniök az otthoniaknak azt a téves felfogását, hogy az emigrációban élő kutatók naivságig mennek őstörténeti meg­határozásaikban, mikor a magyarság eredetét és múltját hosszú évezre­dekben állapítják meg. Ez az elmé­let már többszörösen bizonyított és pedig számtalan történelmi adattal és lelettel. 3. Az otthoni történetszemléletről le kell hámozni a még mindig rá­nehezedő habsburgi-halevyi zsidó szellem kérgét, valamint a pánszláv világszemléletet is, amely utóbbi Da­­mokles kardjaként függ történetíró­ink feje fölött. Végre is meg kell ér­teniük azgarosz tudósoknak, hogy a mai Magyarország területén hajdan, csaknem mindenütt magyarul, vagy annak valamilyen tájszólásán'beszé­lő népek éltek úgy, mint ma az erő­szakos elszlávosítás után oroszok. Az orosz nép fajilag nagy részben tu­ráni. Azzá lett a turáni népek beol­vasztásával, de — miként azt dr. Ko­sa Barna kutató mondja — a "musz­­ki nép” —, amelynek nevét Moszkva viseli — szintén turáni eredetű volt. Ezek után ajánlom, hogy: 1. A külföldön élő történetírók, ku­tatók, nyelvészek s más tudósok köz­ponti bizottsága Buenos Airesben le­gyen, a Turáni Akadémián, ahol megvan hozzá a megfelelő Archivum és történetírók, kutatók társasága. 2. Az emigrációban élő történet­írók, kutatók, nyelvészek és más tu­dósok készítsenek rövid ismertetőt, eddig megjelent vagy még kézirat­ban levő műveikről. Küldjék el azt az Akadémia főtitkárának, Karsa Ta­más történetírónak, aki ott össze­gyűjti azokat. 3. A hazai történetírók és kutatók, nyelvészek járjanak el hasonlókép­pen és műveiről szóló ismertetésü­ket helyezzék el a Magyar Tudomá­nyos Akadémián. 4. Az emigrációban és otthon így összegyűjtött művek és kiadatlan kéziratok felhasználásával később — talán nem is sokára —, hozzáértő szakemberek megírják majd az igazi nagy magyar történetet, amely az özönvízzel kezdődik, de amely vissza­nyúlik a messzebbi korba is. Az lesz a világ legnagyobb és a magyar nem­zet legigazibb története. Közben a két Akadémia tagjai szükség szerint kicserélhetik tudo­mányos tapasztalataikat is egymás­sal... Hozzászólásom nem szentírás, ha­nem egyéni vélemény. Kérem az emigráció tudósait, szóljanak hozzá érdemszerint... KÖSZÖNET NYILVÁNÍTÁS Az "Arccal magyar véreink felé” akciónk vezetősége a jövőben a Szittyakürt hasábjain nyugtázza Nemzettestvéreink adományait. Ezúttal a Lorántffy Zsuzsanna Society 25 dolláros és Horváth Már­ton (Garfield, N. J.) 10 dolláros ado­mányát nyugtázzuk köszönettel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom