Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
1 8. oldal «im*rtirr 1972. június hó ténik és nem 7 évvel a II. világháború után...? Azt hittem olyan érdeklődő levelek érkeznek majd, amelyek egészséges vitát indíthatnak meg 1953 tavaszán. Hiszen jól tudjuk, hogy hazánkban a földkérdés, életkérdés ... Bármikor nyerjük vissza szabadságunkat. Jóllehet, hogy kaptam igen számos lelkesen helyeslő levelet, amelyben biztosítottak, hogy imádkoznak XII. Pius pápa — a magyarok legnagyobb pápája, mint írták — egészségéért, életéért, stb. Azonban kaptam egy kocsiderék olyan hangon írt levelet is, amilyen hangon most Főtisztelendő Jaszovszky ledorongolta Badiny Jós professzort. Természetesen szerepelt a levelekben a "kommunista-atheista, egyház-ellenes, pogányság” is, jóllehet, éppen XII. Pius pápai kinyilatkoztatását méltattam. Kérdezem, ki a pápa-ellenes? Ki az egyház-ellenes? Vagy kérdezem, kik azok, akik pápábbak a pápánál ...? Végül a legegyszerűbben intézték el az egyháziak, a pápa kinyilatkoztatását — agyonhallgatták. Pedig lám, az 1952. december 3-óta szabadföldre került magyarságot is érdekelte volna ez a kérdés — ha nem csalódom. Szó sincsen arról, hogy általánosítani akarjuk az egyháziak tevékenységét nemzeti életünkben. Nagyon jól tudjuk, hogy minden időkben voltak az Egyháznak — Egyházaknak — kimagasló képviselői hazánkban. A XX. században pl. Prohászka Ottokár, akit minden hivatalos intézkedés nélkül, Szent-té avatott a dolgozó-verejtékező magyarság felekezeti különbség nélkül. De — éppen Prohászka tündöklőén tiszta Isten szolgálata mutatja az érem másik oldalát is. Kérdezzük, nem Prohászka mondja-e, hogy — a szegénység orra előtt a 10 parancsolatot húzgálják, a gazdagok páncélszekrényeit pedig állami segítséggel őrzik, a nyomor megszüntetésére pedig semmit sem tesznek ...? Nem Prohászka példája mutatja-e, hogy részben túlbuzgóságból, részben meg nem értésből — tévedésből indexre — tiltott olvasmányok listájára tették Prohászka műveinek egy részét, s ott van a mai napig is ... az ideológiai iránytű ...! A társadalomszemlélet, amely 1934-ben jelent meg ...!? A magyar nép mindenkor a legnagyobb tisztelettel vette és veszi körül az Egyházak képviselőit. Ez hozzátartozik a magyar szellemiséghez. De, elvárja, hogy valóban az Istent szolgálja, valóban a lélek pásztora legyen. SZÖLLÖSY S.: "FEL-FELDOBOTT KŐ” A Szittyakürt 1970. decemberi és 1971 novemberi számában cikk jelent meg, amelyben arról van szó, miként lehetne a hazai és a külföldi magyarság között kultúrális együttműködést kifejteni, hogy nemcsak helyreálljon, hanem virágba is szökjék a kétféle világnézeti magyarság kultúrális szellemi egysége, főként történetszemlélete. A hazai hozzászóló Sujtár Elemér volt, az emigrációból egyike csekélységem. Nevezett hazai testvérem nemrég hozzám írt levelében megemlíti, mi a fő akadálya, hogy a két világban élő magyarság nem tud egységes szellemben gondolkozni, írni és cselekedni ... Az ok szerinte az, hogy "az oroszországi és a magyarországi sajtó és könyvkiadás nemcsak a magyarsággal, hanem az oroszokkal szemben is ellenséges elemek kezében van ... Mi, itthoni magyarok — mondja az idézett levélíró — szíveszen működnénk együtt az orosz kutatókkal és tudósokkal, de ahhoz a politikai hatalomtól nem kapunk támogatást, ami miatt sok energiát kell elpazarolnunk arra, hogy a tudományos vonalon gátlást képező ellenséges erőket meg tudjuk kerülni. Pedig határozottan tapasztaltuk, hogy tudományos vonalon — személyes vonatkozásban — sorainkban ideológiai különbségek — becsületes párttagság és "pártonkívüliség” ellenére is — megvan az együttműködés lehetősége. Az is bizonyos, hogy nem az orosz tudósokon és kutatókon múlik ez ■ ■. Kétségtelen az is, hogy ebből az együttműködésből az orosz népek faji eredetének és nyelvi rokonságának kérdésében a tudományos cél szolgálatában állítható, de eddig fel nem ismert — ám most már biztosan is megállapítható — előny származhatnék.” Ismerve azt a tényt, hogy a sajtó az egész világon a zsidóság kezében van, nem nehéz kitalálni, kik akadályozzák meg — közvetett és közvetlen úton — és lendítik mellékvágányra az oroszországi és magyarországi igazi tudományos szellemi termékek megjelenését; kik szabotálják azt ki nem mondott bizonyos elsőbbségi és felsőbbrendűségi cél elérése szolgálatában ... "Az 1971 évi, novemberi számban megjelent hozzászólást csupán azzal a gondolattal szeretném kiegészíteni — írja hazai barátom —, hogy 1. a megalakítandó bizottság tagjainak minden külföldi magyar tudományos intézményen és személyen felül kell államok, tehát olyanoknak kell lenniük, akik eddig egyetlen külföldi magyar tudományos intézmény és személy tekintetében se kötelezték el magukat... A külföldi központot pedig olyan országban kell rögziteniök, amely semlegességénél, politikai és etnikai jellegénél fogva a cél komolyságának megfelel... (Svájc?) 2. A bizottság tagjainak olyanoknak kell lenniök ezenkívül, akik a hazai új (fiatal) és — tudományos értelemben véve — haladó szellemű (öreg) tudományos személyek, vagy tudományos múltjuk után a hazai nemhivatalos tudósokkal és kutatókkal történő együttműködésben befolyást tudnak szerezni és így azzal közvetlen kapcsolatba tudnak jutni (mint pl. Nagy Géza berni diszdoktor?). Ez volna az ajánlat a kivitelezéshez ... Cikkem címe "Fel-feldobott kő”. Legyen ez a hozzászólás is az ...! 1. Svájc, mint a bizottság központja: Általában elterjedt hit, hogy Svájc népe nemzetközi, azaz: nem tesz különbséget ember és ember, nép és nép között. Akik így gondolkoznak, rosszul ismerik Svájc történetét és a svájci ember lelkét. A svájci ember és nép soviniszta és nem "nemzetközi”. A svájci nép csak annyiban semleges a nagy európai politikai és háborús konfliktusokban, hogy fegyverrel nem avatkozik beléjük. Annál inkább beleavatkozik azonban azzal, hogy háború idején szállást, menedéket ad a "világhóditók” oldalán álló politikai menekülteknek, kémeknek. A másik oldalon küzdők előtt azonban becsukja kapuit. Ugyancsak oázisa Svájc a nagy csalóknak, pénzsíbereknek, milliomos gazembereknek is. Erkölcsről tehát itt nem lehet beszélni... Svájc mindig csak haszonélvezője volt az utolsó történelmi korszakban az európai népek szenvedésének... Én tehát Svájcot nem ajánlom a fentemlített bizottság székhelyéül... Az ajánlott Nagy Géza díszdoktor urat nem ismerem sem személyszerint, sem tudományos működése alapján. Személye ellen nincs kifogásom, azonban, mivel Svájcban lakik, s mivel egy ember nem lesz képes a kérdéses bizottsági teendőket ellátni, nem jöhet szóba ... Lehet, hogy nem is vállalná a nagy munkát. 2. A külföldön élő hivatásos történetíróknak és műkedvelő kutatóknak nem szükséges különös törekvés ahhoz, hogy szoros kapcsolatba léphessenek a hazai történetírókkal és kutatókkal, valamint más tudósokkal, elég, ha az együttműködés becsületes és jó szándék, nemzetszeretet vezeti, amit az otthoniakról is feltételezünk ... A tudományos gondolatkicserélés folyik is már egy idő óta. Azt már csak kibővíteni kell... Miként látom én az együttműködés lehetőségét: 1. A nemzetszeretetben és emberi humanitásban. Az emigrációban élő magyar tudósok és kutatók valamennyien szociális politikai nézeteket vallanak, amelynek alapja a magyarságszeretet, nemzeti érzelem. Ebben az értelemben tehát ők nem nemzetköziek. Nemzetköziek csak annyiban, hogy minden jószándékú néppel, nemzettel barátságosan együttműködnek, ha az nem törekszik más népek, nemzetek leigázására, területe elrablására, hanem érzi és vallja, hogy "minden nemzetnek — kicsinek és nagynak — egyenlőnek kell lennie egymással. A nagy nemzetek nem tirannizálhatják a kicsiket; sem az erősek a gyengét . .. Minden népnek joga van olyan rendszerben élnie, amilyent óhajt; óhaja szerint fejlesztenie társadalmát; valamint joga van függetlenségre, területe egységének védelméhez ... Vissza kell tehát vonulnia minden katonai erőnek az általa megszállt területről.. ."Ezt tanítja Mao kínai elnök és ennek az alapján vagyunk hajlandók mi, magyarok is az európai népekkel nagy közösségben, békességben élni, velük együtt munkálkodni az emberiség jövőjéért. Ez a mi "konnacionalizmus”-unk, amelynek elérésére ma Európa népei is törekednek. Ha ezt megértik otthoni testvéreink, nem lesz nehéz az együttműködés. Ha megértik, nem leszünk többé "fasiszták", "nácik”, a kapitalisták szekértolói az ő nyelvükön és eltűnik az akadály az otthoniak és a kintiek közül... 2. Ugyancsak el kell ejteniök az otthoniaknak azt a téves felfogását, hogy az emigrációban élő kutatók naivságig mennek őstörténeti meghatározásaikban, mikor a magyarság eredetét és múltját hosszú évezredekben állapítják meg. Ez az elmélet már többszörösen bizonyított és pedig számtalan történelmi adattal és lelettel. 3. Az otthoni történetszemléletről le kell hámozni a még mindig ránehezedő habsburgi-halevyi zsidó szellem kérgét, valamint a pánszláv világszemléletet is, amely utóbbi Damokles kardjaként függ történetíróink feje fölött. Végre is meg kell érteniük azgarosz tudósoknak, hogy a mai Magyarország területén hajdan, csaknem mindenütt magyarul, vagy annak valamilyen tájszólásán'beszélő népek éltek úgy, mint ma az erőszakos elszlávosítás után oroszok. Az orosz nép fajilag nagy részben turáni. Azzá lett a turáni népek beolvasztásával, de — miként azt dr. Kosa Barna kutató mondja — a "muszki nép” —, amelynek nevét Moszkva viseli — szintén turáni eredetű volt. Ezek után ajánlom, hogy: 1. A külföldön élő történetírók, kutatók, nyelvészek s más tudósok központi bizottsága Buenos Airesben legyen, a Turáni Akadémián, ahol megvan hozzá a megfelelő Archivum és történetírók, kutatók társasága. 2. Az emigrációban élő történetírók, kutatók, nyelvészek és más tudósok készítsenek rövid ismertetőt, eddig megjelent vagy még kéziratban levő műveikről. Küldjék el azt az Akadémia főtitkárának, Karsa Tamás történetírónak, aki ott összegyűjti azokat. 3. A hazai történetírók és kutatók, nyelvészek járjanak el hasonlóképpen és műveiről szóló ismertetésüket helyezzék el a Magyar Tudományos Akadémián. 4. Az emigrációban és otthon így összegyűjtött művek és kiadatlan kéziratok felhasználásával később — talán nem is sokára —, hozzáértő szakemberek megírják majd az igazi nagy magyar történetet, amely az özönvízzel kezdődik, de amely visszanyúlik a messzebbi korba is. Az lesz a világ legnagyobb és a magyar nemzet legigazibb története. Közben a két Akadémia tagjai szükség szerint kicserélhetik tudományos tapasztalataikat is egymással... Hozzászólásom nem szentírás, hanem egyéni vélemény. Kérem az emigráció tudósait, szóljanak hozzá érdemszerint... KÖSZÖNET NYILVÁNÍTÁS Az "Arccal magyar véreink felé” akciónk vezetősége a jövőben a Szittyakürt hasábjain nyugtázza Nemzettestvéreink adományait. Ezúttal a Lorántffy Zsuzsanna Society 25 dolláros és Horváth Márton (Garfield, N. J.) 10 dolláros adományát nyugtázzuk köszönettel.