Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-06-01 / 6. szám

1972. június hó stimmtet 9. oldal — A CSAK ÖNZE KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA TLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGVAR ÜGYET! FELHÍVÁS! A Kereszt és Kard Mozgalom központjához az alábbi felhívást juttatták el a fiatalok leközlésre. A felhívással teljesen egyetértünk, mert valójában ez fegyver az emigráció kezében. A kétszínű kommunista rendszerre csak így tudunk nyomást gyakorolni. Amíg a magyarságért otthon börtönbe juttatót! Iiatinovits Zoltán művész szabadságát vissza nem kapja a kiküldött magyar művészek nem kívánatosak Amerika földjén. Kereszt és Kard Mozgalom központja nevében, Vasvári Zoltán KKM. vezetője Magyar Testvérek, ma nem kérünk Tőletek semmit, kivéve egyet, hogy méressen le ki-ki a maga mérlegén: "Mennyire vagyok ember, mennyire magyar”. Ma nem politikai platformokat szövegezünk, nem tüntetésekre szó­lítunk Benneteket, mert ezzel nem érünk el semmit. Nem fordulunk semmilyen kormányhoz; csak Hozzá­tok, politikusokhoz, írókhoz, művé­szekhez, dolgozó és alkotó magya­rokhoz, üzletemberekhez, egyházak­hoz és minden becsületért, tisztessé­gért kiáltó magyarhoz. Hazánk terror alatt él, a nép hang­ja az akasztófák- és börtönök falai közé süllyed. Már lasan mi is elfo­gadtuk, itt Nyugaton, hogy nincs el­lenállás többé otthon, nincs egyén, aki nemzetéért kockázatot vállaljon. Az utóbbi napok bebizonyították az ellenkezőjét: Budapesten diákok tüntettek, és Latinovits Zoltánt a színpadról a börtönbe hurcolták. Magyar Testvérek, egy bátor mű­vész kiállt a tirannizmus ellen, koc­kára téve szabadságát, pályája el­vesztését; mert nem tűrhette tovább, hogy fajtáját rabolják, gyilkolják, kordába tartsák. Ez az ember nem üzenhet nekünk, a mi kötelességünk cselekedetén lemérni üzenetét: “Ha sokáig maradunk tétovák, nemze­tünk vész el”. Magyarok, megértjük ezt az üzenetet? Ha igen, akkor cse­lekednünk kell. Nem alakítunk bi­zottságokat, nem szövegezünk bead­ványokat, hanem egyszerűen, csele­kedni fogunk. Tudjuk jól, otthon kell a dollár a kommunista uraknak, ezért kultúr­­mozgalmakat indítanak Nyugatra, társaságok járják magyar Amerikát. Szívesen látjuk az otthoni, becsü­letes magyar művészeket Ameriká­ban, de most tiltakozni fogunk és bojkottáljuk mindaddig előadásai­kat, amíg Latinovits Zoltánt nem bocsátják szabadon. Ezt diktálja lelkiismeretünk, magyar szívünk és magyar véreink felé való elkötele­zettségünk. Magyar Testvérek, most fegyver van a kezünkben, amit használnunk kell. Nem szónoklatok, nem petíciók kellenek most, hanem lelkiismeret, ami egy igaz embert ment ki a bör­tönből. Lesz-e bennünk annyi aka­rat, hogy ezt az embert kimentsük a pokolból? Jelen esetben egyet tehetünk: boj­kottálunk minden otthoni művész mindennemű fellépését, legyen az körút, vagy hosszabb vendégszerep­lés. Bojkottáljuk az otthoni köny­vek, újságok vásárlását, otthoni fil­mek vetítését, stb. Tudjuk, mindez kellemetlenül fog­ja érinteni az Amerikában-járó vagy itt vendégszereplő művészeket, de Latinovits Zoltánért, népünkért, ha­zánkért, jövőnkért kötelesek va­gyunk egyetlen hatásos fegyverünk­höz folyamodni. Ha művésztársai ezért neheztelni fognak, és ennyi ál­dozatot sem hajlandók vállalni tár­sukért, nem magyar művészek, ha­nem a magyar nép, a magyar lélek kicsúfolói. Magyar Testvérek, talán ez az egyetlen eset, amikor nem kérünk Tőletek pénzt, nem apellálunk ma­gyar lelketekre, hogy nyissátok ki Az Amerikai Magyar Lövész Moz­galom 1972. április 29-én és 30-án újabb nemes versenyre hívta ki a fiatalságát, leányokat és fiúkat, ez­úttal New York államban lévő 2. számú “Zugliget” nevű lövésztanyá­jára, Nepanoch, N. Y. mellett. Ösz­­szetett lóversenyt hajtottak végre, amely által agyaggalamb lövészetből (5galamb), kispuska lövészetből, há­rom testhelyzetből 5—5 lövés, vala­mint pisztoly lövészetből (5 lövés). A puskával 25 másodperc alatt kel­lett 5 célzott lövést leadni, pisztol­lyal pedig 15 másodperc alatt. A lövész mozgalom fejlődését je­lenti az a tény is, hogy 52 versenyző állt a starthoz. A küzdelem igen erős volt és sok meglepetést is hozott, főleg a női vonalon. A lövészek győztesei: 1. Liedloff Lehel löv. Yonkers, N. Y. 2. Gergely Sándor löv. Passaic, N. J. 3. Imrányi Gábor löv. rajv. Garfield, A női lövészek győztesei: 1. Tamási Béláné Paterson, N. J. 2. Imrányi Gáborné Garfield, N. J. 3. Lothringer Irén Middlesex, N. J. Istennek hála, a versenyt gyönyörű napsütéses időben hajtották végre. A versenyt erős kézzel levezette Lothringer József löv. ti. a közp. se­gédtisztje. Az esti népes tábortűznél Vasvári Zoltán löv. tti. a közp. pk.-a meleg erszényeiteket, hanem azt mondjuk: most csukjátok be. Addig ne kapjon otthoni művész, otthoni árú egyet­len centet sem tőlünk, amíg Latino­vits Zoltánt nem bocsátják szaba­don. Ha magyar Amerika megérti felhí­vásunkat, hamarosan egy sikeres akció tanúi leszünk és bebizonyoso­dik, hogy újra erő vagyunk, amit még a kommunisták is kénytelenek figyelembe venni. Ez az akció fogja megmutatni, mennyire vagyunk magyarok, meny­nyire emberek és mennyire Isten szavában hivők. Felhívunk minden magyar szerve­zetet, egyházat, üzletet és egyént, hogy lelkiismerete szerint vigye to­vább akciónkat. Leméretünk meddig ér magyarsá­gunk, tetőtől talpig vagy csak zse­bünkig! Fiatal írók-, értelmiségiek, dolgozó-, és alkotó magyarok: Kleiner Béla, Bíró Viktor, Bodor Pé­ter, Simon Zoltán, Ladányi Pál, Pes­ti Gábor, Czagány Géza, Tőke György, Tőke Györgyné, Lakó József, Aminger István, Balogh Helén, Nagy Péter. szavak kíséretében ismertette a tá­bortűz összefogó jelentőségét, amely hivatva van a bajtársi szellem ápolá­sára. Reggel és este tisztelegtek a zászló előtt, ezzel fejezték ki tiszteletüket az elnémított magyar hazának, vala­mint megerősítették fogadalmukat, hogy addig nem nyugosznak, míg a magyar haza szabad nem lesz. E helyről is megköszönjük Ficsor István lövész rajvezetőnek a “Zugli­geti” lövészcsoport vezetőjének me­leg bajtársi szeretetét, amellyel lehe­tővé tette, hogy a versenyt ott meg­rendezhettük. LÖVÉSZEK JELENTIK! Kitűnő hangulatban folyt le a lö­vészek által rendezett “Pöttyös Bál” Passaicon, 1972. május 6 án. A be­folyt összeg tiszta jövedelme bizto­sítja a lövész otthon évi lakbérét, villanyt és a fűtést. E helyről is megköszönjük a höl­gyeknek a finom ételekről való gon­doskodást különösen a mindenki ál­tal tisztelt “Baba néninek" Vasvári Zoltánnénak, Balogh Jánosnénak, Tőke Györgynénak, Nagy Sándorné­­nak. A terem díszítőjének és terve­zőjének Vasvári Enikőnek és segítő­jének Balogh Ágnesnek. Rendezés­ben Nagy Sándornak, bárnál Tőke Györgynek, a pénztárnál Maurer Frigyesnek, az étel és ital jegyek árusítójának Somogyi Lászlónak. ZÁSZLÓAVATÁS A lövész központ gyönyörű címeres magyar zászlót aján­dékozott a passaici Magyar Re­formátus Egyháznak 1972. má­jus 14-én. Az átadási ünnepség az egyház dísztermében folyt le több, mint 300 személy jelen­létében. Délelőtt a templom­ban megáldotta a zászlót Nt. Kecskeméty József az egyház lelkésze. Öröm volt nézni az ár­­valányhajas kalapban felvonu­ló lövész díszosztagot, amelyet Tőke György löv. ti. vezetett. Délután történt az átadás, amely előtt az egyház asszonyai finom ebédről gondoskodtak. Vasvári Zoltán löv. tti. rövid beszéd kíséretében adta át a zászlót, a beszédet alább közöl­jük. Nagytiszteletű Uram, kedves magyar Testvéreim! Ma itt állnak előttetek a ma­gyar fiatalság fanatikus képvi­selői a lövész mozgalom tagjai, hogy zászlót adjanak át az egyik magyar végvárnak a pas­saici magyar kálvinista egyház­nak. Adjuk ezt a zászlót ezzel a jelmondattal, amelyet a költő így fejezett ki: Magyar maradj magyar! Nevedre büszke légy! Hogy magnak maradjunk! Szét­szórva e földön! Ki erre, ki ar­ra, minden földgöröngyön! Kis életgyökerek, magyari hajtá­sok! Az örökforgáshoz életaka­rások. A jelmondat kifejezte célunk! Passaici magyarok, a zászló ma világító torony is, messze előre mutatja az útat, amelyen ma haladnunk kell. Veszélyben gyülekező hely, körben állva erőt ád a küzdelemhez ... Erre az erőre van ma nagy szüksége a magyar végváraknak, hogy betudják tölteni hivatásukat, amelyre az Isten rendelte őket. Legyetek büszkék e zászlóra és soha, de soha el ne hagyjá­tok, vigyázzatok rá, mert rajta keresztül az őseiteket is tiszte­litek. Isten kifürkészhetetlen aka­rata alapján ez az ünnepség összeesett az anyáknapi meg­emlékezéssel. Drága magyar anyák, amikor szívünk teljes szeretetével köszöntünk Benne­teket, egyre figyelmeztetünk is, és azt kérve kérünk fogadjátok is meg a mai napnak emlékére: A nyelv ma utolsó menedé­künk, mentsvárunk, ne enged­jétek elhalkulni a magyar szót a magyar dalt a gyermekeitek ajkán. Ha ezt megfogadjátok, akkor az Istenházába sokáig fog zengeni a magyar zsoltár. Ha ez így lesz, akkor érdemes volt zászlót ajándékozni. Adja Isten, hogy ez így le­gyen, Ámen! György István főgondnok szívből fakadó szavak kíséreté­ben vette át a zászlót és kife­jezte, hogy az egyháznak 75 éves fennállása óta ilyen szép ma­gyar zászlója még nem volt. Az AMERIKAI LÖVÉSZ EGYESÜLET CMAC lövész osztálya minden szerdán délután 6:30-tól 9:00-óráig tartja a Clevelandi Magyar Atlétikai Club (4125 Lorain Avenue) felső helyiségében szobalövészetét, amelyre szeretettel hívja és várja az ifjúságot. AGYAGGALAMB LÖVÉSZET i

Next

/
Oldalképek
Tartalom