Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4. szám
1972. április hó «ITTVAKÖkT 9. oldal A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA TLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! Szíj Enikő: Sumér kérdésről AZ Eötvös Lóránt Tudományegyetem nyelvészcsoportja “Bokor” címmel Időszakos értesítőt tart fenn, amelyben (1971. okt.) Szíj Enikő tanársegéd “A sumér kérdésről” címen cikket írt. Ebben adott javaslatára a “Bokor” 1971. nov. 10-én vitaösszejövetelt rendezett (V. Károlyi Mihály u. 9.), amelyre Zakar András és Orbán Árpád nem hivatásos nyelvtudósokat indító-előadás megtartása végett meghívta. Ezt a vitaelőadást megtartották. Ennek érdekessége abban van, hogy első ízben történt meg, hogy sumir—magyar rokonsági kérdéssel foglalkozó és finnugor hivatalos nyelvészek (csakis szakemberek) jöttek össze vitára. Az eddigi hírek szerint az összejövetel tudósokhoz illő tárgyilagos hangnemben és sok kérdésben egyetértéssel folyt le. Az utánpótlást jelentő fiatalok és nemfiatalok között a sumér—magyar contra finnugor (ural-altáji) nyelvrokonság kérdésében hasonló összejövetel várható a szegedi és pécsi egyetemen is, ahol az ifjúság igen nagy érdeklődést tanúsít a kérdés, különösen pedig a két fenti tudós állásfoglalása iránt. Orbán Árpád a kassai egyetemi ifjúságnak szintén tartott már előadást. A sumér kérdés állásának megbeszélését a tájékoztatás, tájékozódás kedvéért javasoltam a Bokor vezetőségének. A kérdés felvetésével sem a sumér kérdés jelentőségének eltúlozása, sem a másik fél lebecsülése, sem a teljesség igénye, sem pedig a probléma megoldásának szándéka nem vezetett, nem vezethetett. Amennyire csak lehet, igyekeztem elkerülni a szaklapokban megjelent cikkek: Hajdú Péter: Üj hazát találtak, őshazát keresnek (Néprajz és Nyelvtudomány XIII., 1969., 9—15). Papp László: A sumér—magyar kérdés (Nyelvőr XCIV., 1970., 280—91.) megállapításának ismétlését. • "A finnugoros nyelvészet nem végez becsületes munkát... a finnugoros nyelvészet egy csöppet sem tudományos, végeredményben hasznavehetetlen és a továbbiakban minden megállapítása a magyarság származása kérdésében — finnugoros viszonylatban — nem mérvadó többé." A finnugor nyelvészetben az őshaza- és eredetkérdés megoldását számonkérő indulatos megállapítások sorából kiragadott szerény példa is önkéntelenül felkelti érdeklődésünket a sumér-kérdés, ezen "interkontonentális méretekben kibontakozott mozgalom” (Hajdú Péter) iránt, mert az ilyen és ilyenfajta kirohanások azokat jellemzik, akik szentül hiszik a magyarok sumér eredetét. A mintegy 100 éves sumerológiai tudomány eredményei minden időkben nagy figyelmet keltettek — tudományos, áltudományos és laikus körökben egyaránt. A sumér kérdésnek újból előkerülését, ill. maradását újabb tudományos eredményeink, pl. a régészeti újdonságok: az esztergomi oroszlános címer, az erdélyi “ékírásos” táblák, a rovásírás kutatásról az avar rovásírás megfejtéséről, a baskir-földi antropológiai vizsgálatokról (Tóth Tibor) szóló újságcikkek (Esti Hírlap, Hétfői Hírek, Magyar Nemzet, stb.). Bartha Antal könyvének: “A IX—X. századi magyar társadalom” (Bp. Akadémiai Kiadó. 1960. 193. 1.) megállapításai, krónikák újra elővett ellentmondásai, a Fettich— Paizs vita, a finnugor őshaza kutatás még tisztázásra váró számos kérdése, valamint nem utolsó sorban László Gyula kettős honfoglalás elmélete ("Valóság” 1970. 1. sz. 48—64. oldal) támogatta és táplálta a szakvélemény hiánya, mert úgymond: ahol a hivatottak hallgatnak, ott megbocsáttatik a hozzá nem értők merészsége. A sumér nyelvet i.e. 3210—2000 (vagy 4000—1800) között beszélték Dél-Mezopotámiában, a mai Irak területén folyó Tigris és Eufrátesz közötti területen, "a nádak szent földjén”. Az ún. “ósumér” nyelvet i.e. 2400-ig, az "új sumér” (klaszikus sumér) nyelv i.e. 2200—2000 között volt használatos, az ún. kései sumér nyelvet i.e. 1600 ig (1800-ig) használták. (Ez a sumér nyelv kihalásának ideje.) Egyes források szerint két fő "nyelvjárása” ismeretes: eme-ger vagy eme-kur (a beszélt nyelv) és az eme-sal az "asszonyok nyelve”, amelyet az írott szövegekben a nők és az istennők beszéltek, himnuszokban, siratókban is ez használatos (irodalmi nyelv). A nyelv fonétikai szerkezete labilis, a mássalhangzók száma 14, a magánhangzóké 4 körül mozgott. Az olvasat rendkívül bizonytalan. A névszók két osztályra, élőt és élettelent jelentőkre osztottak, s a mondatnak volt jól elkülöníthető ige és névszói (alanyi-állítmányi?) része. A szótövek általában egytagúak voltak, a szavak CVC szerkezetűek (mások szerint CVCV szerkezetűek), a véghangzó gyakran lekopott. A sumér agglutináló nyelvként egyedül állt a környező nyelvek között, szókincséből azonban számos jövevényszó messzire elkerült, mivel az irodalom és tudomány nyelveként sokáig használatos volt Babilonban, Asszíriában, stb. 1967-es adatok szerint megbízható és használható sumér szótár még nincs. Az ejtésbeli, pontosabban az olvasatbeli bizonytalanság mellett jellemző volt a sumérra a homonimák rendkívüli gazdagsága. (Pl. Somogyi Ede 1903-as szójegyzékében: szí, szem, látni, rokon a szí, szem szónál fogva-szarv, tarka, sötét lenni, tele lenni, adni, szívni, gyenge, szig, szél, vihar, megsérteni, kecskebak). Mindezek együttvéve pedig a többek között szabályos hangmegfelelésekre, ill. eltérésekre épülő nyelvhasonlítás szempontjából a sumér nyelvnek különféle nyelvekkel, elsősorban az uráli nyelvekkel, pontosabban a magyarral való rokonítása iránt tanúsított mélységes gyanakvásunkat teljes mértékben jogossá teszi. A sumér kérdés történetével foglalkozó különböző munkák egyetértenek abban, hogy a sumér kutatás kezdeteinek a következő főbb korszakait lehet megkülönböztetni. — 1850—74.: a kezdet, az ásatások fellendülése, az első összefüggő szöveg elemzése (1870). Ez az egyetlen korszak, amikor senki sem kételkedik a sumérnak az uraltáji nyelvekkel való rokonságában. A korszak fő alakjai: Jules Oppert (tőle származik a "sumér" elnevezés), valamint Lenormant (aki elsőként mondta ki, hogy a sumér kérdést csak az tudja megoldani, aki a magyar nyelvet is alaposan ismeri). Ebben a korszakban a hazai tudományos körök az ugor— török háború csatározásai miatt nem kísérték figyelemmel a kérdés alakulását. — 1874—1880. A második korszak J. Halévynek azzal a — bombaként ható — dolgozatával indult, amelyben a sumér nyelvnek, a süniért beszélő népeknek még a puszta létét ("voltát”) is kétségbe vonta. A sumér volta és nem-volta körüli harcoknak már volt magyar résztvevője is. Ujfalvy Jenő (1876). A következő korszakot a sumér nyelvjárások — nyelvek körüli viták indították. 1883-ban Halévy rendszerezte nézeteit, ellenkezői és támogatói voltak bőven. Lehmannak végül sikerült — kétnyelvű (sumér és akkád) szövegek összehasonlító elemzése alapján — bebizonyítani, hogy a sumér létezett. A magyarok ettől kezdve aktívan figyelik az eseményeket. 1887-ben jelenik meg Győrben Giess wein Sándor könyve ("Misrain és Assur”), melyben azt fejtegeti, hogy a sumér úgy viszonylik az ural-altáji nyelvekhez, mint a szanszkrit az indoeurópaihoz. 1891—92-ben Goldzieher Ignác foglalkozik a kérdéssel és mivel ő Halévy pártján állva tagadja a sumér puszta létét is, az MTA a továbbiakban elzárkózik a kérdés napirenden tartásától. Mégis, szinte éven te jelennek meg témábavágó cikkek. Köztük a szerző nővolta miatt érdekességként említsük meg Torma Zsófiának az erdélyi régészeti leletek sumér vonatkozásairól írott munkáját. 1903-ban teszi közzé Somogyi Ede "Sumirok és magyarok” című 270 oldalas munkáját, s 1942-ig ez a hazai sumirológia kézikönyve. Somogyi is úgy vélte: a sumérral való rokonítás nem zárja ki a magyar nyelvnek a többi finnugor nyelvvel való rokonságát. Szótárjában (szójegyzékében) etimológiai megjegyzései is vannak: pl. "tim” tó, zűrjén "ti”, votják; "ti”, osztlák: ten, vogul: tuo. Vagy: “ene" (-en) a többesszámot megjelölő utószócska, amely a magyarban megvan, pl. hányán, sokan, mennyien. Somogyi példáját Galgóczy János követte, aki 13.000 szavas sumir szó jegyzéket adott be az Akadémiának. Talán éppen neki volt köszönhető, hogy az Akadémia 1916-ban három(Folytatás a 10. oldalon) Felhívás! Az amerikai magvar lövész ifjúsági mozgalom 1972. május 27 és 28-án tartja nagyszabású konferenciáját a Pa.-ban levő lövész tanván. Kérjük a kerületi parancsnokokat, csapat parancsnokokat, lövész tiszteket, lövészeket, lányokat és fiúkat, valamint a lövészek baráti körét, hogy személyes megjelenésükkel tegyék sikeressé a konferenciát. Erre vonatkozó részletes intézkedést idejében szétküldi a lövész központi parancsnokság. Mozgalmi életünkből Lövészek "Pöttyös Bálját” 1972. május 6-án tartják, szombaton este 8-órai kezdettel a “President Palace” báltermében. Cím: 115 President St. és a Parker Ave., sarok Passaic, N. J. A gyönyörű modem hatalmas bálterem már előre is biztosítja a lövész bál sikerét. A lövészek kérik, hogy New York és New Jersey-i magyarok jegyezzék elő maguknak a bál idejét. A tiszta hasznot a lövészek kiképzésére és az apródok nyári táborozására fordítjuk. A távolban lakó honfitársak önkéntes adományaikat hálás szívvel fogadják a lövészek. Az adományokat kérik Maurer Frigyes pénztárnok címére küldeni. Cím: 192 Parker Ave., Passaic, N. J. 07055. ♦ A Kereszt és Kard Mozgalom központja 1972. április 8-án, szombaton este 1/2 8-órai kezdettel emlékezik meg a Passaic i magyar református templomban hazánknak az orosz kommunista hadsereg által történt megszállásáról. 1945. április 4- ről. Legyünk ott minél többen magyar testvérek. REMÉNYIK SÁNDOR KÖT A RÖG Aki messze vágyik, Csak hazáig ér el, Ha nem selyemszállal: Köt a rög kötéllel, Koporsókötéllel. Aki pártos szívvel Önszivére lázad, Föld alatt lel végül Ősi hazát, házat, Nyugodalmas házat. Aki tépegeti, Mint egy nyűgöt, átkot, Szivében hordozza Az a magyarságot, Akinek magyarul Muzsikál a vére, E bús szerelemtől Nincsen menekvése, Sehol menekvése. Majd ha a sírodon Friss tavaszi hajtás Nö — te is belátod: így van ez jól, pajtás, így van ez jól, pajtás.
