Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-04-01 / 4. szám

10. oldal **imAKö*f 1972. április hó SUMÉR KÉRDÉSRŐL (Folytatás a 9. oldalról) éves pályázatot írt ki a következő címmel: A sumér kérdés története és jelen állása, a sumér nyelvnek rész­letezett ismertetésével”. A pályázatot Varga Zsigmond nyerte meg (1. Papp L. i.m. 283-4.). A pályázat sikeres volt, de az Akadémia továbbra sem szorgalmazta a hazai sumér kutatá­sok megindulását, így 1942-ben még mindig Varga Zsigmond volt az egyetlen, aki a kérdést tudományos szinten tárgyalta. A 428 lapos mo­nográfia (“ötezer év távolából”) új korszakot kezdett a sumérológia, most már csak a hazai sumérológia történetében. “Az ősmagyar mitoló­gia szumir és ural-altáji örökség” cí­mű művének (1956) előszavában (megjelent: “Fáklya” 1966.) a rokon­ságot a következőképpen magyaráz­za: a sumér—ural-altáji népközösség együttélésének helyét és idejét — saj­nálatos módon — az általam látott idézetben Varga Zsigmond nem je­lölte meg.) A közös nyelvcsalád leg­délibb szárnyát a sumirok alkották, tőlük keletre az altáji népek helyez­kedtek el, észak-nyugatra pedig a finnugor népek lakták. Az altáji és finnugor ág között a szamojédok fog­laltak helyet. Az altáji népek közül a török törzsek, a finnugorságból pe­dig az ugorok voltak közvetlen szom­szédai a szumiroknak, mert a nyelvi és vallási öszekötő kapocs e három­nál a legerősebb. Az ősközösségi kö­telékből a szumirok váltak ki legelő­ször (Kr.e. 5. évezred) és a későbbi Elamon át a mai Perzsia, a kétfo­­lyamköz (Babylon) felé vették útju­kat. A Kr.e. 4. évezred közepe már Dél-Babylonban találja őket... A szumirok kiválása a nyelvcsalád kö­zöségéből azt eredményezte, hogy a nyelvcsalád keleti és nyugati, azaz al­táji és finnugor ága közt megszakadt a nyelvi összefüggés. Ezért szegényes az altáji és finnugor szóegyezések so­rozata. Tehát nem az altáji népek in­dultak meg Kelet felé, mint Munká­csi állítja, hanem a szumirok tértek ki dél-nyugat irányba, megindulva új hazát keresni. A szumirok igen tekin­télyes nép lehetett és mindenesetre nyelvösszekötő szerepük volt. Ki­­ugorván a középső rész, nem volt pó­tolható a helye. Az ural-altáji nyelv­család mozgásba jött. Az altáji népek kelet felé orientálódtak, a finnugo­rok nyugat, vagyis Európa felé. Ez volt a történelem legnagyobbszabású népvándorlása. Varga Zsigmond élete alkonyán a sumér-tábor — mert akkor már a su­mér—magyar rokonítás hívei tábort alakítottak — korántsem volt egysé­ges. Orgánumaikat, különféle lapok­ban, sokszorosításaikban megjelent munkáikat számontartani, figyelem­mel kísérni egyre nehezebb lett, s valljuk be, tartalmuk miatt sokszor nem érte meg az elolvasásukra for­dított időt, mert minőségükben sok­szor azonosak az őstörténelmi csoda­bogarakkal, hangjuk indulatos és olyan kitételekkel vannak teli, ame­lyekre a legjobb akarattal is csak azt lehet mondani: kétségbeejtő. Az elő­zőkben felsorolt új kutatási eredmé­nyeket természetesen a másik fél is ellenezte, sokszor a tudományosság legszigorúbb elveit követve, azonban mindig túlságosan biztos, túlságosan elhamarkodott eredményekre jutva. A hazai sumérológusok munkái kö­zül meg kell említeni az 1962-ben Orbán Árpád által közzétett úgyneve­zett "nyelvfejlődési 3, 4 és sokszöges (poligonális) nyelvösszehasonlítási, szóeredet-vizsgálati rendszerit. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy pár­huzamosan vizsgálja több — egymás­tól a mi fogalmaink szerint nem ro­kon — nyelv, pl. a sumér, az őstörök, a magyar, az ún. északi-finnugor nyelvek azonos tőből származó sza­vait és amennyiben a sokszög egyes sarkain a szavak hangalak és jelentés szempontjából megfelelnek, azonos eredetűeknek mutatkoznak, a szava­kat és a nyelveket rokonszavakká, ill. rokonnyelvekké nyilvánítja. En­nek az "új" módszernek eredménye­ként ez derül ki: ... 100 ponttal ős­jellemezzük a sumér—magyar nyelv­fejlődési összefüggésüket, akkor 80— 70 pontosnak mondhatjuk az általá­nos uráli (finn-ugor) kapcsolatokat, mintegy 50-nek az altájit és mind­össze 20—10 pontosnak az egyéb nyelvcsaládok közös nyelvfejlődési kapcsolatait a sumérral.” Az Orbán féle sokszöges módszerrel végrehaj­tott grottokronólógiai vizsgálatból (Zakar András) pedig az tűnt ki, hogy a Hymes féle 100 szavas szó­jegyzék alapján 100 szóból 55 sumér és 9 akkád a magyar nyelvben. A Za­­kar-féle javított 100 szavas szójegy­zékben pedig 63 sumér és 12 akkád szó van. Mindez azt bizonyítja, hogy a magyar egyenesági, közvetlen le­származási rokona a sumérnak, s egyúttal azt is bizonyítja, hogy a su­mér az ural-altáji nyelvekben és nem az akkádban élt tovább. Nem akarok — a neves párizsi su­­mérológus, Gosztonyi kifejezésével élve — “az alkalmi kritikus szerepé­ben tetszelegni”. Anélkül, hogy konk­réten, bárkire is határozottan gon­dolnék, megkockáztatnék egy-két kri­tikai megjegyzést a sumérológiai módszereiről. Általánosságban — nagyon ritka, "alkalmi” kivétellel — jellemző a fo­galmi tisztázatlanság (emiatt és nem sumér-szakos diploma hiánya miatt éri őket a dilettantizmus vádja). Pél­dák: topológiai azonosság=nyelvro­­konság. A nyelvtipológia — a nyelvek osztályozása bizonyos szerkezeti (el­sősorban morfológiai és fonológiai) sajátságaik alapján, amikor is a nem­rokon nyelvek is ugyanabba a cso­portba kerülhetnek és fordítva. A morfológián alapuló nyelvtipológia képviselője volt A. és W. Schlegel és W. Humbold (1. a nyelvek felosztása izoláló, agglutináló, flektáló és inkor­­poráló nyelvekre), továbbfejlesztői E. Sapir és J. Greenberg. (Mindket­tőjükre gyakran hivatkoznak a hazai sumérku tatók.) Hakulinen-O j anen: Kiolitieteen ja fonetikán termino loogia. Helsinki, 1970. 115.) Felvet­hetnénk itt még az adsztrátum fo­galmát is, amely fel sem merül. Az logikai szempontból nyilvánvaló, hogy azonos tipusú nyelvek között könnyebb és hálásabb dolog rokono­kat keresni, de sokáig tart, amíg a rokonság feltételezett voltától (1. ural-altáji rokonság), a feltételes módtól az állítóig eljutunk, már pe­dig úgy látszik, a feltételes mód (és jövő idő) teljességgel hiányzik a su­mér—magyar kapcsolatokat kutatók "Tempus”-ai és "Modus”-ai közül. Ez a túlzott magabiztosság nem használ az ügynek, még kevésbé használ az a bánásmód, amelyben a hang és jelen­tés kezeltetik. Olyan nyelvben, ahol a hangalak (olvasat) bizonytalan, ahol a jelentés bizonytalan (1. az azonos alakú szavak nagy számát!) bajosan hihető, hogy kifogástalan, messzeme­nő megállapítások alapjául szolgáló etimológiák szülessenek, különösen akkor, ha a másik nyelv történetét (szótörténetét, etimológiáját), a vizs­gálat során semmibe veszik. Az anya­nyelv tudása — akár anyanyelvi szin­ten — nem jelenti azt, született ma­gyar nyelvtörténészek vagyunk. Az etimologizálásban megmutatkozó tör­­ténietlenség és a "finnugoros nyelvé­szet metafizikus merevségével” való­ban ugyancsak ellentétes túlzott nyu­­galmasság, a hangmegfelelések sza­bályos semmibevevése (ha egyáltalán ... A magyar forradalom igazi nagy meglepetése ...: Bebizonyította, hogy egy egész nép felkelése még a legkor­szerűbb katonai hatalmi eszközök­nek is határt szab, ha ezt a népet a szó szoros értelmében halálmegvető elszántság lelkesíti. Az egész világnak elakadt a lélegzete az ijedtségtől, amikor a szovjet páncéloshadosztá­lyok végiggázoltak Magyarországon, és senki sem kételkedett abban, hogy most már hamarosan vérbe fojtják a forradalmat. Folyt is va'óban tenger­nyi vér, de a forradalmat nem foj­tották el. A városok romjaiban, a gyárakban, a vidéken megkezdődött az általános sztrájk és a partizánhá­ború. Megbénult az egész ország éle­te, amivel a Szovjet s a kizárólag ál­tala fenntartott Kádár-kormány ta­nácstalanul áll szemben ... A magyar forradalomnak talán leg­sajátosabb és nem kevésbé meglepő eddigi eredménye az az új mély be­pillantás az európai lélekbe, amelyet magával hozott. Itt legelőször is re­videálni kell magáról a magyar nem­zeti jellegről alkotott nem egy ítéle­tet. Más erények mellett mindig is elismerték ugyan a magyarok nemes bátorságát, de olyan okos ember, mint Sir Harold Nicolson mégis két­ségbe merte vonni, hogy valóban al­kotó sze’lemmel rendelkeznek. Buda­pestet "talmi város”-nak nevezte egyszer s ezzel kimondotta azt, amit valamivel szeretetreméltóbban má­sok is gondoltak. Ezt az igen felüle­tes benyomásokon alapuló nézetet most elsöpörték az események s a magyar nemzet szellemének olyan mélységei tárultak fel, amelyek előtt meghajolni Nyugatnak megvan min­den oka. Sőt mi több: Magyarország szolgáltatta a háború óta a leg­nagyobb európai példát, amennyiben cselekvőén megmutatta a világnak, hogy az európai élet magvában van egy’ réteg, egy határ, melyet idegen hatalomnak nem szabad átlépnie sem a népeknél, sem az egyéneknél — ha nem akar hallatlanul szenvedélyes védekező erőket kirobbantani... (Bulletin des Presse- und Informa­­tionsmates der Bundesrepublik, 1956. november 17.) • ... Az ilyen diktaturarendszerek áldozatairól való megemlékezés ma a legnagyobb mértékben időszerű. Az elmúlt napokban és hetekben tanúi lettünk a sztálinizmus remél­ilyesmi felmerül) méltán vált ki he­ves tiltakozást. Különösen, ha mind­ez együttjár a nyelvtudomány felada­tának téves értelmezésével, vagyis azzal, hogy nem látják őshaza és mű­velődéstörténelmi kérdésekben a nyelvtudomány egy — igaz, nem akármilyen, de végeredményben még­is csak egy — a segédtudományok közül, ha a nyelvrokonság téves ér­telmezésébe még fajrokonság kérdé­se is belekeveredik (1. a sírleletek antropológiai vizsgálata). Arra azon­ban mindenképpen felhívjuk a figyel­met, hogy nem szabad szakterüle­tünk szakbarbárává válni, a széles látkörű és sokoldalú érdeklődés jo­gos igénye mellett egy dolgot min­denképpen eltanulhatnánk tőlük: azt a lelkesedést, azt a kitartást, amely­­lyel igazukat védelmezik. Nagy kár, hogy nem látják, nem a még dicsőbb múlttal, hanem a jelennel kellene bi­zonyítanunk: egy nemzetnél sem va­gyunk alábbvalók. (Megjelent a “Bokor levelek” 1971. évi 2. számában Budapesten.) hetőleg utolsó áldozatainak. Magyar­­ország népe kétségbeesett harcot folytatott szabadságáért és azért el­képzelhetetlen áldozatokat kellett hoznia. A világ szemeláttára a csodá­latraméltó magyar nép szembesze­gült a rabszolgaságnak azzal a fajtá­jával, amelyet ma mindenütt a vilá­gon sztálinizmusként ismernek. A magyar nép ezzel kiérdemelte az egész szabad világ nagyrabecsülését. ".. .Az egész világ visszafojtott lé­legzettel figyeli azt a harcot, amelyet a magyarság a moszkovita idegen­uralom és annak áruló helytartói el­len folytat. Mint ezeréves történelme folyamán annyiszor a magyar vér nemcsak a saját, hanem minden szol­­gasorsbadöntött és veszélyben forgó nép szabadságáért folyik. Ezért az osztatlan csodálat a magyar néppel szemben, amelynek tekintélye né­hány nap alatt óriásit nőtt s amely­nek szabadságharca a világ minden becsületes embere lelkes helyeslését váltotta ki... Már most bizonyos, hogy 1956 októbere nemcsak a nem­zeti magyar történelem, de az egész emberiség történelme legdicsősége­sebb lapjaira kerül. A német nép, amely a bolsevista zsarnokság kan­csukáját saját testén érezte, szolidá­risnak érzi magát a magyar néppel a szabadságért indított harcában. Min­dég világosabban felismeri azt a bel­ső lelki összetartozást, amelyet 1953. június 17 és a mostani szabadságharc ismételten csak megerősített és el­mélyített. Ugyanazzal a határozott­sággal, mint a török háborúk idején, tudatában van a német nép ismét a német—magyar történelmi sorskö zösségnek, amely nélkül nincs Euró­pa szívében sem béke, sem nyuga­lom, sem egészséges élet. A magyar­ság mindég élvezte a német nép szimpátiáját. De talán sohasem volt az óriási lelkesedés Pannonia bátor népe iránt olyan mértékben minde­nütt hallható, mint éppen most, ami­kor az önfelszabadításnak a véres útját járja. Részünkről, akik kényte­lenek vagyunk száműzetésben élni, nem vehetünk közvetlen részt a fel­szabadító harcokban. Lélekben azon­ban azoknak a férfiaknak és asszo­nyoknak az oldalán vagyunk, akik a szabadságért és a hazáért vérüket ontják ... Büszkék vagyunk arra, hogy egy olyan néppel, mint a ma­gyar, évszázadokon keresztül közös történelmünk és közös hazánk volt... (Unsere Post, 1956. XI. 4. — Der Freiheitskampf in Ungarn.) A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XIV. évfolyam 4. szám — 1972. április hó Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 256 Dayton Ave., Clifton, N.J. 07011 1 956. OKTOBER 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom