Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4. szám
8. oldal n ittVAKOkt 1972. április hó nadai Magyarság 1970. április 4-i számában megjelent “Az amerikai külpolitika és amit számunkra jelenthet” c. cikke második részében: “Idején múlt jelszavak, irredentának hangzó, vagy minősülő kijelentések két háború közötti politikai, vagy nemzetközi fogalmak szajkózása — amelyeknek a mai politikai életben, vagy nemzetközi jogban nyomuk sincs — csak azt eredményezheti, hogy a nyugati világ vezető politikusai éretlen, forrófejű és a nagyidai cigányok mintájára minden alap nélkül makacsan birodalmi álmokat kergető nemzetnek fognak tartani bennünket.” Elgondolkoztató, hogy dr. Pogány Andrásnak e valamennyi elszakított területi szervezet munkásságát ily súlyosan elítélő megnyilatkozását csupán Dél-Magyarország Felszabadító Tanácsa 1970 áprilisában megtartott közgyűlése, valamint a Hungária Szabadságharcosok Mozgalma Clevelandban megtartott trianoni kongresszusa utasította vissza. Viszont emigrációs sajtóviszonyainkra nézve jellemző, hogy a DFT e határozatát a legtöbb lap nem közölte le, sőt a Katolikus Magyarok Vasárnapja — a DFT történetében először — még a közgyűlési beszámolónak sem adott helyet. Hogy gróf Teleki Bélát a KMKB USA-alelnöki tisztére éppen dr. Pogány András javasolta a KMKB torontói ülésén, mindenesetre elgondolkoztató. E sok negatívum után mégis biztató jelnek kell tekintenünk a KMKB 1971. szeptember 26-i ülésén elfogadott, de csak ez előadást követően közzétett "Nyilatkozatát” (Kanadai Magyar Újság, 1971. XI. 5.), amely — ha óvatos formában is — végre utal Magyarország revíziós igényére is, amikor ezt mondja: — Ragaszkodunk mindhalálig a minden nemzetet megillető önrendelkezési jogunkhoz, s a Kárpátmedence jelenlegi káros berendezését a magyar sors végleges megoldásaként nem fogadjuk el. Mindszenty József, Magyarország bíboros hercegprímása szabad földre érkezése egyik pozitív eredményének kell tekintenünk, hogy dr. Pogány András is 1970. április 4-i megnyilatkozásával szöges ellentétben “Újévi gondolatok” c. írásában már ezt vallja: — Pásztorunk visszaérkezett, nem vagyunk többé szétvert és akcióra képtelen nyáj. A magyar mezei hadak (dr. Eszterhás István kedvelt kifejezése) lassanként felsorakoznak az első Zászlósúr bandériumaiba és új erővel, új energiával, új megtörhetetlen hittel állunk csatasorba az örök, történelmi Magyarországért, melynek képét valamennyien szívünkben viseljük. Magyar Élet, 1972. I. 15.) Csak sajnálattal kell rámutatnunk arra, hogy e szép szavak után az 1972-es év tennivalóinak felsorolásánál dr. Pogány András újból csak a szabadságharc már annyiszor elismételt követeléseit sorolja fel. Nem hisszük, hogy első "Zászlósurunk” figyelmét elkerülte volna a fennt idézett sorok és a tényleges program közti mély szakadék. Avagy dr. Pogány András a régi bandériumban is tovább kíván szolgálni? F. Itt kell megemlékeznünk arról a sajtóvitáról, melyet dr. Viczián Albertnek az a javaslata indított el, hogy az erdélyi magyarságot minden területi igény elejtésével vissza kell telepíteni a csonka ország területére, mert ez az egyedüli lehetőség arra, hogy az erdélyi magyarságot megmentsük a magyar népi állomány részére .24 Amíg Wass Albert író megelégedett azzal, hogy dr. Viczián Albert javaslatát a leghatározottabban elutasítsa25, dr. Pálinay Ferenc volt képviselő, s egyetemi tanár és Tömöry Jenő tábornok új javaslatokat terjesztettek elő, s a revízió kérdését Erdélyről valamennyi elszakított területre kiterjesztették. Dr. Palinay Ferenc annak ellenére, hogy helyesen rámutat a történelmi, földrajzi és gazdasági szempontok fontosságára, mégis a népi elvet fogadja el a Kárpátmedence rendezése alapelvéül. Ennek megfelelően csak a központi magyar népi tömbbel összefüggő magyar többségű területek visszaadását igényli, s az így megvont határokon kívülmaradó magyarság megmentésére ő is a visszatelepítést javasolja.26 Tömöry Jenő ugyancsak a népi elvre építi fel elgondolását, de azzal a módosítással, hogy szerinte az utódállamokat a történelmi Magyarország területéből (Horvát—Szlavonország kizárásával) csak annyi százalék illeti, ahány százalékát képezte a szlovákság, románság és szerbség Magyarország összlakosságának 1910-ben. Ezen elv alapján az új határokat úgy kívánja megvonni, hogy lehetőleg minél több magyarlakta terület kerüljön vissza, de a Székelyföld még így is román kézen maradna. Az utódállamok birtokában megmaradó területek magyarságát ő is visszatelepítené.27 Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy Dél- Magyarország Felszabadító Tanácsán kívül, sem a Magyar Felszabadító Bizottság, sem a többi elszakított területi szervezet nem tartotta szükségesnek, hogy e javaslatokkal kapcsolatosan a maguk áláspontját leszögezzék. Ugyancsak sajnálattal kell rámutatnunk arra is, hogy a Kanadai Magyarság nem adott helyet a DFT e hivatalos állásfoglalásának, holott Wass Albert hozzászólásán kívül az egész vita a lap hasábjain jelent meg.28 24. Kanadai Magyarság, 1970. 25. Magyar Élet, 1970. IX. 12. 26. Kanadai Magyarság, 1970. X. 31—XI. 7. 27. Kanadai Magyarság, 1970. XII. 12—19. 28. A DFT állásfoglalása (71. I. 9.): Kanadai Magyar Újság, 1971. II. 25., Az Újság, 1971. március 25., Virrasztó, II. évf. 1. sz. (1971 június.) G. Fel kell hívnunk a magyar emigráció figyelmét azon politikusaink káros tevékenységére is, akik ugyan felismerték a Kárpátmedence, vagy éppen az egész közép-európai-térség összefogásának szükségességét, de az utódállamok merev, még a minimális revízió elől is elzárkózó magatartására utalva, a magyarság létfontosságú érdekeinek a feláldozásával a jelenlegi status quo fenntartása mellett e térség államainak federalizálásával és semlegesítésével kívánják azt megvalósítani. E kicsiny, de igen aktív csoport tevékenységét annál inkább ártalmasnak kell tekintenünk, mert elgondolásaik propagálását nem a magyar emigráció felé, hanem kifelé, angol nyelven végzik29, az amerikai külpolitika mértékadó tényezőit ily értelmű beadványokkal ostromolják30( s egyébként is minden alkalmat megragadnak, hogy elgondolásaikat nemzetközi síkon a köztudatba ágyazzák.31 29. E csoportnak már a meginduláskor sikerült kisajátítania a dr. Szász Béla vezetése alatt működő “Mid- European Institute” által elindított, s az egyetemes magyar emigráció szócsövének szánt angol nyelvű külügyi szemlét, a “Studies for a New Central Europe”-t, amikor annak szerkesztésére Padányi Gulyás Jenő építész, volt országgyűlési képviselő, a Mémökpolitikai Társaság egykor vezető tagja kapott megbízást. Padányi Gulyás Jenő már a szemle első számában megjelent (1963) “Covenant” c. cikkében felfedte federatív elgondolását, melyet aztán Talbot-Kardos Béla (ki korábban Bartha Károly néven írta federációs cikkeit) fejtett ki részleteiben “Problems of Federalism in the Danubia Area” c. írásában a szemle I. évf. 3. számában (1966), melyben a szerző a szomszéd népek érdekeit mindig a magyar elé helyezte a maga könnyelműen nagyvonalú gesztusával. Talbot-Kardos Béla e tanulmányát a jelen sorok írója tette kritika tárgyává a Katolikus Magyarok Vasárnapja 1967. I. 15, 22, 29. számaiban. 30. Padányi Gulyás Jenő az 1970. évi Magyar Találkozó keretében Zichy-Czikán Móric előadásához elhangzott felszólalásában fedte fel először a magyar emigráció nyilvánossága előtt, hogy a szemle körül csoportosult személyek az AMSz és a Szabadságharcosok Világszövetsége vezetőségével egyetértésben egy esetleges európai biztonsági értekezlet esetére “Blueprintet” dolgoztak ki a közép-európai kérdésnek a szemlében már ismertetett elvek szerinti rendezésére, s azt a State Department illetékes tényezőin kívül a Fehér Ház National Security tanácsadójához, dr. Kissingerhez is felterjesztették. (A X. Magyar Találkozó Krónikája, 1971. Ugyanott lásd jelen sorok írójának hozzászólását is.) 31. így Padányi-Gulyás Jenő is résztvett dr. Száz Zoltán vezetése alatt működő “American Institute on Problems of European Unity” rendezésében megtartott “Strategic Problems of the Danubian and Balkan Region” sympóziumán (Wahington, 1971. VI. 19.), s dr. Száz Zoltán előadásához hozzászólva ott is előterjesztette “Blueprint for a Neutralization of Cenral Europe” c. írását, amely nyilvánvalóan a Department of State-hoz benyújtott “Blueprint”-nek egy változata. Padányi-Gulyás Jenő egyidejűleg felajánlotta az intézet vezetőjének, hogy a sympózium egész anyagát a “Studies for a New Central Europe” legközelebbi számaként kiadja. Minden bizonnyal csak azért, hogy így a maga előadásának hitelét és súlyát növelje. (Természetesen dr. Talbot-Kardos Béla és prof. Zichy-Czikann Móric, az elválaszthatatlan triumvirátus másik két tagja is jelen volt.) H. íly vigasztalan körülmények között csak elismeréssel kell adóznunk azon szervezetek, lapok és egyének felé, amelyek és akik minden nehézség ellenére következetesen és állhatatosan kitartottak igaz nemzet politikánk szolgálatában. Ez a nemzetpolitika független minden párt és csoport-politikától, a külügyi helyzet napi hullámzásától, a nagyhatalmak kaleidoszkópszerüen változó politikai vonalvezetésétől, és pillanatnyi politikai érdekeitől. Ezt a nemzetpolitikát csakis az egyetemes magyar nemzet örök érdekei határozzák meg. Ez a nemzetpolitika évezredes múltunk tapasztalataira épít, számol a mával, de tekintetét elsősorban a nemzet jövője felé irányítja. Évszázadokban gondolkodik. Ez a nemzetpolitika nem önző és szűklátókörű, számol a Kárpátmedencében élő testvérnépeink, az egész közép-európai térség, Európa egyetemes érdekeivel is. De nem hajlandó a magyar érdekeket ezek alá rendelni. Ez a nemzetpolitika nem imperializmus (mint ahogy azt Pogány András vélte), de nem hajlandó a magyarságot sem a nagyhatalmak, sem szomszédaink imperializmusának kiszolgáltatni. Ez a nemzetpolitika a magyar nemzet számá ra optimális megoldást szorgalmaz, s nem hajlandó — de erre nincs is felhatalmazása —, hogy bármiről is lemondjon. E nemzetpolitikára hármas feladat hárul: a) Bizonyítania kell, hogy a trianoni és párizsi békével, a yaltai szerződéssel teremtett helyzet a Kárpátmedencében nemcsak a magyarság, de valamennyi ott élő nép (lásd pl. a mai horvát válságot) tarthatatlan, s végső fokon egész Európa biztonságát, békéjét veszélyezteti. b) Tudatosítani kell, hogy a Kárpátmedence földrajzi, gazdasági és kulturális egységének helyreállítása európai szükségesség. c) Minden eddigi kiábrándító tapasztalatunk ellenére keresni kell a Kárpátmedence testvérnépeivel való megértést és együttműködést. Ma, az 1956-os szabadságharc kirobbanásának 15. évfordulóján szeretettel, mély hittel és jövőnkbe vetett bizalommal fordulunk a szabadságharcunk legutolsó, egyben legnagyobb emigránsa, Mindszenty József bíboros, Magyarország hercegprímása felé, aki mint zalaegerszegi apátplébános, mint veszprémi püspök, s 1945 után, mint Magyarország hercegprímása mindenütt és mindenkor e nemzetpolitikánk jegyében szolgálta hazáját és magyar népét, aki az 1956. november 3-i beszédét analizálok minden feltevése32 ellenére október 14-én Rómából kelt soraiban ezt üzente mindannyiunknak: "Semmiről sem mondunk le!" 32. Mindszenty József hercegprímás levele a DFT elnökségéhez.
