Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
4. oldal ^IttVÁKOkt 1972. december hó PÁRIZSI LEVÉL Búzás János honfitársunk az 1950-es évek elején a "Notre Europe’’ című folyóiratot szerkesztette. A lap megszűnte után különböző francia sajtótermékekben helyezett el magyar vonatkozású cikkeket. A "Le Devenir Européen” c. lap legutóbbi számában kétoldalas cikkben ismerteti a hungarizmus ideológiai célkitűzéseit. A "L’Europe Réelle” novemberi számában az ő fordításában jelent meg Marschalkó Lajos "Világhódítók" c. könyvének előszava francia nyelven... ☆ ☆ ☆ 1972. november 13-án Párizs egyik nagy előadótermében a francia diákság és a fiatal munkások rendezésében “Budapest — az 1956-os magyar forradalom politikai jelentősége” címmel előadóestet tartottak. A felszólalások után rövid filmrészleteket mutattak be a forradalmi eseményekről. ☆ ☆ ☆ A "Le Figaro" nagy francia napilap 1972. november 6-i száma ismerteti Auer Pál volt párizsi magyar követ kezdeményezését, melynek célja az 1932-ben alapított "Comité pour une communauté danubienne” (Dunavölgyi közösség bizottsága) felújítása. November 6-án este Auer Pál a párizsi Európa-Házban nagyszámú közép- és kelet-európai emigráns volt diplomatákból és személyiségekből álló hallgatóközönség előtt úgy nyilatkozott, hogy a Helsinkiben megnyíló európai biztonsági konferencia alkalmából szükségesnek látja, hogy a közép- és kelet-európai népek emigrációja egységes álláspontot foglaljon el. Kifejtette továbbá elgondolásait, melyek nyugati diplomáciai körökben "Auer-terv” név alatt ismeretesek, s melyek lényege az, hogy Magyarország, Csehszlovákia, Románia, Bulgária, Lengyelország, Kelet-Németország s a három balti-állam, valamint Kelet-Berlin térségét nemzetközileg elismert semleges területnek nyilvánítsák. Mindezen államok köteleznék magukat arra, hogy semmiféle katonai szövetséghez nem csatlakoznak, bázisoknak létesítését s idegen haderők átvonulását területükön nem engedélyezik. Auer Pál beszéde után Yves de Daruvár kért szót s helyeselte a semleges övezet felállítását. Ugyanakkor aggályait fejezte ki arra nézve, hogy a mai status-quo-t végzetes hiba lenne fenntartani a népek önrendelkezési jogának semmibevételével. Rámutatott arra, hogy az első világháború után csupán három esetben alkalmazták az önrendelkezési jogot: a Saar-vidéken, Sopronban és Schleswig- Holstein-ben, s a lakosság döntését a népszavazás után az érdekelt országok soha nem tették többé vitássá. Különösen súlyos tévedésnek minősítette a csehek és szlovákok, valamint a szerbek és horvátok kényszerű összetársítását. Egy cseh résztvevő felszólalásában tagadta, hogy a csehek a szlovákokat társulásra kény szerit ették volna az első világháború után. Majd Pederescu volt román követ emelkedett szólásra s erélyesen tiltakozott Yves de Daruvár önrendelkezési jogra vonatkozó kívánsága ellen, mivel szerinte íves de Daruvár kezdeményezése alapjaiban ingatná meg a Dunavölgyi közösség tervét. A közönség legnagyobb meglepetésére a román résztvevő az önrendelkezési jog emlegetésénél találva érezte magát, s bár Yves de Daruvár nem említette Erdély kérdését, Pederescu éles hangon kijelentette, hogy a románok számára erdélyi probléma nem létezik. Auer Pál ülésvezető a románok további tiltakozására kijelentette, hogy bármely jelenlévő személy szabadon kifejtheti egyéni véleményét. Magyar részről meglepetéssel és sajnálkozással kell megállapítanunk, hogy emigráns kisentente-politikusok antidemokratikus magatartásukkal mennyire egy húron pendülnek ma is otthoni csatlós-kormányaik vezetőinek elképzeléseivel. ☆ ☆ ☆ A "Revue d’Histoire du Fascisme” c. francia folyóirat 1972 októberi száma 40 oldalon foglalkozik a két háború közti Magyarország viszonyaival. A bevezető részből idézzük a következőket: "Az 1920. június 4-én Magyarországra kényszerített trianoni béke felosztotta Szent István birodalmát s Magyarországot területének 2/3-ától megfosztotta. Szlovákia átcsatolása az új csehszlovák államhoz 700.000 magyar lakos elvesztését jelentette, kik a csehek állandó zaklatásainak lettek kitéve. Horvátországnak szerb járomba való utalása egyúttal 500.000 magyart tett jugoszláv alattvalóvá, kikkel a jugoszláv rendszer rendkívül kemény kézzel bánt. A legszerencsétlenebb dolog viszont Erdélynek és a Bánát egy részének Nagyromániához való csatolása volt (a Bánát másik része Jugoszláviáé lett), mivel ezáltal 2.300.000 magyar lett román alattvalóvá. A román kormányzat részéről állandó súlyos üldöztetésnek voltak kitéve; mert a románok célja az volt, hogy vagy megosszák őket; vagy elüldözzék szülőföldjükről. Ily nagyméretű megcsonkítást a magyar nép nem fogadhatott el s Budapest revizionizmusa a dunai térségben állandó jellegű bizonytalansági tényező lett. A revizionista jelszó: "Nem, nem, soha!” egész Magyarországon népszerű volt s a magyar állam igen rossz viszonyban volt az utódállamokkal, melyek ellene a Balkáni Entente vagy Kisentente nevű szervezetbe tömörültek.” Csejthei A VE VERBUB! Időből szólaló örökszép Ige! nem kereslek azon a tájon, ahol egykoron testben jártál, mert lelki nyomot ott szavad nem hagyott — Galilea és Júdea földjén a történelem szintje alatt tenyészett az emberi élet s lélek és szellemi létre nem támadt soha! Utad, Igazságod és Életed észrevétlenül vezetett el a Genezáreth-től a Kálváriáig és mitsem változott a világ. De akkor Lélektől űzötten utrakelt Kéfás, az apostol, hogy Igazságod a világba, az időből a történelembe vigye. ...És Kéfás a Városba ment, hol bár múló létet épített az ember, de feljegyezte folyását életének. Szívében a Szeretet tüzével, lelkében nagy ígéreteddel az örökélet új igéit nyíltan megszólaltatni az Apostol mégis rettegett a félő futásban szégyenülten, a városkapun kívül, az utón szembe jövő Lélekbe ütközve, kibukott remegő ajkán a kérdés: Quo vadis? Új keresztet vállalni — mondád — a Városban, ahol írás tart meg a történelem folyamatában, hogy való élmény legyek, míg világ a világ és a megújult lélek el ne vesszen a leírt történések alatt. Világrengető pillanat volt ez: ... a lélek-kakas megint megszólalt ... a templom-kárpit ismét meghasadt a döbbent-bénán, lenyűgőzötten állt leplezetlen színed előtt Kéfás, hogy megalázza és küldetésére újból rászánja magát. A krisztusi lét kezdetéül így léptél a történelembe örökszép Ige, mert Euangelionodat az Apostol társa és Nyelve a templomvárosi Mária fia: János, akit Márknak is hívtak létbe-tevő írásba foglalta a Születése után ötvenben. — ... Egy a Városunk azóta, hol az Ige, a történelemben él, hol minden küldetés találkozik, melynek gyarmatává lett a Szent Föld s gyülekezete az ekumenizmus. Mert a Város nem Péter sírja, nem is sziklára erősített széke, még kevésbé kövek és szent falak, hanem az Igazság Lelkének történelmi világműhelye! Szökni készülő, Várost feladó atyámfia, tudom tehát, hogy túl a falakon Kéfás kudarca vár, mert ki a Városból szökik, az a történelemből szalad el, hogy prédája legyen az enyészetnek! Mégsem hívlak, hogy maradj, mert hű csak az, kinek bizonysága van! A Lélek és Ige ítéletében lásd meg azt a tévedések felett s akkor bizonnyal velem vallód: Ave Verbum! Civis Romanus sum! "Logophorus"
