Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
A KERESZT ES KARD MOZGALOM HANGJA Csak önzetlen emberek önzetlen munkája vuxi előre a magyar ügyet I _______;__:_______ '• ___~ ?’-V . - 0 ■____■ '____________:__________________ Magyarok magyar bálja 1971. április hó **ITTVAKÖfct szky György, Balogh Anikó, Szarvasy Mihály, Balogh Helén, Galgó Gábor, Farkas Erzsébet, Viczián Károly, Kertész Csilla, László Béla, Kovács Anikó, Redling János, Molnár Margit, Gál Ferenc, Tarkőy Judit, Kiss Tibor, Szabó Edith és Szalóczi Tamás. A bemutatás után a bál háznagya az 1970-es bálkirálynővel, Vasvári Enikővel megnyitotta a bált. Erre a pillanatra várt mindenki, és a hatalmas táncterem egy perc alatt megtelt kipirult arcú, boldog és vidám táncoló párokkal. Éjfélkor a Magyar Rapszódia Tánccsoport magyar táncok bemutatásával szórakoztatta a bál résztvevőit. Nagy volt a sikerük. Molnár Mária tánctanárnő érdeme volt a nyitó tánc bemutatása és a tánccsoporté is. ő volt a tanítómesterük. A bál vidám hangulata alatt észrevétlenül folyt a nemes verseny a nyitó lányok közt az idei bálkirálynői címért. Andreánszky Károly nagy hozzáértéssel vezette le a versenyt. A lányok izgalommal várták a zsűri döntését. újra megszólaltak a dobok. A teremben csend lett. Andreánszky kihirdette a győzteseket. Az 1971-es Magyar Bál királynői címét Kovács Anikó nyerte el. Udvarhölgyek lettek: Balogh Anikó, Szabó Edith és Balogh Katalin. Az 1970-es bálkirálynő, Vasvári Enikő megkoronázta Kovács Anikót, majd az új királynő táncraperdült a választott partnerével. Megható volt az idén, amikor a bál háznagyának a vezetésével a résztvevők elénekelték a Magyar Himnuszt. Mindenki azzal távozott, hogy jövőre újra itt találkozunk, a “Magyarok magyar Bálján”. Adja Isten! * * * A bálnak névtelen munkásai is vannak, akik időt és fáradozást nem kíméltek a sikerért. Itt említjük meg őket: Nagy Sándor, Nagy Sándorné, Töke György, Balogh Jánosné, Károly László, Vasvári Zoltánná, özv. Kovarcz Emílné, Balogh Árpád, Riczó István. Köszönet nekik! .. A Gondviselő az idén ismét velünk volt. 1971 január 23-án gyönyörű napsütésre ébredtünk, s ezzel az utolsó akadály is eloszlott, ami zavarhatta volna a magyar testvéreket abban, hogy megjelenjenek a Magyarok Bálján. A rendezők, mint mindig, az idén is nagy figyelemmel fogadták az érkező vendégeket. Remekszép ruhákban, igen jó hangulatban várta mindenki a bál ünnepélyes megnyitását. Egyszercsak megperdültek a dobok és látjuk ám a tavalyi bálkirálynőt: Vasvári Enikőt, amint két botos dalia kiséri a főasztalhoz. Utána vitéz Serényi István, a szertartás vezetője imára szólítja a vendégeket. Közösen A demokrácia sem nem ideológia, sem nem program. A demokrácia csak külső forma, keret, amelyet valamilyen politikai építő programmal kell kitölteni. Ebben a keretben a franciák gyorsan változó és építésre képtelen kormányzati rendszere éppúgy elfért, mint Roosevelt New-Dealje. A demokrácia csak arra jó, hogy az előjogokat megszűntesse a társadalomban, de ez is csak elmélet marad, mert a valóságban a demokráciák is előjogokat biztosítanak a liberalizmus leple alatt. A modern demokrácia nem ugyanaz, ami az ókori görögöké volt. A mai demokráciának lényeges megkülönböztető jele: a liberalizmus. A gazdasági szabadság pedig egyenesen kitenyészti azokat a vagyoni hatalmasságokat, akik aztán a demokrácia jelszavaival vértezve az egész állami életen uralkodnak. . .(Koós Kálmán: Voltunk, vagyunk, leszünk.) mondja mindenki a nemzeti fohászt: “Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában. . .” Az ima után Vasvári Zoltán, a Magyar Bál alapítója és háznagya köszönti a szép számmal összejött honfitársakat. Magyar szívből fakadó köszöntőjét zúgó taps szakítja meg többször is. Mozgalma báljainak sikerét azzal magyarázza, hogy ezeken a bálokon megtartják a régi szép szokásokat. Ahogy mondotta: ezen a bálon minden tisztességes magyarnak helye van függetlenül attól, hogy hol ringatták a bölcsőjét. Ebből adódik az, hogy az ismeretlenek is azonnal öszszemelegednek egymással, és ez máris biztosítja a magyar sikert. Andreánszky Károly főrendező angolul köszöntötte a más nemzetiségű feleségeket és férjeket azzal, hogy őket “tiszteletbeli magyaroknak” fogadjuk el. Most következett a pompás, hófehér díszmagyarba öltözött első-bálos leányoknak és partnereiknek a bemutatása: Balogh Katalin, ifj. Mattyasov-5. oldal A nemzeti emigráció legjobbjai idegeikben érzik az antibolsevista küzdelem parancsát, kötelességét. A magyar tragédia állandóan kongó vészharangja riasztó figyelmeztetés, hogy cselekednünk kell, hogy meg kell tennünk mindent a rabmagyarság megmentésére. Vitéz Serényi István a 25,000 mérföldes délamerikai útjával megint messzehangzó hirdetője lett annak, hogy az az igazságtalanság és erkölcsi szégyenfolt, a civilizáció nagy elveinek és eszméinek megcsúfolása, melyet Trianon és az 1956-os Magyar Forradalom s Szabadságharc eltiprása jelent, nem maradhat orvoslás nélkül. Serényi ezzel az áldozatos egyéni vállalkozásával figyelmeztetett újból arra, hogy nem temetkezhetünk bele a kétségbeesés rezignációjába, mert ez a nemzet haldoklásának a megpecsételése volna, hanem Serényi Istvánhoz hasonlóan fel kell tárnunk az okokat, melyek nemzetünkre ezt a rettenetes végítéletet hozták. Nehéz volna itt részletezni Serényi délamerikai útját Bogota Columbiától Rio de Janeiro-ig. De megtette ezt igen örvendetesen a délamerikai sajtó. — “Vitéz Serényi István tevékenysége — írja a La Prensa (Lima) — az, hogy a világ figyelmét fölkeltse a Magyarországot ért igazságtalanságokra, és ráfordítsa Délamerika népeinek figyelmét a kommunista veszélyre.” — Az El Tiempo Auito c. újság hosszan ismerteti Serényi eddigi antibolsevista munkálkodását, “aki keresztény hittel harcol a materialista istentelenség ellen”. — A Noticia Rio de Janeiro hatalmas cikkben foglalkozik a kommunisták börtönében szenvedő magyarsággal, Serényi Istvánról pedig megírja, hogy a kommunisták börtönéből szabadult és minden idejét, pénzét és tehetségét a magyar igazság és szabadság szolgálatára szenteli. — Az El Dia Montevideo vezércikkel köszönti a magyar Serényit: “. . .Ideérkezett egy ember, aki Magyarország szabadságáért harcol” — írja a lap. Hosszan lehetne még idézni a Serényi István útjával keltett sajtóvisszhangot, de helyette inkább ennyit: Isten áldja a Szabadságharcos Magyart és a Délamerikai sajtót azért, amit tettek Szent István Magyarországáért! (m. t.)
