Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
6. oldal «IttVAKOtt 1971. április hó DR. BARTHA ANTAL István és kora Az államalapítás történetéből 1. SZALTAN — ZOLTA — SOLT Szent István alakját korok változása és felfogások váltakozása szerint százféleképp méltatta már a történetkritika. A mai méltatások közül dr. Bartha Antalé látszik a hazai rendszer által elfogadottnak. Lapunk ezt kívánja bemutatni az alábbiakban. I. István király születésének pontos évét nem ismerjük, mégsem követünk el hibát, ha ebben az esztendőben emlékezünk meg az Árpád nemzetségéből származó kimagasló államférfi születésének millenniumáról — ezredévéről. 973—974 táján atyja, Géza nagyfejedelem követei Gizella bajor herceglány jegyességét kérték és kapták meg Vajk nevű magyar fejedelmfi számára. Joggal tételezzük fel, hogy az erdélyi Gyulák nemzetségéből származó Saroltnak és Gézának a fia az eljegyzés idején 3—4 éves lehetett. Abban a korban az ilyen korai jegyesség szokásos volt, s nemcsak a legelőkelőbbek körében. Vajk pogány név — ifjabb fejedelem jelentése sokat sejtető, bár saját fogalmaink szerint értelmezése megtévesztő. Az akkori magyar jogszokás szerint nem a nagyfejedelmi méltóság egyenes örökösét illette ez a cím. Mégis az ezredfordulón, történelmének nagy fordulójához ért magyar nép az ő vezetése alatt illeszkedett bele az európai népek közösségébe, lépte át ősi politikai szervezete és az állami lét között húzódó határt. Mintegy harmincéves férfi lehetett, amikor fejét a pápától kapott korona alá hajtotta. Vita a beilleszkedésről A X. századi magyarság állapotának ismertetésében rendszerint arra esik a hangsúly, hogy a magyarságnak kellett beilleszkednie az európai népek közösségébe. De hány lépés, a fejlettségnek hány lépcsőfoka választotta el az akkori magyar társadalmat a fejlett európai népektől? A közkeletű — nemcsak hazai, hanem európai — felfogás szerint a lovas nomád, íjjas-szablyás magyarság, amelyik annyi keserűséget zúdított Európa népeire, 955-ben Lech mezején bűnhődött meg Fulda felperzselt kolostoráért, a rabszíjra fűzött ártatlanok szenvedéséért. A Lech folyó partján megvert magyar sereg vezérei, köztük Bulcsu, a bizánci császár barátja, a kor fogalmai szerint csak elvetemült latroknak kijáró bitón fejezték be életüket. Ez döbbentette rá a magyarokat az addig követett út tarthatatlanságára. I. István országlása idején a kereszténység felvételével gyorsított letelepedés, földműves életmódra való rátérés, az erkölcsök megszelídülése végezte be azt, ami a Lech mezei vereséggel kezdődött. Valóban igaza lenne annak a véleménynek, hogy a X. századi magyarok kanadai indiánok módjára viselkedtek, de hála a németek civilizációs missziójának, megváltoztak? Igaz vagy hamis a X. századi elődeinkről kialakított összkép? Valóban a Regensburgban összeácsolt bitók lettek volna a magyarság és Európa közötti kiegyenlítődés hatásos eszközei? Persze párja is van ennek a véleménynek. Ez a vélemény Botondnak Konstantinápoly érckapuját bezúzó buzogányát csodálja s nem azt, hogy ott érckapu nyílott meg kereskedők diplomaták és tudósok előtt. Sankt Gallen történetében csak a magyar harcosok nyers, patriarkális kedélyessségét, katonai fegyelmét csodálja és elfelejti a kolostor díszített mennyezetét nyaldosó lángokat. Holott a keleties, hetyke magyarkodás efféle értékrendjéről már Széchenyi István megmondta a Magyar Tudományos Akadémián, hogy az nem való egyébre, mint vénasszonyok ijesztgetésére. Végül is, el lehet-e igazodni a féligazságok szövevényében, vagy talán mégis igaza lenne annak a nézetnek, hogy a magyarok és a vikingek rázták fel, a sápkóros Európát, e férfiak nélkül egyetlen fegyverre termett fiú sem született volna Európában? A tudományos igazság a fekete-fehér kontrasztján kívül sokféle színárnyalatot, s azok egymásba fonódását is ismeri. Amikor búzát vet... Amikor a mai magyar földműves búzát, árpát, borsót vet, ekével tarlót szánt, sarlót vesz kezébe, kepét rak, szérűjén szorgoskodik, szőllőt szüretel, borát leszűri a söprőről, kertjében gyomot írt, almát, körtét szed, kendert nyű — még most is azt folytatja, ami nem X. századi,' hanem már honfoglalás előtti elei elkezdtek. Nyelvünk, ez a csodálatos élő tanú megőrizte azoknak a gazdálkodási ismereteknek — műveltségi állapotoknak — szókincsét, amelyet a magyarság még a keleteurópai síkságon részben bolgár—török nyelvű, részben pedig alán és iráni nyelvet beszélő népek hatása alatt tett magáévá. Az összehasonlító nyelvtudomány már hosszú évtizedek óta figyelmeztet arra, hogy a honfoglalás előtti magyar társadalom életformája nem csakis lovasnomád volt. Dzsajháni khorászáni (Kelet-Irán) államférfi és tudós művét használó Ibn Ruszta földrajztudós és Gardizi perzsa történettudós jegyezték fel a IX. századi magyarokról, hogy jószágaikat legeltetik, a telet folyóparton töltik halászással, s azt is, hogy sok szántóföldjük van. De elképzelhetetlennek, fantazmagóriának tűnt annak még a feltétele-A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XIII. évf. 4. szám — 1971. április hó Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 256 Dayton Ave., Clifton, N.J. 07011 t * > t * t t * * t * » * * * t a házakhoz tartozó gabonavermekből búza- és árpamagvak kerültek elő. Nehéz csoroszlyás ekék, sarlók, ásók, kapák és szőlőmetsző kések bizonyítják a lakosság magas szintű földművelését. A VIII—IX. században a kelet-európai sztyeppén technikai fordulat, életforma-átalakulás ment végbe. Arról van ugyanis szó, hogy ezt a színvonalas sztyeppéi civilizációt a földművelésre, letelepedésre fokozatosan áttérő nomádok teremtették. A magyarokról pedig tudjuk, hogy a Kazár Kaganátus segéd népe, vazallus népe volt. Ott élt, ahol ez az évtizedeken át a sztyeppén, a nomadizmus klasszikus hazájában lehetetlennek tartott termelési fordulat végbement. Hitelt érdemel az arab és perzsa kútfők tudósítása is, a magyarokat rendszeresen látogatták arab és perzsa kereskedők. Szentimentális kereskedőt a történelem nem ismer, márpedig a magyarokra vonatkozó arab és perzsa közlések gyakorlati célokat követő kereskedőktől származnak. Abban a korban nemcsak a magyarok, a környezetükben élő népek is nyáron legelőkön jártak barmaikkal, a telet folyó menti falvaikban töltötték, amelyek határában szántóik, kertjeik és szérűik feküdtek. így bizonyos, hogy a X. századra a magyarság gazdálkodásában a nomád állattenyésztés és az ekés gazdálkodás közötti határ már elmosódott. Ennek az átalakulásnak a során létrejött sajátos életformát nevezzük félnomádnak. Következik: TÖRZSEK SZÖVETSÉGE Az Egyesült Államok 6. flottája az úgynevezett operatív flották közé tartozik. Keretében 50 hajó, több mint 200 repülőgép és 25,000 ember van. Hozzátartoznak a Saratoga és az Independence repülőgép anyahajók, két rakéta irányítású cirkáló, 16 torpedóromboló, 5 csapatszállító hajó, 4 aknaszedő, 8 segédhajó, valamint a lőszerszállító- és tartályhajók, javítóműhelyek és úszótámaszpontok. Sőt még 3 tengeralattjáró és 2 földi támaszpontú járőr-repülöraj. A flotta négy alapvető kötelékből áll. Fő ereje a 60-as operatív kötelék, amely az amerikai sajtó adatai szerint, tartalmazza a repülőgép-anyahajókat és a védelmi hajókat. A két anyahajon 175 lökhajtásos repülőgépnek van támaszpontja. A 61 operatív kötelék a tengerész gyalogság csapatszállítására hivatott. Ide tartoznak a csapatszállító hajók, a védelmi hajók és a tüzérségi fedező hajók. A 62-es operatív kötelék a csapatszállító hajók fedélzetén tartózkodó tengerészgyalogsági zászlóalj, a 63-as pedig a hatodik flotta karbantartó erői. • Nixon elnök, ottjártakor nem véletlenül választotta egyik beszédének színhelyéül a Saratoga fedélzetét. Ez a 70,000 tonnás repülőgép-anyahajó, ikertestvérével: az Independence-szel együtt, a Földközi-tengeren tartózkodó 6. amerikai flotta legnagyobb hajója. 340 m. hosszú, s 4500 fő személyzetével (ebből 750 pilóta, illetve aviatikus) 108 repülőgépet lehet harcba vetni. Ezeknek pusztító ereje pedig egyenlő a második világháborúban alkalmazott 1000 légi erődével. Az elnök szükségesnek tartotta, hogy a Saratoga parancsnoki hiújáról személyesen hangsúlyozza ezt az erőt, hogy enyhítse a nyugtalanságot. Azt mondta, hogy ezt a világbéke fenntartására szolgáló erőnek tekinti. Rivero tengernagy, a NATO délkeleteurópai haderőinek főparancsnoka azonban, egy Olasz hetilapban megjelent nyilatkozatában ezt jelentette ki: “Ha világháború törne ki, a földközi-tengeri szovjet flottát hat óra leforgása alatt tökéletesen meg lehetne semmisíteni”. Hazulról érkezett . . . Mi Atyánk, ki vagy a Mennyekben, Mi itt vagyunk a TSz-ben. Fiatalok az irodában, öregek a határban, Vezetők a korcsmában, Rokonok a raktárban. A szövetkezeti vagyon: kincs, Aki nem lop, annak — nincs! Bocsásd meg bűneinket, hogy lopunk, De másképpen éhenhalunk. Ami termés a határba, Az csak jöjjön a kosárba! Az igazi cél az, hogy a társadalmakat olyan alapokon sikerüljön újjá építeni amelyek kizárják a gyötrelmes szegénységet. Az altruista erények (a karitatív intézményekkel) megakadályozták ennek a célnak az elérését. Mint ahogyan a legrosszabb rabszolgatartók is azok voltak, akik jól bántak a rabszolgáikkal, s így meg tudták akadályozni, hogy a rendszer borzalmait felismerjék azok, akik szenvednek miatta, és megértsék azok, akik megfigyelték. (Weild Oszkár: “Az emberi lélek és a szocializmus”) zése is, hogy a Don—Donyec és Dnyeper közi síkságon, a középkori nomádság klasszikus földjén, ahonnan a honfoglalók jöttek, a VIII—IX. században ekés és kerti gazdálkodás alakulhatott volna ki. Mészkőből rakott várak Az viszont, amivel a szovjet régészet az utóbbi húsz esztendőben az egész emberiséget gazdagította, felülmúlja a kelet-európai síkság VIII—IX. századi állapotáról alkotott legmerészebb feltételezéseket is. A Donyec és Don mentén egészen az Azovi-tengerig, mészkőből rakott várak láncolata épült ki a VIII—IX. században, s annak része volt az írott kútfőkből jól ismert Sarkéi vára. A folyó menti várak körül szinte városias ipari-kereskedelmi és kormányzati központok — emporiumok nőttek ki. A korai középkor viszonyai közepette hihetetlenül népes települések voltak. Egy XVII. századi földrajzi leírás Szaltanov néven jegyezte fel ezt az egyik települést. A szó jelentése — Szaltané, azaz Szaltan nevű vagy méltóságot viselő ember tulajdona.. Egy másik jelentős település neve Kaganova volt — azaz a kagan tulajdona. E különös hangzású nevek eredetét és politikai jelentőségét ismerjük. A terület a VIII—IX. században a korai középkor jelentős államához a Kazár Kaganátushoz tartozott. Ennek uralkodója volt a kagán. Szaltan jellegű személynév előfordulását a X. századi Árpád-nemzetségben is ki tudjuk mutatni: Zolta alakban, Solt községünk helynévben is őrzi emlékét. Ez persze mint alább kiderül, nem véletlen. A folyók mentén falvak is álltak, AZ U.S.A. 6. FLOTTÁJA
