Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1971-02-01 / 2. szám

2. oldal *mm Kön 1971. február hó (Folytatás az 1. oldolról.) folyamán Magyarországon nemhogy megváltozott volna, de megerősödött. Ez a két gondolat a legszilárdabb ösz­­szekötö kapocs nemcsak az emigráció és a szülőföld között, hanem e kettő­nek az elszakított területek magyar­jaihoz való viszony kialakításában is. A huszadik század második felében utópisztikus álmokat kergetni nem le­het, különösen egy emigrációnak, a­­minek a feladata a reális valóság fel­ismerése és ennek alapján a cselek­vés. A legreménytelenebbnek látszó helyzetből is van kiút, ha a valóság tárgyilagos analízise alapján készíte­nek terveket önzetlen, nemzethű e­­migránsok, a problémák megoldására. Amikor egységes nemzeti emigráns összefogásról beszélünk, nem gondol­hatunk egy újabb egyesület alakításá­ra, mert annak nem sok értelme vol­na. Vannak magyar egyesületek kül­földön, melyek huszonöt évnél is tá­volabbi múltra tekintenek vissza, de tagjainak minden törekvése Magyar­­ország felszabadítása felé irányul. A jelenleg meglévő egyesületek, a ma­guk kis területén magyar szempont­ból jó munkát végeztek, azokat tehát minden erőnkkel meg kell tartani, de aktivitásukat az egyetlen nagy cél ér­dekében kell befolyásolni. A legköny­nyebben megvalósítható megoldás az emigrációs egységfront megalakításá­nál a tanácskozó-testület, vagyis egy olyan tanács, melyben a működő nemzeti emigráns csoportok megta­nácskozzák, kidolgozzák az egyesüle­tek részére a közös politikai irányvo­nalakat, az aktivitások tervszerűsé­gét, ko-operációját biztosítják anélkül, hogy az abban működő csoportok, me­lyek közül némelyek ma már tiszte­letreméltó történelmi múlttal rendel­keznek az emigrációban, valamilyen formában kárt szenvednének az iden­titásukban. Mindemellett ez a tanács­kozó testület, a működési terület, to­vábbá más sajátságok figyelembevé­telével olyan feladatokkal bízná meg az egyesületeket, mely feladat elvég­zésére az az egyesület a legalkalma­sabb. Röviden összefoglalva, ez az egy­ségfront: szabadságharcos, forradal­mi és tanácskozó alapokon állva ha­tározza meg a nemzeti emigráció po­litikáját, tevékenységét. A név-válasz­tásnál ezeket a tényezőket úgy kell fi­gyelembe venni, hogy az egységfront nevéből ezek a karakterisztikus ele­mek kidomborodjanak, és már első hallásra senkiben kétségeket ne hagy­janak. Homonnay János Magyar Turul Szövetség A VILÁGSAJTÓ HANGJA (Folytatás az 1. oldalról.) viszont méltáuyosabban osszák meg az európaiakkal a politikai felelőssé­get az Atlanti Szövetség irányításá­ban. Márpedig úgy látszik, hogy az Egyesült Államok még mindig nem lép rá erre az útra. • Az U.S. News & World Report hetilap “Mit várhat az Egyesült Államok egy marxista által ve­zetett Chilétől?” című cikkében Allende elnökké választásának várható kihatásával foglalkozik. A nyugati féltekén új kormányzati rendszer — választott marxista rend­szer — jutott hatalomra. Salvador Al­­lende, Chile hatvankét éves elnöke, népfront-kormányt alakított, melyben főként az ő marxista-szocialistái és kommunista delegátusok vannak. Ezenkívül négy nemmarxista balolda­li csoport vesz részt a kormányban. Allende megígérte, hogy államosít­ja az ország száz legnagyobb, magán­kézben levő vállalatát. Az első reakció erre a bejelentésre az volt, hogy az Amerikai Export-Import Bank a ‘leg­nagyobb kockázat’ kategóriájába so­rolta Chilét. Ez azt jelenti, hogy az amerikai exportőrök jóval nagyobb díjat fizetnek a banknak az esetleges kár elleni biztosításért, vagyis nő az az ár, melyet a chilei importőrök a különböző amerikai termékekért fi­zetnek. A chilei kormány a részleges álla­mosítások után már az amerikai réz­befektetések ötvenegy százaléka fölött rendelkezik. Az Egyesült Államok ál­láspontja az, hogy a teljes államosítás esetén “azonnali és megfelelő” kárté­rítést kell fizetni. Az amerikai magán­­befektetések összege az eddigi álla­mosítások következtében az 1968-as egymilliárd dollárról 850 millió dollár­ra csökkent. A réz az amerikai érde­keltségnek még most is több mint fe­lét teszi ki. A legnagyobb befektetők az Anaconda, a Kennecott, az I.T.T., a Ford és General Motors. • Cou En-laj, a kínai államta­nács elnöke interjút adott Ed­gar Snow amerikai írónak. Az interjú az ‘Epoca’ című milá­nói lapban jelent meg. A kínai államférfi többek között ki­fejtette, hogy Tavjan a Kínai Nép­­köztársaság ENSZ-jogainak helyreál­lításával kapcsolatos kérdéscsoport döntő kérdése. Ennek megoldása Kí­na belügye. Csak a kínai népnek van joga a sziget felszabadítására. Más­részt az Egyesült Államoknak e tér­ségben végrehajtott fegyveres agresz­­sziója nemzetközi kérdés, s Kína haj­landó erről tárgyalni. A kapu nyitva áll, de minden attól függ, hogy az Egyesült Államok mennyire komo­lyan óhajt szembenézni ezzel a prob­lémával. Ha elismeri a Kínai Népköz­társaságnak azt a jogát, hogy Kína el­foglalhassa helyét a Biztonsági Ta­nácsban, akkor Tajvan-t ki kell zárni az ENSz-ből. Kína — mondotta Csou En-laj — az adott időben fennálló heyzettöl fogja függővé tenni a döntését. Ami pedig az ENSz jövőjét illeti, ezzel kapcso­latban nehéz lenne jóslásokba bocsájt­­kozni: vagy változás következik be a kínai kérdésben, vagy pedig az ENSz a Népszövetség sorsára jut. MAGYAR LEVELEZŐ-ISKOLA! Bellflower-ben (Calif.) magyar levelező iskolát indít ft. Kiss Imre szaléziánus atya. A tananyag sokszorosításához szükséges költségeit úgy ter­vezi fedezni, hogy kép kiállítású EMLÉKLAPOKAT küld szét 2 dolláros áron. Az emléklap — "házi áldásaként — Szent Ist­ván születésének ezredik évfordulójára készült és ezen a címen lehet igényelni: Rev. Emeric Kish 13640 S. Bellflower Blvd. Bellflower, California 90706 NEMES RICHARD Megmondják a csillagok, hogy ki vagy, mivé leszel, s mi­lyen úton visz a halálba az életed? Nemes Richard azzal kezdte férfiéletét, hogy zsibongó gyer­meksereget állított sorba az iskola udvarán, majd áhítattal ve­zette be őket a tudomány legeslegelső csarnokába egy napsüté­ses szeptember elsején. Boldog volt. Olyan boldog, amilyen csak egy fiatal tanító lehet, amikor a katedráról végigtekint har­­mincegynéhány várakozó csemetén, és megvillan előtte a jövő, amikorra emberekké érnek azok, akiknek ő adja az első lecké­ket. Ki is számította talán, hogy ezernél is többen kerülnek ki majd a keze alól a szolgálati ideje alatt. Aztáu jött a háború. Nemes Richard katona lett. Frontra került. Kitüntetések gyűltek a mellén. Az elsőosztályú tűzke­­reszt is odakerült, meg az aranycsillag a mundérjára. Az össze­omlás előtt szent-nagy elhatározással ő is beállt kiképzőtiszt­ként a Hunyadi-hadosztályba, szép magyar győzelmet remélve. ... S mégis civilben álmodta tovább fajtája győzelmét. Ha­za nem mehetett. Keresetét az emigrációból juttatta el otthon­maradt feleségének és a szüleinek. Neki magának csak annyi maradt, amennyivel a külföldi magyar megmozdulásokat és a nemzeti sajtót támogatta. Szerényen élt, — bőkezű tudott len­ni. Életével tanított jó magyarrá válni a példamutatás kated­rájáról. Tanított. Hivatását végezte. Példásan... Szolgálati éveit a Magasságok rövidítették meg: ötvenhét éves korában, most karácsony harmadnapján halt meg a penn­­sylvániai Farrel-ben. ... Meg tudták volna ezt mondani a csillagok tizenkilenc éves korában? Emlékezzünk rá és arra, amit életével tanított Nemes Ri­chard — millió magyaroknak! KOZLAK RUDOLF Hetven éves korában Clevelandban meghalt Kozlák Rudolf, az a közkedvelt Rudi-bácsi, aki szikár alakjával mindig ott sze­rénykedett, ahol lelkes magyarok valami közügyben összejöt­tek. Valósággal vonzotta őt minden gondolat, minden terv, amelynek érdekében áldozni kellett. Ez volt a szívügye. A szám­kivetés első éveiben is azzal jeleskedett, hogy az övéiről való gondoskodását megosztotta minden magyar sokgyermekes csa­láddal, melyeket csak el tudott érni. Jó szíve, becsületes gerince nyomott aranybélyeget Kozlák Rudolf életmunkájára, és ennek jegyében vonult az örökéletbe. A magyarbarátok szövetsége elnökének halála S.Exc. Dr. Don Joaquin de Roncal y Gómez del Palacio, Conde de Uribarren, Grande de Espana, ny. orvosprofesszor, a Sociedad de Amigos de Hungria alapító elnöke, karácsony napján Mexikóban váratlanul elhúnyt. A magyarral rokon, su­­mir eredetű régi baszk családból származott, és anyai részről Gómez-Palacio alkirály leszármazottja volt. Roncal Joaquin elnök hirtelen halála nagy részvétet kel­tett nemcsak a mexikói társadalomban, amelynek egyik vezető személyisége volt és ahol nagy tiszteletben állott, hanem külö­nösképpen magyar körökben, mert mintegy húsz év óta telje­sen önzetlenül szolgálta a magyar ügyet. A magyar szabadság­­harc évfordulóin tizenháromszor (1957—1970) mondott emlék­beszédet rádióban, televízióban, ünnepségeken. A Magyar Vi­tézi Rend és a Szent László Emlékbizottság (József fhg,1962) díszjelvényével tüntette ki. Azonkívül a Nagy Konstantin Lo­vagrend, a Szent György Lovagrend és a Templomos Lovagrend nagykeresztes vitéze volt. Sírjánál Franco Carreno,a Mexikói Legfelsőbb Bíróság elnö­ke (Ministro de la Suprema Corte de Justicia de la Náción), valamint Szent-Györgyi Széli Sándor, a Sociedad de Amigos de Hungria tiszteletbeli elnöke mondottak búcsúztatót. Emléke örökké élni fog a magyarság körében! Kevés ilyen nagy barát­ja volt a magyarságnak és a magyar ügynek. A mexikói Sagrado Corazón de Jesús magyar templomban bronztáblán fogják megörökíteni emlékét. Utóda, mint a Sociedad de Amigos de Hungria új elnöke, unokaöccse: a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend mexikói perjele: Don Fernando Espeleta Roncal gróf, ügyvéd, lett. SOCIEDAD DE AMIGOS DE HUNGRIA Cancilleria: Insurgentes 458, México 7, D. F. TANULSÁGOKTÓL - JAVASLATOKIG

Next

/
Oldalképek
Tartalom