Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
MINDENT LELEPLEZ! A „GAZ-MECH” HÁTTERE 1971. február hó___________________________________________________ £#ITT^AKO&T __________________________________ 3. oldal Kezdettől látszott, hogy milyen kínosan megy otthon az ország gazdaságának működtetése kommunista módon, és érthetetlennek tűnt, hogy a “termelő eszközök köztulajdonba vételét” mennyire készségesen támogatta a zsidóság, amikor épp annak a soraiból kerültek ki korábban a legdagadtabb magánkapitalisták. A gyakorlat és az elmúlt évek fordulatai adták aztán meg a feleletet erre a fifikus kérdésre. A válasz közgazdasági oldala aránylag egyszerű: végső jelentőségében nem az a fontos, hogy kinek a tulajdonában van a tőke, hanem az, hogy kinek a kezében van, ki rendelkezik vele. A tőke ugyanis korunk mindkét gazdasági rendszerében meglehetős mozdulatlanságra van Ítélve, mert minden nagyobb arányú vállalkozás erősen leköti magához. Korszerű nagyvállalkozás csak igen nagyméretű befektetéssel indulhat meg a gépek korszakában. Ha egyember tulajdona lenne is a befektetett tőke, a tulajdonosa akkor sem volna bolond idő előtt kivonni a vállalkozásból, mert ezzel csak veszítene. A magántőkés is kivárja tehát, amíg a tőkéje legalábbis megduplázódik, addig nem nyúl hozzá. És azután is csak akkor, ha valamely más vállalkozás sokkal több, sokkal gyorsabb profitot igér. A tőke hasznosításának az alkalma tehát fontosabb, mint a tulajdonjoga. A közgazdaságnak ezt az új arculatát idejében meglátták a pénztőke modern szakértői, és nyomban áldásukat is adták rá: legyen csak egyelőre az államé a tőke, ha ők kezelhetik! Talán ilyesmit hámozgatott már Marx is, akinek a “KAPITAL”-ra vonatkozó talmudi okoskodásait őrző kéziratai valóságos gazdaságelméleti dzsungelt teremtettek úgy annyira, hogy azt még Engels is csupán némileg tudta meggereblyézni, pedig csak így lehetett terjesztésre alkalmas könyvnek a “tudományos” anyagává varázsolni. Ha tehát Marx nem zsidó “lángész” lett volna, gazdaságelmé-Emigrációnk irodalma két egészen kiváló munkával gazdagodott. Az egyik: dr. Somogyi Ferencnek, a pécsi egyetem volt magántanárának kiskönyv alakban kiadott remek Szent István-tanulmánya. Igen mély történelem-látással tökéletesen tisztázza benne az első királyunk születési éve körül felmerült véleményeltérést. Különös elismerést érdemel a munka zamatos, de főleg sima nyelvezete. Ezzel éri el a szerző azt, hogy tudományos gondolatmenetét nyomban és hiánytalanul magáévá tudja tenni az olvasó. SZENT ISTVÁN a magyar nemzeti élet központjában Irta: SOMOGYI FERENC DR. • A másik — remek kiállítású — könyv: verseskötet. Kossányi József leti spekulációival bizonyára akkor is megnyeri a zsidóságot, melynek közismerten jó szimata és érzéke van a tőke hasznosítása terén. ♦ÁLLAMVAGYON CÍMÉN — ZSIDÓ KÉZBEEN MINDEEN Magyarországon a gyakorlati helyzet már 1945-ben odafordult, hogy a gazdasági élet minden irányító kereke az egyedül felszabadítottak kezébe, zsidó kézbe került. Közismerten példázza ezt a “Goldberger-dinasztia”, melynek külföldre nem mentett vagyonát államosították, de a tőke-vagyon valamennyi üzletágának vezérigazgatója Goldberger-fiú. Más vállalatoknál inkább: magyarosított nevűek vezérigazgatnak, és ezzel olyan tőke fölött rendelkeznek, mely — jogilag — magyar államtulajdon, de ez csöppet sem zavarja őket. A kommunista gazdálkodás ugyan nem ismer és nem enged meg magánprofitot, ez a tilalom azonban kijátszható. Titkait Ábrahám vére, tanait a talmudok őrzik. .. A profit a gazdasági liberalizmusnak is, meg az államkapitalizmusnak is hajtóereje, de magánosoknak, a kommunista érában erről le kellett mondaniok egy időre. A vezérigazgatók eleinte megelégedtek tekintélyes összegű fixszel, mert azt könnyen meg is pótolhatták különböző — elszámolásra nem kötelezett — alapokból. ♦“FEJLESZTÉS” — “MODERNIZÁLÁS” A kommunista közgazdaság működtetése azonban mindinkább bonyolult és költséges lett, a termelékenység pedig igen aláesett, s végképp kimaradt a vüágversenyből. Ezen kellett segíteni, és ez volt az ok arra, hogy “új gazdasági mechanizmus”-t eszeljenek ki — prémium-rendszerrel. A valóságbban ez azonban már azt jelenti, hogy a zsidó vezérigazgató elvtársak államtőkés rendszerben is sza-Végtelen út vérbeli költőnknek immár negyedik gazdag versgyűjteménye. Költeményeinek olvasgatása hazaröpíti az ember lelkét arra az áldott magyar földre, melynek lélegzése annyira hiányzik már a külföldi életsorvadásból.. . Nyújthat ennél többet emigráns költő? (Mindkét munka technikai előállításával a Classic Printing Corporation Berta Lászlója remekelt.) bályosan gyűjthetnek magánprofitot, aminek jelenleg “prémiumm” az elnevezése, és amiből a dolgozóknak legfeljebb aprópénz üti a markát, az is csak itt — ott. Alaposan megadjusztálták hát Marx tőke- és profitelméletét, úgy látszik azonban, hogy az ilyen formában is bele illeszthető a kommunista népgazdaság szerkezetébe, már csak azért is, mert tetszetősebb az elöregedett dogmáknál, és az érdekelt közönségben új reményeket kelt. Az új gazdasági mechanizmus valóban fejlődést jelent a hosszú évekig követett komunista gazdálkodás merev módszerével szemben, — a bibi viszont abban van, hogy az egész mahináció indítéka — teljesen zsidóérdekű, csak épp nem hivalkodik ezzel. Mégis pontosan emiatt, nem pedig a kilenc szótagú kifejezés rövidítése kedvéért kapta otthon a “gaz-mech” elnevezést, és ez nemcsak a jó magyar humorérzék jele, hanem a társadalmi tisztánlátásé is. ♦VÖRÖS GAZDASÁGI KÍSÉRLETEK Első kísérletképpen elindították a vasfüggöny mögötti népgazdaságoknak az összemüködtetését. Egyik ennek, másik amannak a termelési ágazatnak a felfejlesztésére fektette a súlyt, s kölcsönösen veszik igénybe egymás technológiai előnyeit. De ez csak olyan lett, mint szegény emberek társulása, akik összeadják a garasaikat, azonban a közös vállalkozásuk is szegényes marad. Mégsem a szegénységben van a baj. Az a baj, hogy a Szovjetunió —- a fődirigens — katonai és politikai versenyt akar nyerni a világon, ehhez pedig nagyon komoly gazdasági eredmények szükségesek, amikkel finanszírozni lehet a világversenyt. Nem elég hozzá kiszipolyozni a csatlósállamok szűkös népgazdaságait, — szélesebb gazdasági hálózatra van szükség! S erről a Kremlin sokatakaróit tökéletesen meggyőzték saját gazdasági szakértőik, akik természetesen szintén zsidók, és “asszimiláltan” is édestestvéri viszonyban vannak a nyugati liberális kapitalistákkal. Máris majdnem úgy üzleteznek, mintha nem volna vasfüggöny. .. Ez lett a kommunista közgazdaság második kísérlete a “korszerűsítés” érdekében. A Szovjetnek állítólag zsidómentes felső vezetése pontosan megszabta azokat a határokat, amelyeken belül szövögetni lehet a gazdasági hálót kelet és nyugat között. Ám ha az üzleti manipuláció nekidurálja magát, lépten-nyomon határsértést követ el. A gazdasági koegzisztencia ugyanis a törzsökös kommunistáknak is csak eszköz, meg a zsidóságnak is, — de a cél már nem ugyanaz. Csökkenvén a kilátás a világkommunizmus megvalósítására, a nagyszláv, vagy a nagyorosz impérium is kielégítené már a vörös cárok álmait. Ezzelszemben a zsidóság célja és terve mindenképp az egyetlen világállam megvalósítása — kizárólagosan zsidó főhatalom érvényesülésével. (A “világkormány” rég megvan, és működik is, csak “Salamon trónja” vár nyilvános betöltésre.) A cél tehát nem azonos, — helyesebben: kettévált az előkészítő menetelés során. ♦A ZSIDÓ CÉL KÜSZÖBÉN . . . A zsidó cél van közelebb a megvalósuláshoz, mert az mind a két politikai nagyhatalom érdekterületén tökéletesen elő van készítve. A Szovjetbirodalom zsidó alapítású (judeo-bolsevizmus),s az antiszemimtizmus törvényes megtorlása ott még mindig — akasztófa. De teljesen zsidó-szervezésű a gazdasági liberalizmus is, beleszöve a demokráciák politikai és társadalmi struktúrájába (judeo-kapitalizmus). Az a tény, hogy a gazdasági liberalizmus ma oly erősen hatol a vasfüggöny mögé, fordított irányban pedig a kommunizmus szólamai marcangolják a nyugati demokráciák társadalmi stabilitását, — szóval ez a tény: szervezett összemüködésnek a világos jele. Pontosabban olyan öszszeműködésé, melyet mindkét táborban a gazdasági és politikai szerkezetbe beépült zsidóság képes csak forszírozni, éspedig direkte a világjudaizmus célkitűzésével. ♦BECSAPOTT KOMMUNISTÁK ... A Kremlinnek ma óriási problémája van. Törzsökös kommunistává vált törzsökös oroszok, — törzsökös zsidósegítséggel megalapítottak egy birodalmat, de — hamisnak bizonyult államcéllal. A törzsökös oroszok most — kommunisták vagy nem, mindegy — követelik a jussukat, az alapító társak pedig a maguk zsidó-jussát, a közös koncból. A dulakodás egyelőre kulisszák mögött folyik, mögüle alig-alig látszik ki valami, és ami kilátszik, azt a zsidóság nyergeli meg: antijudaizmussal vádolja a judeo-kommunizmust, a hitlerizmus felújulását hangoztatja, sőt sűrűn emlékeztet a cári idők pog romjaira, szóval közhangulatot kelt — maga mellett, noha ő csapta be a proletárvilágot, mert nem annak épített paradicsomot, hanem sajátmagának egy másik, különleges territóriumot, ahol ugyan jogilag nem tulajdonosa a tőkének, de éppúgy kézbentartja azt, mint a liberális világban, tehát itt is, ott is, mindenfelől a zsidó világuralom szolgálatába állíthatja. A Kremlin urai előtt ma már csak két út van, illetve volna, ha szabadulni tudnának attól a félévszázados beidegzettségtől, melynek tartalmával Szent-oroszországból bolseviki Szovjet-köztársaságot csináltak. De nem tudnak szabadulni ha akarnának sem, mert egész politikai, gazdasági, társadalmi rendszerük, új szovjetkultúrájuk, gyökértől a virágzásig a talmudi marxizmussal van átitatva, megalapozva és fölépítve. Csak a másik úton találhatnak keserves megoldásra: megadják magukat a zsidó világhatalomnak, mely egyetlen nációt ismer el emberként, a törzsökös zsidó népet, s minden mást csupán a törzsökös zsidó — szolganépének. A “gaz-mech” a világhódítás új mechanizmusa. Lehet, hogy a Kremlin törzsökös oroszai még ellen-offenzívát indítanak, de — gyakorlati siker nélkül. Mindössze kiderülne belőle, hogy a “visszatérő sztálinizmus” valójában véres terror-e, vagy pedig elszánt szabadságharca annak a népi óserőnek, melyet keleten éppúgy kiforgatott magából a zsidó hatalmi őrjöngés, mint tette azt Nyugat kultúrnépeivel a szabadosságba gennyesített liberalizmus útján, de már olymértékben, hogy ezek sem fölismerésre, sem ellenállásra nem képesek. GAZDAGODUNK!
