Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1971-08-01 / 8. szám

1971, augusztus hó «IttVAköftt 3. oldal 56-OS ÖRÖKSÉGÜNKÉRT EZ IS NEMZETI SORSKÉRDÉSÜNK Amilyen spontán kifakadása volt a magyar népléleknek 1956. október 23-a, annyira gorombán intézte el ezt a utódló rezsim, és annyira agyonci­­comázta, félremagyarázta ezeket a történelmi napokat az emigráció. Hogy a külföld szemében nagyjából csak “hősi felkelés” volt az egész, az számunkra nem érdekes, mert min­den nép sorsának vonalán van egy pont, melyen kiég a biztosíték, rob­ban az élet, ha túlfeszül. Nekünk en­nek a túlfeszült állapotnak a tartal­mát kell őriznünk, mert ebben mu­tatkozott meg az a népiélek, melynek szolgálata mindenkor elsősoros köte­lessége minden politikának. Át kell élnünk gondolatban újra meg újra a kirobbanást, abban az eredetiségében, ahogyan az történel­mi eseménnyé vált. Semmiesetre sem elegendő azonban ennek csupán a tizenegy éves bolse­­viki rémuralmat vetíteni a hátterébe (vagy ahogyan otthon nevezik: a sze­mélyi kultusz idejét), mert az ilyen kép negatív fölvételt mutatna. Azt domborítaná csak ki, amitől szaba­dulni akart a nemzet, és nem érez­tetné, hogy mibe és hová akart sza­badulni. Ez tehát elsikkasztása len­ne a célnak, holott a cél volt a lé­nyege is, a tartalma is a történtek­nek. így — az utódló rezsim manő­verezik. Ezzel sikerült neki szellemi­leg is konszolidálnia a népi felkelést annak ellenére, hogy kormányzati princípiuma ugyanaz maradt, mint az elődjé-é volt. A háttért kétségtelenül korábbi időknek a kirobbanásra való rávetí­­tése egészíti ki. Egyrészt azért, mert nemzetünk életében a két világhá­ború között határozottan megfogam­­zott a korforduló, tehát akár jött az orosz, akár jött volna a német, vagy egyik se jött volna: népünk életszer­­kezete, országunk berendezkedése egész felépítményében megújult vol­na. Ennek igen éles előjelei beleégtek a magyar életbe. Nem annyira azok­kal az intézkedésekkel, melyeket még a kormányzat is kinyögött má­ból (hogy azért minél inkább marad­jon minden a régiben ...), — hanem azzal, hogy a nemzet társadalmi, gaz­dasági és politikai szervezkedése a magyar életszerkezet korszerű meg­újítására irányult, éspedig kifejezet­ten szocialista alapon. Világosan mu­tat ez arra, hogy a magyarság vala­mennyi társadalmi rétege nem csak álmodott új életrendet, hanem tisz­tában volt annak szerkezeti felépí­tésével, és azt eltökélten meg akar­ta valósítani, az igen erősen jelentke­ző gátló tényezők ellenére is! Az 56- os felkelést pedig ettől az időtől alig tizenkét esztendő választotta el, vagy­is a szocialista megújulás élménye 1956 ban még igen aktív volt a nép­­lélekben, megmozdulását tehát köz­vetlenül befolyásolta. Másrészről azért is ajánlatos az októberi felkelés hátterébe vetíteni ezeket a háború előtti éveket, mert csak az ilyen képből derül ki a ha­zugság, mely 1945. április 4-ét a "fel­­szabadulás” jelzőjével illeti ugyan­akkor, amikor ez a dátum a szovjet­megszállást, és azóta is idegen hata­lom katonai jelenlétét jelenti tény­legesen. Aki precízen leméri a ma­gyar életenergia lüktetésének gyorsu­lását ebben a kritikus tíz esztendő­ben, melynek telét békében, másik felét háborúban éltük át, ki tudja számítani azt, hogy magyarságunk, — ha nem szakad háború a nyaká­ba — jóval 1945 előtt felszabadította volna már magát az avult életrend­szerének minden nyűge alól. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy Szá­­lasi hungarista szocializmusának ér­­vényrejutásával a kommunista áb­ránd és fertőzés irmagja is eltűnt volna az országból, ahogyan Musso­lini szocializmusával Olaszországból eltűnt, és Hilterével Németországból. Az első két mozzanat elég bizony­ság rá! • Az köztudomású, hogy röviddel Szálasi nyilvános fellépése után, sű­rű tömegek hagyták faképnél a marxista irányzatú szociáldemokrata pártot, és találták meg világnézeti el­helyezkedésüket nemzeti vonalon, szocialista hitvallásuk megtartásával. Ez volt az első és igen jellemző, politikailag értékelhető mozzanat a magyar nép életében. A másikat, érthető igyekezettel, el­tűntették a zavarosban, azóta nyo­mát sem lehet találni. De elő lehet majd még bányászni a síri süllyesz­tőből! Ha nem is lett foganatja, van elvi jelentősége, de legalábbis jól megvilágítja a dolgok akkori állását, és azt is, ahogyan a természetes nép­iélek reagál a politikai sakkhúzások­ra, melyekből őt a lényeg érdekli: az egészségesebb népi lélegzés. 1944—45 telén Sopron—Kőhidán voltak lakat alatt a földalatti kom­munista párt legvörösebb korifeusai. (Kivéve persze azokat, akik szovjet­megszállta területeken, félreeső ta­nyákon bújkáltak, vagy fedőneveken és fedőszervek védelme alatt szerte az országban mozgolódtak. No meg kivéve a sárgacsillag viselésére köte­lezett "intellektüeleket".) A rácsmö­göttiek képviselték a kommunista aknamunka vezérkarát, és igen ügye­sen megszervezett összeköttetésben voltak a szabadon mozgó aktivisták­kal. A "vezérkar” percek alatt érte­sült mindenről, ami az országban történt. "Döntései" is gyorsan elju­tottak az aktivistákhoz a lakat mö­gül. Kijutott egy "valóban forradalmi” vörös határozat is: “Ha a hatalmat puccsszerűen átvett Szálasi-rezsim a tavaszi vetőmunkálatok előtt végre­hajtja a programjában hirdetett föld­reformot, — vele szemben meg kell szűntetni az agitációt, és a reform végrehajtását, a kommunisták ma­gyarországi pártja részéről minden eszközzel támogatni kell." Ezt a határozatot — mindkét oldal szemszögéből — százféleképp lehet­ne trancsírozni, nem hagyva figyel­men kívül azt a lehetőséget sem, hogy vörös részről csak taktikai fo­gás szülte. De nincs szükségünk szab­ványos politikai boncolgatásra. A földreform a XX. században olyan égető kérdéssé, annyira nemzeti lét­kérdéssé vált, hogy annak átérzése eloszlatja az ellentétet jobboldali és baloldali szakvélemény között. Az a jellemző ebben a “határozat”­­ban, hogy a magyar kommunisták a szélsőbaloldalon, nemzetközi párt­jukhoz való lekötöttségük mellett is, olyan álláspontot foglaltak el, mint a szélsőjobbot képviselő nemzetiszo­cialisták, — s ez az álláspont nem­csak az akkori 60 százalékos többsé­gű mezőgazdasági népréteget érintet­te kedvezően, hanem rajtuk keresz­tül is, általában is: az egész nemze­tet. A parasztság és földmunkásság részére az egészséges földreform je­lenti a szocializmust! A szocializmus­nak, a korszerűen rendezett nemzeti társadalomnak a javára ez tehát már egyetlen néprétegből adódóan 60 szá­zalékos többséget biztosít! Ha a "felszabadulás” után nem potyemkin-földosztogatást rendeztek volna, és azt nem követte volna az erőszakos kolhoszosítás meg államo­sítás, a magyar parasztság nem tá­mogatta volna az 1956-os fölkelőket! Ne feledjük, hogy Veres Péter, a legmagvarabb paraszt-kommunista, 1945 májusában hivatalosan prokla­­mált földreformját szerkezeti egészé­ben a Nyilaskeresztes Párt terveze­téből gyűrte az iszákjába, amikor há­rom hónapig ennek volt a tagja. Kommunista hitvallásai és sziporká­zó tehetsége ellenére hamarosan süllyesztőbe is került, többek között azért, mert konokul ragaszkodott a földművelő szövetkezetek önkéntes alakításához, és ahhoz, hogy a jutta­tott föld termelő gépekkel fel legyen szerelve, amikor a kisparasztok bir­tokába kerül. Neveket említhetnénk a kétkezi munkásság soraiból, az írók, költők, értelmiségiek köréből. Érdemes visz­­szaemlékezni a politikus Sulyok De­zsőre, aki 45 előtt ádáz ellensége volt a nemzeti szocializmusnak, 47-ben pedig szinte teljesen nemzetiszocia­lista elvekkel és programokkal harcolt az ország szovjetizálása el­len, és háta mögött a kibontakozást még mindig váró nyilas tömegek álltak. Egyetlen betűnyi túlzás sincs ab­ban az állításban, hogy nemzetünk túlnyomó többsége — élenjárók és hallgatagok — a magyar életszerke­zetnek kifejezetten szocialista átállí­tására volt hangolódva abban a kriti­kus időben is, amikor a nagy fordu-A Hungária Szabadságharcos Moz­galom programjának jelentős pont­ja az észak-amerikai egyetemek ifjú­ságának felvilágosítása. Köztudomású, hogy a hivatalos mellett csak baloldali propaganda­anyaggal árasztják el az egyeteme­ket. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom központi vezetősége 1966- ban tervet dolgozott ki az organikus társadalom rendezésnek, az “új szo­­cializmus”-nak a hirdetésére. Az Egyesült Államok területén prof. Jobb Andor, Kanadában pedig Szu­­csán Károly végzi a terv gyakorlati irányítását. Ezidén a montreáli Loyola egye­tem Társadalmi és Történelmi tudo­mányok fakultásán volt az első állo­lat, a kommunista országdúlás bekö­vetkezett. A vörös rémuralom bizo­nyára sokat tompított a magyar nép­iélek szocialista arculatán, mert a vörös-véres kommunizmus kiábrán­dulást vált ki. Viszont a nyílt terror hanyatlásával, és a megszokással új­ra felerősödött az. A negyedszázad alatt öntudatra ébredt nemzedékek pedig már valamiféle szocialista élet­rendszer javító kritikájával foglalkoz­nak csupán. A föld, a gyár, az utca népétől nem is szabad várni, hogy el­vek és rendszerek között diszting­­váljon, amikor a megélhetéséért küz­­ködik. Nem lehet elvárni, hogy sza­vakkal és érvekkel tagadja a nemzet­közi "szocializmus”-t, amikor min­dennapjain élheti a saját nemzeti éle­tét. • Plakátbetűkkel írva kellene a sze­münk előtt tartani, amikor nemze­tünkre, jövőnkre gondolunk, hogy ne lehessen kismírolni az emlékezetünk­ből: nemzeti létének kereteiben szo­cializmust, szabad, magyar szocializ­must akart népünk a háború előtt is már, alatta is, utána is, amikor rája szakasztották a bolsevista terrort, — és 56 október 23-án is! Egyik legnagyobb történelmi tet­tünk öröksége ez, és így igaz. Meg kell tartsuk az igazságát! Ahhoz pedig, hogy ezt a szocializ­must a maga eszmei és gyakorlati igazában helyesen mérhessük fel, ki kell szakítani magunkat abból a zagyva szellemi légkörből, melyet a téma körül akár a vasfüggönyön túli, akár a nyugati sajtó teremt meg, és pumpál az agyvelőnkbe a "szocializ­­mus”-ról. Mert becstelen porhintés az egész, — még tudományoskodó mezben is. A marxi kommunizmus, a lenini bolsevizmus lejárt. De nem is volt egyik sem, soha — szocializ­mus! (dr. Sz. L.) másunk. Véghely Tibor, a HSzM köz­ponti vezetőségi tagja az 1956-os Magyar Szabadságharc és Forrada­lom kitörésének okai címmel tartott bevezető előadást. Utána vetítésre került a "Revolt in Hungary” c. do­kumentum-film. Nyitrai János, Szu­­csán Károly és Véghely Tibor veze­tőségi tagok válaszoltak a feltett kér­désekre. Demeter Marika a Loyola egyetem hallgatója, példamutatóan látta el a rendezés munkáját. Az ősz folyamán többek között az Université de Montreal, a Laval (Quebec), a McGil (Montreal) és a Sherbrooke (Que.) egyetemeken tar­tandó előadások és vita-rendezvé­nyek szerepelnek a HSzM program­jában. Demeter Mária rendező, Török József, Nyitrai János, Szucsán Károly és Véghely Tibor HSzM központi vezetőségi tagokkal az előadást követő vita után. Magyar szabadságharcosok az észak-amerikai egyetemeken

Next

/
Oldalképek
Tartalom