Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
1971. július hó n ítmKon 3. oldal Van valami fenséges vonás abban, hogy vak hit döngetheti csak a magyar sors kapuját, negyedszázada. Az értelmes okoskodás aligha veszi észre ezt a "tehetetlen” hitet, s ha mégis rápillant, akkor lenézi. Ugyanez az értelmes okoskodás azonban a vasveretes kapu áttörésére még nem fabrikált buzogányt, legfeljebb bunkókkal hadonászik. De bunkói gyatrák és idétlenek. A tények tanúsítják, hogy még csak rés sem üthető velük, sőt nem hallik döngetés erejével a hangjuk sem. ♦ A VILÁGHELYZET Az értelmes okoskodás azt keresi, hogy miért nem. Aztán rájön egy felszínén sűrűsödött összefüggésre, és azt mondja, hogy a mai világhelyzet áll útjában a Magyar Sors javuló bontakozásának. így is igaz. Sorsunk a világhelyzetnek a függvénye. Csakhogy ez a világhelyzet is függvénye ám valaminek! Mi ez a valami? Mi alakította ki az ember világának mai állapotát? Ebbe a kérdésbe kell belenéznünk, mert az okok és okozatok láncolatán az első, kézzel érinthető láncszemnél megállni annyit jelent, mint lecövekelni a gondolkodás ekéjét, mely föl akarja szántani az emberi élet vetésterületét. Ezt teszi az úgynevezett “politikai gondolkodás”, és nem megy semmire. ♦ AMI CSAK A FELÜLETET MOZGATJA Az ésszerű okoskodás szemét böki a két szuperhatalom, mely világuralomra jutásának statusquo-ját védi minden eszközzel. Egyszer úgy látszik, hogy közös céljuk a megfelezett világhatalom, ahogy’ abban Európa hullahegyein megegyeztek. De ez gyanús, mert papíregyesség. Másszor az szökken az ésszerű okoskodás látószögébe, hogy veszekednek a szuperhatalmak, vagy sunyin lesik: bekaphatná-e egyik a másikat mindenestül. A két látszat két különböző politikai stratégiát követel. A politikai gondolkodás tehát felállítja a maga külön-külön stratégiáját: "kelet” terjeszkedő győzelme ellen a nyugatit, “nyugat” ellen pedig a keletit, — és kész a csatározás. De hát ez színüres hájkeverés csupán, és nem a történelmi ember négydimenziós életküzdelme! Ez csak a jelennek a felszínén próbálja felborítani a kierőszakolt egyensúlyt az egyik fél javára,— addig, míg csak majd a másik javára billentheti azt a következő fordulat. ♦ MA IS MŰKÖDNEK A TÖRTÉNELEM ALAKÍTÓ ERŐI Ennek a stratégia-csatának, ennek a színüres bajkeverésnek a mélyén is történelmi erők működnek. De nagyon a mélyén. Éretlenül virágzó korunk szín játékának a jelmezét viselik, s a kor kulisszái között keltenek sündörgést, — elvonva a figyelmet a mélyben feszülő erőkről. Ez rajzolja ki a mai világhelyzet képét, ami — az ésszerű okoskodás szerint —: külpolitikai vetületű, vagyis "nemzetek, államok közötti harc". De hogy valójában, lényegében, magjában mennyire nem az, sőt inkább külpolitikai zsákutca, — az mutatja főleg, hogy külpolitikai eszközök alkalmazásával megoldhatatlan. A nemzetközi politikának ugyan sikerülhet olykor változásokat előidézni egyidőre, de a megoldástól éppolyan messze marad minden, sőt úgy néz ki, hogy mindinkább távolodik. A játék folyik. Kulisszák közt, jelmezekben. A nemzetközi politikai síkján. De a jelmezek között egyre feltűnőbbek a belső lázongások. Nem az a mérvadó, hogy a stratégiai ellenfél ügynökei szítják-e, hanem az a jellemző, hogy jólélő, gazdag, szabad társadalmak elégedetlenkednek, sztrájkolnak, és rombolják a saját építményeiket. Figyelmeztetésül kell hogy szolgáljon ez a tény, mert azt mutatja, hogy belül nincs rendben valami, a nemzetek és államok életében, Ott háborít a feszültség, s ez kelti a nemzetközi zavarokat is. Megérthető, ha a nem-politikában gondolkodó ember, látva a problémák komplikált sokasodását, azt mondja, hogy itt a világ vége. ♦ AZ EMBERI ÉLETKÜZDELEM De épp a nem-politikában gondolkodóknak kell meglátniuk azt, hogy az emberiség mai nemzedékei lényegében éppúgy az élet küzdelmét verejtékezik, mint bármely más történelmi korszak nemzedékei. Csak amazokat nagytávolból sejtjük-szemléljük, ebben pedig benne vagyunk. Ezt távlatok nélkül mérjük. Azok a változások, melyek a mai problémákat okozzák, csak tegnap-tegnapelőtt ékelődtek az életünkbe. Maguktól képtelenek egyhamar elrendeződni. Medrük nem volt megásva, ágyuk nem volt megvetve. Ebbe a munkába a háború előtt épp csak belekezdett a közép-európai ember előrelátása, aztán rászakadt a nagy temetés. Az életküzdelem magja mindig ugyanaz: a társközösségek embere olyan életrendet szeretne találni, melynek nem merevednek abronccsá a formái. Az előrelátó mai ember igénye még szerényebb ennél. Látva a civilizáció sikamlósra csiszolt pályatestét, csak azt várja, hogy két-három nemzedéknyi időre munkálhassa ki a békésen fejlődő, biztonságos életkereteket. A második nagyháborúval beállt igen nagy hatóerejű változások miatt azonban nemhogy idáig nem bír elérni, de még a következő perc biztonságáig sem. Ez a bizonytalanság feszegeti a kis családokat éppúgy, mint a nemzetek nagy családjait, szervezett államkereteit, és ez okozza — gyökeréből — a nemzetközi zűrzavart. Ma nincs kiérlelődött, korszerűen rendezett társadalmi életforma, sehol sem. Sem Keleten, sem Nyugaton, sem Kelet és Nyugat perifériáin. Ez a baj! ♦ HOL TARTUNK? Ma még csak ott tartunk, hogy két főkolompos terelgeti maga után a nyájat: a társközösségekben élő embert. Végletekbe terelgeti, de egyik véglet sem emberi. Legalábbis nem a természetes fejlődés értelmében, mely szerint az ember minden korban újultabb, de az előbbibe kapaszkodó életkörülmények között érzi magát embernek. Keleten kancsukával dolgozik a főkolompos, és embertömegeket igyekszik olyan rendbe terelni, amilyenbe a pelyvás zsákokat szokás rakni. Nyugaton úgy manipulál, hogy a technikai találmányokat összeházasította a pénzzel. Helyesebben, még ezt is elsiette: az új technikai felfedezéseket — ezt a nagy hozománynyal született gyermekded menyaszszonyt — túlkorán termékenyíttette meg a férfikorát kiélt magántőkével, melyet a gyors profit-siker érdekében Voronoff-mirigyekkel tudott csak mesterségesen megfiatalítani. ♦ HEBEHURGYA AKARNOKOSKODÁS MA IS A keleti főkolompos mostanság a kommunizmust, az emberségnek és az egyéniségnek ezt az ideológiai temetőjét, próbálja levegővel és friss vízzel élőképessé hígítani. Paródia lett ebből az igyekezetből, mert közben a levegő és a víz agyonszennyeződött. Gyógyító szer helyett — biológiai értelemben is — roncsoló szer lett belőlük. A vasfüggönyös életrendszer nem válik életképessé addig, amíg a marxi gyökereket öntözi a társadalmak életfája alatt. A liberalizmus nyugati főkolomposa elhamarkodott sikerek halmazának a tetején dorbézol. Fantasztikus méretű igényeket ébresztett vele a nagytömegekben. Olyanokat, amelyeket a jelenben képtelenség kielégíteni, és tömegviszonylatban századok múltán is aligha. Társadalmait máris feszültségbe sodorta az igények és a kielégíthetőség közötti átérhetetlen távolság. Az emmiatt felgyorsult élethajsza harmadik évtizedében ezeknek a társadalmaknak már-már felét teszik ki azok a tömegek, melyek feladták a természetes életküzdelmet, és az ősember meg a bűnözés alvilágába süllyedtek. Mindegy, hogy éretlen ideológiákkal, vagy főtlen-sületlen kirakati árúcikkekkel csalogatják az embert a holnap felé, ha ez a holnap a természet útján még igen messze van, — de hogy elérkezzen, ahhoz még nagyon okosan nagyon sokat kell dolgoznia az embernek. Ki kell formálnia azokat az új életkereteket, meg kell építenie azokat az új életszerkezeteket, melyeken belül az új életeszközöket használatba veheti és jól emésztheti. A mai életválság oka épp az, hogy mindezt nem tette meg az ember előre! ♦ FELELŐSSÉG-KUTATÁS HELYETT, KERESSÜNK REMÉNYT! Visszalépve a Magyar Sors járszalagjára, érdemes konkretizálni egy előbbi célzást. Arra céloztunk, hogy a közép-európai ember előrelátása a háború előtt belekezdett a közelesen várható életváltozás számára megásni a medret, megvetni az ágyat. Így volt, — ez tény. Az előrelátó közép-európai ember, nemzetének körében, elkezdte formálni azokat a társadalmi életkereteket, melyeken belül az ő népe használatba veheti az új életeszközöket, és jól emésztheti. Magyarságunk számára Szálasi Ferenc alkotta meg, és — Prohászka Ottokár nyomán — hungarizmusnák nevezte el. Műve készen állt a megvalósításra. Alapszerkezetén egyetlen hajlat sincs, mely elavult volna. Az azóta eltelt évtizedek felfedezései között pedig egyetlenegy sincs, mely ne illene bele az alapszerkezetébe. Időszerű még hosszan előre! Sorskérdésünk: hogyan és mikor kezdheti el nemzetünk e vészes késedelem után — ráépíteni létét és életét arra az új társadalmi rendre, melyet a jövő elkerülhetetlenül követel? A Magyar Sors kapuját döngető vak hit íme: konkrét lehetőséggé nyílik, mert minden nemzettől merőben új társadalmi rendet követel a — közeljövő. A szabadjára engedett közösségi élet tűzzel, vérrel, gáttalan lázadásokkal, — igen lassan és túl nagy áron termeli ki a megnyugtató társadalmi rendet, minden közösség korszerű életszerkezetét. Becsület és bölcsesség dolga, hogy a nemzetek legjobbjai gazdasági, társadalmi és politikai szervezéssel tereljék medrükbe az élet formáló energiáit. “Ahol a becsület és a józanság nem veszi kézbe a gyeplőt a népi közösség javára, — ott az élet mozgató erőit a becstelenség és ravaszság szervezi meg a saját javára és a nemzet kárára." 1938. július 6-án — harminchárom évvel ezelőtt! — mondta el ezeket a szavakat Szálasi, védőbeszédében. Meglátása hiánytalanul beigazolódott, mert örökérvényű igazság. És örökérvényű útmutatás is: megjelölte, hogy hol kell kezdeni a nemzetmentő és országépítő munkát! (Szhikár László) FELHÍVÁS MOZGALMUNK TAGJAIHOZ! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom 1971. évi konferenciáját 1971. augusztus 29-én, vasárnap West Bury Hotel, 475 Young St., Toronto, Ont., Kanada tartja, melyre külön személyre szóló meghívót küldünk. A Konferencia Rendező Bizottságának nevében Véghely Tibor ________________HSzM Közp. Vez. tag Megjelent az új Krónika A magyar emigrációnak mindig nagy élménye egy egy újabb Krónika megjelenése, amely az egyes Magyar Találkozókon elhangzott értékes előadások, tanulmányok és hozzászólások gazdag tárháza. Az elmúlt, immár tizedik, jubileumi Magyar Találkozó Krónikája dr. Somogyi Ferenc egy. tanár gondos szerkesztésében most jelent meg 250 oldalszámban, amely 27 tanulmányt közöl. Ezek közül elsősorban nt. Asbóth Gyula, dr. Béky Zoltán, Baranski Tibor, dr. Bognár Kálmán, dr. Czikán-Zichy Móric, Eszenyi László, dr. Eszláry Károly, Fazakas Ferenc, dr. Gyallay Papp Domokos, Homonnay Elemér, Homonnay Otto, vitéz Koszorús Ferenc, dr. Kovács István, dr. Kührner Béla, dr. Lengyel Alfonz, dr. Návori Kornél, Ft. dr. Mihályi Gilbert, Padányi Gulyás Jenő, Rigoni Ernő hosszabb előadásai emelkednek ki súlyos mondanivalóikkal. Továbbá a Krónika beszámolót közöl az Árpád Akadémia ötödik évi rendes közgyűléséről, az Akadémia tagjairól, valamint ismerteti az Egyesített Magyar Alap és az Amerikai Magyar Orvosszövetség közgyűléseit is. A magyar ügyek iránt érdeklődők szíves figyelmébe ajánljuk a Krónika megvételét, amelynek önköltségi ára 5.— dollár. Megtekintésre is szívesen megküldi a Magyar Társaság: 1450 Grace Ave., Cleveland, Ohio 44107 USA. Lehetőséggé nyílik a vak hit! —■ Sorsproblémáink —
