Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
2. oldal MimAKOfcT 1971. június hó A KÉT NAGYHABORU CÉLJA: A KONKURRENS MEGSEMMISÍTÉSE A "Morgenthau-terv”, — hogy miként szándékozták megsemmisíteni a német népet, — ismeretes már a második világháború óta, teljesen azonban csak most világít rá a "Morgenthau-Tagebuch”, mely kormányengedéllyel jelent meg nyomtatásban. E naplóból nemcsak az ördögi tervet ismerjük meg, hanem azt is megtudjuk, hogy az amerikai kapitalista zsidóság már az első világháború előtt is sokalta a német ipar piachódítását és készült a terv: milyen módon semmisítsék meg a német ipart, a népet és a militarizmust. Megtudjuk hát, hogy miért volt a rettentő sok áldozatot követelt két utóbbi háború. De képet kapunk a naplóból a Roosewelt- és Morgenthau-‘‘clan” lelki beállítottságáról is, amely minden volt, csak nem humánus. Az alábbiakban a naplóból kiemelt párbeszéd egy részét közlöm, amelyet Morgenthau folytatott munkatársaival, illetve cinkosaival 1944. szeptember 4-én, egy szűkkörű megbeszélésen. Morgenthau, mint pénzügyminiszter vett részt az értekezleten. Az értekezlet elé egy bizonyos Harry White nevű politikus valamilyen tervet terjesztett, amely Morgenthaunak nem volt elég "erős". A Morgenthau-terv két fontos pontot tartalmazott: 1) A Ruhrvidék teljes és végérvényes megsemmisítése. 2) A 16 és 40 éves korú német nácik és gyermekeik "megdolgozása”. Morgenthau: A Ruhrvidék leállításáról szóló előterjesztéssel az elnök teljesen egyetértett... H. White: Azon a véleményen vannak tehát önök, hogy a Ruhrvidék termelését meg kell szűntetni, illetve semmisíteni. A kérdés mármost csak az, hogy mi történjék a lakossággal. Ez az a pont, amely sok fejtörést okoz... Morgenthau: Bocsánat... Az elnök teljesen egyetért a tervvel és különösen tetszik neki, hogy azzal lehetővé válik Anglia talpraállítása is... H. White: Azt hiszem, nehézséget fog okozni a kérdés, mi legyen a 15 millió emberrel__ Morgenthau: Erről is beszéltem az elnökkel és azt mondta: “úgy gondolja, hogy azoknak az embereknek nagy részét az amerikai hadsereg konyhájáról lehetne élelmezni...” Pehle: Mennyi ideig fog az tartani? Olyan kérdés ez, amely öt év múlva akuttá fog válni... Morgenthau: Az elnök nem sokat fog a dologgal törődni! Nekem mindegy, mi fog történni a néppel! H. White: A javaslatnak van előnye is, hátránya is ... Ön azonban talán más megoldást vél: a Ruhrvidéknek, mint iparvidéknek nemzetközi ellenőrzés alá való helyezését, amely 25 évig jóvátételi költségre termelne... Morgenthau: Nem, Harry. Ezzel nem tud ön nálam érvelni, mert az az állapot csak néhány évig tartana, aztán jönne a csatlakozás, és a németek benyomulnának oda, átvennék a vidéket... Az egyetlen, amivel egyetértek, "a Ruhrvidék teljes leállítása”. Gaston: Ön a nép elüldözését gondolja? Morgenthau: Egyszerűen leszerelni! Nekem aztán mindegy, mi történik a lakossággal... Mondok önnek egy példát, amelyet apám elbeszéléséből ismerek. "Egy napon felébredtek a törökök és mondták: Nem akarunk Törökországban görögöt. Nem csináltak belőle lelkiismeretfurdalást, mit fognak a görögországiak velük kezdeni. Kiüldöztek egy millió görögöt az országból és mondták a görögöknek: gondoskodjatok róluk! Azok a Népszövetséghez fordultak. A törökök azonban azután is ugyanazt mondták: Nem akarunk több görögöt országunkban.” Hogy egy millióról vagy húsz millióról volt-e szó, meg kellett történnie: kiraktak egy egész népcsaládot. S azok az emberek továbbéltek ... Az elnöknek tetszett a javaslat. Ha az ember egy milliót ki tud telepíteni, akkor 20 milliót is. Nem okoz gondot, mi fog velük történni... Az elnökkel nyugodtan és zavartalanul meg tudtam tárgyalni az ügyet és neki tetszett a javaslat, — írja tovább naplójában Morgenthau. De tetszett Rooseweltnének is, aki pedig korábban pacifista volt. Nem okozott neki se gondot. Azt mondta: "tegyék lakat alá a Ruhrvidéket és tegyétek teljesen üzemképtelenné!” (A D. N. Z., 1971. május 14. száma.) Németország megsemmisítésének tervét már 1933-ban elkezdték kovácsolni. Morgenthau véleménye azonban az, hogy “az már 1914 előtt elkezdődött ...” A gyalázatos tervvel egyetértett az egész amerikai nagytőkés világ, amelyet kezdettől fogva a szabadkőművesség irányított. Az volt a vélemény, hogy "a németek már az első világháború előtt ott tartottak, hogy iparilag meghódítják a világpiacot. A verseny egyre erősödött... Nemcsak export-piacot vettek el az amerikaiaktól, hanem saját országukban Amerikában is konkuráltak. Mint mindenütt, úgy itt is ársüllyedést és életnívó-süllyedést okoztak.” Lehet, hogy ez volt a két háború fő oka, és nem is csak a zsidók németországi üldözése. A piac elvesztése fajtájuk pusztulásánál is jobban fájhatott a nagytőkés zsidóknak. Szöllősy Sándor László Gyula: A népvándorláskor művészete Magyarországon KÖNYVISMERTETÉS Ennek a könyvnek sikerült megdöntenie azt a felületes és nemegyszer szaktudós által is eddig vallott nézetet, hogy Eurázsia steppéinek és őserdős zónáinak történetében a Kr.e. és Kr.u. évezred során önálló indíttatású művészet nem keletkezett, s hogy mindaz az ásatási lelet ami a szkiták—hunok—avarok, avagy a velük egykorú germánok és szlávok után napfényre került, csak primitív utánzata a déli nagy műveltségeknek (görög, római, bizánci, stb.) Rengeteg illusztrációval érzékelteti a mű régészeti az Eurázsiái Egységet a Dunamedencétől Ordosig (Peking közelében). Ez a kultúra nem alacsonyabb, mint a vele egykorú kőépítéses déli kultúrák, hanem csak más. Anyaga fa, dísze a festés, szőnyegek, rátét. Ötvössége bronzban, ezüstben és aranyban — bámulatos. A lakósátor, a Jurta egészségesebb, szellőztethetőbb, mint az európai egykorú ház. Attila fapalotájának pompáján Priskos Metor elámult. Átvonuló germánok után a hunokról, majd az Attila halála után 250 évre itt megtelepülő avarokról szól a mű. Itt két fogas kérdés merül fel: a magyar krónikák meg sem említik őket, és helynevekben nem maradt fenn az emlékük. Ezenkívül a 250 év avar ásatásai emlékei két részre különülnek. A 670 előtti korai avar művészettől szinte minden apró mozzanatig elütnek a 670 utánra keltezhető leletek. Mégpedig annyira, hogy kései avar, keszthelyi és griffes-indás kultúra néven emlegeti őket a régészet. László Gyula a saját ásatási lelőhely-térképét rávetítette Kniezsa István XI. századi népességi térképére, és a következőket látta meg: a központi területeken Árpád népe települt, s itt a helynevek mind magyarok. De színmagyarok a helynevek ott is, ahol az ásatási térkép kései avar (VII; VIII. század) lakóterületet mutat. Ez azt jelenti, hogy a kései avarok-nak nevezett nép: magyar volt. Lehetséges, hogy a griffes-indás magyarok két törzsből alakultak. Belső Ázsia, a Volgamente és a Kaukázus déli része jöhet szóba itt. Az eurázsiai mítoszokból levont következtetések is érdekesek. Csontkarcok, bronzok az életfát (világfát) mutatják kései avar csonttégelyen és a Szent László legenda fontos részeit ábrázolja egy kései avar csontbogozó. Ebből arra a következtetésre jutunk, hogy keleti mithikus meséinket a kései avarok-tói (korai magyarok) kaptuk, és nem Árpádéktól, akik inkább az iszlám művészetet hozták magukkal. Mánghy A. Margit ÜRES PADOK Nemcsak a gyermeklétszám csökken a rabhazában, hanem a tanulási kedv is. Öt éve még a nyolc osztályt végzettek 41.6 százaléka kívánt tovább tanulni, most csak 39.2 százaléka. íly módon a Művelődésügyi Minisztérium kimutatása szerint a gimnáziumi helyeknek mindössze 78 százalékára akadt jelentkező. Az előző években még nem okozott gondot a gimnázium iránti érdeklődés csökkenése, mert a szakközépiskolákban jóval többen jelentkeztek, mint amennyit fel tudtak venni, s egy részüket átirányították a gimnáziumokba. Most azonban az összes továbbtanulásra pályázók létszáma is annyi, hogy a betölthető helyeknek csak 96 százalékát tudják elfoglalni a középiskolákban. Pontosabban fogalmazva: tudnák, ha történetesen minden, a szakközépiskolákból kimaradó fiatal gimnáziumba menne. Ez azonban aligha történik így, és azzal kell a nemzetirtó abortusztörvényt életbentartó kommunista rezsimnek számolnia, hogy a gimnáziumi padok 10—15 százaléka az első osztályokban üresen marad a jövő tanévtől... Ez is eredmény a hóhéroknak: "minden jelentkező tanulónak jut hely a középiskolák padjaiban!”, — közli a Magyar Hírlap 1971. május 18. száma. A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége Hősök-napi ünnepélye CLEVELÄNDBEN a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége a Hősök-napi emlékünnepélyét ezévben is a Hungária Szabadságharcos Mozgalomal együtt rendezte meg. Magyar templomainkban bemutatott istentiszteletek után a Szent Imre egyházközség nagytermében Lux András kiváló rendezésében került sor a Hősök-napi Emlékünnepélyre. Az ünneplő közönség sorfalai között magyar indulók hangja mellett vonult a terembe Iványi Loretta piros rózsa-csokorral, amelyet jelképesen a hősök emlékére a zászló és a címer előtt helyezett el. Fördös Kati az örök mécsest hozta Páncélos Anna, Lux András, Varga Sándor és Jatzó Csaba kíséretében, mint a soha ki nem hunyó, égő szeretet lángját. Az ünnepi beszédet Fáik Viktor mondta. Beszédében emlékezett mindazon hőseinkről akiknek emlékét a hazai kommunista rezsimben csak titokban szabad ünnepelni. Oszlányi Róbert egyetemi tanár, a magyar fiatalság lelkes támogatója, Balassi Bálint versét tolmácsolta megrázó erővel. Kerecsendi Kis Márton kiváló írónk egy festőművésszel történt élményét olvasta fel, amely a katona életről, a hazáért meghalt hősökről szólt. Lux András pedig a Rákócziinduló megszületéséről adott prózában, versben és zenében magas színvonalú ismertetést. Kálnoki-Kis Tibor szabadságharcos, az MHBK főcsoportvezető helyettese, záró beszédében így jelölte meg a hősök vérétől átitatott nemzetszolgálat útját: ‘‘Tovább kell folytatni a szellemi harcot, amely egységes kell legyen, mert csak így tudunk eredményesen dolgozni a nemzetért.” MONTREALBAN is impozáns keretek között rendezte meg a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége az ez évi Hősök-napi ünnepségét. A rendezők külön érdeme, hogy ezúttal nemcsak a montreáli magyar egyesületeket, de nagyszámú kanadait is sikerült mozgósítani. A kanadai veteránok népes csoportja mellett ott láthattuk a kadétiskolásokat is. A Hősi-emlékmű mellett díszőrséget álltak a kanadai szárazföldi, légi és tengeri erők katonái is. Zászlóerdőbe borult a Magyarok Nagyasszonya-egyházközség körüli tér. Százak és százak, öregek és fiatalok, magyarok és kanadaiak várták az ünnepség kezdetét. A feszes rendben felsorakozott veteránok mellén viselt kitüntetésekről visszaverődött a májusi napsugár . . . Harangzúgás jelzi az ünnepély kezdetét ... A magyar Hiszekegy és a kanadai Himnusz után dr. Nagy Zoltán bajtársunk mondott igaz nemzeti érzést sugárzó ünnepi beszédet. Kürtszó jelezte a Hősi-Emlékmű koszorúzását. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom nevében Szucsán Károly és Török József helyezték el az emlékezés virágait. Mindkét emlékünnepélyt a Himnusz eléneklésével zárta a rendezőség. Dr. Nagy Zoltán Díszőrség a Hősök-emlékműve előtt.
