Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
1971. JÚLIUS HÓ - X. ÉVF., 7. SZÁM Ára 50 cent Szocializmust - de magyar módra! A HUNGÁRIA SZABAPSÁaHAWCO» MOZGALOM LAPJA Október igazságáért tovább harcolunk! Kedves Előfizetőink és Olvasóink! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom Központi Vezetősége — lapunk táborának régi és újabban mindinkább fokozódó kívánságára — elhatározta, hogy a Szittyakürtöt, mostani számától kezdve, tizenkét oldalon és jobb minőségű papíron adja ki. Előfizetőink és olvasóink előtt nem akarjuk tagadni, hogy rengeteg energia, kitartás és áldozatvállalás kellett ahhoz, hogy a kereskedelmi hirdetéseket mellőző lapunkkal eljussunk idáig. Nem kertelünk és nem is szégyenkezünk. A nacionalizmus és a magyar szocializmus napszámosai tudják, hogy a makulátlan szegénységnek nincs oka szégyenkezésre. Bevalljuk, hogy a Szittyakürt izmosítását is áremelés nélkül szerettük volna elérni. Sajnos, az általános áremelkedés, most meg az új postai díjszabás ebben megakadályozott bennünket. Ezért kényszerülünk lapunk évi előfizetését 7 dollárra, az egyes szám árát pedig 50 centre emelni. Sem a Szittyakürt évtizedes jubileuma, sem a mostani izmosodása nem jelent semmiféle csúcsot. Alapozás csupán. Alapozás ahhoz, amit magyar szocialista programjával hirdet a mozgalmunk. Szerény fejtegetéseinkkel, amelyeknek barázdáit tíz esztendőn át szántottuk lapunk hasábjain, úgy érezzük, hogy sikerült előbbre vinni, rágalommal, feledéssel és elszürküléssel szemben óvni, védelmezni Október Magyar Népének igazságát, amelynek szolgálatát megindulásunkkor magunk elé tűztük. Ezért a magyarságszolgálatért lett harcos lapunk a “nacionalizmus és a területi integritás megszállottjainak’’ lapjává, — a hazai kommunista sajtó tükrében. • A Szittyakürt már megsárgult régi évfolyamait átlapozva, elvonul szemünk előtt a korunknak uralmáért versengő két irányzat, egyfelől a liberializmus, amely sem a természetes emberi szolidaritásérzettel, sem pedig a kereszténység magasztos igazságaival és szeretettanával nem törődik, — másfelől a magán tőke ellensége: a kommunizmus. Ez az ellenpólus — ez a terror és államosított rablás, vértől csepegő szólamokat hangoztat a kapitalizmus ellen, de ugyanakkor belső barátsággal simul a nagytőkéhez, vagyis marxi programjával egy csapáson halad a • • Tito élesen elítélte a nacionalista jelenségeket. “A legnagyobb baj az, hogy a kommunisták között is vannak nacionalista érzelműek. Ki kell tehát irtanunk a nacionalizmust!" — jelentette ki Tito Újvidéken, a Magyar Szó című napilap küldöttsége előtt. liberalizmussal. Ellenzi a profitot, noha az államosított tőkét is profitálja s ezzel saját rendszerében éppoly kiváltságos klikkeket teremt, mint a gazdasági liberalizmus. A liberalizmus és a kommunizmus között ez a fondorlatos párhuzam magyarázza meg azt a rejtélyt, hogy miért állnak mindkét tábor élén ugyanazon faj képviselői. Megítélésüknél nem ok nélkül mutatunk rá mindenekelőtt vezetőinek és terjesztőinek fajiságára és eszmei irányára. Ez a párhuzam magyarázza meg azt is, hogy Bibó István államminiszternek 1956. november 4-i nyilatkozatával ellentétben: miért vált a Magyarok Szabadságharca a Magyar Izraeliták Országos Irodájának emlékirata szerint “antiszemita ellenforradalommá”! Októberi hagyatékában így ír Bibó István: “Magyarország társadalmi formája a kizsákmányolás tilalmán alapuló társadalmi rend — szocializmus — ami közelebbről jelenti: az 1945-ös földreform fenntartását 20—40 holdas maximummal. A bányák, a bankok és a nehézipar államosításának fenntartását és a meglévő gyáraknak munkásigazgatáson, munkásrészvényeken vagy nyereségrészesedésen alapuló közösségi tulajdonát. Az egyéni és szövetkezeti szabad vállalkozás teljes lehetőségét, a kizsákmányolás tilalma által megszabott biztosítékokkal. A magántulajdon szabadságát, a kizsákmányolás tilalma által megszabott korlátok között. Jelenti a teljes kiépített munkásvédelmet, a munkás szervezkedési szabadság teljességét és az általános társadalombiztosítást". Az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc célkitűzéseiben nemcsak semlegességet nyilvánítottunk, nemcsak a szovjet csapatok kivonulását követelte népünk, de tisztán és világosan kifejezte azt is, hogy a felszabaduló országban nem kívánja sem a tőkések, sem pedig az államkapitalisták uralmát. Világosan megfogalmazta azt is, hogy a bolsevizált kollektivizmus őrülete helyett nem akar kapitalista szabad-országrablást sem! Október Magyar Népének félreérthetetlen követelése volt az ország függetlensége és szabadsága mellett, a korlátolt magántulajdon alapjain nyugvó szabad szocializmus. Senkinek sincs joga ezt az októberi hagyatékot módosítani. Aki ezzel próbálkozna az a forradalmunk és szabadságharcunk árulója — ma is. Az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc megmutatta a kommunizmust és a kapitalizmust követő társadalmi rend vázlatát. Az emberi szabadságért és méltóságért vívott küzdelmünk történelmi magaslatáról, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom visszautasít minden együttműködést azzal, ami hazugság és erőszak, — jöjjön ez a kísérlet Keletről vagy Nyugatról. De nem vagyunk hajlandók az emigrációt sem a befogadó országok politikai sakkjátékához idomítani, — mi Október Magyar Népének Hitvallását őrizzük, hogy tisztán vihessük haza! Major Tibor A SZITTYAKÜRT tízéves margójára — A Szerkesztőhöz! — Emigrációba üldözött magyarnak sokat jelent egy szabadságharcos szellemű újság tízéves jubileuma, különösen akkor, ha az elmúlt másfél évtized eseményeit mind a vasfüggöny mögött, mind a szabadvilágban lepergett filmkockák összegezéséből szemléljük. Mit jelent a Szittyakürt számunkra? Erre a kérdésre adok választ, természetesen nem abban a szellemben, ahogyan 1970-ben, a “debreceni disputában”, a nyelvi konferencián meghatározták a "nyolcadik törzs” politikai hivatását. Mi — különösen azok, akiket nemzetünk és népünk sorsa, jelene és jövője: életünk központi kérdésének alfája és ómegája — megkülönböztető figyelemmel fordulunk a Szittyakürt minden leírt, és sorok közé rejtett gondolatai felé. Tettük ezt annak a testamentumnak a nevében, amit Pesten, vidéki városainkban és szerteszét az országban, minden faluban kötöttek a nemzet és nép nevében a névtelen szabadságharcosok Magyarország felszabadítása érdekében, vérük, áldozatuk árán, akasztófa árnyékában, börtönök mélyén. A Szittyakürt soha nem volt az alkalmi politikum szócsöve. Nem vált a liberalizmus fészkévé, nem hirdette az enyhülés propaganda szólamát, nem tárt kaput a kollaborációs reálpolitika előtt, nem engedte be sorai közé a kozmopolita világszemléletet, nem adott zöld jelzést a pártpolitikának, de arra sem volt kapható, hogy mindent elfelejtsen, azzal a mottóval, hogy a pesti pártvezetők is levetették már a vörös színeket, s a magyarság nevében és védelmében tesznek, amit tettek. A Szittyakürt arról sem feledkezett meg, hogy Magyarország létkérdését ne analizálja nemzetközi szintézisből, írásaiban mélyen kereste az egészséges összefüggéseket a kommunistamentes Európa látószögéből, kiértékelte Bonn—Moszkva, Bonn—Varsó, Bonn—Vasfüggöny, Franciaország—Szovjetoroszország, Európa és Amerika kapcsolatát, de figyelemmel kísérte egész Európa biztonságát, a Szovjet ezerarcú hintapolitikáját, beletekintett a Vietnamban zajló mérkőzésbe, stb. Mindezek után pedig feltette a kérdést: kinek használ? Majd lakonikusan évtizedes munkássága alatt röviden, érthetően és határozottan kifejezte: a kommunizmus a XX. század rákfenéje. Ebben a meghatározásban nincs sem középutas, sem liberális, sem reálpolitikai állásfoglalás, de igenis arra kell törekedni, hogy egyetemesen, váll-vállvetve vegyük fel a harcot, azzal a rendszerrel, mely 25 év óta bilincsbe verten tartja a magyarság millióit, az elrabolt területeken pedig idegen sovinizmusok korbácsa alatt hagyja pusztulni az őslakó magyarokat. A Szittyakürt nem nyitott zsilipet az egykori ellenállók, sem pedig a politikai kollaboránsok, de a kétkulacsosok előtt sem. Azok előtt sem, akik idegen fajtához tartozók voltak, s a magyarság gyötrelmét, dantei életét, a vöröspokol infernóját visszaidézték a kiszolgáltatott és védelem nélkül maradt magyarságra ... A Szittyakürt az orosz megszállás ellen megjelent írásaiban az ész, az értelem, az erkölcs és az etika érveivel küzdött, felmérte mindazokat a gazdasági, társadalmi, kulturális, egyházi, stb. károkat, melyeket a két és félévtizedes kommunista megszállás okozott, Tollhegyre vette a háborúsbűnösök perét, feltárta az emberirtást a nemzeti és kommunistaellenes magyarság soraiban, — égre kiáltotta ez a szabadságharcos írás a nemzet ellen törvényesített abortuszt, aminek segítségével a pánszlávizmus és a kisántánt javára közel 2 millió megnemszületett magyarpalántát gyilkoltak le a kommunista párt nevében ... A Szittyakürt, egy lelkes kis csoportnak az irányítása alatt Lármafát gyújt szüntelenül az 1000 éves Magyarország területi perének felvételében, és ugyanakkor hirdeti a magyar parasztság és munkásság életjogát, s minden magyarnak a szabadságjogát a független kárpátmedencei térségben: Magyarországon ... A Szittyakürt tisztelettel hódol az ország első zászlós ura előtt, aki, 1945 után egyedül állt az elhagyott nemzet mellé... Gondolom eleget írtam ennek a szabadságharcos "szemlének” a margójára. Legyen Isten, Haza, és a Család reflektora és kiáltó szava továbbra is, az elnyomott magyarok nevében ... Burján Gyula
