Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
1971. április hó «ItmKÖfcT A tanácsadó! Az amerikai magyar sajtóban és néhány angolnyelvű lapban is hír jelent meg arról, hogy Pogány András dr., volt budapesti ügyvéd, a New Jersey-i Seton Hall katolikus egyetemének könyvtárosát és tanárát, a Szabadságharcos Szövetség amerikai elnökét, Nixon elnök a State Department tanácsosának/1/ kinevezte. Attól függetlenül, hogy ez a kinevezés egy fizetés nélküli megbízatás/2/, és amit rajta kívül még tizenhét ember kapott meg a választások folyamán végzett munkájuk elismeréséért, ez a kinevezés magyar szempontból figyelemre méltó és nagyjelentőségű. Pogány doktor azonban nem ok nélkül fürdik a közönségsiker rivalda-fényében, mert régen jutott magyar embernek ilyen magas (?) kinevezés az Egyesült Államok területén. (Truman elnöksége idején Rosenberg Anna, és Kennedy elnöksége idején Gelb Malvina voltak hasonló magas állásban.) Mint aféle jó tanácsadó, Pogány dr. tanár úr meg is hegyezte a ceruzáját, és adja is a tanácsokat. De nem annyira az Elnöknek, aki erre felkérte, mint inkább nekünk magyaroknak, akik viszont nem kértük fel erre. Teszi ezt főleg a magyar sajtó/3/ útján, de azon kívül elmond egy-két ünnepi szónoklatot is/4/. Egyszer a Trianon elleni megmozdulásunk ellen beszél, illetve ír, mert ő mint tanácsos és reálpolitikus/5/, jobban tudja mindenkinél, hogy Trianonba bele kell nyugodnunk. Máskor az ABN-nél szerepel mint vezető, és nyilatkozik az összmagyarság nevében; — persze, mert neki nincs kifogása az ABN néprajzi (ethnikai) határai ellen, hisz’ ő reálpolitikusi A magyar nemzeti sajtó egyik lapjában/6/ nemrég megjelent Pogány András dr. levélbeli feljegyzése “az ellenállási mozgalomban való részvételemről”. Figyelemre méltó viszszaemlékezés. Minden magyarnak el kellene olvasnia, hogy Pogány dr. miként szabotálta le a háború utolsó s talán legmagyarabb szakaszát, miként hamisított katonakönyveket, miként kisérelte meg kicserélni a szolgálatot teljesítő katonák fegyvereiből az éles golyókat vaktöltésre, hogyan segédkezett emberrablási tervekben, stb.! Röviden, — hogy saját szavaival éljünk — "... halálosan leszabotáltunk mindent s az irattárakat összekutyultuk..." A többrendbeli kémkedési és hazaárulási önvallomást (vajon kinek írta ezt Pogány dr., milyen célból és ki hozta nyilvánosságra?!) a mai napig senki sem vonta vissza. Ennek sem megjelenése, sem tartalma miatt senki sem tiltakozott. Főleg Pogány dr. Seton Hall-i könyvtáros, tanár és tanácsos sem! így aztán ennek az önvallomásnak a tartalma igen nagy valószínűséggel igaz. És ha igaz, akkor nekünk, amerikai magyaroknak, főleg az őrtálló szabadságharcos fiatalságnak, új hazánk felé vállalt állampolgári kötelességünk ezeket a tényeket az Egyesült Államok elnökének, a State Department-nek és a republikánus párt központi vezetőségének a tudomására hozni. Mert azt már nem engedhetjük meg Pogány dr. úrnak, hogy mégegyszer, itt Amerikában is "halálosan leszabotáljon mindent”, hogy itt is katonakönyveket hamisítson, itt is el akarjon rabolni egy nemzethű tábornokot, aki esetleg az utolsó golyóig védené az amerikai nemzeti érdeket, mint ahogyan védte a magyar nemzeti érdeket vitéz Hindy Iván vezérőrnagy Budapesten! Ezért hát Pogány dr. "feljegyzéseinek” hivatalos fordítását, kiegészítve azt a tényeket kellő megvilágításba helyező észrevételeinkkel, a fentebb említett hivatalos szerveknek megküldjük. • Érdekes, hogy amióta ez a "feljegyzés” megjelent, egyik-másik magyar nyelvű újság néhány dr. Pogányféle cikket jelentet meg. Ezekben hol az erdélyi magyarokat védi — de lemond Erdélyről! — hol pedig a kommunistákat támadja, de elfelejti közölni, hogy a kommunizmus elleni háborúnkat szabotálta, és mint jó ellenálló, egészen az 1956-os tragikus események végéig, Magyarországon ügyvédi irodája volt, mert 1945-ben a kommunisták "igazolták”, és működési engedélyét a kommunista hatóságoktól megkapta. Ezekután csak természetes, hogy a Szentszéket is védi, — egyúttal azonban belerúg 'a fiatal magyar intellektüelekbe. A Katolikus Magyarok Vasárnapja 1971 február 7-i számában jelent meg "Mi is az a magyar vallás?” című, egyik írása. Katolikus köntösben, vagy papi talárban húzza vitriolos tollát, és ex catedra kijelenti azokra az akadémiát, egyetemet végzett szaktudósokra, akik nemzetközi hírnévre tettek szert, de azért nemzetünk sorsát is próbáják egyengetni: "... az államosított iskolák szellemi étkezdéiben a marxizmus—leninizmus táplálékán nőttek fel. 1956 forgószele Amerikába dobta őket, s itt, az Egyesült Államok agnosztikus, szekularizált és ál-intellektuális nevelési politikájának lettek ugyancsak szánalomraméltó áldozatai”. Ennyi valótlanság két rövid mondatban!... Mert a Pogány dr. által említettek túlnyomó többsége régi magyar középiskolát, sőt — bocsássa meg nekik — régi egyházi középiskolát végzett. Soraik közt alig akad valaki, aki amerikai egyetemen nyerte volna szaktudását, illetve szakképzettségét. Nagyrészük többszáz esztendős és világhíres egyetemeken részesült felsőbb oktatásban, és épp A MAGYAR SZABADSÁGHARCOS (NEMZETŐR) VILÁGSZÖVETSÉG európai elnökségének KÖZLEMÉNYE Strasbourg, 1970 november 29-ediki kelettel néhány lapban egy fennhéjázó hírt olvastunk: “Megalakították az Európai Szabad Magyar Kongresszust, és az alakuló ülésen Anglia, Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Németország, Olaszország, Svájc és Svédország magyarsága lélekszámának és egyesületi arányszámának megfelelően képviseltette magát”. — A proklamáció megállapítja ezután, hogy miután a Magyarországon jelenleg uralkodó rendszert a szovjet fegyveres beavatkozása segítette hatalomra, azért a most megalakított “Európai Szabad Magyar Kongresszus” egyedül képviseli a magyar népet mindaddig, amíg szabad választások útján a magyar nép az ő akaratát kifejezni nem tudja. Nem célunk a számtalan csoportra széttagolt magyar emigráció belvitáit kiszélesíteni, de úgy érezzük, hogy itt kötelességünk a szavunkat felemelni. Nem felel meg a valóságnak az, hogy ez az úgynevezett “Európai Szabad Magyar Kongresszus” az emigráns magyarság országonkénti számarányának megfelelően jött volna létre. Akik eztaz eredetileg “parlament”’-nek nevezett — komédiát létrehozták, sohasem kérdezték meg az emigráns magyarság véleményét, és attól semmilyen felhatalmazást sohasem kaptak. Való igaz, hogy pár ember egy év óta mindent elkövetett azért, hogy a magyar emigráns szervezetek ehhez a parlament-komédiához csatlakozzanak, erőlködéseik azonban kudarcba fulladtak. Az emigráns magyar szervezetek nem csatlakoztak a komédiához. De a szervezőknek, — hogy nem-magyar megbízóik felé “eredményt” tudjanak felmutatni — kellett valamit kifelé mutatni, ezért tették most közzé az említett “proklamáció”-t, amiben azonban egyetlen — hozzájuk csatlakozott — magyar szervezetet névszerint megnevezni nem tudnak. Mellesleg megjegyezve, ennek a parlament-komédiának legfőbb vezetője olyan egyén, aki — anyagi cél elérése érdekében — nyugati bíróság előtt olyan esküt tett, aminek az ellenkezője okiratilag bizonyítható. A magyarság részére mindig tragédiát jelentett, ha válságos helyzetekben olyanok “képviselték”, akik erkölcsileg megbízhatatlanok, anyagüag idegen érdekek felé lekötelezettek voltak. 1918-ban mindent meg lehetett volna menteni, ha Hazánkat becsületes magyarok képviselték volna. De nem ez történt, így mindent elvesztettünk azért, mert idegen érdekek szolgálatára már előzőleg lekötelezett emberek intézkedtek a “magyar nép nevében”. Ma ugyanazt akarják megvalósítani. Olyan egyének, akik emigráns életük alatt nem termelő munkából, hanem idegen és magyarellenes tőke szubvenciójából, munka nélkül éltek évtizedeken át, a magyarság “egyedül jogosított” képviselőjeként jelentkeznek. Ha ezen, idegen — és Trianont is létrehozó és ezt a jövőben is fenntartani akaró — pénzcsoportokból évtizedek óta élő egyének képviselnék a magyarságot, az a magyar nemzeti célok teljes tragédiáját jelentené. Idegen pénzből évtizedek óta élő álmagyar “vezetők”-től semmi jót sem várhatunk. A már előzőleg megkötött, titkos és anyagi elkötelezettségen alapuló megállapodások üyen esetben csak a magyarság tervezett kiirtását segítenék elő. Éppen ezért: Felhívjuk az összes magyar szervezeteket, hogy ezt a parlament-, illetve kongresszus-komédiát utasítsák el, és semmiféle tekintetben ne vegyék létezőnek. 1971. február 7. Az 1956-ban valóban harcolt Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség európai elnöksége: dr. Gálfi Géza elnök 7. oldal ezért kaptak meghívást amerikai egyetemekre, állásokba. Az "Egyesült Államok álintelligens nevelési politikájának” talán Pogány András dr. lett az "ugyancsak szánalomraméltó áldozata”, mert ő tanult a Southern Connecticut State College padjaiban/7/, hogy itt könyvtáros legyen. De az is lehet, hogy az amerikai felsőbb oktatásnak azóta vannak "ugyancsak szánalomraméltó áldozatai”, amióta Pogány András dr. könyvtáros — egyetemi tanár lett a Seto Hall-i katolikus egyetemen, ahol a "The Institut of Judaeo-Christian Studies, Seton Hall University" és a "The Anti-Defamation League of B'nai B'rith” — diplomás igazolást ad arról, ha a közös rendezésben előadott történelmi tanfolyamot, az "Epic of the Jewish People”-t (A zsidó nép hőskölteménye) valaki elvégezte! Érdekes diploma, katolikus egyetem adja ki, és hétágú gyertyatartó van rárajzolva/8/... Szeretnénk tudni, hogy Pogány dr. tiltakozott-e kenyéradó gazdájánál az ellen, hogy a B'nai B'rith-nak tanszéket adtak, tiltakozott-e a hétágú gyertyatartós diploma ellen? Vagy az egyházvédelem csak addig terjed, hogy fiatal magyar szaktudósokat minősíthetetlenül támadunk? De olvassuk tovább a cikkét: "...a magárahagyott ember rosszrahajló természeténél fogva nem tud az egyenes úton maradni” — írja többek között Pogány dr. Biztosan saját maga ról vette a példát, mert aki megszegte a honvédesküjét, kiszolgálta Rákosi "jogrendszerét", s akit ezekután "1956 forgószele Amerikába dobott”, az biz' nem járt eddig egyenes úton! • Mi, fiatal magyar intellektüelek, nem lettünk magunkra hagyva. Velünk volt és van őseink hite, a magyar nemzet tragikus sorsa, Attila hunjainak szelleme, Árpád leventéinek harci kedve, Vászoly tragédiája, Kézai Simon mester krónikája, Tiborc és Bánk bán keserűsége, Zách Felicián önfeláldozása, Csák Máté kitartása, Szilágyi Mihály akarata, Túróczy történelem-magyarázata, Mátyás igazsága, a hajdúk, kurucok ellenállása, az 1848-as ifjúság hazaszeretete, a két világháború áldozatvállalása és mindenek felett a magyarok Istenének, a dicsőséges Hadúr által ős Ata-Ten-nek vezérlő igéje! Vegye tudomásul egyszer s mindenkorra Pogány dr. (és mindenki más), hogy nincs turáni átok!!! Ezt a kifejezést először a múlt század elején terjesztették el, de azok, akik Kelet vagy Nyugat irányából kéretlenül jöttek szép hazánk területére. Nemzetünk többezer esztendős történelme folyamán nagyon, de nagyon kevés magyar akadt, aki vétett fajtája, nemzete és testvérei ellen. De volt bajor Gizella, orseoloi Péter, morvái Gertrud, karinthiai (Gonosz) Vid, Capot Mária, nápolyi Johanna, — voltak brandenburgi, sperfolgeri, clunyi, passaui, prágai, velencei, stb. “magyar" főpapjaink, germaniai és libériái “keresztes lovagjaink”^/, de akadt galíciai Szerencsés (Fortunas) Imre kincstárnok is/10/! A magyar történelem tanulmányozói keserűen jegyzik fel, hogy egyes idegen származású magyarországi főpapok a legnagyobb egyházi tisztségek viselése ellenére sem voltak felszentelt papok, pedig akadt köztük olyan is, akinek három püspöksége is volt/10/. Szabad legyen megjegyeznünk, hogy Szent László például nem sokba vette a római pápa magyarellenes (Folytatás a 8. oldalon)
