Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
8. oldal (Folytatás a 7. oldalról) kultúra, mint az akkori társadalom szemlélete. Ezt a szemléletet, keresztényi mértékkel mérve, a legjobb akarattal sem lehet erkölcsösnek nevezni. Ez a szemlélet: keresztvízzel leöntött, ősi, pogány szemlélet. Az ősi, pogány szemlélet önmagában véve nyílt, egyenes, őszinte. Keresztvízzel leöntve: képmutatás! Nagy Ottó képmutató taktikája semmiben sem különbözik az ezer évvel későbbi szovjet taktikától: szocialista álarc mögé rejtett orosz imperializmus. Vajon ez lett volna Szent István erkölcse? Lássuk csak, hogyan ír Szent Istvánról 1970-ben egyik jeles méltatója (idézet ugyanabból a cikkből) : „Akaraterejét, alkotó- és szervezőtehetségét egy nagy földi cél szolgálatára, a keresztény királyság megalapítására szentelte. Végső célként mégis népe túlvilági boldogsága, Krisztus égi birodalma lebegett a szeme előtt.” — „Első helyet a szent vallásnak adjuk” — írja fiához. Most pedig hasonlítsuk össze a két szemléletet: a Nagy Ottó-féle nyugati kultúrát, a szentistváni keresztény kultúrával, s az eredményt leolvashatjuk Európa mai térképéről: a 90 milliós Németország mai, kettészakított állapotban is döntő tényező, külpolitikai lépéseit az egész világ aggódva, félelemmel és reménnyel figyeli; másfelől a lehetséges, de elmulasztott 70 milliós magyar nagyhatalom helyett 10 milliós csonka országtöredék. . ./2/ Hogy melyik szemlélet keresztényibb, az nem vitás, de az sem vitás, hogy a földön melyik eredményesebb. A keresztény szemlélet földiekre vonatkozó legfontosabb tétele a felebaráti szeretetre vonatkozó tanítás. A felebaráti szeretet gyakorlata: segítőkészség és türelem. Mindkét keresztény erény, a magyarság tulajdona. A segítőkészség nyilvánult meg akkor, amikor Magyarország határain kívül élő idegen népek bebocsátást kértek és nyertek, akár anyagi helyzetük, akár ellenség szorongatása miatt. A türelem nyilvánult meg akkor, amikor a beengedett vagy betelepített népek nyelvét, vallását, szokását meghagyta, kultúráját nemcsak támogatta, hanem fejlesztette. A beengedett és betelepített idegen népek — a nyugati kultúrnépekhez hasonlóan — a hálát nem ismerték, a türelemmel visszaéltek, a kölcsönadott földet eltulajdonították és 1920-ban magukkal vitték. /3/ A magyar lélek e két keresztény erényt már akkor magában hordozta, amikor még a Napistennek fehérlovat áldozott. A magyar lélek valójában ősi hitében sem volt pogány. És mint minden kultúra idővel szétesik, úgy a magyar léleknek e két erényben kiteljesült ősi, sokezer éves kultúrája is túlfejlődött, elfajult. Felebarátait, az idegeneket jobban szerette, mint önmagát. Az idegenek nyelvét ápolta, támogatta, a sajátját elhanyagolta. A magyar lélekben egyre csökkent a közösségi érzés. Ha hazáját ellenség fenyegette, úri könnyelműséggel valóságos erejének csupán töredékét állította harcba (Mohács). Hazájának vezetését, védelmét sokszor és szükséktelenül idegenekre bízta (II. Lajos Habsburgi Ferdinánd). A magyar lélek megtartásának természetes következménye volt, hogy Magyarország térképén a magyarság népi állományát jelentő piros folt egyre zsugorodott. Például 1941-ben — Nagymagyarország területét tekintve — az összes nemzetiségek közül a magyarságnak volt a legkisebb születési arányszáma. A magyar lélek fogyatékosságát fokozta az a tény is, hogy Magyarország külpolitikáját 1526—1920-ig terjedő 396 éven kereszttlttVAKdfct 1971. március hó Lindberg az amerikai politikáról tül idegenek (Habsburgok) irányították, idegen érdekek szerint. Négy évszázad alatt a magyar lélek elvesztette önállóságát, tájékozódó képességét. A türelem erényét nem ismerő délkeleteurópai népek, amelyek egykor mind a magyar királyság fennhatósága alá tartoztak, a változott viszonyokhoz sokkal gyorsabban és sokkal ügyesebben alkalmazkodtak. A harcban álló nagyhatalmak politikai és gazdasági erejét helyesen értékelték, és kiváló érzékkel úgy helyezkedtek, hogy a trianoni pecsétet másodszor is ráütötték a békeparancsra. A négy évszázados függő viszony, a kétszeri háborúvesztés, a magyar lélek egyrészében helyrehozhatatlan károkat okozott. A függetlenségtől elszokott magyar lélek szinte beteges vágyódással kapaszkodik minden levegőben függő szalmaszálba: federációba, konfederációba és legújabban az Európai Egyesült Államokba. Bármit, csak ne függetlenséget. A magyar lélek fél a függetlenségtől, ugyanakkor vérét ontja a függetlenségért (1956). A magyar lélek az orosz szolgaságot szívesen felcserélné európai szolgaságért. A magyar lélek a Csonkaország határait szívesen felcserélné Európa határaira. A magyar nép az Európai Egyesült Államokba nem mint győztes, hódító nép vonulna be, hanem mint szolganép. Mert minden közösségben csak hódítók és hódítottak vannak. A magyar nép születési arányszáma az 1913. évi 31 ezrelékről, 1941-re lecsökkent 19.6 ezrelékre. Ugyanakkor a ruszinoké 31, a szerbeké és románoké 26 ezrelék volt. A magyarságot jelentő piros folt a néprajzi térképen tehát tovább zsugorodott. Ezt a folyamatot figyelembe véve, ha feltételezzük, hogy a trianoni országcsonkítás nem 1920-ban, hanem 50 évvel később, 1970-ben következik be, — a nemzetiségek erre az időre további területeket hódítanak el, — arra a tragikus eredményre jutunk, hogy egy 1970-es trianoni béke nem az ország kétharmadát, hanem háromnegyed részét csatolja el, szakítja le az ezeréves ország testéről. Ezek szerint, hogy a nemzetiségek további területhódítása megakadt, azt a csonka, de független Magyarország határainak köszönhetjük. A gondolatmenetet tovább folytatva, arra a kikerülhetetlen következtetésre jutunk, hogy ha Csonkamagyarország tagja lenne az Európai Egyesült Államoknak, tehát egy olyan államközi szerkezetnek, amelyben az országhatárok csupán papírhatárok, amelyben a népek szabad költözködési joga biztosítva van: semmi sem akadályozná meg a nemzetiségeket abban, hogy nagyobb szaporaságukkal teljesen felszívják, eltüntessék a magyarokat a Kárpátmedencéből. Végkövetkeztetés: — az Európai Egyesült Államok a magyarságra nézve, a magyarság jelen szemléletét véve alapul, végzetesen, halálosan veszélyes. Talán nagyobb darab kenyeret ad, de e kenyér halálos méreggel mérgezett. /4/ A magyarság sem csonka országhatáraival, sem az ezeréves határokkal semmiféle federációba, konfederációba, egyesült államokba nem léphet be mindaddig, amíg jelen szemléletét, amely ősi kultúrájából ered, elfajult türelemmel terhelt, — meg nem változtatja. A magyarságnak ismét meg kell tanulnia, hogy saját lábán járjon, hogy függetlenségével élni tudjon, az elfajult türelmet, mint időelőtti ballasztot ki kell dobnia kosarából, hogy magasabbra szállhasson, hogy elérje azt A zsidóság érdekében folytatott amerikai politikát, — amely könnyen összeomláshoz vezetheti azt a hatalmas világbirodalmat — nemcsak az idegen népek szakírói és politikusai ítélik el, hanem gyakran a legjobb fiai is figyelmeztetően bírálják. Egyike ezeknek Lindberg, az óceán híres, első átrepülője. Amerika veszedelmes és öngyilkos politikájáról, “The Wartime Journals” című művében többek közt ezt írja: “Az elmúlt harminc évet tekintve, Amerika elvesztette a második világháborút. Katonai értelemben ugyan megnyertük azt, azonban valódi értelmében elvesztettük, mert a nyugati civilizációt ma kevesebbre értékelik, mint korábban és az kevésbé biztos is. . .. Hogy Németországot és Japánt legyőzhessük, támogattuk az oroszt és a kínaiakat, akik ma nukleáris téren nemcsak ellenfeleink, hanem ellenségeink is. Az angol birodalom nagy veszteséggel összeomlott. Franciaország feladta a gyarmatait, és szelíd diktatúrára tért át. Nyugati kultúránk jó része szétzüllött. Elvesztettük az “Aeonen”-ben milliók által ránkhagyott genetikus örökséget. Közben az orosz megépítette vasfüggönyt, és azzal lezárta Keleteurópát. Kínában egy antagonista kormány fenyeget a nívót, amelyen a huszadik században a Föld népei élnek. A magyarság-nevelés célja ne'az legyen, hogy emberebb embert és magyarabb magyart neveljen, hanem csupán az, hogy magyarabb magyart. Az emberibb ember pedig idővel és időben hozzá adódik. Korszerű, dinamikus, hatásos, új magyar szemléletet, új magyar lelket, új magyar kultúrát adni sokat szenvedett és nagyon szeretett népünknek: ez legyen az új magyar pedagógusok célja. JEGYZETEK : /1/ Jaszovszky József: Magyarok Vasárnapja, 1970. szeptember 6. /2/ Azon a területen, amelynek északi határa az Északi-Kárpátok, keleti határa a Dnyeper folyó le a Fekete tengerig, déli határa az Adriai tenger és annak folytatása Bulgária déli határát követve, nyugati határa pedig Ausztria, mindenütt turáni népek éltek: hunok, avarok, kunok, besenyők, bolgárok és magyarok. Ha ez a terület annak idején német, vagy angol szemléletű népek befolyása alá kerül, ma 70 milliós, egységes nyelvű birodalmat alkotna. /3/ Ezt a világra-szóló botrányt a „nyugati, keresztény kultúmépek” fegyveres segítségével követték el. Valóban, ezek a nyugati, keresztény kultúmépek ezer év alatt mást sem tettek, mint felosztogatták az országot. /4/ 1945 után Magyarországon Isten helyett az ateizmus—marxizmus került oltárra. Az új erkölcs Hazánkban addig nem ismert mértékben az anyagi élvezetek utáni vágyat a maximumra fokozta. Az abortusz-törvény mértéken felüli, a józan ész határát messze túl-lépö kihasználása nem magyarázható csupán lakáshiánnyal. Ennek erkölcsi okai vannak. Annak ellenére, hogy az ország nyugati határán végighúbennünket Ázsiában. A második világháború nyugati civilizációnk öszszeomlásának kezdetét mutatja.” Majd elmondja Lindberg, miként kergette háborúba Roosevelt elnök az amerikai népet. „Az amerikai nép ellene volt a háborúnak, azonban Franklin D. Roosevelt elnök háborúba kergette (the were being pushed toward it)”. Lindberg szerint pro-angol elemek és zsidók voltak a főbűnösök abban, hogy Amerika hadba lépett. Majd megemlíti azt is — és elitéli, — miként bántak az amerikai katonák a japánokkal. “Kutyafiak-nak nevezik, és megrabolják a halott japán katonákat. . . Amit a németek a zsidókkal elkövettek, ugyanazt cselekedtük mi a japánokkal. . .” (The Wartime Journal of Charles A Lindberg, Harcourt Brace Jonanovich verlag. Idézet a D. N. Zeitung 1970. október 30-i számából.) Érnek valamit a “félrevert harangok”, amelyeket Amerika legjobb fiai és a nemzetközi élet legjobb tudósai és politikusai kongatnak? Semmit sem érnek. Amerika halad a régi politikai úton, mert arra kényszeríti tízmillió zsidója és a szabadkőműves zsidók érdekközössége. (“Mindent a zsidó világuralomért és annak érdekében! ! !”) (Sz. S.) ződó vasfüggöny mindkét oldalán magyar és osztrák határőrök akadályozzák a sző késeket, a legújabb osztrák adatok szerint, 1964-től kezdve állandóan emelkedett az osztrák hatóságoktól menedéket kért személyek száma. Mi lesz, ha nemcsak a vasfüggöny, hanem a határok is megszűnnek, s minden útlevél és vízum nélkül, szabadon költözhetnek a magyarok egyik országból a másikba? Hosszú időbe telik, amíg a kommunizmus megszűnése után, a marxizmus-okozta súlyos erkölesi válságból az új pedagógusok kinevelik a magyarságot, s mind az abortusz, mind pedig a szökések, menekülések visszaszorulnak természetes határaik mögé.. Ne felejtsük el: a marxizmus Nyugat terméke, a kereszténység pedig azon a talajon fakadt, melynek egykor Nimród volt az ura. «itmwirr Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensueUe Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: HangánaSzabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P.O.Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $5.00 — egyes izém ára 35c Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102
