Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
1956 OKTOBER 23: Szocializmust - de magyar módra! 1971. ÁPRILIS HÓ X. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM- ÁRA 35 CENT -«ItTVAKÖfrT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS OZGALOM LAPJA Lesz még egyszer ünnep a világon! Arra a felszabadulásra gondolunk, ami lehetett volna épp 1945 április 4- én is, jöhetett volna korábban is, de ami szorongatóan esedékes a holnapok valamelyikén, mert ha soká késne, elnyelné a sors éjszakája. Ebben a gondolatban észvesztett perverzitás több mint negyedszázada felszabadulást ünnepeltetni a magyarsággal. Pedig nemzetünk történelmének keretein és országunk határain túl nézve látható csak igazán, hogy mennyire életfontosságú jelentősége is volna ennek a már-már politikai frázissá csépelődő kifejezésnek: felszabadulás. Egész Európa — a szó tiszta értelmében — föl akart szabadulni a súlyosodé nyomás alól, ami megülte, s bármilyen formai indokolásokat nyögött is ki magából ez a harminc esztendő, — a második világháború ezért indult, és az irdatlan küzdelem ezért folyt hat esztendeig. Az ellenség pedig azért vetette bele minden erejét kétoldalról is, hogy Európa ne tudja megvalósítani a saját felszabadítását, mert ha megvalósítja, akkor ő marad a világ ura és a kultúrember lelke a korona rajta. Azt pedig, hogy mi a Hazánkkal együtt milyen szorosan tartozunk bele Európába, ez a harminc év méginkább megmutatta. A térkép megdöbbenti az embert, olyan aprócskának mutatja Európát. De ha kőbaltával a kezében a vadonból elindult emberiség fejlődésének a térképét — grafikonját — nézzük, méginkább meg kell döbbenni a hatalmas méreteitől annak a kultúrának, mely egyedülállóan európai alkotás. Mi más lehet ennek a nyitja, mint az, hogy a földrajzi Európa az a terület, melyen a legtöbb népfajta tömörült össze, — éspedig nem mesterkélt egyéni vagy csoportos odatelepülés szándékával, hanem alkotó népi keretekben, ösztönösen. Ez a kérdés nyitja, mert a világtérképen egyetlen más hely nincs, ahol a nép leikéből sarjadó és vállain magával hordozott oly sok népkultúra találkozott volna össze. És úgy látszik, hogy a népkultúráknak csakis ilyen tömör összetalálkozása, csakis ilyen zárt határok között való összefonódása teremtheti meg a magaskultúrát. Különben miért Európában s miért egyedül Európában termett meg az? Európa magaskultúrájára viszont azért tekint irigy szemmel az egész világ, és azért is lopkodta meg, mert az ilyen magaskultúrának a nyomában fakadhat csak fejlődőképes civilizáció, egyetemes értelemben. Ez pedig — népiségétől függetlenül — minden egyes-embernek a vágyódása, lévén az anyagi életben való boldogulás általános emberi törekvés, tehát hajtóerő is tettre, találékonyságra, alkotásra. Sajnos, az emberi gyarlósággal velejár, hogy minden nagy nekiindulás folyamán botladozni kezd. A fejlődésnek pedig fontos kelléke volna, hogy az anyagi haladás párhuzamos legyen a szellemi haladással. Ha nem így történik, a kultúrának és a civilizációnak a parallelitása megszűnik. Ez lökte Európát is a válság útjára. A válság útján egyre erősebben mutatkoztak olyan tünetek, melyek arra vallottak, hogy az anyag ereje visszaélt a szellem erejével. Fölibe kezdett kerekedni annak. Megnyílt a kapu a materializmus előtt. Az anyagelvűségben viszont vérszemet kap a gyarló ember, és értékeit — haszonra igyekszik átváltani. Századunk első felének történései azonban olyan nyomokat hagytak maguk után, hogy pápaszem nélkül is tisztán olvasható belőlük az európai ember észbekapása. Föltéve persze, ha nem takarják el a szeme elől, vagy nem sulykolják a fejébe, hogy a jobb kezét lássa balnak és a balt jobbnak. Az európai szellem — igenis! — ráébredezésben volt. Vissza akarta állítani kultúrájának és civilizációjának a megingott egyensúlyát, a szétgörbült párhuzamát. Európa valamennyi nemzetének társadalmi megmozdulásai ezt bizonyítják a húszas és negyvenes évek táján. A magyar nemzet társadalmi megmozdulásai is. Európa föl akart szabadulni! És ez nem tetszett azoknak, akik az ellopdosott magaskultúrából szerzett tudással, de haszonlesésből félregörbítették a civilizáció intézményeit. A győztes fegyverek nem felszabadították az európai életet, hanem — megállították és megbénították Európának sajátmaga felszabadítására irányuló társadalmi mozgalmait. Ezért beteg Európa! Csakhogy nem szabad feledni: az európai lélek teremtette meg az emberiség magaskultúráját, és az a lélek önmagának az orvosa! Európa betegen is egyedül birtokolja a gyógyítás képességét. Tudja, hogy fel fog szabadulni! JUSTICE FOlUlfflGMII ............................... ............................. CRUSADER A Crusader, Justice for Hungary. példányait a Turul Szövetség ingyen küldi az Egyesült Nemzetek képviselőinek, vezető politikusoknak az angolnyelvű világban, valamint követségeknek, konzulátusoknak és a vezető angolnyelvü napilapoknak, magazinoknak. Ez a kiadvány az idén a III. évfolyamába lépett, és a Turul Szövetség szeretné megtartani, sőt kiterjeszteni, hogy még több felé küldhesse, még eredményesebbé tehesse a felvilágosí-------tó akcióját. HUNGARIAN TURUL SOCIETY INC. (Non Profit Org.) P.O. Box 67, West-Hill, Ontario. Canada J Főleg történelmi anyag és dokumentációk formájában ezért segítséget kér a Szövetség. De anyagi támogatást is. Szívesen küldünk mutatványszámot, hogy lássa mindenki: mit teljesítünk! — Címünk: HUNGARIAN TURUL SOCIETY Inc., P.o. Box 67, West Hill, Ontario, Canada A turáni népek helyzete AZ OROSZ ÉS A KÍNAI ORIAS ÁRNYÉKÁBAN Több mint huszonöt éve keresi a magyar nemzeti emigráció a hazafelé vezető útat. Politikai és társadalmi egyesületek vezetői, szaktudósai, vagy névtelenjei görcsösen ragaszkodnak egy-egy elképzeléshez, vagy valami rövid hírhez, ami a világhelyzet mozgásából szárnyal föl. Emlékezzünk csak arra, hogy mennyit vártunk a Sztálin—Tito veszekedéstől, a berlini blokádtól, Rákosi-Roth bukásától, a keletnémetországi, a poseni, a magyarországi forradalmaktól, UNO-itéletektől, de Gaulle európait?) politikájától, hídépítéstől, Kádártól, másoktól, magunktól, — szóval mindentől,... és a mai napig nem történt semmi. Legutóbb egyre erősebb az úgynevezett "kínai remény”, amit röviden úgy lehet elemezni, hogy a Szovjetnek a legnagyobb ellensége a népes vörös-Kína. Meg kell várnunk, amíg DÉLMAGYARORSZAG FELSZABADÍTÓ TANÁCSA 1911. évi április hó 25-én, vasárnap délután fél 4 órakor a Cleveland West-oldali (West 98 Str. és Denison Ave.) magyar evangélikus egyház termében tartja rendes évi közgyűlését. E közgyűlésre a DFT tagjain kívül emigráns szervezeteink vezetőit, a Délvidék barátait s az elszakított területi magyarság problémái iránt érdeklődő minden magyart szeretettel hívunk és várunk. ez a két hatalom összeugrik, és utána szépen visszanyerjük a Hazánkat. Szép elmélet ez s merem remélni, hogy egy-két magyar politikus legalább olyan erősen dolgozik ennek a kérdésnek a tisztázásán, mint ahányan gondolkodnak azon, mit jelentett de Gaulle tábornok államfőnek az a kijelentése, hogy "Európa az Atlanti óceántól az Uraiig terjed!" Sajnos nagyon kevés olyan magyar szakértő van, aki a kínai kommunizmus kérdését ismeri. Kínáról való ismereteink alig terjednek túl a földrajzkönyvek, enciklopédiák és nemzetközi lapok beszámolóin túl. Még kevésbé ismerjük a kínai nép lelkivilágát, társadalmi problémáit, vagy hogy mit jelent az ő szemükben ez a szó: "kommunizmus”! E sorok írója nem érzi magát szakértőnek, csak fel akarja jegyezni észrevételeit a “kétféle”(?), a szovjet és a kínai kommunizmusról. A szovjet forradalom kirobbanásakor Lenin, Trockij, Sztálin, Zinovjev, Kamenev és Kirov — a bolsevista mozgalmak vezetői — nem voltak Szentpéterváron (a mai Leningrádban), sőt Oroszországban sem. Valamennyien külföldön tartózkodtak, vagy Szibériában. Egyetlen egyről sem tudjuk közülük, hogy politi-, kailag képzett ember lett volna. Az orosz társadalom kérdéseit egyikük sem tanulmányozta. Egyetlenegy, úgynevezett intellektuális ember sem
