Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
1971. március hó »ITTVAKORT 3. oldal Tovább - Trianon ellen! Trianon nem az a téma, melyet a hazafias sajtó az ötvenedik évforduló után levehet napirendről. Először is hát azt nézzük meg közelebbről, hogy amit tettünk, azt hogyan teljesítettük a magyarság örök tiltakozásából azokkal szemben, ákik némaságra vannak ítélve, vagy idekinn, “reálpolitikai” megfontolás címén, most is hallgattak a tárgyról. ♦ PLAGIZÁLT REÁLPOLITIKA A némák mellett újabban feltűntek a fecsegő “reálpolitikusok”. Az ő kishitűségük most a “lakosságcsere” bizzar gondolatába kapaszkodott. A mindenáron való megalkuvásukat tetszetősen aláfestették azzal, hogy “népi állományunkat lehetne megmenteni lakosságcserével”, és “területarányosítás” révén még néhány sávot is, visszakaphatna a magyarság az ő országából. A megdöbbent olvasónak azonban hamarosan rá kellett jönnie arra, hogy a lakosságcsere és területarányosítás nem is eredeti magyar gondolat, hanem plagizálása a politika világában hemzsegő álhumanisták és álpacifisták most divatozó szólamainak. Szóval csupán szimpla utánzása azoknak, akik százezreknek vagy millióknak a szülőföldjükről való áttelepítésével úgy dobálóznak, mintha az csak holmi turistázó kéjutaztatás lenne, aminek fejében a béke mannája hullana az égből pontosan ama tájakra, melyeknek emberi életét a telepítés mégjobban felkavarja. Persze, ahol hiányzik az élet-látás, ott ilyen lapos papír-teóriákkal lehet csak űzni “reálpolitikát”. ♦ AZ EZERÉVES ORSZÁG NEMZETISÉGEI NEM “IDEGENEK”. A trianoni kérdés nemzetiségi problémájába azonban néha azok is belegabalyodtak, akiket nem bódított el a reálpolitika mákonya. Fejtegetéseikből sokszor a legdöntőbb tények hiányoztak, és elégé nem domborult ki azokból, hogy mi volt a trianoni Ítélet leginkább kibicsaklott alapja. Az 1910-es népszámlálásra való hivatkozással, általános szokás úgy emlegetni, hogy Egészmagyarország lakosai közül 51 százalék volt “magyar” és 49 százalék “idegen” nemzetiségű. A “magyar” és az “idegen” arányszámot így állítani egymás mellé vagy egymással szembe — tökéletesen megtévesztő, éppen a lényeget illetően. Mert a trianoni békeparancs Egészmagyarországnak sem a népességét, sem a területét nem osztotta ketté, — vagyis nem csinált belőle egy “magyarok országát” és egy “idegenek országát”. Mi alapon lehet a románokat, a szlovákokat és ruténeket, a horvátokat és szerbeket — valamint a német, olasz, török, bulgár és örmény nemzetiségeket “idegen” név alatt egykalapalá sorolni, amikor mindezek tizenegy különböző népcsaládhoz tartoznak, és egymással még csak nem is népi rokonok??? Egyetlen kapcsolatuk egymásközt az, hogy valamennyien a központi magyar kultúrfejlődés alanyai voltak, és századokon át a magyar fővárosból kiinduló civilizálás segítette őket a középkorból a legújabb korba jutni. Egymással tehát még szellemi kapcsolatba is csak az országbirtokló magyarságon keresztül kerültek. “Idegen” gyűjtőnevük ezekszerint teljesen hamis, mert az abszolúte semmi tényszerűséget nem fejez ki, — nem is szólva arról, hogy fél vagy egész évezreden át, egyikük sem volt idegen a Kárpátmedence népi közösségében. A tényleges és valóságos helyzet a trianoni döntés idejében is az volt, hogy Egészmagyarország lakosai közül csupán 14.5 százalékos volt a román nemzetiség száma, 9 százalékos a szlovák népé, 2.5 százalékos a ruténeké, — 8.5 százalékos a horvát nép és 5 százalékos a szerb nemzetiség arányszáma. Az is tény tehát, hogy Egészmagyarország a románszármazásúakkal szemben 85.5 százalékos nem-román embernek volt a hazája, — a szlovákokkal szemben pedig 91 százalék nem-szlováknak, a ruténekkel szemben 97.5 százalék nem-ruténnek, a horvátokkal szemben 91.5 százalék nem-horvátnak, és a szerbekkel szemben 95 százalék nem-szerbnek. Vitathatatlan tény ez, és egymagában is mond annyit, mintha megejtették volna a népszavazást! ! ! Minden más nemzetiségi számarányosítás vagy ostoba, vagy felelőtlen, vagy bűnös kevergetése a számoknak, és elködösítése a nagyharanggal hirdetett többségi elvnek! Ezt a nyolc-kilencszeres fölényt nem szabad kifelejteni a perünkből úgy, ahogyan a népszavazást “elfelejtették” Trianonban a diktátorok. ♦ ÁLLAMNYELV — ANYANYELV A “nemzetiségi sérelmet” legemberibben és legpéldázhatóbban az anyanyelv jogának a sérelme jelenti. Az államigazgatás homogén államnyelven folyik a legkívánatosabb simasággal. Egészmagyarországon mi más lehetett volna az államnyelv, mint a magyar? Szavazás esetén, ha minden nem-magyar nemzetiségű a saját anyanyelvére adta volna le a szavazatát, akkor is abszolút többség esett volna a magyar államnyelvre, de még annál is sokkal több. Képtelenség elképzelni, hogy volt nemzetiségeink közül bármely másik, akár a 14 százalékos románoknak, akár a 8—9 százalékos horvátoknak, németeknek vagy szlovákoknak az anyanyelvére szavazott volna, mint államnyelvre, a magyar nyelvvel szemben. A magyar államnyelv tehát nem jelenthette az anyanyelv jogsérelmét egyetlen nemzetiség számára sem, mert egyszerűen nem is lehetett volna mást választani a helyébe. ♦ AZ ELŐNYÖK FONTOSABBAK, MINT A PAPÍR-JOGOK. Nem a magyar államnyelv, hanem az államigazgatás fejlődése hozta magával a nemzetiségek anyanyelvi sérelmeit. De a magyar államvezetés mulasztásának mértékét ezen a téren nehéz volna mai szemmel visszanézően megállapítani. Már csak azért is, mert a honfoglalás korától kétségtelen volt, hogy nemzetiségeink fiai — magyar nyelven — a magyarországi kultúra építői voltak, s nevükkel Magyarország történetébe írták be az ő nemzetiségeik konstruktív értékeit. A mai magyar szem mégis mulasztást lát abban, hogy nemzetiségeink, privát életük keretein túl, dacára teljesjogú állampolgárságuknak, a közéletben nehezen mozoghattak a saját anyanyelvükön. Visszanézően azonban ki vethet követ a magyarra, amikor a világ legnagyobb és legmodernebb népi-mozaik állama, az Északamerikai Egyesült Államok e tekintetben máig sem jutott odáig, mint Magyarország száz évvel ezelőtt? Mindenesetre hasznos lett volna, ha Egészmagyarországon már kultúr - autonómiákkal találták volna szemben magukat a trianoni békeparancsnoklók. És mert később a Kárpátok vidékére is rászakadt marxi-lenini vüágszemlélet az anyanyelven kívül semmi más emberi megkülönböztetést nem ismer el, — talán még Párizsban is másként írták volna a békeparancsot a magyarok számára. Az Amerikai Egyesült Államokkal való összehasonlításból még a jövő számára is lehet tanulságot nyerni. Az Egyesült Államok ugyanis teljesen nemzetiségi állam, de nemzetiségi sérelmek nélkül. Állami életében tehát van valami olyan megnyugtató erőhatás, ami nyomosabb a népi különbözőségeknél, és ami feledteti azt is, hogy nemzetiségi nyelven nem lehet boldogulni az államigazgatás területén. Mi más lehet ez a megnyugtató erőhatás, mint a biztonságérzet és az anyagi egzisztencia megteremtésének viszonylagosan igen jó lehetősége? Mindkettőt ki lehet munkálni Egészmagyarország területén is! ♦ ARÁNYTALAN TERÜLETOSZTOGATÁSOK A nemzetiségi arányszám helyes áttekintése az ország-szabdalás kérdésére is kihat. Ha már területek osztogatásáig gémberedett a trianoni “békemű”, akkor az csakis az egy-egy igénylő nemzetiség arányszáma szerint kellett volna hogy történjék. Ezesetben Egészmagyarország területéből a románok körülbelül 47 Néhány hét óta alig esik szó Kínáról a világsajtóban. Azt lehetne hinni, hogy a kínai nép lemondott a hadi készülődésről, és a “világbékét” hirdetők közé állt. Tévedés. Kína tovább fejleszti a hadierejét, és hatalmas leszámolásra készül, ami először az oroszokat, másodsorban Amerikát és a többi nagyhatalmakat fogja érinteni. E készülődésről legújabban az amerikai “légi spion” ad jelentést, amelyet a Deutsche N. Zeitung is közöl, 1971. január 19-i számában. Az amerikai légi spion megállapította, hogy Peking nemcsak az atom- és rakétafegyver gyártása terén mutat nagy haladást, hanem a konvencionális fegyverkezés terén is. A felderítő “űrhajó” a következőket jelenti erről: “A kínai hadfelszerelési ipar de, centralizálása. folyamatosan halad előre. Azt most már nem lehet “egycsapásra” megsemmisíteni (mint az oroszok vélik). A fontos gyárüzemeket szétszórták az egész ország terű létén, különösen a Himalája völgyeibe. Nemcsak a rendes hadsereg tagjai, hanem a “milizia” katonái is kitűnő gyalogsági fegyverekkel vannak felszerelve, amelyeket Kína maga gyártott. E fegyverek között van a szintén kínai gyártmányú, nagyképességü páncéltörő, óriási mennyiségű gránátvető és a veszedelmes “egyemberrakéta”, amelyet Vietnámban kitünően használnak. Ható távolsága 8— 10 kilométer. Peking célja a történelem eddigi legnagyobb hadseregének a felállítása: 100 millió embert fegyverbe! ezer négyzetkilométerhez juthattak volna 104 ezer helyett, a szlovákok körülbelül 30 ezerhez 60 ezer helyett, a horvátok és szerbek pedig együttesen is csak 44 ezer négyzetkilométerhez 62 és félezer helyett. Erre a számarányosításra — igen örvendetesen — Tömöry Jenő tábornok is rámutatott az 50. évforduló esztendejében. ♦ A trianoni Ítélet szerinti területaránytalanság oly durván szembeötlő, hogy az mindenkor a legerősebb fegyver Magyarország mellett, és nyomban döntő erővel használható fel, mihelyt a józan békerendezésnek a legkisebb jele mutatkozik a világon. Mert nyilvánvalóan abszurdum, hogy az “igénylők”, akik együttesen is csak egyharmad részét tették ki Egészmagyarország népességének, — kétharmad részt kapjanak az ország területéből, és egyharmad rész maradjon a népesség szétszakadni nem akaró kétharmadának, vagy aztán ebből a kétharmadból is milliók kerüljenek más nyelvű államokba, de ugyancsak mint nemzeti kisebbségek. Az élethez alig tartozó holt számok is kimutatják azt az aránytalanságot, ami feldúlta a Kárpátmedence életét. Igazságot az okos hiába keres az életben, de aki megalkuszik az igazságtalansággal, az egyenesen kizárja az életből az erkölcsi és szellemi értékek érvényesülésének még a lehetőségét is. Tovább — Trianon ellen! (Sz. L.) A kínai légi haderő javított MIG-21 gépe megfelel az amerikai Phantom gép képességének. Ezt a gépet már nagyszámban, szalagon gyártják. 400 példányt kap belőle Pakisztán és Észak-Kórea. Ezenkívül megépítették a “düsen-bombázót”, amelynek nagyobb hatótávolsága van, mint az amerikai B—52-nek. Az interkontinentális rakéta építését úgy látszik, megszüntették. Már hónapokkal ezelőtt megszerkesztettek egy távrakétát, amelynek hatótávolsága a Himalájától Afrika keleti partjáig terjed. Ennek kipróbálása eddig nem történt meg.” Eddig szól az amerikai légi spion jelentése. Nekünk, magyaroknak reménységet jelent Kína hatalmas hadereje, mert másban már nem bízhatunk a világon. A fenti hírrel kapcsolatban érdemes még megjegyezni, hogy a német nagyipar — ahelyett, hogy szabotálná a Szovjet hadi készülődését — inkáb támogatja. Megegyezett Szovjetoroszországgal, hogy teherautó-gyárakat fog építeni és gyártani ott. Egyelőre százezer teherautó előállításáról van szó. Ennyit kaptak az oroszok Amerikától is a második világháborúban, s azzal biztosították a gyors előnyomulást a hadszíntéren, és végül a győzelmet is. “A szovjet vörös hadsereg gyorsan eljutna ma is a túlsúlyban levő páncélos hadseregével a Csatornáig, ha meg lenne hozzá a teherszállító hadereje. Ezt akarják most a német nagyiparosok lehetővé tenni” — írja az idézett lap. Szőllősy Sándor KÍNA INDULÓBAN
