Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
2. oldal «ITTVAKOfcT 1971. március hó A világpolitika kérdései NAPJAINKBAN (Folytatás az 1. oldalról.) A Szovjet, miután megvetette a lábát fél-Európában, újabb, szédületes arányú előnyomulását világszerte — leginkább ügyes lélektani hadviselésének köszönheti. Különösen sokat köszönhet e téren a Nyugat szalónbolsevistái és ko-egzisztenciás széplelkei “lelki leszerelést” célzó tevékenységének. Az úgynevezett “harmadik világ”-ban pedig, — kisajátítva az Európa gyöngítésére a század eleje óta alkalmazott és jól bevált dekolonizációs jelszavakat: a népek önrendelkezési jogát, — a nemzeti függetlenség fővédnökeként lép föl. Ugyanekkor a “kizsákmányolt” széles néprétegeknek a szocializmus megváltó áldását Ígéri, egymásnak uszítva a nemzeti társadalmak úgynevezett gazdag és szegény rétegét. A tőkésnek nevezett országok munkásait állandó és fokozott bérkövetelésekre ingerelve, majd sztrájkokat kirobbantva, a nemzetgazdaságot aláássa, az embereket pedig elszegényíti. Közben mégsem akarja senki sem meglátni, hogy a vörös paradicsomból csak az így megosztott és kifosztott népek vérétől vörös pokol marad, — a paradicsom pedig a pártarisztokraták kiváltsága lesz, a “tisztogató eljárásig”. . . Amíg tehát a Szovjet főleg igér, az USA ténylegesen ad, elfeledve a spanyol közmondás nagy igazságát: “Tedd magad mézzé, fölfalnak a darazsak”. így talál kedvező visszhangra abolseviki jelszó: “US, go home!” Azon meg el lehet gondolkozni, miért halljuk olyan hangfogóval és oly ritkán: “Soviet, go home!”. . . ★VITATOTT ÉLETTEREK Az életterekkel kapcsolatban, fontosságuk szerint felsorolva azokat, jó lesz most már legalább futó pillantást vetni rájuk: hogyan viszonylanak Moszkvához, illetőleg Washingtonhoz. Milyen érdekek találkoznak, vagy éppen ütköznek a területükön. Fölsorolásuk a következő: 1. Európa; 2. Közel- és Középkelet; 3. Délkeletázsia; 4. Délamerika; 5. Afrika. Bizonyos, hogy ez a “rangsorolás” nem kizárólagos és nem állandó érvényű. Helyezésük az események alakulása szerint változik. Az azonban kétségtelen, hogy e játékban is Moszkva a kezdeményező, Washington csak utána kullog. Közelebbről, ha nem is behatóbban vizsgálva a felsorolt térségek bonyolult összetevőit, felmerül a kérdés: miért áll első helyen Európa? Röviden ez a válasz: Moszkvát, különösen az 1945-ben s az azután elkövetett szörnytettek sorozata miatt, állandó aggodalmak, be nem vallott lelkiismeretfurdalás gyötri. A félelem folyvást “biztonság” keresésére kényszeríti, úgynevezett honvédelmi álláspontra, s már csak ezért sem hajlandó feladni Európa azon területeit, ahová befészkelte magát, s ahol katonai jelenléte biztosítja a csatlós kormányok terror-rendszerét. Ugyanilyen fontosságú a gazdasági érdek. A Szovjetnek múlhatatlanul szüksége van az igájába hajtott európai népek (s amikor csak lehet, még a “szabadok”) fejlettebb ipari teljesítményeire. Ezek a termelvények alkalmasak mind belső megerősítésére, mind pedig a “felszabadítandó” népek propagandisztikus támogatására, például Indokínában, Egyiptomban, stb. Az utóbbi tény sérti ugyan Washington érdekeit is, miként aggasztja az is, hogy Európának a teljes szovjetizálásával Moszkva módfelett megerősödhet. Mégis, ha Európa fenyegetettsége megszűnik és egyesülése megvalósul, kellemetlen vetélytársa lehet az USA-nak. így a “felszabadítás” ügye ennek korántsem olyan sürgős, mint egyesek hinni szeretnék. Jelenleg különben is a második helyen említett Közel- és Középkelet került az érdeklődés középpontjába. Eltekintve a Közelkelet geopolitikai jelentőségétől, attól, hogy Európa— Ázsia és' Afrika csomózóját képezve, fontos hadászati támpont, a terület védelme az amerikai—angol olaj-érdekeltségek miatt ma főleg Washingtonra nehezedik. S ha figyelembe vesszük a szakértői becslések szerint ötmilliárd (!) dollár értékű, a jelenlegi Izrael állam földjében rejlő kincseket (olaj, ritka ásványok, stb.), — megértjük, ha a Szovjet mindenáron meg akarja szerezni kitermelésük fölött az ellenőrzést, nehogy ezek az értékek az USA-t és a maradék-Európát fölerősítsék. (Az “olaj-kérdés” külön tanulmányozást érdemelne. Itt csak ennyit: azzal, hogy Moszkva már is jelentős arab területek fölött gyakorol politikai, sőt katonai ellenőrzést, Európa olaj-ellátása bizonytalanná vált. Nem kizárt, hogy W.Brandt Moszkva megnyugtatását célzó, úgynevezett Ostpolitikája ilyen kényszer-körülmények nyomán alakult ki. Ugyanide tartozik a kanadai olaj- és arany-érdekek drámája a most zajló singapoori értekezleten.) ★TÁVOLKELETI KÖZJÁTÉK Amikor Délkeletázsiát említjük, hiba lenne azt elválasztanunk a Távolt RADISAI BÉLA Los Angelesből írják, hogy Radisai Béla, szkv. m. kir. alezredes, 1971 január 30-án, hetven éves korában meghalt. Mint ludovikás, 1919-ben résztvett a ludovikás ellenforradalom, ban. A második világháborúban, zászlóalja élén a Don-nál megsebesült. Ezután a pécsi Honvéd Hadapród Iskolához nyert beosztást, és mint annak utolsó parancsnoka fejezte be katonai pályafutását. Több hadikitüntetés tulajdonosa. Kívánságára régi egyenruhájában temették el. Azok közé tartozott, akik nemes lelkűk távoztával méltán jelenthették Uruknak, hogy “Honvéd eskümhöz híven, becsülettel éltem és haltam”. Gyászolják: édesanyja, felesége, született Uxa Alice, fiai Titusz, Imre, Árpád és azok családjai, testvér, húgai vitéz Dósa Endréné és Bézier Károlyné, valamint rokonsága. Népszerű asztrológia Szívesen értesítjük Olvasóinkat, hogy a napjainkban újból annyira népszerűvé vált asztrológia iránti érdeklődésüket magyar nyelven is kielégíthetik. Most jelent meg Papp János asztrológus könyve “Népszerű Asztrológia” címmel, 194 oldalon. E könyv útmutatása szerint bárki saját maga kiszámíthatja a szerencsés napjait, az üzletkötésre, pályaválasztásra, álláskeresésre, pénzbefektetésre alkalmas napokat. Ugyancsak jó útmutató arra, hogy mely napon ajánlatos új dolgokba kezdeni az életben, kit legajánlatosabb házastársul választani, miféle vállalkozásba érdemes kezdeni. Biztos diagnózis a könyv annak a megállapítására is, hogy az ember mely testrészében lappang közönségesen fel nem ismerhető betegség. Sok más érdekes és hasznos útmutatás is van a könyvben. Világhoroszkópot is tartalmaz meg Magyarország horoszkópját is. Egyéni horoszkópjukat 1971 évre, mind a tizenkét hónapban születettek megtalálhatják benne. Egy 6000 évesnél is régibb tudományból nyer az olvasó ismereteket, és összefoglaló kézikönyvet. (Ára, portóval együtt: $4.65) Megrendelhető: John Papp, P. O. Box 38745 — Hollywood, Calif. 90038. kelettől, ahol Peking—Moszkva, illetőleg Peking—Washington viszonylatában kell elemeznünk a dolgok állását. Korábban ugyanis más irányt mutatott a fejlődés. Akármilyen hézagos is a Roosevelt—Sztálin idejében az e területekre vonatkozó és megbízhatónak ítélhető diplomáciai iratok anyaga, az a benyomás általános, hogy végleges megállapodás nem jött létre. Egyesek föltételeznek titkos szerződésiekéit, mások ilyen(ek) létezését kétségbe vonják. Mindez nem zárja ki, hogy nagy vonásokban mindkét félnek ne legyenek “elképzelései”, tervei. Azt sem, hogy ezek éppen nem párhuzamosak, inkább ellentétesek. A fentebb említett mohó terjeszkedési vágy, és a “két dudás egy csárdában nem fér meg” tétel itt is érvényes. A kisértés nem csekély, tekintve mind a nagy népsűrűséget (termelő és fogyasztó), mind a kiaknázható nyersanyagok bőségét és változatosságát. Japán nagyhatalmi állásának kiküszöbölése, Kína anarchizálása és a délkeletázsiai térségben végrehajtott erőszakos dekolonizáció (Európának a gyöngítésére) után igen gyenge lábon álló status quo kezdett kialakulni Moszkva és Washington javára. A nagy távolságok miatt előbb úgy látszott, hogy csökkentebbek a súrlódási felületek mint másutt, s az előnyszerzés titkolt törekvései nem vezetnek összeütközésre. Az ingerlő falat azonban hamarosan mindkét győztes torkán megakadt, hogy ne írjam: mindkettőt torkon ragadta. Ez történt Koreában, Indokínában, ahol aztán az a meglepetés fogadta őket, hogy Kínával mégis számolniuk kell. . . További bonyodalom, hogy beleütköznek az egyre erősbödő “Ázsiaaz ázsiaiaké” mozgalom különböző tüskéibe. Ma még nem dőlt el, hogy Japán vagy Kína lesz-e ennek az eszmeáramlatnak a vezetője. Az amerikai és orosz érdekek ezen a ponton kétségtelenül találkoznak, amikor faji, vagyis színes alapon őket “téridegenként” tekintik a szóbanforgó irdatlan területen. (E “színes” alapon folyó izgatás nyomaira egyre sűrűbben lehet bukkanni most már Afrikában is, ahol a nyomok kínai ügynökök tevékenységére mutatnak.) Most a térségben politikai tényezőként Moszkva, Washington és Peking jelenléte nem vitás. A különbség az, hogy az első kettő politikája a habozás felé hajlik, Pekingé viszont egyre dinamikusabbá. Annyira, hogy ezzel már nemzetközi viszonylatban is számolni kell. Figyeljük meg ugyanakkor a hasonlóságot a korábbi szovjet és a kínai elszigetelődési, majd az ezt követő élénk kapcsolatkereső és befurakodó gyakorlat között! Pekingnek alapjában véve mellékes, hogy fölveszik-e az Egyesült Nemzetek szószátyárai közé, vagy sem. Főgondja Formosa visszacsatolása, s ezzel “Nemzeti Kína” fölszámolása. Ha e ponton a második világháború után divatba hozott s a népi önrendelkezési jogot mellőző rendelkezésekre gondolunk, amilyen a két Európa, a két Korea, a két Indokína, — fölmerülhet megfontolandó javaslatként a két Kína... Jelenleg Peking és a “kapitalista” országok közti diplomáciai kapcsolatok fölvétele versenyfutásszerű ütemben folyik. Tévedés lenne azonban ezekhez azt a reményt fűzni, hogy így a mao-i szocializmus “liberalizálódik”. Peking ugyanúgy jár el, mint Moszkva. Gyatra ipari, gazdasági viszonyait toldozza-foldozza, s mindenféle kémkedésre, felforgatásra használja fel a kínálkozó lehetőségeket. A nyugati diplomácia sokkal hátrányosabb helyzetben van, nem tarthatván feladatának a beavatkozást azon ország belügyeibe, ahová küldetett. Különben is ismerve a kínainak az oroszéval annyira egyező bizalmatlanságát és zárkózottságát, ilyen remények csak a “hivatásos szovjetológusok” hiú ábrándját képezhetik. Több esélye lehet talán egy-egy külpolitikai természetű szuggesztiónak. A nagy kérdés most már ez: Washington és társai kihasználják-e az adódó lehetőségeket elsősorban arra, hogy attól a szövetségi függőségtől megszabaduljanak, amibe Roosevelt gonosz ostobasága belegabalyította őket, s hogy következésképp olyan engedményekre bírják Moszkvát, amelyek jobb, igazságosabb, tehát emberibb légkört teremtenének a világon. Ha pedig az orosz—kínai öszszecsapáshoz fűzött vérmes remények meglehetősen hosszú időre hiú ábrándnak fognak bizonyulni, az egy okkal több, hogy Washington sürgősen revideálja Európa-politikáját. Ha mégis bekövetkeznék ez az — ismétlem: jelenleg valószínűtlen — összecsapás, mindegy: orosz vagy kínai győzelemmel, az USA-nak akkor sincs más választása, mint Európával összefognia.
