Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
1956 OKTÓBER 23: . Szocializmust - de magyar módra! 1971. MÁRCIUS HÓ X. ÉVFOLYAM 3. SZÁM - ÁRA 35 CENT -A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA NEM HALTAK HIÁBA... Így értékelnek: EZT A LEVELET KAPTUK Hungária Szabadságharcos Mozgalom Cleveland Kedves Nemzettestvéreim és Barátaim! Hosszú hetekig az öreg európai földrészen csavarogtam, és így alaposan megkésve tudom csak köszönteni lapotok X. évfolyamának 1. számát. Fiúk! fogadjátok a legőszintébb baráti kézszorításomat és szerencsekívánataimat! A magyarok Istene és Hadura, az ősi Ata-Ten veletek volt, és segített, hogy ez nektek eddig sikerült. Csak tovább, egészen a Kárpátokig! Nem vagyok a nagy szavak mestere, így engedjétek meg, hogy a magyar tudomány raktárához forduljak pár szóért. Bartucz Lajos írta (Fajkérdés, fajkutatás, 21. oldal), hogy:. . . “A történész, a jogász, a politikus, a társadalomtudós, mind a saját tudományszakja mellett kardoskodik, lévén szerintük a nemzet elsősorban történelmi, jogi, politikai, társadalmi alakulat. És valljuk be, sok tekintetben igazuk is van. Mások a gazdasági kérdéseket emelik ki, s a haza fogalmában eszményi alakot öltő, a nemzet életével a legszorosabban összefüggő élő és élettelen milliő s életszíntér kutatását részesítik előnyben — szintén sok okkal és joggal. Ismét mások a nyelvben, irodalomban, művészetben keresik és — tegyük mindjárt hozzá — sok tekintetben meg is találják a nemzeti lényeget, a nemzeti géniuszt.” Ezekkel a sorokkal Bartucz Lajos a legszebben írta meg, hogy miként lehet, mely úton lehet megtalálni a “nemzeti géniuszt”. Ti ezeket az utakat egyesítettétek a Szittyakürtben, és nemzetismeret, nemzeti önismeret segítségévei harcoltok a magyar igazság, a magyar becsület és a nemzeti emigráció öntudatának megvédéséért. Kitűnő munka volt ez a tíz esztendő! A legnagyobb elismeréssel gratulálok hozzá és az eddigi eredményekhez! Vigyétek tovább a magyar emigráció igaz hangját, betűjét és reménysugarának fényét! Most, amikor Euráziának talán legválságosabb idejét éljük, mégnagyobb szükség van a Szitytyakürtre, mint az első tízesztendőben. A Gondviselés áldó keze kisérje Nemzetünket és a Szittyakürtöt a boldogabb élet felé vezető, ám mindég küzdelmes és nehéz úton, becsülettel és kitartással: Nyitrai József A VILÁGPOLITIKA KÉRDÉSEI NAPJAINKBAN Ez a háború már nem ismert hadijogot, sem kíméletet. A Történelem valami olyan leszámolásra készült, amilyennek a méretei eladdig ismeretlenek voltak. Izzó fókuszából sem látszottak a horizontjai. A nemzetek szinte vakon vívták, s ami az okából meg a céljából szemközeibe jutott, az nem állt arányban az irtózatos lendületével. Láthatáron túl fondorkodó Rém elközelgése sarkallta az embert még egy hittel megvívandó utolsó küzdelemre. Ezt a háborút már nem is csak katonák harcolták, hanem mindenki. Ebben a háborúban a tűzvonal tűztengerré terjengett szárazon és vízen: belefáradtak anyák és gyermekek, gyengeidegzetűek és kishitűek. Meg azok, akik a harci erőt méricskélték. Pihenni vágyott a feldúlt ország és népe. . . De még fellélegzésre sem jutott neki több öt percnél: a békével nyíltak meg igazán a pokol kapui. . . Nem nyújtott már oltalmat a légoltalmi pince, nem bújtatott erdő és mező, nem rejtegettek istenhátamögötti falvak, tanyák. Nem maradt talpalatnyi rög a Hazában a magyarnak, ahol fegyvertelenül és menedék nélkül, üldözőkkel ne találta volna magát szemben. Még az “ellenállók”nak sem maradt nyugta, mert ha nem személyes haragosuk, akkor frigyeik törtek ellenük, vagy haragra és irigységre való ok nélkül: maga a pőrére vedlett bosszú. Ha a háború a javaiból, akkor ez a béke önmagából forgatta ki az embert: hogy egy éjjelre legalább nyugalma legyen, este följelentett valakit,... de éjjel őt jelentette föl más, s hajnalban elcipelték. Akinek idegei tegnap valahogy még elviselték az ágyúdörgést és bombarobbanást, az ma már riadozott a nesztől, s a csönd is reinegtette. ♦ Közben pedig akasztófán lógtak a Látók.. . ., akik érezték, sejtették, olykor világosan tudták, hogy 1939- ben vagy 1941-ben nem harctéri ellenséggel szemben kellett fegyvert fogni, hanem az ellen a bujkáló, orvul előretörő Rém ellen, mely a haladás és felvilágosulás jelszavai alatt, azoknak megcsillogtatásával belemarkol az ember ösztöneibe, — s a Történelem ideáljai helyett az egész emberiséget bódult pszichózisba, bódult élvezetekbe, szédült munkaversenybe, hamis szabadságba, csalékony jólét felé hajszolja, hogy a félrevezetett tömegek lélegzését, vágyait, tudását, verejtékes munkálkodását a Pénzre, a Hatalomra, a világ feletti uralomra törő klikk — a Rém — törekvései érdekében gyümölcsöztesse. ♦ Ha ennek a háborúnak a céljából közönségesen kevés is volt érthető, — voltak kivételesen előre és mélyre látók, akik idejében megérezték, hogy itt végzetes méretű történelmi elfer - dülések robbantak fegyverek dörgésébe, és “német imperializmus”, “fasizmus”: csupán törpe kulisszák az útban, hogy velük vagy ellenük formát nyerhessen az emberi küzdelem. Ezt a háborút nem lehetett elkerülni, de ezt a háborút meg kellett volna nyerni ahhoz, hogy ez a fenyegető történelmi elferdülés ne váljék végzetessé. És ha ehelyett á háború helyett valami másféle, de éppúgy elkerülhetetlenül szükséges formát öltött volna a java-emberek ádáz küzdelme, akkor ezt az ádáz küzdelmet kellett volna rég megnyerni, sőt meg kell nyerni még ma vagy holnap, mert különben a még csak végzetesbe kanyarodott életút: az emberiség viszszafordíthatatlan végzetébe torkollik holnapután. Értjük már, hogy 30—40 évvel ezelőtt mit kezdtek látni azok, akik tudták, hogy a jelen az egybefolyó múltnak és jövőnek az a pontja, ahol még menteni, segíteni lehet? Értjük már, hogy mit akartak, hogy miért hurcolták őket vérpadra, s hogy ők miért álltak emelt fővel az akasztófa lépcsőjére negyedszázaddal ezelőtt? A megértéssel nem nekik tartozunk, hanem az emberi tisztánlátásnak és — magunknak, hogy elnyerhessük az igazlátás méltóságát. Ezzel a megértéssel legfeljebb egy elkésett virágszálat teszünk, sírjuk helyett, az ö emlékezetükre. . . Áldott legyen a Márciusi Vértanúk neve! S ha lesz még aki holnapután is áldja, — akkor a Mártírok nem haltak hiába. . . PÉCSI KORNÉL DR. Az első világháborút követő rendezések Európát, földarabolva annyira meggyöngítették, hogy addigi nagyhatalmi állása félelmetesen megingott. A maradék erők józan egyesítése helyett tovább folyt esztelen pazarlásuk, s a hitleri erőszak csak jó ürügyül szolgált a lesben álló két új nagyhatalomnak olyan beavatkozásra, amely könnyű zsákmányukká tehette a kivérzett, lerombolt Európát. 1945 után tehát a látszat szerint Európa megfelezése véglegesnek tekinthető, s a világpolitikában alárendelt szerepet is alig játszhat. Azonban a zsákmányon osztozó két nagyhatalom egymástól különböző társadalmi és gazdasági berendezkedése “békés együttélésüket” lehetetlenné teszi. Az utóbbi huszonöt esztendő eseményeinek tükrében világosan felismerhető, hogy Moszkva is és Washington is azon fáradozik, hogy a maga birtokállományát a másik rovására növelje. Ez nem csoda, mert evés közben jön meg az étvágy. No meg két dudás egy csárdában nem férhet, mert mindkettő — a természettudományból ismert meghatározással élve: — “tehetetlenségi ereje” következtében imperialisztikus hódításvágytól fűtött. ^MÓDSZEREK — JELSZAVAK Az első és voltaképp folytatólagos terjeszkedési kisérlet Európát veszi célba: a leggyöngébbet és már ezért is a legkívánatosabbat. A kisérlet során alkalmazott módszerek különbözők.A Szovjeté brutálisabbak, az USÁ- é rafináltabbak. így a körülbelül huszonöt éve folyó dulakodás Európa birtoklásáért nem fejeződött be, csupán a “status quo” holtpontjára merevült. Az USA és az USSR társadalmi és gazdasági rendszere közti különbségből eredő feszültség azonban nemcsak Európában, hanem előbb Ázsiában, majd Délamerikában és Afrikában is jelentkezett. A támadó mindig a Szovjet, s bár sem ez, sem az USA nem használja az “élettér” szót, a tusakodás lényeges mozgatója az élettér kérdés. (Az “élettér” szó a gazdasági, honvédelmi, népi, stb. érdekek bonyolult szövedékére hivatkozó terjeszkedési politika nyílt megvallása.) (Folytatás a 2. oldalon) Új magyar rádióműsor! örömmel hívjuk fel Olvasóink figyelmét arra, hogy egy Amerikában is fogható kanadai rádióállomáson olyan magyar műsor hallható, mely nem üzleti vállalkozás, hanem teljes egészében az emigrációs hivatás szolgálatában áll. Az Ontárióban székelő “Hungarian Turul Society” (Box 67, West-Hill, Ontario, Canada) tartja fenn önkéntes munkával, minden anyagi ellenszolgáltatás és egyéni haszon nélkül. Műsorát minden vasárnap délelőtt 10 óra 30 perctől 11 óráig sugározza, a CKLB 1350 ke. AM hullámhosszán. Ontárió és környékén ez az egyetlen magyarnyelvű rádióadás. Kérjük olvasóinkat, próbálják meg vasárnapdélelőtti elfoglaltságuk közé iktatni ezt a rádióhallgatást, és hívják fel arra barátaik, ismerőseik figyelmét. Így is támogathatjuk a Turul Szövetség kitűnő és újabban igen lendületes munkáját.
