Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
4. oldal «ITTVAKÖfcT 1971. február hó ROMLÁSNAK INDULT AZ OTTHONI FIATALSÁG IS... ! Hazánkban a fiatalkorúak aránya az összbűnözésben körülbelül tíz százalék. Ez az arány 1969-en, a súlyos bűncselekményekben, többszörösére emelkedett. Az Országos Kriminalisztikai Intézet adatai szerint a robbanó anyaggal, lőfegyverrel való visszaélés bűntetténél 15.8, a testi sértésnél 42.3 százalékos, az erőszakos nemi közösülésnél 25.1 százalékos az emelkedés. A fiatalkorú bűnözők 7.1 százaléka alkoholos állapotban követte el a bűncselekményt. Jelentősen emelkedett a visszaeső bűnözők száma is. A fiatal bűnözők körében egyre több a 25 éven aluli, — 1969-ben az összes bűnelkövetőknek majdnem a 40 százalékát tették ki. Minden második huligán 25 éven aluli, minden tizedik elitéit garázda fiatalkorú, és minden hatodik-hetedik, bíróság elé kerülő személy visszaeső tjűnöző. Az erőszakos nemi bűntettekért felelősségre vontak 40 százaléka volt 18—24 éves. A rablás elkövetői között is egyre több a fiatalkorú. Szaporodnak a csoportos bűntettek. 1969-ben 311 csoportos rablást követtek el az országban. Az ügyészi statisztika szerint a társadalmi tulajdon elleni betöréses lopások 76.4 százalékát fiatalkorúak és fiatal felnőttek, a személyi tulajdon elleni lopások 65.7 százalékát huszonöt éven aluliak követték el. A bűnöző "galerik” tagjait — a rendőrségi adatok szerint — nem lehet leszűkíteni pusztán a fiatalkorúakra. A "galeri-bűnözés” elemzésével foglalkozó szerveknek az a véleménye, hogy a 12 éves gyermektől a 26 éves visszaeső bűnözőig sok korosztály képviselője megtalálható a galerikben. Jelenleg a fővárosban 28 galerit tartanak nyilván a közbiztonsági hatóságok. A rendőrség megfigyelése szerint 1962—64-ben a vidéki városokba tolódott át a galeri-bűnözés, majd 1964 után ismét a fővárosba. A nemi erőszakban és a vagyon elleni bűntetteknél tapasztalható gátlástalanság és brutalitás különösen a fővárosban jelentkezik fokozódó mértékben. Csak magában a fővárosban 1969-ben 65 bandát, 1970 első felében pedig 69-et számolt fel a rendőrség. A fiatalkorú bűnözés okai közül külön figyelmet érdemet az a megdöbbentő adat, hogy évenkint 10—12 ezer gyermeket érintenek a házastársi válások. Az utóbbi időken, tehát a kommunista rezsim idejében a bűnöző fiataloknak csak elenyésző része rendelkezett például külön fekhellyel. Az is előfordult, hogy még tizenhét éves korában is a szüleivel aludt a bűnözésbe esett fiatalember. Köztudomású, hogy a főváros környékén, főleg Budakeszin, Budaörsön, Gyálon. Dunakeszin, Vecsésen, Pomázon, Monoron — életveszélyes pincékben, kamarákban, elhagyott présházakban, vályogviskókban, deszkabódékban, strandkabinokban, sőt autóbusz-karosszériákban laknak az emberek tízezrével. Ide születnek a gyermekek. Sokszor hatan—heten alszanak egy ágyban, szülők, gyermekek együtt. Itt szerveződnek már újabban — Budapesten! — a "kaliforniai piszkos hippi-galerik”. • Sem a hosszú haj, sem a hangos zene, de még a rendőrségi krónikák ifjú bűnözőinek szomorú pályafutása sem elegendő ok a hazai rabmagyar élet ifjúságának elmarasztaló Ítéletére. Bármennyire általános is a züllés, — "alkalom szüli a tolvajt”, s a züllésre a legtöbb alkalmat a materialista életszemléletet propagáló kommunizmus nyújtja. Ez az ifjú nemzedék odahaza nem csak a munkában állja meg a helyét, de hosszú hajával az első sorokban volt a gátakon a nagy árvíz idején. A katonafiatal együtt rakta a homokzsákot a foltos farmernadrágot viselő ipari tanulóval, a közömbösnek tartott egyetemista, a vállig érő hajú segédmunkással. Amikor pedig az országos gond segíteni, cselekedni hívta őket, ott voltak újra az árvízsujtotta falvak újjáépítésének hatalmas munkájában is. A mai 14—20 éves fiatalok viszolyognak a nagy szavaktól, visszafojtott érzelmekkel végzik el azt amit, úgy érzik, kötelességük megtenni. Sokszor azt halljuk a hazalátogatóktól is, hogy "a mai fiatalság életét teljesen kitölti a beat, semmi más nem érdekli őket”. Erre válaszolta egy kecskeméti középiskolás ifjú: "Igen, szeretjük a beatet is, de amikor jókedvünk van és autóbusszal megyünk hazafelé a munkából, akkor magyar nótákat dalolunk”. Aki olvasta vagy látta, hogyan küzdött és küzd a mi ifjúságunk az ország újjáépítésének nagy munkájában, az joggal gondolhat arra, hogy nincs is különösebb baj a magyar fiatalsággal. Az önfeláldozásnak, a bátorságnak, a segítőkészségnek ezer és ezer motívumát csillogtatják a rabhaza fiai a hétköznapok ismétlődő, sokszor egyhangú feladatai közepett. Sajnos, hogy a bűnözés világversenyéből is kiveszik a részüket, de ez elsősorban az általános erkölcsi fertőzésnek a következménye. M.T. Magyarok idegenek között Irta: Hollódi Lajos A napokban levelet kaptam egyik barátomtól, aki a címben foglalt problémát érintette a levelében. Minthogy nem csupán a levélíró személyes ügyéről van szó, de a probléma súlyos és általános, azért e lap hasábjain küldöm válaszomat. A levélből idézem a vonatkozó részt: „Nem hagy nyugodni az a gyanúm, hogy Európa jövőbeni újjárendezése esetén Keleteurópa a csehek vezetése alá fog kerülni. A csehekre ugyanis sok mindent lehet rámondani, csak azt nem, hogy barbár nép. El kell ismernünk, hogy Európa egyik legintelligensebb nemzete. Itt Kanadában magam is “cseh uralom” alatt vagyok, illetve: tizennyolc év óta dolgozom egy cseh tulajdonban lévő textil gyárban, és se a tulajdonos, sem pedig cseh munkatársaim ellen nem szólhatok semmi rosszat, még rosszakarattal sem. A csehek közül soha, véletlenül sem sértett meg senki. U- gyanezt helybeli magyar barátaimról nem tudnám elmondani.. .” Az idézett sorokban leírt jelenséget felületesen szemlélve, könnyű volna megmagyarázni azzal a fizikai törvénnyel, amely szerint a különneműek vonzák, az egyneműek pedig taszítják egymást. Azonban ezt a fizikai törvényt hatálytalanítja a társadadalomtannak ennél erősebb törvénye: testvéremet jobban szeretem, mint unokatestvéremet, szüléimét jobban szeretem, mint nagyszüleimet, nővéremet jobban, mint sógornőmet, s így tovább. Ezelőtt huszonkét évvel, a kivándorlásra várakozva, együtt laktam egy szobában: 22 ukránnal, 2 lengyellel, 1 szerbbel és egy csehvel, valamint 3 magyarral. Foglalkozás szerint: az ukránok és a lengyelek földművesek, a cseh kereskedő, a szerb köveíségi tisztviselő, a magyarok pedig katonatiszt, tanár és tisztviselő voltak. A mindennapi életben a cseh és a szerb feltűnően a magyarokhoz húzott, nem pedig szláv testvéreikhez. Egy napon aztán valami nézeteltérés támadt az egyik ukrán és az egyik magyar között. (A magyar hibájából.) A helyzet egycsapásra megváltozott. Az összes szláv összefogott a magyarok ellen. Azontúl csak magyarok és szlávok voltak a szobában. Győzött a testvéri összetartás szelleme. Ez természetes. Az európai rendezés során nem az a nép fogja Keleteurópát vezetni, amelyik a legintelligensebb, hanem amelyikre a rendező nagyhatalom ezt a vezető szerepet ki fogja osztani. Ez pedig az illető nagyhatalom pillanatnyi érdekétől függ. Vagypedig, ha a rendezés pillanatában egy téridegen nagyhatalom (pl. Kína) döntő beavatkozása átmenetileg légüres teret okozna Közép- és Délkeleteurópában, az a középhatalom fogja az irányítást megszerezni, amelyik adott időben a legerősebb, a legokosabb, a legügyesebb és a legravaszabb lesz. Ez a középhatalom lehet Magyarország is. Minden olyan nép vagy nemzet, amelyik a társadalmi fejlődés megfelelő fokát eléri: országot alapít. Az országépítés alapjai ezek: külpolitika, nemzetiségi politika, valláspolitika, szociálpolitika, — a nemzeti társadalom életét szabályozó törvények és a közigazgatás. Az ezeréves Magyarország mondott alapjait csak felületesen szemlélve lehet és szabad szentistváni alapoknak nevezni, és csak azért, mert Szent István volt az, aki Magyarországot bevezette az európai törzskönyvekbe (térképekre). Minden népre vonatkozóan érvényes a tétel: az országépítő alapok szellemét és irányát nem az országalapító ldrály, vezér, vagy fejedelem pillanatnyi szeszélye, érzelme, vagy indulata szabja meg, hanem az a szemlélet, amit az illető király, vezér, vagy fejedelem ezredéves ősökön keresztül, azoktól örökölve, magában kialakított, megtestesített. Az úgynevezett szentistváni alapok tehát nem Szent István személyes alkotása, hanem a magyar nép sokezer éves ősi kultúrájának a gyümölcse. Ez az ősi kultúra ezer évvel ezelőtt Szent István személyén keresztül hatott és irányított, jól vagy rosszul. Annak a sokezeréves, ősi kultúrának,mely Szt. István korában, az ő személyén keresztül hatott és irányított, — legjellemzőbb vonása: a türelem — idegen népek szokása, nyelve és vallása iránt. A türelem a sokezer éves magyar kultúrának olyan magasfokú terméke, amilyennel abban az időben egyetlen más nép sem rendelkezett, beleértve a korabeli nyugati, keresztény népeket is. Az ősvallású magyarság már Szent István korában olyan magasfokú keresztényi türelmet tanúsított más népek szokása, nyelve és vallása iránt, hogy az országépítő alapok közül az első három legfontosabbat: a külpolitikát, a nemzetiségi politikát és a valláspolitikát helytelen, a magyarságra nézve káros irányba terelte. Azért terelte káros irányba, mert a korabeli szomszédos népek a magyarság jóindulatú türelmét nem értették meg, azzal egyszerűen visszaéltek. Ez a türelem a magyarok harckészségét csökkentette, nyelvi fejlődését hétszáz évre visszavetette, nemzeti kultúrájának kivirágzását akadályozta. Ez a türelem szabályozta Géza fejedelem békepolitikáját a németekkel szemben, amelynek értelmében Ausztria területéről lemondott, szabályozta Szent István valláspolitikáját, amikor a nemzeti nyelvű vallás helyett (keleti kereszténység) népét áttérítette a latin nyelvű vallásra (nyugati kereszténység), és szabályozta a nemzetiségi politikát is, amikor a betelepített, vagy beszivárgott idegenek vallását, nyelvét szokásait meghagyta. A türelem csökkentette a magyarság közösségi érzését egymásiránt, csökkentette nyelvéhez való ragaszkodását, akadályozta a fegyveres összefogást — döntő és kritikus időkben — , és ennek következtében Mohácsnál félmillió magyar helyett mindössze 25.000 magyar harcos sorakozott II. Lajos mögé. A türelem égbekiáltó jele az a 475.000 üresenmaradt magyar katonai állás, amelybe, mint valami óriási sírgödörbe, Magyarország nagyhatalmi helyzete beletemetkezett. Ez a türelem hat ma is, amikor a magyarság egy része minden magyar probléma megoldását a majdan megvalósuló, egyelőre még a holdban levő Európai Egyesült Államoktól várja. Ez a türelem hat akkor is, amikor egyes magyarok jobban érzik magukat csehek, vagy németek közt, mint magyar testvéreik között. A magyar kibontakozásnak egyetlen útja van: a helyesen alkalmazott türelem egymás iránt. Egymás mellett kitartani bármi áron, egymás hibáit elnézni minden áron, és adott esetben összefogni minden türelmetlen, rosszatakaró idegennel szemben. — ADOMÁNYOK NYUGTÁZÁSA — Dr. Tóth Imre honfitársunk megsegítésére újabb adományok érkeztek: Czikk Lajos ......................... $10 v. Darabont Ferenc ........... $ 5 Darázsó Miklós .................. $10 dr. Rozsfalvi János ........... $50 Előre is hálás köszönet a megsegített nevében.
