Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1971-12-01 / 12. szám

J—l 1971. DECEMBER HÓ - X. ÉVF. 12. SZÁM Ára: 50 cent Szocializmust - de magyar módra! «ITTVAKÖHT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA KARÁCSONYI VALLOMÁSUNK Született, kereszthalált halt, föl­támadott ... Közel kétezer év óta így tudta, így vallotta a világ, — különösen a világnak az a része, ahol a hala­dás az ő lábának nyomain szökött az élre. Megszületett? Kereszthalált halt? Föltámadt? — ma kérdőjeleket tesz az ember e három szó után, ha egyáltalán érdekli még ezeknek a szavaknak a jelentése, amikor Őróla van szó. Más dolgok zsúfo­lódtak a ma emberének érdeklődé­si körébe, és éppen ezek a más dolgok, éppen ez a zsúfolódás tette még a hívő embert is: magyaráz­­gató emberré. Fürkészve magya­­rázgatóvá, vagy fürkészés nélkül is azzá: tudálékossá. Magyarázgatja a fogantatást, no­ha a fogamzás titkából legfeljebb a kézzelfoghatót ismeri valameny­­nyire. Elvont értelmét elemzi a megszületésnek — tekintet nélkül arra, hogy vitatható történelmi tény-e, vagy vitathatatlan. A ke­reszthalál fogalmát keresztre és halálra szeli ketté, és ezzel szét is roncsolja. Kereszt? Ez divato­zott akasztófaként abban a kor­ban. Halál? Aki megszületik, az meg is hal. ű is, HA — megszüle­tett ... Föltámadás? Ennek a fo­galmát a kor intellektuális fölé­nyeskedése bunkózza le. Egysze­rűen ezzel: képtelenség. A lényeg­ről szó sem esik egyik mozzanat­ban sem. Közöny, tudálékosság, tagadás uralkodik ma. De egyik sem változtat azon a tényen, hogy volt egyszer egy csen­des éj, szentséges éj... melyen elindult valami a történelemben... s olyan nyomokat hagyott maga után, amilyeneket soha semmi más. IS Jézus földi élete egymagában is szép. Egyremegy, hogy mint ne­mes lélek, önmaga formálta-e szép­pé azzal, hogy úgy jelenítette meg, ahogyan az történetivé lett,— vagy pedig rajongói virágozták körül, mert az az élet még a maga sze­mélyes egyszerűségében is megér­demli a hozsannát. Mi azonban ez a földi életmeg­jelenés Jézus nem-földi lényéhez képest? Az ókor a népvallások kialakulá­sának az ideje volt. Érthető, hiszen az ember egyéni szellemének is a népi közösség az ébresztgetője. A népkultúrák nyújtották a csákányt a Kultúra bányájának a föltárásá­hoz. De amíg nagyon mélyre nem vág egy-egy ilyen csákány, nem jut napfényre egyetemes érték! Pillantsunk csak az ókor szelle­mi maradványaira: a ma is élő népvallásokra! Valami ragyogó csillag-mag körül micsoda zsúfolt zagyvaság valamennyi! Micsoda torzkép vonaglik elő belőlük az is­tenfogalomról, ahogyan annak ki­fejezést képesek adni! Még ma is alig bírunk szabadul­ni az olyan torzulatoktól, melyek átszűrődtek a legújabb korba.: hogy az Isten tulajdonképpen lép­­re csalja az embert, amikor pró­bára teszi; hogy szadistaként bün­teti; hogy ördögöt teremt az embe­rek elcsábítására; hogy bosszút áll, ha valaki megsérti; hogy megver­heti mind a két kezével azokat, akik nekünk nem tetszenek; hogy jutalmazza a kedvenceit: a kivá­lasztottakat ... Istenkáromlás inkább valameny­­nyi, mint istentisztelet. Emberalakban, emberközelbe kellett jönnie az Istennek az Ő tit­ka homályából, az ő mértékekkel el nem érhető végtelenségéből! Eljött. És szentséges éj lett ab­ból a csendes éjből, amikor föld­­reérkezett. Világosság. A földi élet és az örökélet kulcsa buggyant ki belőle: a Szeretet eszménye. Népi­­séghez nem kötött egyetemes ér­ték. Legfőbb érték. Csak annyiban legfőbb parancs is, hogy szeretet nélküli pokoli torzsalkodás az élet az emberek között, s reménytelen űr a túlvilág. % Jézus nem vallást alapított, — de mennyire nem! Mérhetetlenül több az, amit maga után hagyott. Jézus szemet nyitott az Istent szomjazó lélek istenkeresésének útján. És szemet nyitott az öntu­dat oly magas fokához, ahol a fele­barátot is elérheti az önszeretet mértéke. A keresztény vallást emberek ve­tették el az Ő világosságának ár­nyékos udvarán. Magot vetettek — Fény helyett... A Fényt kétezer év után is egye­dül Jézus jelenti. Nem a kertben és nem a kerten kívül, hanem a léleknek értelemmel föl nem bor­zolható legmélyén. És ha senki nem akar vagy nem mer hozzányúlni a kérdéshez, mi itt akkor is vallomást teszünk ar­ról, hogy a keresztény vallásformá­ra ráköszönthetett a válság kora, de Krisztus világossága — a zajos vaksötét éjben is világít! BURJÁN GYULA: A magyar Szent-Korona védelmében! Nyílt levél a Republikánus Párt keretében működő „heritage groups”-hoz Elnézésüket kérem, hogy Önökhöz intéztem Nyílt levelem, de erre két okból is indítva éreztem magam. Elő­szór is, mert úgy tudjuk, hogy ennek az etnik-groupnak igazgatója egy igen derék magyar ember, másodszor pe­dig szeretném felhívni a heritage groups tagjait arra az "eshetőségre és lehetőségre”, hogy ebben a pilla­natban a magyarságot érintette és érinti az inzultus, de könnyen meg­sebezheti a többi nemzetiségeket is, az a politika, amit a hídverők "meg­terveztek” a Szovjetunió felé, talán jó ha idézem ezt a latin mondást: hodie mihi, cras tibi! Magyarországot 1971 őszén, ponto­san a magyar szabadságharcunk 15. évfordulójakor nemvárt, de előre ér­zett súlyos inzultus érte, ugyanis a Vatikán radikálisan kiparancsolta Mindszenty hercegprímást azért, hogy "többé” ne lehessen akadály a Vatikán és a kommunista pártkor­mány közt folytatandó “dialógus­ban”. Még történt valami az ősszel, 1971- ben, ami ugyancsak belefonódik az ún. "Mindszenty-féle” láncszembe, mert ezt is, ugyanazon okból tették, és ugyancsak itt is feltehető egész nyugodtan a kérdés, ki profitált az Egyesült Államok baráti kéznyújtá­sából? 1971-nek őszén igen súlyos presztízs rombolás történt az UN fa­lai között, ugyanis az USA előkészí­tette a talajt, hogy bebocsássák az UN falai közé Vörös Kínát. Az UN "tagsága” kapva az alkalmon meg­torpedózta — még a barátokat is — az USA intencióját, s egyszerűen ki­­seprűzték a Nemzeti Kínát azzal az indoklással, hogy nincsen két Kína, de ugyanakkor mélyen hallgatott mindenki, még azok is, akiknek kö­telességük lett volna, hogy megkér­dezzék a Szovjetuniót, hogy milyen jogon és alapon van az Egyesült Nemzetek soraiban Bjelóruszia és Ukrajna. Minket magyarokat mélyen megdöbbentett ez az UN akció, de még jobban elképedtünk akkor, ami­kor Vörös-Kína képviselője megtar­totta bemutatkozó beszédét, nem rejtve véka alá Kína koncepcióját. Annyira adiplomatikus volt a kínai követ úr, hogy még meg sem várta Nixon elnökünk "vizitelését” a kínai vörösfalak között, hanem előre tá­madott, s amit hosszantartó taps kö­vetett az elvörösödött UN-ben. A harmadik inzultus, ami megint Magyarország ellen irányult, most vajúdó stádiumban van, lehetséges, hogy megint "rólunk és nélkülünk” elve alapján már megtörtént a politi­iV.W.V.W.V.'.W.V.W.V.V.VíV.V.V.V.'.VAV.'.'.V.'.'.V.'.'.W.V.V V I I ! MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK, MUNKATÁRSUNKNAK ÉS TERJESZTŐNKNEK BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és ÜJESZTENDÖT KÍVÁN í í a Szittyakürt szerkesztősége és kiadóhivatala >* I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom