Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-11-01 / 11. szám
12. oldal «ITTVAKÖkt 1971. november hó AZ „OLCSÓ HÁBORÚ” Pl MFIFTFROL hát arra, hogy az egész magyar nép elismerje a "döntés” jogát magyar kultúrkérdésekben. A M.T.A. ezt az elismerést azonban csakis akkor kaphatja meg, ha a felmerülő vitákban nem vesz részt közvetlenül, hanem figyelemmel kíséri azokat, állásfoglalás előtt a vita szabadságát, annak szóban és írásban való közlését a magyar közvéleménnyel nemcsak hogy nem korlátozza, hanem igazságosan biztosítja is. Nem kívánjuk tehát azt, hogy világnézetét, politikai elveit és célkitűzéseit feladja, hanem csak azt, hogy kulturális ügyekben Nagy Alapítójának örökségeképpen ne használjon sem erkölcsi, sem anyagi nyomást a magyarországi közvéleménnyel szemben. Elvárjuk tőle még azt is, hogy kiharcolja nemzetközi viszonylatban a magyar és nem magyar (elsősorban orosz) tudósok egyénenkénti közvetlen kapcsolatba lépésének és együttműködésének lehetőségét. Nem akarunk vádat emelni a M.T.A. ellen, tehát csak mintegy tanácsok a fenti kijelentéseink, hogy milyen módon lehet megnyerni a külföldi magyarság bizalmát ahhoz, hogy a fent megállapított "jogát és kötelességét" mint mindenki felett álló erkölcsi testület teljesíteni legyen képes. 2. A külföldi magyar tudósoknak és kutatóknak viszont tudomásul kell venniük, hogy a hazai és külföldi magyarság kulturális együttműködéséhez, tehát a szükséges eszközök és módok biztosításához csakis akkor van lehetősége, ha a tudományt a politikától teljesen elválasztja. Elvárjuk tehát, hogy a külföldi magyar tudósok és kutatók — természetesen politikai és világnézeti felfogásuk feladása nélkül — kulturális kérdésekben, mind szóban, mind írásban minden politikai hivatkozást, agitációt elkerülnek. Ez természetesen nem érinti a kulturális kérdések feletti bírálati jogukat, amelyeket írásban a politikai sajtótól teljesen különválasztott sajtójukban (vagy lapmellékletekben) közölhetnek. Ilyen magatartás mellett azután — ha a M.T.A. gyakorlata nem felel meg az 1. pont alatti feltételeknek — a M.T.A.-ról reájuk száll az "erkölcsi jog”, hogy az egész magyar népre kiterjedő illetékességgel az egységes tudományos irányítást és nevelést, valamint az erkölcsi döntőbírói hivatást külföldön megszervezendő tekintélyre bízzák. Ennek természetesen ugyancsak függetlennek kell lennie minden politikai befolyástól, nehogy ez gátlásként hasson a bel- és külföldi magyarság egységes kulturális felfogásának kialakítására irányuló törekvéssel szemben. 3. Úgy a bel-, mint a külföldi magyar tudományos intézményeknek erkölcsi kötelessége felderíteni azokat az intézményeket, személyi csoportosulásokat, egyes személyek, amelyek és akik a magyar kulturális együttműködést akár nyíltan, akár burkoltan meg akarják nehezíteni vagy akadályozni. Igen fontosnak tartjuk itt annak a megállapítását, hogy a hazai és külföldi magyarság, valamint az orosz és magyar nép érdekét, elsősorban az archeológia és történelem keretén belül, bel- és külföldön egyaránt, ugyanazon elemek ugyanazon célzattal keresztezik. Ezek ellen a harcot a magyar politikai hatalomnak kell lefolytatnia, nehogy a tudományos vonal azzal lehessen vádolható, hogy a politikába avatkozik. 4. Arra nem óhajtunk kitérni, hogy milyen előnyök származhatnának a Magyar Államra abból, ha a világ összes magyarjainak tudományos központjává vélnék, mert ezt az ellenségeink már politikai eltévelyedésnek minősítenék. Kétségtelen azonban, hogy ez a világ összes magyarjainak, tehát az egész magyar nép számára életbevágóan fontos lenne. Ezt mindenkinek személy szerint önmagában kell tisztáznia, közösségi vonatkozásban pedig a politikai és tudományos sajtóban le kell tárgyalnia. 5. A fenti terv nem minősíthető fantasztikusnak, tehát lehetetlennek, mert az ilyen irányban történt eddigi kísérletek sikere ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Biztos tehát, hogy aki a tervünket ilyennek minősíti, az azoknak a malmára hajtja a vizet vagy azoknak a szolgálatában áll, akik a küzdőképtelen, egocentrikus, érdekhaj hászó vagy megalkuvó személyeknek úgy bel-, mint külföldön a terv elgáncsolását sugalmazzák. Tudom, hogy a terv csak nagyobb távlatban, erőteljes akarattal, kitartással, céltudatossággal és türelemmel érhető el. Éppen ezért rá vagyunk utalva úgy itthon, mint külföldön a hivatalos és nem hivatalos tudományos intézmények, ezek vezetőinek és a politikai vonalnak a támogatására a sajtó és előadások útján. A külföldi magyar (emigráns) sajtónak és egyes személyeknek pedig egyenesen kötelessége, hogy túltegyék magukat az apró féltékenykedéseken, s a nyilvánosság előtt vitassák meg e tervet. A bel- és külföldi magyar sajtó egyaránt ennek során fog levizsgázni, hogy a magyar nép küzdőképes és az egészséges szocializmus szükségességét megértő elemei ezen az úton vagy más utakon fogják-e keresni a Magyar Nép kulturális egységének a megteremtését? Isten adja, hogy ne kerüljön sor az utóbbira! Budapest, 1971. október 6-án. A Clevelandban évről évre megtartott Magyar Találkozók egyre jobban kiszélesednek és egyre jelentőségteljesebbé válnak. Az idei, immár tizenegyedik évi Magyar Találkozó a szokásos november hó végén, november 26 és 28 között kerül megrendezésre. A háromnapos Találkozó műsorán az idén is sok fontos magyar és közérdekű kérdés szerepel a legkitűnőbb szakértők előadásában. A megvitatandó legfontosabb kérdések homlokterébe az Egyesült Államok új vörös Kína felé irányuló politikája kerül, valamint a szovjet és Nyugat-Németország külpolitikai közeledése. A Magyar Találkozó társadalmi eseményei, a pénteki irodalmi és művészestet, a szombat esti ünnepi díszvacsorát és a hagyományos Magyar Bált máris nagy érdeklődés előzi meg. A Magyar Találkozóval egyidejűleg Türelmes tudósok számításai szerint az emberiség történelmének ötezer éve során — amelyről írott feljegyzések maradtak ránk — több mint három és fél milliárd ember pusztult el háborúkban. Vannak olyan számítások is, amelyek szerint ez alatt az idő alatt a hadseregekre fordított anyagi javak és a háborúk okozta pusztítások értéke mintegy 4864.5 trillió dollárt tett ki. Nehéz lenne arra vállalkozni, hogy ellenőrizzük az ehhez hasonló számítások pontosságát. Bizonyító adatok nélkül is teljességgel hihető azonban, hogy az ember ember által való pusztítása több kárt okozott, mint az elemi csapások és a járványok együttvéve. Az első világháborúban 33 állam 74 millió katonája viselt hadat, 10 millió volt a halott, 20 millió a sebesült és rokkant. A második világháború — amelyben már 72 állam 110 millió katonája vett részt — 34 millió embert pusztított el és 70 millió volt a sebesültek száma. A második világháború végén már a harmadik "nagy kaland” fegyvereit próbálták ki Hirosima és Nagaszaki szerencsétlen lakosain. Az utóbbi időben a nyugati katonai szaklapok hasábjain olyan cikkek jeszámos más esemény is lesz. Ekkor tartja az Árpád Akadémia hatodik évi rendes közgyűlését, a Magyar Orvosszövetség második orvoskongresszusát és a kanadai Magyar Mérnök Egyesület kezdeményezésére a szabadföldön élő mérnökök első Nagytalálkozóját. A háromnapos Találkozó alatt az idén is megrendezik a magyar könyvnapot, képző- és iparművészeti kiállítást. Részletes felvilágosításért, meghívó küldéséért forduljon mielőbb a rendező Magyar Társasághoz, cím: 1450 Grace Avenue, Cleveland, Ohio 44107. — USA. H írek... • Érdekes könyv jelent meg a Zrínyi-emlékünnepségre a Szigetvári Várbaráti Kör kiadásában: a szigeti vár hajdani kapitányainak levelezése. A levelek az 1566-os török ostromot, a vár elestét és Zrínyi halálát megelőző években keltek. A könyv emléket állít Horváth Stancsics Márk várkapitánynak, aki 1556-ban sikerrel védte Szigetvárt a törökkel szemben. • • A Tisza II. vízlépcső megépítésével Szabolcs-Szatmár megyében is újabb területek öntözésére nyílik lehetőség. Már elkészítették az új öntözőfürtök programját. Állami célcsoportos beruházásból építik meg a rakamazi, a vencsellői, a komlódtótfalui öntözőfürtöt, s ezekről csaknem hat-hétezer holdat öntöznek majd a Tiszából, illetve a Szamosból. lentek meg, amelyek a termonukláris háború hadászati előnyeit bizonygatják a hagyományos háborúkkal szemben. Igazolásul kiszámították, mibe kerülne egy katona megsemmisítése atom- és hidrogénfegyver segítségével, és ezt az összeget összehasonlították a múltbeli hasonló költségekkel. A számítások szerint Julius Caesar idejében egy ellenséges katona megölésére átlagosan 75 centet, a napóleoni háborúk idején 3000 dollárt, az első világháború idején 21.000 dollárt, a második világháborúban 50.000 dollárt kellett fordítani. A termonukleáris háborúban a tömegpusztítás technikája — az atomtudósok szerint — annyira tökéletes lesz (!), hogy egy katona elpusztítása kevesebbe kerül, mint Julius Caesar idejében. Ernest Titterton ausztráliai professzor szerint például, amilyen mértékben tökéletesedik az a technika, amellyel előállítják a nukleáris hasadó anyagokat az atom és hidrogénbombákhoz, "elenyésző minimumra" csökkenthető az emberek pusztításának költsége. "A sokszorosítás elvén alapuló korszerűbb típusú reaktorok alkalmazása a töredékére csökkenti ezt az összeget — mondja —, férfiakat, nőket és gyermekeket számítva, fejenként ez az összeg mindössze 2.5 pennyre csökkenhet". A termonukleáris háború "olcsóságának" koncepciója szerint tehát a háború tüzében északon vagy délen, keleten vagy nyugaton az emberek százmilliói pusztulhatnak el, és veszélybe kerülhetnek az emberiség termelőerőinek léte. Amerikai szakértők számították ki, hogy az Egyesült Államokban egy 10.000 megatonnányi "visszacsapás” következtében megsemmisülne az összes termelőkapacitásoknak legalább 80 százaléka, minimálisan 500 milliárd dollár értékben. $*ITTVAKÖI*T Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $7.00 — egyes szám ára 50c Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102 A XI. Magyar Találkozó Clevelandban
