Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-10-01 / 10-11. szám
1970. október—november hó SZITTYAKÜRT 11. oldal KINEK FÁJ, - MIÉRT FÁJ a sumir-magyar rokonság?- HAZAI MUNKATÁRSUNK TOLLÁBÓL -A budapesti “Élet és Tudomány” 1970. 2. számában Makkay János “Sumir jellegű képjelek a Maros mentén. A tartáriai, alsótatárlaki leletek" című cikket közölte. A szerző szerint valószínű, hogy a Kr.e. III. évezredből Erdélyből Tróján át Byb lesig állandó kapcsolat állt fenn a mezopotámiai sumirokkal. A “Kanadai Magyarság" 1970. február 14. számában kivonatolja a clevelandi “Szittyakiirt’' 1970. februári számában megjelent "Sumirmagyar találkozás a Kárpát-Duna medencében” című cikket, mely szerint Árpád honfoglalói magyar őslakókat találtak itt. Ezzel megdőlt a sumir-magyar rokonságot támadó tudósok ama állítása, hogy a magyarok és sumirok között semmiféle kapcsolat nem állapítható meg. Budapesten a “Magyar Hírlap”ban "K:G:” jelzéssel 1970. január 16-án a sumir-magyar kérdéssel foglalkozókat támadó cikket írt valaki. Erre a "Kanadai Magyarságában ugyancsak "valaki” tárgyi bizonyítékokkal alátámasztott, hasonló hangú és stílusú, sőt című ("A sumirmagyar rokonság mítosza”) cikkel vágott vissza. Itt a tárgyi bizonyítékok között hivatkozás van Oppert Jules párizsi professzornak, a közismert mezopotámiai ékírás-szakértőnek 1855-ben, tehát több mint 100 évvel ezelőtt Halévy Joseph hírhedt francia orientalistával, a sémita régiségtudomány szakértőjével szemben történt fellépése, majd győzelmére, további angolszász, zsidó és francia tudósokra, közöttük Sámuel 15o3?vSramef izraeli tudósra, jelenleg a chicägöi jgyetem^professzorára, akik a sumir-magyar 'rokonságnak részben a tényére, részben legalább is a lehetőségére hivatkoznak a tudományos világ előtti nyilatkozataikban és írásaikban. A Buenes Airesben megjelenő "A Nap Fiai” című folyóiratban "Mi az a sumir rejtély?” címmel közzétett cikkből nyilvánvalóan kitűnik, hogy a sumir-magyar rokonság kérdésének megértéséhez bizonyos transzcendentális intelligenciára, logikára, tárgyi tudásra, lelki elkötelezettségtől mentes szabadságérzetre, igazságos és úri felfogásra van szükség. A szerző példaként nemcsak ilyen magyar, hanem orosz tudósokra is névszerint hivatkozik. A budapesti “Magyar Nemzet"-ben Ruffy Péter 1968. november 7-én hosszabb nyelvészeti elmefuttatása során ismertette Gulya János kanditátus nyilatkozatát, mely szerint kb. 3000—3500 évvel ezelőtt alakult ki a mai magyar nyelvünk. A két világháború között Sipos István ref. teológiai igazgató "A sémiták őshazája és a bibliai őshagyományok eredete” című könyvében Amurru őslakóinak a sémitákat tartja, akiket nem előzött meg ott semmi nép, a sumirok sem, tehát ősi hagyomáikat (teremtés elbeszélés, paradicsom, bűnbeesés, stb.) nem is vehették másoktól, ezeket őseiktől örökölték, őtőlük vették át a sumi rok, akik képzeletük játékával mítoszokká ferdítették el. Ezután megálapítja a szerző, hogy Babilóniai ős lakói sémiták voltak, ami pedig — Kmoskó Mihály is tanította sokkal, pl. Mahler Edével együtt — túlhaladott álláspont. Ehhez csak annyit tartok szükségesnek hozzáfűzni, hogy az aki eredetiből tud sumirról magyarra fordítani, a munkája során meggyőződhet arról, hogy az ószövetségi bibliának éppen az említett részeit természettudománytalan és rosszindulatú soviniszta érzésektől fűtött átfogalmazása útján az eredeti sumirból vették. Ennek bizonyításához megfelelő nyomtatványokban és kéziratokban adatokat tudok hozni. Az ENCYKLOPEDIA BRITANICA 1960. évi kiadásának 21. kötete az 533. oldalon ezt írja: “Sok évbe tellett, míg a sumir nyelv tanulmánya biztos alapokra került, bár értelmét az asszír ugyanolyan jelentésű szavak tolmácsolták. Ennek részben az volt az oka, hogy nem volt lehetséges rokonnyelveket találni, részben pedig egy mesterséges akadálynál, egy paradoxonnál fogva, melyet főleg Joseph Halévy tartott fenn következetesen, az t.i. hogy a sumér nem is valódi nyelv, hanem csak mesterséges rendszere egy titkos írásnak, amelyet a köznép mistifikációja végett találtak fel az asszír papok. Ez a második akadály végül is megszűnt, mert felfedeztek olyan emlékműveket, amelyeken ezen a nyelven találtak feliratokat olyan időből, amelyben még sémi nyelven nem is írtak Mezopotámiában. László Gyula budapesti egyetemi professzor "Őstörténelmünk legkorábbi szakaszai” című munkájában (Bpest 1961.) bőséges tudósítást ad arról, hogy "Észak-Kínában, a sárga folyó mentén Kina első megalakulásakor már török fajúakra talált és az is, hogy az a faj a mienk volt." A továbbiakban azt mondja: "Krónikáinkat sem lehet teljesen mellőzni. Azok pedig néhai mezopotámiai lakosnak mondanak minket és hogy igazat írnak, bizonyítják Attila eredetmondájának Tell-Halafban, meg Ur-ban talált emlékei. Igaz, hogy csak 6000 évesek..." László Gyula pedig nem sumirológus. Köztudomású, hogy az oroszok az ujgur-mongol-szkita rokonai kapcsolatokat keresik. Ezeknek gyakorlati értékét a keleteurópai nem fajilag, hanem nyelvileg rokon szláv és nyelvileg nem szláv népekkel való viszonyukban látják. Az orosz régészetnek a Góbi sivatagban előkerült leletei nemzetközi tudományos felfogás szerint is előnyt jelentenek, az oroszoknak e törekvésében. A magyarok hunokinai-szkita rokonsági kapcsolatai miatt, ebből nem lehet kihagyniuk. A magyar—finnugor kérdés kétségtelenül holtpontra jutott, mert a "finnugor alapnyelv" bizonyíték nélküli délibábnak bizonyult. E körülmény súlyosan veszélyezteti az orosz érdekeket. Nagytehetségű közismert etnográfusunk tehát jól érezte meg az "idők szelét”, amikor az észtországi finnugor kongresszus idei eredményeinek méltatása során sajtónyilatkozatában arra hívta fel a magyar tudományos körök figyelmét, hogy a finnugor népek eredetét tovább visszafelé kutatni kell, előre gondolván arra, hogy ezzel egyúttal "ki lehet fogni a szelet" a hivatásos, de nem hivatalos sumirológusok vitorlájából. Miután ugyanis a sumir nyelv uralaltáji eredete kétségtelenül be van bizonyítva, iráni eredete pedig valószínűsítve van, és a magyar-mezopotámiaiiráni- északnyugatindiai-pakisztáni (két utóbbiban az oroszok magukat is érdekeltnek tartják,) vonalon ethnikai, etnológiai, etnográfiái, sőt nyelvi kapcsolatok utáni kutató során ma már nemcsak magyar, hanem orosz érdek is. Komoróczy Géza: “Fénylő ölednek édes örömében... A sumir irodalom kis tükre" (Bpest, Európa Könyvkiadó, 1970.) című könyvének megjelenését mi hazai magyarok éppen ezért előlegezett örömmel vettük a kezünkbe: úgy éreztük, hogy nekünk, akik elől a hazai sajtót némely elemek elzárni igyekeznek, enélkül és ennek ellenére sikerült a Magyar Tudományos Akadémia reakciós felfogású volt elnöke után, a finnugor rokonsági kérdést is kimozdítanunk abból a hatalmi helyzetéből, amelyet ez az elnök teremtett meggondolatlan kijelentéseivel. De csalódtunk. Csalódásunk igazolásául olvasóinktól nem kérünk mást, mint hogy a Komoróczy Géza könyvéből vett idézeteket vesse öszsze mindazzal, amit a fentebbiekben eddig mondtunk: "A földmívelő és állattenyésztő foglalatosságok neve a sumirban az őket megelőző lakosság nyelvéből származik. E szókincs hű képet ad a civilizációnak arról a szintjéről, amelyet a sumerek, odaérkezésükkor, Dél-Mezopotámiában találtak és mindegy készen vették át. (7. old.) "Kik voltak a sumérek? Honnan eredtek? E kérdésekre nincsen felelet. (8. old.) "A sumérek nyelve nem sorolható az ismert nyelvcsaládok egyikéhez sem, osztályozhatatlan.” (8. old.) "... eleve kudarcra van ítélve az a minden ízében dilletáns és még csak nem is jó szándékú kísérlet is, amely zavaros őstörténeti felfedezésekbe csomagolva a sumér-magyar rokonságot bizonyítgatja” (9. old.) "A sumérek elválaszthatatlanok Dél-Mezopotámiától, s ha meg akarjuk érteni, meg akarjuk ismerni őket, erre s nem a rokonítás kalandjaira kell figyelnünk." (9. old.) "... a pantheonban a társadalommá szervezett istenvilág az emberekről atyailag gondoskodó, s tőlük csupán munkát elváró hatalomként jelenik meg”. (10. old.) ... egy halottaiból legfeljebb harminc éve- mert ez a tudományos sumerologia életkora..." (16. old.) "Kötetünk az első vállalkozás, nemcsak itthon, de az egész világon is, amely hiteles fordításokban, s nem tartalmi kivonatokban akar ké pet adni a sumér irodalom egészé-Rosszul megy már nagyon a hazai rendszernek. Veszti az önbizalmát, ígérget. Eddig is Ígérgetett, de most már nem csak javakat,magas “szocialista” életnívót, hanem — jogokat is. Politikád jogokat. Azt emlegetik, hogy szükség van politikai ellenzékre. Ezért majd újból módositják a választási törvényt. Olyanokat is lehet majd képviselővé választani,akiket nem a párt,nem is a népfront jelöl, hanem a választók egyes csoportjai. És az ilyen jelölteknek majd szabad lesz a rendszerrel ellentétes véleményt is nyilvánítani. Vajon akad aki elhiszi, hogy ebből komoly parlamenti ellenzék szerveződik? Az egypárt kegyeiből juttatott mandátum még azt is fejbólintó jánossá teszi,aki különben ellenzéki volna, ha lehetne. Vörös fából faragott képviselő — királyfi ruhában... •TÁVOLODNAK A DOGMÁKTÓL? Ezzel a pártigérgetéssel ellentétben látszik lenni a csatlós basáknak két másik kijelentése. A pártkongresszusról... Sámuel Noah Kramer és a már halott Adam Falkenstein munkássága nyomán halad... e sorok írója a személyes ismeretség nélkül is az ő tanítványuknak érzi magát. (17. old.) "A reprezentatív válogatás tehát esztétikai elvekkel és a sumér irodalom eleven alkotásait a teljesség rovására is előnyben részesítette..." (17. old.) "... egyetlen hiánytalanul ép sumér költeményt nem ismerünk!... (17. old.) “A fordítást 1967 nyarán fejeztük be, ezután már csak apróbb simításokra nyílt módunk, újabb szövegeket nem vehettünk figyelembe. Kéziratunkat 1968 áprilisában végleg lezártuk.” (18. old.) Olvasóink szíves elnézését kérem azért, hogy részletesebb és meggyőzőbb bizonyítékaimat idő- és helyszűke miatt itt nem tudom felsorolni. Remélem, hogy e hiányosságokat az egyes sumirológusok szakmájuknak megfelelően hozzászólások alakjában pótolni fogják. Amennyiben a könyv szerzője a világ sumirológusainak a véleményére és felfogására kiváncsi lenne ( a haladás, a fejlődés szükségszerű előfeltétele a kíváncsiság!) úgy e lap szerkesztősége vagy a hazai nemhivatalos sumirológusai útján hozzájuthat a bizonyítékokat tartalmazó kéziratokhoz, könyvekhez, s személyekhez, ha a kapcsolatot keresni akarja. Meg vagyok győződve, hogy ha a szerző az ellenvéleményeket is meghallgatta, megismerte és megértette, akkor megfogja érteni azt is, hogy a fenti idézetekben foglalt felfogásával és merev magatartásával sem az önmaga, sem az orosz és magyar nép érdekét nem szolgálja. Mi hazai sumirológusok megértjük kényes helyzetét és személyileg iránta tanúsított megértésünknek s jóindulatunknak nemzetközi tudományos téren az UNESCO felé hivatkozással gyakorlati értékű bizonyítékát is adtuk. Éppen ezért — úgy érezzük — elvárhatjuk, hogy lehetőséget adjon nekünk a vele való — akár bizalmas, akár nyilvános — megértéshez. Budapest, 1970. október 20. Sújt ár Elemér ra való készülőben azt is hangoztatják, hogy ők nem elégedhetnek meg a moszkvai példák utánzásával, önállóskodásra valló merész kifejezés lenne ez, ha . . . előzőleg nem kellett volna ráüttetni a Kremlin jóváhagyó pecsétjét. De rá kellett üttetni. A másik kijelentés újabb “enyhülés” mézesmadzagját húzogatja a nép orra előtt. Második vonalbeli nagyfejűek elitélik a kommunista dogmákat. Azt mondják, hogy a marxizmus—leninizmus “nem lezárt rendszer”. Tapasztalatokkal, meggyőző érvekkel mind közelebb lehet hozni a való élethez. Tegyük hozzá: igaz! Már tudni illik,ha ezeknek a tanoknak az alapjait vetik a gyehennák tüzére. Mert ott a baj — az alapoknál! De ha igy nyilatkozgatnak a rezsim reprezentánsai, ez mégiscsak arra vall, hogy fogy a tekintély, erősödik a népi ellenzék és rogyadozik a — párt diktatúra! Úgylegyen! Csak gyerünk, gyerünk — gyorsabban, az árgyélusát! ELLENZÉK KELLENE AZ EGYPÁRTRENDSZERNEK? — Fából farag a rezsim királyfikat! —
