Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-10-01 / 10-11. szám
12. oldal SZITTYAKÜRT 1970. október—november hó LEVÉL BOLDOG KÖZSÉGBE, AZ 56-OS ŐSZÖN KEDVES CSORDÁS ISTVÁN BÁTYÁM! Emlékszik még rám? Börtönből való kiszabadulásakor, augusztus elején kerestem fel. Akkor, amikor mint “rehabilitált középparaszt” az eltelt évek szörnyű rombolása után gazdaságát próbálta összeszedni romjaiból. Bár meglehetősen békés ügyben, a Maga által feltalált gyors kútfúró-berendezés ügyében jártam házánál, beszélgetésünkkor mások is szóba kerültek. Elmondja, hogy a harmincas években állami kölcsönből többedmagával cséplőgépet vásárolt, s ez volt az oka, hogy mint géphez értő ember, a helyi termelőszövetkezetbe való belépésekor gépésznek jelölték ki csépléskor. Az egyik nyáron aztán tűz ütött ki a szérűn, s ezért Magát tették felelőssé. Elvitte az ÁVH, börtönbe csukták, s nem volt mentség az a sok szörnyű égési seb sem, amelyeket a tűz oltásakor szerzett — rásütötték a “gyújtogató kulák” nevet. Osztozott annak az ezer meg ezer magyar dolgos parasztnak a sorsában, akiket a Rákosi-klikk kuláknak minősített, hogy ezzel is igazolják a “sztálini agrárpolitika” magyarországi érvényességét. Kulák kellett — hát ők csináltak. Jóllehet Csordás bátyám gazdasága nemhogy nem érte el a “kulákhatárt”, hanem még munkást sem foglalkoztatott földjén! Ottjártamkor éppen azon goldolkozott— hogyan állítsa talpra szétszóródott gazdaságát. Hogyan tegyen eleget a hírhedt “állampolgári kötelességeknek” — a beadási és adóhátralékoknak. Amint ekkor számitgattuk, sehogy sem sikerült úgy kalkulálni, hogy ezeken túlmenően, saját gazdasága gyarapítására is maradjon valami. Az elpusztult s adóba ment ló, tehén helyett még nem is álmodhatott akkoriban pótlásról. Gúzsba volt kötve keze, lába. Egy út állott volna előtte, amelyen úgy ahogy betévő falatját megkereste volna: belépés a helybeli termelőszövetkezetbe. Abba, ahonnan már egyszer, mint “gyújtogató kulákot” kizavarták. Rákosi embertelen törvényei “megengedték” már augusztusban, hogy emberségében megalázva, gazdasági helyzetében tönkretéve, bemenjen annak a termelőszövetkezeti vezetőségnek a parancsa alá, amelyik annak idején, minden alap nélkül, rásütötte a szérű felgyújtását. Természetesen ezt Csordás bátyám nem cselekedte meg. Nem lépett vissza a szövetkezetbe. Embersége tiltotta meg ezt. Hanem azt mondta nekem, azon a békés augusztusi napon, hogy “az egész vidéken elterjesztem ezt a kútfúrót, amellyel egy fél nap alatt bővizű kutat lehet nyerni, s Boldog községet virágzó, kertészkedő faluvá teszem. Én magam is kertészkedni fogok.” A magyar ember soha meg nem hátrálása, kitartása és bátorsága szólt a szavaiból. Amikor e sorokat írom — s most érkeztem el levelem lényegéhez — a pesti nép még fegyverben áll. A nehéz orosz tankok ellen puszta kézzel, félliteres benzínesüveggel harcolva, hősiesen vívja ki szabadságunkat. El van szánva arra, hogy a végsőkig kitart mindenféle, hazánk ellen irányuló agresszió ellen. S ehhez a vidék, a magyar parasztság segítségét kéri! Kérem, nagyon kérem, Csordás István bátyámat, s ezt személyesen, szóban is szeretném átadni. Magának is, s minden, Magához hasonló, igaz magyar parasztembernek, hogy hallgasson erre a kérésre. Üdvözli Fábián Gábor HONNAN ERED NAPJAINK VÁLSÁGA? ALEXIS CARREL: AZ ISMERETLEN EMER. — Idézetek — ZSIDÓÉKNAK A NÁCIZMUSSAL KEZDŐDÖTT A TÖRTÉNELEM? A csilllagászok szívesen mutatnak rá az ember jelentéktelenségére a világegyetemben. Valóban, a csillagok közötti távolságok olyan nagyok, hogy azok végtelenbe vesző méreteihez viszonyítva az ember termete megfoghatatlanul kicsiny. Az ember térbeli nagyságának vagy kicsinységének azonban a valóságban semmi jelentősége nincs. Mert ami az emberben különleges, annak nincsenek térbeli méretei. Pedig éppen ezek teszik az embert emberré. Létünk jelentősége tehát ezen a világon bizonyára nem fizikai alkatunk méreteitől függ. ♦ . Az emberiség figyelmének el kell fordulnia a gépektől, meg az élettelen anyag világától, s az ember lelkére kell irányulnia. Azokra a szerves és szellemi folyamatokra, amelyek megteremtették a gépeket. ♦ Amikor megismertük az anyag öszszetételének és tulajdonságainak a titkát, uralmat nyertünk majdnem minden fölött, ami a Föld felszínén van, kivéve — önmagunkat. Az ember — a maga teljes egészében — ismeretlen. Pedig az ember szélsőségesen bonyolult oszthatatlan egész. Nem tudunk hozzájutni az em-ADOMÄNYOK NYUGTÁZÁSA: Lapunk legutóbbi számában kértük olvasóinkat dr. Tóth Imre honfitársunk megsegítésére. Eddig az alábbi adományok érkeztek be: Peterd—Huszár $10, N.N $10, Babos József $10, Vinczur István $1 és Halász Géza $7. Előre is hálás köszönet a megsegített nevében. Per egyszerű elképzeléséhez. Nincs módszer, amely egyidejűleg megfoghatná a maga egészében, részeiben és a külső világhoz való viszonyaiban. Ha elemezni akarjuk magunkat, kénytelenek vagyunk igénybevenni különféle technikák segítségét, más szóval fölhasználni többféle tudományt. Természetesen mindezek a tudományok közös tárgyuknak más- és másféle fölfogásához jutnak el. Az emberből csak azt veszik ki, ami az ő különleges módszerükkel kivonható belőle. De ha öszszeadjuk ezeket az elvonatkozásokat, együttvéve nem adják a valóságos tárgyat. Valami maradék adódik,mely sokkal fontosabb, semhogy el lehetne hanyagolni. Bonctan, vegytan, élettan, lélektan, pedagógia, történelem, szociológia, politikai gazdaságtan nem merítik ki a tárgyukat. Az ember úgy, ahogyan a specialista ismeri, távolról sem a valóságos ember, az igazi ember. Nem egyéb, mint séma, azokból a sémákból fölépítve, amelyeket az egyes tudományok technikái szolgáltattak. Az ember egyidejűleg az anatómus által fölboncolt hulla; a lélekbúvárok és a lelkiélet nagy tanítói által megfigyelt tudat; és az a személyiség, amelyről belső szemlélet révén tudja mindenki, hogy ott rejtőzik önmagának mélyén. Az összege azoknak a vegyi anyagoknak,amelyekből a test szövetei és nedvei állanak. Elképesztő tömege azoknak a sejteknek és tápláló folyadékoknak, amelyeknek szerves törvényeit az életbúvár tanulmányozza. A szövedéke azoknak a szöveteknek és a tudatnak, melyeket higiénikusok és nevelők próbálnak elvezetni a fejlődés optimumához, amíg azok kiterjednek az időbe. Az ember — a maga teljes egészében — ismeretlen. Az “Űj Kelet” címen Izraelben, de magyar nyelven megjelenő lap szerint így néz ki. A szovjet “antiszemitákat” vádolja — náciknak bélyegezve őket. Miért? Párizsban székel egy lap, a “Droit de vivre”. Ez a lap az “Antiszemitizmus Elleni Nemzetközi Páholy” elnevezésű szervezeté. Nemrég rettentően felfortyant ammiatt, mert a Pravdában az itt közölt karikatúra jelent meg — “antiszemita és Izrael-ellenes szemmel”. A Phantom repülőből kinéző, kampós orrú vitéz sisakján ugyanis sárga csillag van. “ők sem felejtették el úgylátszik a n PA B fi n 2 Awcaép« 1968 r. I. ______________________I •Afc-GBNKlflrfl fle I plClflUh« nácizmust. ..” — gyanúsít a kóser lap. Hát hogyan? A sárgacsillagot Hitlerek találták ki? Előttük soha nem is tündöklött a kaftánokon? A történelem során soha máskor nem kellett ezzel a jelzéssel megkülönböztetni a bolygó zsidót a gyökeret vert gój-népektől? Nem volt korábban sárgacsillag? Talán még Dávid sem? De akkor nem hamisítás az egész “mógendóvid” história? • Az “Űj Kelet” különben nagy bölcsen megállapítja, hogy “a karikatúra igen fontos eszköz a politikai életben”. Néhány bekezdéssel tovább mégis megrójja a szovjet sajtó “szellemét”, mivel az helyt ad a náci sajtóra emlékeztető karikatúráknak. MEGHÍVÓ A CLEVELANDI MAGYAR TÁRSASÁG szeretettel meghívja az 1970. november 27—29. között tartandó 10. JUBILEUMI előadásaira, valamint • Teghze Gerber díszhangversenyre • Díszvacsorára • Magyar Bálra. Statler Hotel (Euclid Ave.—E. 12 St) A Szovjet Tudományos Akadémiát is megrójja az “Űj Kelet” Forrai Eszter nevű cikkírója. Szörnyű bűne van az Akadémiának, s ez a bűn semmi más, mint az, hogy magas kitüntetésben részesítette dr. Kiskó tudós tanulmányát, amelynek címe: “A judaizmus — minden festék nélkül”. A tudományos elemzés — írja a lap — a megszokott, már oly sokszor ismételt általánosságokat mondja el a zsidókról: hajlott az orruk, törtetők, érdekemberek, és a zsinagóga csak üzleteik lebonyolítására szolgál”. “Az oroszok a hatnapos háború előtt a zsidó katonákat hajlotthátú, törékeny kis legénykéknek ábrázolták. De azóta ez a kis figura karvallyá vált, s a karmai veszélyesen nyúlnak ki az arab államok leigázására.” • Vajon miminden sül majd még ki ebből a nyakatekert szovjet antiszemitizmusból? És vége lesz valaha ennek a beteges faji érzékenykedésnek? Feltűnő önvallomás Nathan Glazer nyilatkozott az egyik liberális magazinban, a Fortuná-ban így: — A zsidók kiválóak és rátermettek azokban a radikális mozg^Tgig^ ban, melyekben protestálá? és aktivitás Kiválóak úgy is, mint vezetők, s úgy is, mint követők. A diákmozgalmakban arányszámukat sokszorosan meghaladó mértékben vesznek részt. A fiatal zsidók aktivitását az is elősegíti, hogy szüleik is radikálisok, de legalábbis liberális nézeteket vallanak. Ki lehet ez a Nathan? őszinte embernek néz ki, de bizonyára valami híresebb tekintély is. A nyilatkozó aztán még arra is emlékeztet, hogy 30—40 évvel ezelőtt sem volt a dolog másként. Az American Student Union, a Young Communist League, az American Youth for Pace and Democrasy és hasonló szervezetek vezetőségének túlnyomó része zsidó volt akkoriban is. (Tudjuk, értjük. De hogyan egyeztethető össze ez az ószövetségi konzervativizmussal? . . .) «ITTVAKŰkí Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Feleiig szerkeszti — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P.O.Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $5.00 — egyes szám ára 35c Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102 J
