Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-09-01 / 9-10. szám
4. oldal SZITTYAKÜRT 1970. szeptember—október hó Trianon Közép'Európa sorskérdése TRIANON: Tragédie de l’Europe 50c anniversalre d’un diktat de paix Kedves Szerkesztő Úr: Szemlét tartottam az ötven-éves trianoni “békével” kapcsolatban rendezett magyar kongresszusok- és a különféle magyar lapokban megjelent írások anyaga felett. Megjegyzéseimet a következőkben foglalom össze: A beszédeket s írásokat 3 dolog jellemzi: sírások meg jajgatások, védekezés és vád. Megváltozott a magyar világ, a magyar lélek, a magyar mentalitás: ma már nem úgy van, mint régen. Azelőtt, ha ellenség jött, összeszedtük erőinket és védtük magunkat. Vagy győztünk vagy vesztettünk. Ha győztünk, mérsékeltük magunkat, mint kultúrált néphez illik: az ellenfélben is embert láttunk. Ha pedig vesztettünk, összeszorított ajakkal, némán kivártuk a változó időket és visszaütöttünk. Ma? Sírunk jajgatunk a minket ért igazságtalanság felett, védekezünk, hogy mi nem is nyomtuk el nemzetiségeinket és hálátlansággal vádoljuk Nyugatot, amiért ezer évig vérünket hullattuk, és íme mivel fizettek? A magyar ma kisgyermek, aki, ha elesik, nem tud felkelni, csak sírdogál és várja, hogy valaki felemelje. A magyar ma panaszkodó vénasszony, mankóval járó öregember, akinek egy ép szava, tette nincs, mások jóindulatáért esedezik, koldul és alamizsnát kér, morzsákat mások asztaláról. Pedig, de kár ... Ellenfeleinket (az utód-államokat és Nyugatot) sírásunk meg nem hatja, védekezésünket hamisnak, vádunkat pedig igazságtalannak tartja. Az egyik oldalon síró gyermek, mankóval járó öregember, a másik oldalon: férfiak. Igen, férfiak úgy, ahogyan a természet őket megalkotta: Erősek és ravaszok, okosak és hamisak. És, mindenekfelett nekik van igazuk. 1526-ban Mohácsnál kezdődött, amikor és ahol 500.000 ezer magyar katonai állásból 475.000 ezer üresen maradt. Ebben, a közel félmillió üres, magyar katonai állásba, mint valami óriási sirgödörbe (mi magunk) beletemettük nagyhatalmi állásunkat, amely pedig 896-tól 1526-ig, tehát 630 évig a miénk volt. 1876-ban, a kiegyezéksor ezt az elvesztett nagyhatalmi állást visszaszerezni már nem lehetett, mert Mohácstól a kiegyezésig eltelt 350 év alatt Európa képe gyökeresen megváltozott: Nyugaton, a korábbi választófejedelemségekből álló németség óriási, egységes birodalommá alakult, Keleten, Keleteurópából és Nyugatázsiából hatalmas szláv állam fejlődött. Azonkívül ugyanezen idő alatt a nemzetiségek öntudatra ébredtek és ennek következtében megindult egy természetes törekvés, ame’y a Kárpátmedencén belül élő nemzetiségeket a kívüllevő testvéreikhez vezette. Ismétlem, ezek a változások: természetes változások, bennük semmi rendkívüli, semmi igazságtalanság nincs. Európa történetében az említett 350 év döntő fontosságú. Ez idő alatt, mi magyarok nem fejlődtünk, hanem visszafejlődtünk. A Mohács-kori Magyarország 20 százaléknyi nemzetiségéből 1913 ra 48 százalék lett. Amíg 20 százalékos nemzetiség megemészthető, könnyen ellenőrzés alatt tartható, addig a 48 százalékos nemzetiség már nem emészthető meg és nem tartható ellenőrzés alatt. A közel 50 százaléknyi nemzetiség széthúzó ereje egyszerűen felrobbantotta az ezer éves határokat. A magyar nép katona-nép kell legyen. Hogy szeretjük-e az egyenruhát vagy nem, az más kérdés. Számunkra a katona-jelleg a természet parancsa, ami egyszerűen földrajzi helyzetünkből adódik. Minden generáció életére legalább egy háború esik Amelyik generáció nem készül fel háborúra: elveszti azt 10 évre, 50 évre, századokra. A 16. század magyar generációja nem készült fel a háborúra (félmillió katonából csupán 25.000 ezer ember jelentkezett Mohácson) tehát elvesztette. Ahogyan Magyarország ezer éves határainak tragikus és megdöbbentő változása háborúnak vagy háborúknak a következménye, úgy a határok viszszaállítása is csupán háborúnak vagy háborúknak a következménye lehet. A nyertesek önként semmiképen sem mennek vissza az előző állapotba. Talán a háború a 20. században elavult dolog, reakciós és lenézett eszköz a dolgok megváltoztatására? Szó sincs róla. A földgömb minden fontos pontján ma is háborúk vannak, amint voltak eddig is. Szép dolog a béke, de az állandó és örökös béke nincsen benne a természet rendjében. Szomorú ez a kép? Hát, bevallom, gyermekek és öregek számára szomorú. De férfiak számára nem az! önként felmerül a kérdés? Bele kell nyugodnunk a jelenlegi helyzetbe? A trianoni határok most már örökös határok? Szó sincs róla. Az említett 350 év alatt Európa nagyhatalmi állása gyökeresen megváltozott. Ehhez a változáshoz a felszaporodott nemzetiségek ügyesen alkalmazkodtak, és így kerültek a nyertesek oldalára. A világban semmi sem állandó. A nagyhatalmi állások sem azok. Csak a vak nem látja: új változások előestéjén állunk. Kizárólag a magyarság helyezkedés! képességétől, diplomáciai érzékétől függ, hogyan alkalmazkodunk a változásokhoz. Az ezeréves határok visszaállításának lehetősége a természet rendjébe feltűnő betűkkel bele van írva. A magyar jövő parancsolóan előírja az igények 100 százalékos fenntartását. Egyéb magatartásnak semmi értelme nincs. Szemtanú riportja a Szovjetből Három érdekes pontban foglalja össze új megfigyeléseit a Christian Science Monitor c. amerikai lap munkatársa, aki hosszú tanulmányúiról nemrég tért vissza a Szovjetunióból. 1A hippi-mozgalom a kemény diktarúrában is virágzik, bár nem olyan mértékben, mint Nyugaton. De azért megérezni, hogy sokkal több a kócos lődörgő, a baj, a károkozás, mint amennyit a csavargók okoztak mindig. A Párt ezt kihasználja, és folyik a suttogó propaganda, hogy Sztálin alatt nem fordulhatott volna elő. Törvény, rend s fegyelem után kiáltoznak. 2 Feltűnő aztán a néphangulatnak egy másik megnyilvánulása a “paraziták” ellen. Ez inkább fojtott suttogás, mint mozgalom, de általános. Parazitáknak a lógósokat, a hivatalnokokat és a zsidókat tartják. A riporter megjegyzi, hogy 100 évvel ezelőtt is emiatt fakadtak ki az orosz tömegek, s rendeztek pogromokat. 3 Újabban terjedt el a Szovjetben a csendes tüntetésnek egy különös formája. Az elégedetlenek otthagyják a munkájukat, és elódalognak meszszebbre. Itt-ott munkát vállalnak egykét napra, aztán kószálnak, amíg a pénzük tart. Gyakran igen nagy csoportokba összeverődnek, és falvak, városok között gyalogolnak ide-oda. Legtöbbször elhúzódnak lakatlan területekre, de ezrével is, és élnek, ahogy tudnak. Különösen északon és Szibéria felé találni ilyen vadon élő csoportokat. A rendszer tud róluk, de nem tud ellenük mit kezdeni, mert nem lehet elérni őket. Pedig egyre szaporodnak. A fentieket egyszerű tőmondatokban igyekeztem megírni, hogy mindenki megértse. Ám, akinek kedve van a játékra, szerkesszen “tudományos" memorandumokat, írjon bele minden szokásos dolgot a Nyugatért való ezer éves vérzésről, történelmi jogról, igazságtalanságról, hálátlanságról, stb. S aztán várja a hatást. Egy bizonyos, a papírkosár hatása nem marad el. Vájjon a 20. század magyarja ilyen hatást vár? Vájjon igaza van a költőnek: A magyar most rút, sibarita váz, aki letépte fényes nemzeti köntösét, s hazájának feldúlt védfalából rak palotát heverő helyének? Vagy pedig vannak még köztünk férfiak, katonák, akik egyenruhában és civilben, mezőkön és gyárakban, irodákban és minisztériumokban készülnek az életre, a magyar jövőre? Egy szó, mint száz: az 50 éves trianoni évforduló ne legyen a sírásnak és jajgatásnak a napja, hanem legyen az új hitnek és az ebből fakadó győzelemnek a születés-napja! Hollodi Lajos par M.-A. CLAUSER, d. ph.-------------Les Hongrois sont souvent consklérés comme un peuple “étrange”. D semble que leur langue sóit ä l’origine de cette opinion. En retour de cette conception bizarre, ne doit-on pás leur permettre de fonnuler leur vue “partiéullére" des problémes du jour? Panni ces problémes Tun des plus brúlants est sans doute célúi de l’Europe. La Hongrie, un des Etats les plus anciens du continent, fut mutilée d’une maniére sans précédent dans l’histoire par le diktat de paix de 1920; un Etát millénaire perdit alors 71.4% de son territo ire et environ 60% de sa population! — Les proportions d’une telle mutilation, qui sautent aux yeux de tout observateur impartial, doivent le rendre attentif a la “justice" prononcée contre l’accusée; la Hongrie. Les Hongrois considérent ce diktat de paix comir *e plus infame attentat contre 1‘unité et Ja sécurité européennes eL' 'c de conséquence, contre la paix mondiale. Citons á ce prof gais, J. Aulneau, qui écrit au sujet de l’Europe qui est la grande éducatrice des hommes, nou partié de notre continent a été, depuis les figes 1 tre de la politique européenne . . . Elle est la pes du Nord et les groupes du Sud, de l’Oue de l’Europe centrale,” Paris 1926, Payot, p. Cette constatation juste s’applique patorique dönt, a) les cadres géographiqu' géographe, Elisée Reclus, comme “la que en Europe”; b) la population roles Hongrois, — n’était ni germaniqu Voyons maintenant l’idée que .nt de l’Europe. — S'il y a peu de témoignag A sur ce sujet, leurs ar v*storiques nous révé’ ■ _>is ont été les-.itinent que les idée stratégique invités tantöt par c cette époque d’ai ,nt que ces interven,e Europe monolithe, légendes tendancieuses on doit Ure: “Les incur- J’Haenens, dans les “Ca- 423-40. — Pour un docueuropéenne, v. la lettre du ,rie, au papé Innocent IV (Cf. .lile siódé” par M. C. CSERY, Europe comme I’atelier oú pourrlévent 1‘homme au rang d'homme . au prix de grands sacrifices. Fait ites reprises pour leur pays la mentem pérament, ont été les premiers en .trangers sur leur sol national sans gran* . que U Hangrie devint une sorte de petite pratique de la soüdarité chrétienne. — Les jisit en masse au XVIIle siéde transformó- 1 .tat multinational. Nous touchacs ki A l'ac(A (a 2éme pag«) Csery K. Mihály dr. Trianon-eUenes cikke az USA-ban megjelenő francia, nyelvű sajtóban. RÉSZLETES TUDÓSÍTÁS A FEHER HÁZBAN LEFOLYT FOGADÁSRÓL Az Amerikai—Magyar tudósok, Akadémikusok és Értelmiségiek Szövetsége 1970 augusztus 6-án délután 3.30-kor a Trianon-i békeszerződés 50. évfordulója alkalmából Richard M. Nixon elnöknek MEMORANDUMOT nyújtott át. A Memorandumot az Egyesült Államok elnökének nevében Mr. Robert L. McKisson, a State Department igazgatója, és Mr. John C. Vogt a magyarországi ügyek osztályvezetője vették át. A Memorandumot az Amerikai—Magyar Tudósok, Akadémikusok és Értelmiségiek Szövetsége nevében Benyó Dezső ügyv. elnök, Blazsek Ottó ügyv. főtitkár, dr. Bokor Pál és Pupos Kálmán adták át. Az elnöki megbízottakkal a küldöttség egy óra és negyvenkét percig tárgyalt, és eszmecserét folytatott a trianoni békeszerződés igazságtalanságairól, valamint a megszállott területeken és az emigrációban élő magyarság kérdéseiről. Blazsek Ottó kihangsúlyozta: a Memorandum emlékezteti az Elnököt, hogy Magyarország Európa szívében egy tökéletes földrajzi, gazdasági és politikai egység volt. Ezt az ezeréves természetes állame^ységet darabokra szaggatta a Trianonban diktált békeszerződés, és ennek következtében az ország területének 2/3 részét és lakósságának 63.5 százalékát átadták Csehszlovákiának, Lengyelországnak, Romániának, Jugoszláviának, Olaszországnak és Ausztriának. Mr. Robert L. McKisson érdekes válaszában leszögezte, hogy az USA szenátusa a trianoni békeszerződést sohasem írta alá, de az igazságtalan szerződés által előállt helyzetben a megszállott területekre került magyarok sorsát a State Department élénk figyelemmel kiséri. Ezután megköszönte a szövetség vezetőségének, hogy kitűnő, tárgyilagos Emlékiratot nyújtott át, és felkérte, hogy az Egyesült Államok kormányát a jövőben is értesítse tudományos alapon összeállított olyan adatairól, melyek az amerikai kormány külpolitikáját is befolyásolhatják. Benyó Dezső Nixon elnök megbízottai figyelmét arra a szomorú tényre hívta fel, hogy a trianoni békeszerződés miatt 8—9,000.000 magyar él megszállott területen, külföldön, illetőleg emigrációban. Kérte, hogy az amerikai kormány vállalja magára ennek a 8—9 millió magyarnak az erkölcsi és anyagi támogatását, hogy magyar iskolákat, magyar kultúrházakat alapíthassanak. Kérte továbbá azt is, hogy az ezeresztendős magyar földrajzi egységnek olyan gazdasági segélyt nyújtsanak, mellyel az a szovjettől való függetlenségét biztosíthatja. Mr. Robert L. McKissen a küldöttség tagjait biztosította, hogy az elnöknek és az illetékes szakembereknek részletes beszámolót ad erről a tárgyalásról és megbeszélésről. A kérdést pedig tanulmányozni fogják, miként lehet segíteni a kisebbségben élő magyarságot jogszerű kívánságaiban. A majdnem két órás fogadás a legszívélyesebb mederben folyt le, és merjük remélni, hogy eredményes folytatása lesz! Ez volt az első eset 1920. június 4. óta, hogy egy világhatalom kormánya hivatalosan elfogadott egy a Trianon-i Békeszerződés elleni Memorandumot, éppen annak az évfordulónak napján: augusztus 6-án, amely napon 1919-ben Magyarországon megszűnt az első proletárdiktatúra, s annak vezetői megszöktek. Végül a küldöttség feltett kérdésére Mr. Robert L. McKisson közölte, hogy számtalan táviratot, telefonhívást és levelet kaptak David Binder a New York Times tudósítójának cikkére, a magyar Szentkorona kiadatása ügyében, melyre az “amerikai kormány álláspontja változatlan, hogy a Szentkoronát a magyar nép tulajdonának tekinti, és további gyámság alatt tartja, míg a magyar népnek szabadon választott kormánya lesz. Jelenleg pedig ilyen nincs”. Dr. Bokor Pál megköszönte a megtisztelő fogadtatást és az értékes felvilágosításokat, mint aki több mint 50 éve harcol a trianoni igazságtalanságok megváltoztatásáért úgy mint a Revíziós Liga elnöke s az emigrációban is. A Memorandumhoz csatolt négy térképet Jeney Marek László készítette. ♦ Ezt a közleményt kiadta az: Association of American—Hungarian Scientists, Academicians and Intellectuals P. O. Box 62 Berkeley Heights, New Jersey, 07922
