Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-09-01 / 9-10. szám
1970. szeptember—október hó SZITTYAKÜRT 3. oldal Zsidó volt-e Nagy Imre? — Egy “helyesbítés” helyesbítése — Irta: Dr. Vágó Pál Dr. Ráttkay Kálmán, a HÍDFŐ május 10. számában “Helyesbítés” címen cáfolja az emigrációs irodalomban több ízben napvilágot látott azt az állítást, hogy az 1956-os szabadságharc tragikus sorsú miniszterelnöke, Nagy Imre zsidó, egyesek szerint félzsidó volt. Ráttkay barátom cáfolatát Nagy Imre somogyi szülőföldjére kiterjedő széleskörű ismeretségére hivatkozással állítja, hogy Nagy Imre magyar (nem zsidó) kispolgári családból származik. Azonban a zsidókérdés bölcseleté régen túljutott azon, hogy valaki zsidó, vagy nemzsidó voltát a származásának egyoldalú megállapításából döntsék el, amint ezt a III. Németbirodalom az “Ahnentafel” (családfa) kötelező bevezetésvei tette. Ezzel a — mondhatnám — mechanikus módszerrel nem jutunk el a kérdés gyökeréig, mert az a hatás, amellyel az ember nemzetének sorsát alakítja, nem testi, hanem szellemi és erkölcsi adottságainak a következménye. Azok, akik ezt figyelembe nem veszik, észre sem veszik, hogy a nyugati — pontosabban keresztény — világ döntő többsége kifogástalan árja származása ellenére is világnézetében mesterséges zsidóvá alakult a zsidó célokat szolgáló sajtó, a film és a TV közvéleményalakító hatása, de elsősorban a keresztény világ tragikus sorsát kialakító vakoló világösszeesküyés szellemi parancsuralma alatt. A “Mítosz és sors” c. tanulmányomban í1) kifejtettem, hogy a nemzet sorsát előre eldönti az a “mítosz”, népszerűbb elnevezéssel “világnézet”, amely hitvilágát uralja. Ennek az egyesek által (2) kétségbevont állításomnak alig képzelhető fényesebb bizonyítéka a keresztény világ elzsidósodásánál, amely történelmi logikával követte az apostolok világtörténelmi tévedését, amellyel a keresztény hitvilág történelmi alapjául az ó-szövetségben szentté avatott zsidó mítoszt, a Torát fogadták el, tehát a zsidó népnek a világuralomra történt istenkiválasztottságának a tanát, amely ellen pedig maga a Megváltó a kereszthaláláig viselt, meg nem alkuvó harcát folytatta. Hogy a kereszténységnek a “Nyugat Alkonyában” kiteljesülő sorsa tényleg az ő-szövetségben kinyilatkoztatott zsidó mítoszból ered, ezt oknyomozó történelmi logikával követhetjük — elsősorban mi magyarok — a nemzeti szerencsétlenségek azon orrozatában, amely a modern szabadkőművesség megalapítását követte. Ez a végzetes folyamat az angol szabadkőműves* páholyokat összefogó “Alapokmány” megjelenését követte, amelyet Anderson anglikán presbyter fogalmazott meg Montagu herceg nagymester parancsára, és nyomtatott ki 1722-ben. Ennek az alapokmánynak a bennünket elsősorban érdeklő fejezete az “Old charges” (régi kötelességek) címet viseli, amely az Alapokmány 298. és 299. oldalán közölt szövege szerint a “free and accepted masons” — a szabad és elfogadott vakolók alapvető kötelességét abban foglalja össze, hogy a szabadkőműves tartozik az “erkölcsi törvényt, mint igaz noahita” teljesíteni. . . mert, miként e parancs indokolása mondja, a szabadkőművesek megegyeznek Noah három alaptörvényében, amelyek elégségesek a páholyok közötti kapcsolat (egyetértés) fenntartására. (3) A vakolok ugyanis hangoztatják, hogy nem lehet akadálya valamely páholyba történő felvételnek a jelölt nemzetisége, vagy más hitvallása, ha a felvételi ceremonia kapcsán halálos megtorlás kötelezettségével megesküszik Noah törvényeinek teljesítésére. Azt pedig, hogy ki az üyen felesketett “igaz noahita” a “legnagyobb zsidó írástudóként” elismert Mojseben Majemon — alias Majmonides — magyarázza meg az általa összeállított “Misna Torában.” Igaz noahita az, aki a zsidó felsőség parancsainak fenntartás nélkül engedelmeskedik.!4) Ez a kötelezettség minden vakolót, függetlenül származásától, nemzetiségétől hitfelekezetétől, mesterséges zsidóvá avat. Az angol liberalizmus légkörében, és Angliának a 18 és 19. században kiteljesedett világhatalma vonzási körében, a szabadkőművesség szellemi járvány gyorsaságával terjedt el a zsidó ószövetséggel fertőzött keresztény világban. Nagybritániában 1932- ben kereken 450.000, az USA-ban három és fél millió “testvér” vakolt. Az angol—amerikai világban úgyszólván minden közéleti tényező vakolt, tehát a zsidó szellemi parancsuralom vak szolgája volt. Ezek élén a legnagyobb vakolónak elismert VII. Eduard angol király, a Németbirodalmat bekerítő politika irányítója és a háború kirobbantásáért felelős hatalma állt. E szédítő térhódítás nem valamely magasabb erkölcsi ideál követéséből fakadt, és nem is a külvilág felé megtévesztő szándékkal fitogtatott emberbaráti vagy jótékonysági misszió teljesítésében rejlik, hanem abban az elismerésre méltó szolidaritásban, amellyel a testvérek tűzön-vízen át, még a befogadó állam törvényeinek megszegése árán is, támogatják egymást közéleti pályájukon és anyagi érvényesülésük terén is. Csakis ezzel, az angol—amerikai közélet minden döntő tényezőjét fegyelmező titkos szervezettel lehetett Angliát és az USA-t nemezti érdekeik ellenére a tisztára zsidó érdekű két világháborúba belevezényelni. E vakoló világhatalom erejével a zsidóság történelmi léptekben máról-holnapra, elsősorban a “nagy” francia forradalom kirobbantásával törte át azon gátakat, amelyeket a középkori keresztény áüamhatalom emelt a közéleti érvényesülés elé A zsidóság szerencsénkre szeret dicsekedni — ha úgy érzi, hogy biztosan ül a hatalom nyergében: “Masonery is a Jewish institution, whose history, degrees, charges, passwords and explications, are Jewish from beginning to end” A szabadkőművesség zsidó intézmény, amelynek története, rangfokozatai, kötelezettségei, jelszavai és magyarázatai zsidók elejétől véeig, — jelenti ki Isaac M. Wise főrabbi, tekintélyének teljes súlyával, az “Israelite of America” 1866 aug. 3. számában, azon gyöngébbek felvilágosítására, akik az előadottakban kételkednének. Visszatérve Nagy Imre tragédiájának rejtélyes hátteréhez, az ő származása tekintetében is felmerült — ha nem is Nagy Imre szülőföldjén, hanem attól többezer kilométer távolságnyira egy, az emigráció olvasóközönsége előtt ismeretlen adat. Az Argentínába emigrált fehér oroszok folyóiratában (a “NORTICIERO ANTICOMUNISTA” 1963. évi augusztusi száma El crimen de la casa Ipatiev [Az Ipetiev-ház bűnténye] beszámol arról, hogy amikor Kolcsak admirális kezdetben sikeres offenzivája során elfoglalta Jekaterinburgot — ma Sverdloff — az ottani kommunista párt iratai között megtalálták a cári család internálási helyére vonatkozó iratot is, melyből kiderült, hogy azt Ipatiev gyáros házában őrzik. Az azonnal végrehajtott helyszíni szemle már csak a becsapódott golyók nyomát és a “vérfoltokat találta meg a falon ezzel a jellemzően zsidó, kérkedő, héberbetűs felírással: “Itt a titkos erők parancsára sötétben áldoztatott fel a cár az állam megdöntése céljából. Vegyék tudomásul ezt a gólyok!” Az 1918 július 16 és 17 közötti éjjelen elkövetett gaztettet végrehajtó cseka többsége nem volt orosz, — állapítja meg a közlöny. Az uráli körzet hadügyi népbiztosa: Goloschokin, Leo Bronstein alias Trotzky megbízottja: Meybus, a közellátás népbiztosa, Pinjus Wainer és Yankel Yurovszky szervezték meg a 12 főből álló terror-csapatot. A felsoroltakon kívül a gyilkosságban résztvevő “INTERNACIONALISTÁK” között voltak: Isidro Edelstein, Vicor Grinfeld, Anselmo Fischer, Emilio Fekete, Lyon Horváth, Andreas Vargyasi, és Nagy Imre. Ezekről megállapítja, hogy kivétel nélkül mind erőszakos halállal haltak meg, és ami bennünket közelebbről érdekel, Nagy Imréről szószerint ezeket írja: “ha nincs is tudomásunk, hogy végezte az internacionalisták többsége, Nagy Imrének a szerencsétlen magyar Titónak a sorsa közismert. Az ő esetében tehát nem az a lényeges, hogy zsidószármazású volt-e vagy sem!) Lényeges az, hogy Nagy Imre a végzetes 1956 nov. 1-én zsidóul gondolkodott és ezzel a nemzetünk és saját szerencsétlenségét idézte fel. Ferenc A. Váli: “Rift and revolt in Hungary” és Páloci-Horváth György: “Der Herr der blauen Ameisen” (6) kitünően dokumentált műveikben egyértelműen állapítják meg, hogy az 1956-os szabadságharc válságos napjaiban a közönyös nyugati államhatalmakkal ellentétben a Csinai Népköztársaság volt az első, és máig is egyetlen nagyhatalom, amely felelősen, és az érdekünkben foglalt állást. A szovjetkormány azon híradását, hogy az orosz megszálló erőket okt. 30-án kivonták Budapestről, és ezek további m9gyarországi tartózkodásról hajlandók tárgyalni, a csinai államtanács csaknem újjongott. Moszkva azon önvallomásán, hogy hibákat követett el a csatlósai kezelésben, a pekingi rádió november elsején kijelentette, hogy figyelemmel kiséri a lengyeleknek és a magyaroknak a függetlenségükre, egyenjogúságukra és az életszintük emelésére irányuló törekvését. “Ezek a követelések teljesen jogosultak” — jelentette ki Mao kormánya, és félreérthetetlenül az USSR “nagyhatalmi sovinizmusa” ellen foglalt állást, amely elkerülhetetlenül meghasonlást idéz fel a szocialista államok közösségében. Azzal, hogy ez a csinai kormánynyüatkozat ügyünket a lengyelekével kapcsolta, szinte a szánkba rágta, hogy kövessük a lengyel példát, amelyet Gomulka lengyel államfő a magyar forradalmat megelőző posnanü felkeléskor tanúsított. Gomulka lengyel volt lengyelül gondolkodott, amidőn a miénkhez hasonló helyzetében Pekinghez fordult közbelépésért. Csu En-lai e felkérést követő 48 órán belül Varsóban termett, és az ő közbelépésének köszönhették a lengyelek, hogy a mi 56-os felkelésünket követő borzalmas megtorlást elkerülhették, sőt még nemzeti engedményeket is értek el. Nagy Imre trotzkysta múltjának megfelelően azzal az ellenszenvvel tekintett Pekingre, miként a világzsidóság teszi ezt, amely a zsidó világhatalom kialakulásának legfőbb akadályát az ószövetségi bibliával és a mammonnal meg nem hódítható, teljesen zsidótlan csinai világhatalomban látja. Akár a vérének ösztönét, akár az 1917-es orosz forradalom zsidóirányú trotzkysta szárnyának felfogását követte is Nagy Imre, zsidóul gondolkodott, amidőn süket maradt Peking felhívásával szemben, és a feléje nyújtott baráti kéz visszautasításával, a vakoló erőkben fogantatott ENSZ-hez fordult, amely Csínát, a világ legnépesebb és legősibb államát, sértő módon zárta ki a közösségből. Csína megsértésének eredménye volt, hogy Peking a magyarokat sorsukra bízta, és november 3. rádióadásában hozzájárulását adta Budapest lerohanásához. A nyugati oldalról várt segítség helyett az Eisenhower adminisztráció titkos távirata érkezett, amely belgrádi közvetítéssel egyenesen ránk uszította az emberevő orosz medvét azzal a kijelentésével, hogy az E. Államok kormánya nem nézi jó szemmel a Szovjetunió iránt ellenséges kormány kialakulását a Szovjetunió határán. (7) Nemzettestvéreim, akik a trianoni gyászunk 50. évfordulóján a meghallgathatatlan Cyrano lantját pengetik Nyugat lefüggönyzött ablaka alatt, nem veszik észre, hogy a függöny mögött nem az imádott Roxan, hanem annak 5000 éves vén guvernantja áll, aki revíziós igényeinket már csak azért sem hallgathatja meg, mert a Duna—Tisza mentén létesítendő zsidó államra maga tart igényt, amint ezt Kun Béla és cinkosainak a világzsidósághoz intézett kiáltványa (8) nyütan kijelentette. FORRÁSMUNKÁK: (1) KELET NÉPE 2. sorozat, első fejezet (2) Halász István olvasóm (M.Sc 32 Ponsonby Pds.Seaforth, NSW 2092, Australia (3) Fr. Hasselbacher: Entlarvte Freimaurerei. 1935, Prop. Verl. Paul Hochmuth Berlin W 35. (4) Huber Lipót r.kath. kanonok: Kereszténység és zsidóság. (5) Ferenc A. Vali “Kift and revolt in Hungary” Harvard University Press. Cambridge, Mass. USA 556. oldal. (6) Pálőczi Horváth György: Der Herr der blauen Ameisen, Mao Tse-tung Heinrich Scheffler Verlag, Frankfurt a. M. 295. oldal. (7) John A. Stornier: “None adre call it Treason. Liberty Bell Press. P. O. Box 32 Florissant Missuri U.8.A. 48. oldal. (8) Dr. Hans Eisele: “Bilder aus dem kommunistischen Ungarn” 1919, 7. oldal. IZRAEL - MÁS? Más bizony! A libi szenátorok azt ajánlották, hogy az Egyesült Államok kössön külön szerződést vele, mely közvetlen fegyveres garanciát nyújt ennek a “veszélyeztetett” kis államocskának. Történik pedig ez épp akkor, amikor ugyanez a szenátus, illetve ennek a szenátusnak ugy-naz a liberális szárnya torkaszakadtábó' kiabál az Egyesült Államok minden olyan eddigi szerződése ellen, mely katonai elkötelezettséget tartalmaz. Miért kivétel Izráel? Ez a kérdés egyben bizonyíték arra is, hogy Izráel jóvátételt élvezhet azoknak az időknek a kárszenvedése miatt, amikor még nem is létezett. Bizonyíték arra, hogy az Egyesült Államokat miféle há*só ajtón át csempészték bele a második világháborúba! Száz és száz világpolitikai rejtélyre bizonyíték ez a kivételezettség. Arra is. hogy hogyan töUheUék fel a korábbinak többszörösére Amerika zsidó népcsoportjait azok, akik Hitler gázkamráiban — “elégtek” ...
