Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-09-01 / 9-10. szám
2. oldal SZITTYAKÜRT 1970. szeptember—október hó Erőlködik a világpolitika Évtizedek alatt volt módunkban megszokni, hogy a kis- vagy nagydobra vert eseményeknek alig van komolyabb jelentősége, mint a nagyközönséget szórakoztató mutatványoknak a cirkuszokban. Jalta tartósan befagyasztotta a nemeztközi életet. Felmondásától volt csak várható komoly fejlődés, mert hogy béklyó, az már rég beigazolódott. A mostani fejlemények azonban már inkább arra mutatnak, hogy a feszengő élet fog teremteni alapjaiban új helyzetet, s a gőgös, makacs, neves politikusoknak nem lesz mit felmondani. Népi er,ők feszítik szét az abroncsokat. ♦ A kínai—szovjet határincidensek ügyében tárgyalások indultak Pekingben. Kína elfogadta a szovjet fődelegátus kiküldetését. Ez azonban még nem jelent semmi konkrétumot ahhoz, hogy meg is fognak egyezni. Mindössze annak az egyenes következménye, hogy Peking figyelembe veszi Moszkva és Washington között a megegyezést, és joggal fölteszi, hogy annak Kína-ellenes éle is van. Érdemes húzni az időt, amíg a zavaros kissé kitisztul. ♦ Nem számít kihívásnak az se, hogy Mao Tze-tung nyíltan arab-barátságot vallott, és minden támogatást megígért az araboknak, ha Izrael, hódításainak megtartásához s további hódításokhoz, az USA részéről döntő segítséget kap. Amennyiben az arab—izráeli vitában sor kerülne kínai támogatásra, ez még nem tartozna a “leszámolás” gesztusához, mindössze az erők egyensúlyának biztosításához a — leszámolás megindításáig. Kína a kulcsot tartja továbbra is. Ez az egyetlen biztosíték még mindig az ellen, ha az atomhatalommal való manőverezés nem hagyja abba az emberiség leigázására irányuló közös nyugati—keleti törekvéseket. ♦ Megvillant egyébként az “internaeionális genszterek” kifejezés — a kínai sajtóban. Még nem lehet tudni, hogy kínaiul is úgy értik-e ezt a kifejezést, ahogyan a rendületlen jobboldali szóhasználat alkalmazza. Imperializmus és világhódítás még nem forrt egészen össze a kínai szótárban. De majd összeforr, ha a kínai nacionalizmus tovább mélyül az általános társadalmi és gazdasági problémák fölött való számvetésben. Kiderül még, hogy sem a nagykapitalizmust, sem a kommunizmust nem elvek kelesztik és dagasztják, hanem egyedül a világhódítás. ♦ Ebből a szemszögből nézve: a nyugatnémet kancellár sem annyira hazárdjátékos, mint ahogyan látszik. Mert miről van szó végső fokon? Semmiesetre sem szabadságról, szembeállítva vele a vörös rabszolgaságot. Hanem arról, hogy ha nyélbeütik a gazdasági szerződést, akkor a nyugatnémet kapitalizmus is osztozik az amerikaival a Szovjetunió s így a kommunizmus megsegítése terén. Legvégső fokon pedig az történik, hogy Nyugateurópa is Keleteurópa sorsára jut. Olyan nagy baj ez? Mi jogon élvez Európa nyugati fele még ma is doüárrabszolgaságot Pénzőfelsége jogara alatt, amikor keleti fele kancsuka-rabszolgaságban nyög már negyedszázad óta? Az erkölcsi mérleg nyelve nem libbent magasabbra Nyugaton, amikor megásták ennek a tragikus sorsnak a medrét! Nyugat politikusairól meg jobb nem is szólni. Ha pedig a leges-legvégsőbb fejleményeket próbálja az ember kiszimatolni, akkor mégkevésbbé baj a nyugatnémet-kancellár hazárd politikája. Valaminek történnie kell már. Valaminek. ami megrengeti az európai tragédia megmerevített oszlopait. Európának valóban nincs semmi nyernivalója Kelet felől. De ideje volna, hogy megszabaduljon mindattól, amit keresztény kultúrájára ragasztott a vadnyugati civüizáció. A gazdasági partnerkedés, az — más. A Szovjet rossz üzletfél. Féláron vásáról, és annak felét is letagadja valami címen. A politikai érintkezés azonban sokat oldana fel a szovjet merevségéből. Egyszer még helyre is lágyulhatna tőle. Egyetlen veszélye van a német hazárdírozásnak: ha öszvér születik a nagy pusziszkodásból. Mert az öszvér gyeplőjét is világhódítók ráncigálják. ♦ Riadozik a Free Europe. Már tudniillik az a gazdag hitközségi tagok által alapított társaság, mely ezt a tetszetős, de megtévesztő nevet tűzte üzelmeinek a cégtáblájára. Attól félnek, hogy a szovjet—német gazdasági szerződés létrejöttével Bonn felmondja a “Szabad Európa Rádió” konceszszióját német területen. Miért kell emmiatt aggódni? A rádió hullámai az éteren keresztül fertőznek, és nem a földön! Legérdekesebb a dologban, hogy még mindig akadnak jólértesült újságírók, akik melléfognak a kérdés méltatásánál. Azt írják, hogy a német közvélemény is aggódik. Dehogy aggódik! A németországi sajtó aggódik a cinkosaiért. Mert Nyugatnémetország nyakán is “koncessziós” sajtó ül 25 éve. Az elgázosítottak kaptak örökös koncessziót és korlátlan biztosítékot arra, hogy ha már a Baruch-Morgenthau tervet a jobban profitáló Marshall-tervre váltották át, a németországi sajtón keresztül a német közszellemet formálják át — filoszemitává. A F.E. is csak a nemzetközi spekulánsok számára szolgálja a szabadságot Európában. Szárnya alatt ólálkodnak az ügynökök. Várják, hogy néhány rőf szövettel a hónuk alatt a vasfüggöny mögött is megkezdhessék a kisvigécek dolgát, és sokmilliós befektetéssekkel privátkézbe kaparinthassák Keleteurópa gazdaságát. “Szabadon.” A kisvigécek és a nagy tőke-Varsóban furcsa neve van egy utcának: “Kilencedik ügyosztály”. És ez nem kommunista szótákolmány. A lengyel nacionalizmus és hála keresztelt el így egy utcát a fővárosban. A magyar belügyminisztérium IX. ügyosztálya patronálta ugyanis 1939—1945-ig a német—lengyel villámháború menekültjeit, akik az akkor már visszaállított közös lengyel—magyar határon át sokszázezerszámra vetődtek Magyarországra. Ezek a lengyelek nemcsak elmenekültek a hazájukból, hanem — megmenekültek, s ezt a magyar gondoskodásnak köszönhetik. Hálából kapott utcanevet a magyar “védangyal”. Ki tudta ezt eddig? Most az Amerikába visszatért hazalátogatók hozták hírül. A magyar televízióból tudták meg. Lengyel produkciós film került nyáron bemutatásra a pesti TV-ben, ez foglalkozik igen bőven az 1939-es eseményekkel. Sok egykorú mozgófelvételt ragasztottak a filmbe a menekültek magyar fogadtatásáról, gondozásáról és — védelméről. Kidomborul belőle a hála a magyarság iránt, és az is, hogy milyen rizikót vállalt ezzel az akkori magyar kormány a németekkel szemben. Érdekes, hogy ezt a hangot a magyar sajtó is átvette. Részletesen kombefektetések a legjobban kamatozó kötvények a világhódítás részvénytársaságában. ♦ A közelkeleti válság úgy hatott a világ szemében, mintha az arabszovjet összefogáson felül minden összeesküdött volna a kis Izráel ellen. Kétségtelen, hogy az ilyen látszat a legjobb csel. Ha nem sikerül kirimánkodni a döntő segítséget, fineszt kell alkalmazni a biztos eredményért. A világsajtó az elmúlt héten tele lett annak a bizonyításával, hogy arab (-szovjet) részről megszegték a fegyverszüneti megállapodás feltételeit. Minek ehhez kémbolygó? Naív Huszonöt évvel ezelőtt dobbal akartak verebet fogni. Sok, nagyon sok verébre lett volna szükség, mert az ellenállók meg a földalatti mozgalom tagjai kevesen voltak, és így inci-finci törpe kisebbség képviselte a vörös hatalmat. Ezzel persze a nagy felszabadítót is, mely először tette gyarmattá Magyarországot. Ahogyan telt azonban az idő, úgy erősödött a népidemokrácia párturalma. A rémuralom, mely alatt megmentálja a filmet, és nem is csak kommunista testvériséggel, meg hazabeszéléssel. Hangoztatja a Teleki-kormány érdemét, hogy a nehéz időkben tettel állt ki a hagyományos barátság mellett. Részletezik azokat a suttyomban folytatott intézkedéseket, melyekkel sikerült a menekültek zömét Franciaországba juttatni, és a Magyarországon maradókat leplezni a Gestapo szemei elől. Még azt is megemlítik, hogy a német megszállás után, és amikor már a legszorosabb volt a magyarnémet katonai szövetség, akkor sem érte jelentős sérelem a lengyeleket, s Szálasi kormánya is oltalmazta őket — mindvégig. Először tűnik fel a hazai kommunista sajtóban, hogy maradéktalanul elismerik a két világháború közötti kormányainknak egy gesztusát. Igaz: a lengyelek kezdték, de az is valami, hogy a pesti pártbasák engedélyezték a film bemutatását, nem durrogták le a mondókáját, sőt felvették az elismerő lengyel hangnemet. Talán csak nem jött kapóra a dolog? Szorosabb barátkozás volna készülőben azzal a csatlósországgal, mellyel nincs magyar érdek ellentét? Hogy ki ellen megy a barátság? Hát: közös a leigázó! az, aki nem tudta előre, hogy meg fogják szegni. És egészen mindegy, hogy egyoldalú vagy kétoldalú megszegést fognak-e utólag megállapítani De hát a megállapodás szövege is naív emberekhez szólt. Az arabországok nem mind írták alá, s a partizántámadásokért az aláírók sem vállaltak felelősséget. Izráel is fenntartott magának jogot, hogy a partizánokra visszaüssön. Viszont olyan fegyver még nincs, amelyik másként dörögjön és másféle tüzet okádjon, ha jogosan sütik el, és mást, ha jogtalanul. Világos, hogy az egész cécó Izráel “jogos” megsegítésére ment. Ezt is előre lehetett tudni. A “válság” mindenesetre komorabbra fordul ezután. ♦ A komor jel itt is van már: Naszszer hirtelen halála. szeppenve hallgatott az ország, s mindenki igyekezett a saját életének kis csigaházába húzódni, nehogy elkapja a terror. A hatalmasok úgy tartották, hogy aki nincs velük, az ellenük van. Két évtized után merték csak odafordítani a szólamot, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Hát nem egészen így van ma sem! A tudomány, a gazdasági élet, a közegészségügy egyre több, és minél képzettebb szakembereket kíván. Akadna is bőven, de kellő helyre ma is csak a párt szűrőjén át lehet odajutni. Az egyetemen kimagasló eredményt elért biokémikus például nem kap kisérleti laboratóriumot, mert diákkorában nem volt KISZ-tag. És ez így megy minden vonalon. Nő az elégedetlenség, de olyan nagy mértékben, hogy a mellőzöttek galériája ma már lényegesen nagyobb, mint azoké, akik pártprotekcióval értek el vezető pozíciókat. Az elégedetlenek nélkülözhetetlenek a beosztásukban: a szakértelmet és tudást ők képviselik. Ismerik a helyzetet, s ezért mindinkább “kinyílik a szájuk”. A “hangos pofázás” már mindennapos dolog. Odavágnak a főnök asztalára, és bugris léhűtőknek titulálják az osztályvezetőket. ... És az osztályvezetők lenyelik! Megfordult a kocka! A rezsim kezdeti időszakában ők gorombították le a régi szakembereket azzal, hogy “kuss a reakciósoknak”. Ez évben új negyedszázad kezdődött, s ebben már a pártzsarnokok a reakciósak. Hiába no, .. . a kommunizmus elavult, az élet meg megújul. Fokozatosan, folyamatosan, mint minden tavasszal a — Természet. • • Otthon több üzlet záróráját meghosszabították a késöesti időkre. Egyes áruházak és vásárcsarnokok pedig vasárnap is kötelesek nyitvatartani. ÉRDEKES LENGYEL-MAGYAR BARÁTKOZÁS ODAHAZA EMLÉKEZÜNK — ÉS EMLÉKEZTETÜNK! VASÁRNAP MÁR MAGYAR ZÁSZLÓ LENG A KIRÁLYHÁGÓN Leírhatatlan lelkesedéssel fogadják mindenütt honvédeinket Diadalát a Szilágyságban — Aláírták krajovában a bulgár-román megegyezést Hivatalos jelentés. A honvéd Vezérkar Főnöke 1940 szeptember hó 7-én 20 órakor köztit Csapataink a szeptember hó 7-re kitűzött menetcélohat — általában Élesd, Szilágysomlyó, Szilágycseh, Benedekíalva, Drágoslalva, Csicsógyörgyfalva és Xagyszamoslól délre a Borgó-hegység gerincvonalát, — elérték. Csapatainkat a lakosság mindenütt lelkesedéssel fogadta. Szeptember hó 8-án megszól jak: A Királyhágót, Kraszna, Zitah> Zsibó, Dés, Bellen es Beszterce varosokat. (MTI.) A PÁRT-ZSARNOKSÁG VISSZAÜT
