Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1970-06-01 / 6-7. szám

12. oldal SZITT Y AKÜRT 1970. június—július hó. KÖZEL-KELETEN CSIKOROG A TÖRTÉNELEM KEREKE Izraelben A HÉT TÜKRE fejeimmel magyar nyelven jelenik meg egy lap. Egyik decemberi száma igen érdekés cikket közöl. A címe: “újra zsidó vér­rel kenik a történelem kerekeit?” Tar­talma: vád és melldöngetés. Az ismeretlen szerző írása azt igyek­szik bizonyítani, hogy Kína felerősö­dése nem a Szovjetuniót, hanem a fehér fajt fenyegeti, ezért titkos szer­ződés létesült Moszkva és Washington között, közös akcióra a sárga vesze­delem ellen. A közös akció első lépése: megszi­lárdítani a Hinterlandot. Ez a hinter­land a 100 milliós arabvilág, a maga 15 millió négyzetkilométeres területé­vel, és fantasztikus mennyiségű olajá­val. De ide tartozik az arabvilágba ékelt Izrael is. A jókeresztény Nixon karácsonyra ezért adott ki “békeja­vaslatot” a közelkeleti ellenségeske­dés likvidálására. A cikkíró azt állítja, hogy ennek a béke-elképzelésnek “gyári hibája” van. Rogers külügyminiszter javasla­ta azon alapszik, hogy az Amerika ke­gyelemkenyerén élő kis Izraelnek — áldozatot kell hoznia. “Nem első eset ez históriánkban, hogy a történelem kerekeit zsidó vérrel akarják ken­ni ...” — írja a lap. De: “Ha nem gurulhat símán, hát csak csikorogjon a történelem kereke, — a mi vérünk nem lesz többé kenőolaj rajta!” E hősi fogadkozásnak ellentmondani látszik az a beismerés, hogy “a béke­szerető kis Izrael, kevés lakósságával semmit sem jelent ebben a játszmá­ban”. Kiderül azonban mindjárt, hogy miért mer vádolni és hősködni az a kis Izrael. Azért, mert “a zsidó te­hetség a Szovjetben meg Amerikában úgyis biztosítva van a modern fizika és technológia bajnokaival”. Nem kell hát aggódni, ha a “jókeresztény Nixon” a még hátralevő rövid két esztendő alatt zsidó vérrel akarja ke­­negetni a történelem csikorgó kere­keit. Álljon itt még egypár idézet a cikk­ből. Jellemző mindenik, és sokat mond. Bőven lehet tanakodni rajtuk. “A normálisan gondolkodó emberi agy visszautasítja azt az egyébként valószínűnek látszó lehetőséget, hogy a nagy Amerikát elmeháborodottak vezetik.” Finom udvarlás ugyebár? De folytatódik: “Elképzelhető az, hogy tudatlan, hozzá nem értő sarlatánok irányítsák (az USA) külügyeit? Hogy egy orszá­got, melynek boldogulásáért egy fél világ imádkozik, melynek erejében hisz s reménykedik sokszáz millió el­nyomott — gyáva, bőrüket, börzéjü­ket, jólétüket féltő politikusok vezes­senek.” “Hiába minden jel, minden megnyi­latkozás, hiába az elszalasztott alkal­mak, . . . nem hiszünk annak, amit látunk, hallunk, érzünk és amitől meg­remeg a szívünk: hogy Amerika saj­nos az, aminek és amilyennek lát­szik.” Hát ez diplomatikus hang! Hitler annakidején egyszerűbben fejezte ki magát, mondhatnánk durva egyszerű­séggel, amikor Csehszlovákiát “vak­bélállamnak” nevezte, Benesről meg azt állította, hogy uborkafára kapasz­kodott férfiú. Ennyi vád után következik a máso­dik hasáb közepén, a szintén diploma­tikus bölcsesség: “Vajon leírhatjuk csak így, egysze­rűen Amerikát is, mint le kellett ír­nunk annyi sok más hazug barátot? Nem. Itt valami végzetes félreértés­ről van szó. Vagy, ami még bátorí­­tóbb, kellemetlenebb, reménykeltőbb: valami van e nagy árulásnak látszó amerikai árulás mögött. Valami, ami TOP SECRET, féltveőrzött titok, amit még legjobb barátjának sem árulhat el Rogers.” Még valamit elárul azonban a lát­nok a világpolitika kulisszatitkaiból: “Az orosz-amerikai ellentét és rivali­zálás, mely 1945 óta a világpolitikát jellemezte, az időnkint bemelegedő hideg-háború, ma már a múltté. Vö­­rös-Kína a nagy közös ellenség ezen­túl.” És egy utólsó idézet: “. .. a kis Izrael csak tehertétel a nagyhatalmak számára azzal a ve­széllyel szemben, amit a minden áru­lásra képes arabság jelent. A fehér bőrű, de ázsiai szellemű Oroszország­tól nyugodtan kiirthatnak minket az arabok. A humanista, keresztény köz­véleménytől ellenőrzött Amerika — nem viselkedhetik hasonlóképpen.” • A huncut kis zsidó diplomata na­gyon jól tudja, hogy nem is fog “úgy” viselkedni, mert nem csak “fizikus és technológus zsidó bajonokok” biz­tosítják a kis Izraelt és a nagy — diaszpórát. Sem Amerikában, sem a Szovjetben, sem a világ más táján, ahol Pénz-Őfelsége az úr. Partizánháborúra készülnek a kínaiak A világsajtó sokat emlegeti, hogy Kína és a Szovjet között partizán­háború fogja nem annyira eldönteni, mint inkább elnyújtani az ellentéte­ket. Dr. Habsburg Ottó, aki a múlt ősszel újból Távolkeleten járt tanul­mányúton, szintén ezen a nézeten van. Újabb forrásból származó jelenté­sek most azt adják hírül, hogy a kínaiak nagyszabású tervet dolgoz­tak ki a Szovjetunió területén élő népi kisebbségek felbujtására. Már hozzá is kezdtek a terv megvalósítá­sához. Az irdatlan és lakatlan tund­rákon keresztül kisebb csoportok­ban tízezer számra vonulnak át mon­golszabású lézengő emberek. Nem lehet felismerni, hogy idegenből, sőt ellenséges ország területéről jönnek. A sokféle nyelvjárás miatt beszédük­kel sem tűnnek föl. Előre betanul­ják az útirányt, és mondják a mon­­dókájukat, ha falvakba vagy elszórt településhelyekre érnek. Az így "megszállt” területeken egyelőre nem fedezhető fel célirá­nyos szervezkedés, de kétségtelenül az készül. Ha megindul a partizán­háború, majd az őslakósság fogja megsokszorozni a kínai erőket. Moszkva csak politikai előkészü­leteket tesz: kínai ellenkormányt tartogat és képez ki Mao halála ese­tére. Vajon melyik csendes stratégia lesz hathatósabb? Az atomerő kor­szakában nagy próba előtt áll a népi tömegerő, és esélyei biztatóak. Antikommunista lett az “Erika". Az ismert "náci dal" dallamára ötle­tes szöveget költöttek otthon fiata­lok. Még tavaly nyáron énekelték százas csoportokba verődve, de er­ről az "összeesküvésről” eddig sem­mi hír nem szivárgott ki. Most a bírósági tárgyalásuk jegyzőkönyve árulta el. Kommunista társadalmi rend elleni "összeesküvést” még nem büntettek ilyen enyhén: mindössze két évre szól a főkolomposok ítéle­te. A párt-kórus rá is kapcsolt, — kevesli. PAPRIKAPROFESSZOR Még el se moraj lőtt az öklendezés Szent-Györgyi Albertnek New York­ban nemrég megjelent könyve felett, máris újabb írás került ki sajtó alól, mely az ifjúságot kábítószerek­re és paráználkodásra biztató vén majommal foglalkozik. A vén majom huszonöt év előtt, vagyis a "felszaba­duláskor”, jellemzőbb arcélét mu­togatta, mint a harmincas években, amikor Nobel-díjat kapott a szegedi paprika C-vitamintartalmának jóvol­tából. Ezúttal nem ő ír, hanem róla ír­nak. Mégpedig Jenő a Földeséktől, — és nem is héberül, csak jiddis zamat­tal. (Öklendezni ettől is lehet.) Az öreg Feldmann ugyanis azt mondja, hogy “kikívánkozott” belőle az a sok élmény, amiben része volt a felsza­badulás körüli időkben, hát könyv­alakban kiadta magából. Ebben a kikivánkozott kiadmányban jutott egy fejezet a paprikaprofesszornak is. Földes Jenő emlékirata legföljebb egy tel-avivi ócskás könyvespolcán érdekes, mert hasonló százszámra jelent meg a Rákosi-időkben meg azóta is. De a nóbeldijas paprika­professzornak szánt fejezet olyasmit árul el, amiről eddig csak suttogva hallott az ember, és nem került nyomtatott nyilvánosságra. Szent-Györgyit sokminden diffa­­málta már a Nobel-díj óta, de ebből az írásból megtudhatjuk azt is, hogy a professzor úr — úgybizony — búj­­káló volt a kritikus időkben. Álné­ven. Egy orosz őrnagy szabadította ki Vörösmarty-utcai rejtekéből még akkor, amikor a Nagykörúton harc folyt. Földes Jenő segített neki, aki szintén bujkált — álnéven. A professzor későbbi botrányos szovjet-kapcsolatait megvilágítja ez az összefüggés is, de mást is megvi­lágít. A rejtekhelyről ugyanis pere­­puttyostul — feleségével, leányával, anyósával-apósával együtt menekí­tették Rákosszentmihályra, a szov­jet-parancsnokság akkori székhelyé­re. Bizonyára nem az ő saját kétes származása miatt kellett már a fel­­szabadulás előtti hetekben kiszaba­dítani, hanem mert sárgacsillagra kötelezett pereputtya bujkált ott a ghettó helyett, s ő szolidaritást vál­lalt velük. Talán évtizedeken át együtt ülték meg a sábeszeket, innen a hatás. Kiérdemelte vele a Nobel­­díjat is. Jenő a Földeséktől elmondja még, hogy milyen derűlátó volt a profesz­­szor. Mennyire bízott a vörös jövő­ben és a vörös békében... Nem különös, hogy mégis a new-yorki ghettóban találta meg a jövőt s azt a békét, ami az agyára ment? ... A hencegő atheista, aki "az anyag legmélyén kutatva sem találta meg az Istent”, — vakon kapta a Nobel­­díjat. Végzetes vakon: a logikája is vak. Hogyan fedezhette föl papriká­ban a C-vitamint, ha azt előzetesen nem rejtette volna bele a — Teremtő? KIBÚJT A SZEG A ZSÁKBÓL Már hónapokkal ezelőtt, amikor a liberális sajtó botrányt csinált a My­­lai-i dolgokból, vagyis az amerikai hadsereg állítólagos vietnami “mé­­szárlás”-ából, már akkor gyanús volt az egész — részleteiben és egészében is. Ma már — nem gyanús. Kiderült, hogy valami “Stern-alapítvány” tar­togatta titokban négy éven keresztül azokat az értesüléseket és fényképe­ket, melyek frissen semmiféle szen­zációt nem tartalmaztak, de idők múltával és az ellenbizonyítékok el­­hervadásával mennydörgető szenzá­cióvá voltak gyúrhatók. Mihelyt ilyen stem-féle nevek búj­nak elő a propaganda-szenzációk alól, minden gyanú eloszlik, és az ember tudja, hogy honnan fúj a szél. Stern Edgar volt az “alapító”, — Stern Alfréd és Rosenwald Edit gyűj­tögették hozzá a pénztöbbletet. Hersch OLVASÓINK FIGYELMÉBE! 1 A Trianoni Kongresszussal kap­csolatos anyagtorlódás miatt júni­usi, júliusi és augusztusi számunk kettőre elosztva jelenik meg, de ezúttal is teljes három számnak a terjedelmében. 2 A "No, no — never” című angol­nyelvű könyvünk előreláthatólag júliusban készül el és kerül postá­ra. Seymur pedig az ügynök szerepét töl­tötte be ebben a börzejátékban. Tipi­kus társaság. A politikai időzítést is tőzsde-szabályok szerint csinálták: ad­dig tartogatták a “titkokat”, amíg a legmagasabb árfolyamon lehetett piacra dobni. A vesztesek ismeretesek, de hogy ezek a díszes nevezetű ipsék milyen forrásból és mennyit nyertek a dol­gon, azt csak sejteni lehet. Minden­esetre hozzányerték még a politikai börze leggyalázatosabb profitját is. «IttVAKÖHt I Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MA JOE TIBOB Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési eím — Oorresp. Offices: I USA: HungáiriaSzabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P.O.Box 87 Longueuil, Que., Canada I Előfizetés: Egy évre $5.00 — egyes szám ára 35e Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom