Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-05-01 / 5. szám
1970. május hó SZITTY AKÜRT 7. oldal AHOGY MOSZKVA KOMMENTÁLJA: Vörös földgáz Európának “A hollandok, akik földgázt szállítanak az NSZK-ba, savanyú arcot vágnak. A pénzemberek nem kevésbé. Csodálkoznak a Szovjetuniónak biztosított szokatlan hitelfeltételeken. Eddig az volt a szabály, hogy nyugati államok öt éven túl hitelt nem nyújtottak” — írja a Tribune de Génévé című svájci lap. A Neue Zürcher Zeitung, a tőkéjüket Svájcból irányítgató európai fináncnagyságok szócsöve pedig a “vörös” földgáz Európába történő betöréséről ír és az bizonyítja, hogy a nyugatnémeteknek semmiféle számottevő gazdasági előnnyel nem jár a szovjet partnerrel aláírt gázegyezményük. “Nem marad más hátra, mint hogy a megállapodást elsődleges politikai tettként értékeljük” — vonja le a következtetést a zürichi lap. A nyugatnémet üzleti körökben papírral, ceruzával illetve mostanában már számítógépekkel számolnak, s a nyugatnémet gazdasági hatalmasságok nem is titkolják, hogy üzleti szempontból igen elégedettek az Essenben Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter és Schiller nyugatnémet gazdasági miniszter jelenlétében aláírt egyezménnyel. A szovjet fél is többször kifejezésre jutatta, hogy a mlaga részéröl ugyancsak előnyösnek tartja a nagyszabású ügyletet. 52 MILLIÁRD KÖBMÉTER Elégedetlenek viszont a konkurrensek: elsősorban a holland vállalkozók, akik eddig, különösen a dél—németországi területen, vagyis ahová a szovjet gázvezetéket kiépítik, egyeduralkodók voltak. Az esseni megállapodás hírére egyes olajtársaságok, amelyeknek földgázkútjaik, illetve előjoguk vannak az Északi—tengeren, bejelentették, hogy korlátozzák a kutatások és a feltárásokat. A Szovjtunió ugyanis Nyugat—Szibériából, a tyumeni területről 20 év alatt 52,5 milliárd köbméter földgázt szállít az NSZK-ba. A gázvezeték megépítésével 1972 októberében kezdődik a szállítás. Az első évben félmilliárd köbméter gáz érkezik Csehszlovákián át Marktredwitz fogadóállomásra. Ettől kezdve évente 500 millió köbméterrel nő a szólított mennyiség és így a hatodik esztendőben eléri az előirányzott teljes kapacitást: az évi 3 milliárd köbmétert. A gázegyezmény másik — a nemzetközi üzleti körökben az igazi nagy feltűnést keltette — oldala a megállapodás a nyugatnémet csőszállításra és az ezzel összefüggő nagyszabású bankügylet. A szerződés értelmében a nyugatnémet kohóipar két óriása, a Mannesmann— és a Thyssen—cég 1 millió 200 ezer tonna, vagyis mintegy kétezer kilométer hosszú vezeték számára alkalmas csövet szállít a Szovjetuniónak. A csövek az óriás átmérőjű kategóriába tartoznak: 1420 milliméteresek. 75 atmoszféra nyomást és mínusz 60 Celsius—fok hideget bírnak el. A szállítás kezdete ez év július 1, befejezve 1972 vége. A nagy átmérőjű csövekért földgázzal fizet a Szovjetunió. De minthogy a gázszállítás, vagyis a törlesztés nagyjából csak akkor kezdődik, amikor a nyugatnémet csövek szinte már teljes mennyiségben a Szovjetunióban lesznek, az üzlet csak hosszú lejáratú hitellel jöhetett létre. Az 1 milliárd 200 millió nyugatnémet márka összegű hitelt a Deutsche Bank vezetése alatt álló 17 tagú bankkonzorcium nyújtja. (A nyugatnémet sajtó többsége 1 milliárd 500 millió márkás összeget emleget. Ennek a magyarázata az, hogy a Mamesmann— és a Roesch—cég további 370 ezer tonna, 300 millió márka értékű csőszállításról folytat tárgyalásokat. ) A konkurrencia éppen a hitelfeltételek miatt háborog. Sokallja a 15 éven túl nyúló lejáratot, és kevesli a 6,25 százalékos évi kamatot. AZ EMBARGÓ VISSZAÜT . . . A n /ugatnémet tőkés körök bizonyára nem felejtették el: egyszer már csúfosan ráfizettek arra, hogy a politikai meggondolásokat a kereskedelmi érdekek elé helyezték. S ez éppen szovjet viszonylatban, sőt pontosan csőügyletben történt. 1963 márciusában £ z akkori nyugatnémet kormány, a kereszténydemokrata Adenauer és Erhai d vezényletével megakadályozta, hogy a Ruhrvidéki kohóipari cégek leszállítsák a szerződésileg már lekötött csöveket a Szovjetuniónak. A bonni politikai vezetők, szerződésszegést is vállalva, engedtek az amerikai nyomásnak, amely a csöveket stratégiai fontosságú áruknak nyilvánította, s a szocialista országba szállítás szempontjából tüalmi listára tette. Az akkori csöveknek, amelyeket szokványos kereskedelmi ügylet keretében — tehát még nem is a meglevő kooperációs jeliéiül megoldás alapján — akart a Szov etunió beszerezni, 480 milliméter volt az átmérőjük. A mostaniak tehát — legalábbis méret szerint — “stratégiailag” mintegy háromszoros jelentőségűek . . . A csőszállítási embargó a Szovjetunió gázprogramját nem tudta visszaveti!, és végül is magának a nyugatnémet tőkének ártott. Az osztrákoknak ugy£nis eszük ágában sem volt, hogy szolidaritást vállaljanak a nyugatnémetekkel és 1967-ben gázszerződést írtak alá a Szovjetunióval, amelynek konstrukciója hasonló a most Essenben megkötött megállapodáséval. Az osztrákok 520 ezer tonna nagyméretű cső szállítását vállalták; a törlesztés szovjet földgázzal történik; az osztrák bankok biztosították a hiteleket. Ebben az évben 1 milliárd köbméter szovjet földgázt kapnak szomszédaink a Csehszlovákián átmenő vezetéken keresztül, amerről az osztrák elágazás 1968. szeptember 1. óta működik. A teljes kapacitású szállítás azonban évi 1,5 milliárd köbméter lesz. Az ügyiét sikere különösen keserű volt a nyugatnémeteknek, hiszen az osztrákok. megfelelő saját kapacitás hiányában bedolgozóként használták fel Mannesmannt és Thyssent a Szovjetunióba irányuló csőszállításoknál. Még egy keserű pirulát kellett lenyelnie a Ruhrnak és a szovjet földgázfelhasználásban érdekelt nyugatnémet cégeknek: Olaszországgal is előbb született meg a gázmegállapodás. Ez is csőszállítással van kapcsolva, de nagyobb mennyiségű gázbehozatalra szól, mint az esseni megállapodás. Bár a részletek tisztázása, így a vezeték útjának meghatározása még folyik, előreláthatólag évi 6 milliárd köbméter szibériai földgáz Olaszországba továbbításáról van szó. Folynak a tárgyallások Franciaországgal is c. szovjet gázimportról. Az út vagy Olaszországból vagy az NSZK-ból ágazhat el. ÁRAMLIK A FÖLDGÁZ A Szovjetunió és Lengyelország közöt: már működik a gázvezeték. Ennek meghosszabbítása lesz az NDK-ba vezető elágazás, amelyen át igen nagy mennyiségű, esetleg évi 8—10 milliárd köbméter gázt szivattyúznak az ottani felhasználóknak. Ugyancsak előkészületi stádiumban van a Románián át Bulgáriába tartó gázvezeték építése is. Csehszlovákiával évi 4 milliárd köbméter szállítására szóló szerződésük van a szovjet vállalatoknak. Ami Magyarországot illeti, 1975-re ide is eljut a szovjet földgáz — évi 1 milliárd köbméter. S tekintve, hogy az Olaszországba irányuló szállítás útvonala még nincsen véglegesen kijelölve, a magyar és a szovjet szervek egyaránt vizsgálják, nem lenne-e mindkét fél számára előnyös, ha e vezeték Magyarországon át épülne. Az az együttműködés, amely a szovjet gázimport, a Szovjetunió és a nyugat—európai kapitalista országok viszonylatában is kialakult, rendkívül Már tizennyolc éves korában az első világháború különböző arcvonalain harcol, a frontok felbomlásával pedig főhadnagyi rangban a Székely Hadosztály egyik zászlóaljának parancsnoka. Az összeomlás után papnövendék, de szellemi szárnyalása szétfeszíti benne a teológiai tárgyak kereteit. Az egri érseki levéltár mágnese vonzza. Hamarosan filozófiából és államtudományokból doktorál. Még nem tudja mire készül, csak tanul, tanul, gyűjt, gondolkodik. Végigkutatja az esztergomi, a pannonhalmai, a budapesti levéltárakat. Külföldiek közül a bécsit, a rómait, a vatikánit. Többször is. Agyának befogadóképessége fantasztikus méretekre tágul, elméje öszszefüggés nélkül is precizen regisztrálja az adatok tömkelegét. Ritka képességét az elsajátítás technológiájával is megtoldja: cédulázik, jegyzetel. Még mindig nem tudja, hogy miért, hogy mire fogja mindezt használni, csak forr benne a magyar vér, és a tudás—szomj hajtja—űzi. Tanulmányaiért többek között legfelsőbb pápai kitüntetést nyer. Egyetemi magántanár lesz, és az Egri Érseki Akadémia tanára. Ismeretanyagát először koncentrálja átfogó alkotásban, híres müvében: A Magyar Nemzet őszinte Történetébe. De a koncentráció nem sikerül egészen jól. A terjedelem szűk, a tartalom egyoldalúan igaz, a tanítás tendenciózus és szubjektív benne. A történések és jellemek ellentéteit élezi ki, s nem találja meg a történelmi folyamatosság természetes átvezetőjét.Talán a nagy ismeretanyag néni bir benne rendeződni, s az okok és okozatok halmaza nem jut el a kitisztult céltudat vágányára. Forradalmi lelkének kivetülése a müve. Zúz, de iránytalanul mutat csak az épülés és építés felé. A nagy történetrögzítési elgondolás konstruktív szerkezetre épül: a Golgota stációinak vázlatára. De a stációkat megjárt, keresztrefeszített magyarság krisztusi sorsához nem találja meg a dicsfény célbasegítő realitását. Lehet, hogy tudatára ébred ennek, lehet, hogy ösztönös hiányérzete keres társat, és ez viszi Szálasi Ferenc közelébe. Egyidőre úgy látszik, hogy mellette megtalálja önmagát. Fanatikus hívévé szegődik. Markáns szerefontos jelenség. Hiszen itt nem egyszerű kereskedelmi ügyletről van szó, az erőforrások közös kiaknázásának új — még ugyan kezdeti, de nagyméretű — formáiról. A gázvezetékek pedig, amelyek keletről jönnek, immár a szó szoros értelmében összekötik kontinensünk mesterségesen, gyakran nem európai erők és semmiképpen sem európai érdekek által megosztott, szembeállított részeit. S üyen értelemben valóban van politikai aspektusa is a most megkötött szovjet—nyugatnémet gázegyezménynek. És csak egyet lehet érteni a Vorwärts című nyugatnémet újságnak, a kormánykoalíció vezető pártja, a szociáldemokraták hetilapjának az esseni megállapodást kommentáló megállapításával: “Ha a szovjet külkereskedelmi miniszter Essenben azt mondta, hogy “Moszkva nincsen meszsze innen”, akkor abból könnyű feltételezni: konkrét tervek további megvizsgálása lehetséges. Ez nemcsak kölcsönösen gazdasági, hanem politikai érdek is”. (N. T.) pet játszik a Hungárista Mozgalom eszmei, majd a Nyüaskeresztes Párt szervezeti építésében. A történettudós tettekkel segít írni a történelmet. Jobbra formálni. Kétévi fegyházat szenved. Hungárista álláspontját a politika taktikai kérdései bontják meg és fakítják el. A békeidőben ívelő Hungárista Forradalom eszmei útját — szerinte — átvágta az akkor már dúló második vüágháború. ő eszerint kapkod szükségmegoldások felé. Ellenzékbe vonul, és ellenségeskedésbe csap át. Az összeomlás után tizenkét évi fegyházzal sújtják. 56-ban szabadul, a forradalomkor, ötvennyolc évével is a barrikádokon harcol, mint fiatal korában a frontokon és Erdélyben, közelharcban. Amerikába menekül. Visszatoloncolják Budapestre, de Bécsben kiverekszi az érvényes menedékjogot. Mégsem talál menedéket, csak közgazdaságpolitikai tudását fizeti aprópénzzel egy—két világlap. Keleteurópa újjárendezésére készít tervet. Világhírre viszi vele. Magyar Unió-jával a szabad Keletre tör be. Pakisztánban ő tüzeli tényezővé a magyarbarát megmozdulást és szervezeteket. Negyvennégy órát dolgozik egyhuzamban, s négyet alszik kétnaponkint. Mindent ki akar sajtóim a benne kifejlett szellemi birkózás erejéből. Magyarságmunkája úgy hat, mintha ő volna az emigráns magyar Achilles. Bécsben hazaiakkal érintkezik. Üzen, biztat, fenyeget, kitartásra buzdít a vasfüggönyön túl. özönével küldi a szeretetcsomagokat a rendszer kitaszítottjainak, volt rabtársainak, a magyarságukért szenvedőknek. ... És közben rásuhint a — Halál. Vajon észreveszik-e azok is, hogy nagy ember volt, áldozatos magyar az a Málnási Ödön, akikkel nagy magyar harca közben sokszor velőtrázó csatába kapott? Őrizzük emlékét! Nem az ő érdemeiért, hanem mert igaz magyar szívvel keresett megoldást mindig a magyar sors végzetes ellentéteire. Ezeken küzdött egész életében, s ezek feszítették alkotóerejét, most meg szétfeszítették lelkét a testétől. . . . Megpihent már a Harcos, aki pihenni sohasem tudott. . . (— sk —) Málnási Ödön
