Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-05-01 / 5. szám
1670. május hó SZITT Y AKURT 5. oldal A KERESZT ES KARD MOZGALOM HANGJA Caak önzetlen emberek önzetlen munkája tűzi előre a magyar ügyet! Április 4 margójára! Közelmúltban zajlott le hazánk gazdag történelmének egyik igen gyászos és tragédiákkal teli évfordulója, Szülőföldünk 25 éves kommunista orosz megszállásának borzalmakkal teli napja. E naphoz rengeteg ártatlan magyarnak vére tapad, leányaink és aszszonyaink kétségbeejtő sikolya töltöltötte be 1945 április 4-én a magára maradt magyar nép reménytelen éjszakáját. Ürrá lett földünkön a művelt nyugat segítségével a vörös horda borgőzös állati ösztönének kielégítésére törő uralma. A hatalmasok a rövidlátók, félkegyelműek magas tribünt építettek és ott ünnepelték dicstelen győzelmüket s mint hajdan egykor Néró onnét nézték öröm ujjongva a prédára oda dobott népek szörnyű szenvedését. — Ezek a nagyságok merték magukat keresztényeknek nevezni, a megbocsájtásnak egy pici szikrája sem volt a szívükben. — Az Űr Isten kegyelméből, már fizetnek a rövidlátásukért, sajnos ez a szenvedő magyar népen nem sokat segít. Ma hozzátok szólok magyar testvéreim akiknek sikerült 1945 vagy 56-ban életbe maradni és kijutni a földi pokolból. Én magam hallottam több fogadkozást az óceán túlsó partján annak idején, csak egyszer jussunk ki USA., Canada vagy Dél— Amerika földjére, hogy fogjuk segíteni elhagyott hazánk ügyét. Azóta eltelt 25 és 14 év a sok fogadkozásból, sajnos sok honfitársunknál nem lett semmi. Megállapításomat igazolja 1970 április 4-iki “SZABADSÁG GYERTYA” szolgálat. Ennek alapján osztályozni tudom az itt élő magyarságot. Három csoportba lehet osztani őket: 1. Csoportba tartoznak azok az áldozatos magyarok akiknek köszönhető, hogy 24 órán keresztül égett a "Szabadság Gyertya” USA. magyar lakta városaiban, akik fáradságot, időt és pénzt nem sajnáltak és kifogással nem éltek, ezekről még szólni fogok. 2. Második csoportba tartoznak azok akik helyezkednek, nyiltan szemben nem mertek ellentmondani, amikor szolgálatra kérték őket. Később valami ürügyet kerestek és cserbe hagyták áldozatos baj társaikat. Egyszerűen magyarul ez annyit jelent, hogy előre megfontolt szándékkal hazudtak. Ez a kifejezés csak cirógatásnak számít, mert a hazával szemben elkövetett vétség sokkal keményebb megrovást igényelne. 3. Harmadik csoportba tartoznak mind azok (tisztelet a kivételnek, akik betegség vagy olyan munkakört töltenek be, ha elhagyják helyüket állásvesztésre vannak ítélve.) akik millió kifogást találtak ki, hogy barátom érkezik, vagy base ball játékot kell "vatcsolnom” a tv .-be, mert fogadtam, egyszóval a "GYÁSZMAGYAROK”. De találóbb kifejezést olvastam a Pittsburgh-i Magyarságban ezekre. “Gerinctelen magyar még aljasabb vagy a kukacnál is, pedig annak sincs gerince, de ha rálépek az fájdalmában vergődik, de Te harmadik csoportba tartozó, sehol nem voltál 1970 április 4-én.” E csoportosításokon felül van még egy réteg, akik alapjába véve jó magyaroknak számítanak, de a jó Isten nagy fokú irigységgel vagy szörnyű butasággal áldotta meg őket, akik a nemes célt nem tudják elválasztani alantas gondolataiktól. Így az egyetemes magyar szolgálara alkalmatlanok, mert egyéni célt hajlandók szolgálni. Láttunk melldöngetőket és kritizálókat, hogy az emigráció alszik és nem csinál semmit, s most mikor egyetemes akcióra kértünk fel mindenkit,, ők szépen lapultak. — Drága jó szülő hazánk mennyi tékozló fiad van, akik már magyarul sem akarnak beszélni pedig angolul sem tudnak. Hisszük és reméljük egyszer a magyarok Istene előtt számot kell adnunk szenvedő hazánk ügyéért végzendő munkánkról, jaj de sokan könnyűnek fognak találtatni. Az otthon szenvedő magyar nép egy változás alkalmával joggal kérdőre vonhatja a hazamenni szándékozó emigránst, hogy mit tettél a szabadságunkért. Itt a nagy nyilvánosság előtt köszönöm meg az otthoniak nevében is az áldozatos lövész mozgalom fiainak és leányainak, hogy városról városra elvitték a "Szabadság Gyertya” lángját, ezzel sikerült a magyar szíveket legalább 24 órára összeforrasztani. Mint érdekességet megjegyzem, mozgalmunk kocsijai megtettek 10.215 mérföldet, eddig bejött 1017 aláírás. Kezünkben levő jelentések alapján 39 helyről jelentették, hogy égett a “Szabadság Gyertya”. A lelki vezetőink közül akik példát mutattak, ki kell emeljem: Ft. Jakab, Ft. Dizmacsek, Ft. Dr. Dunay, Ft. Török és Ft. Stezák tisztelendő urakat a rk. egyház részéről, Nt. Markovics, Nt. Csia, Nt. Kecskeméthy, Nt. Dr. Komjáthy, Nt. Asbóth, és Nt. Csordás tiszteletes urakat a protestáns egyházak részéről. Sajnos azt is meg kell mondanom éppen velem fordult elő Montreálban a rk. egyház plébánosa nem engedte be a "Szabadság Gyertya” lángját a templomba. így kénytelenek voltunk a templom mellett levő hősi emlékműn elhelyezni a magyar hősökért és hazánkért égő gyertyát egy nagy befőttes üvegben, hogy a szél ne tudja elfújni, de égett és hirdette a magyar élniakarást. Köszönöm a helyi vezetőknek: v. Darabont Ferenc, Dr. Fazakas Ferenc, v. Serényi István, Dr. Kollarits Béla, Mikó István, Arady Vigh Mihály, Dr. Csorna Jenő, v. Haraszthy István, Szilágyi Imre, Dr. Fabó Imre, Véghely Tibor, Szebedinszky Jenő, Horváth Mártonná, Horváth Márton, Derka Attila, Simon Gyula, Sághy Imre, Dr. Waczek Ferenc, Dr. Molnár István, Fasching Antal, Dr. Kocsondy Zoltán, Halasi Kálmán, Major Tibor, Mód Lajos, Károly László, Tőke György, Tamási Béla, Kovács Sándor, Andreánszky Károly, Ludányi Pál, Czegény Géza és Heitzmann Matilda, hölgyeknek és bajtársaknak fáradságot nem ismerő szervező munkásságukat. Tudom több helyen azzal rágalmazták meg a "gyertya” ügyben dolgozó bajtársakat, hogy nyilas propagandát csinálnak a gyertyával, micsoda rosszindulatú gáncsoskodás ez. Ha jobban megvakarnánk az illetőket, akkor nagyon hamar kilátszana a lóláb vagyis az, hogy nemzeti színnel álcázott beépített kommunista személyekről van szó. Ha már itt tartunk, kötelességemnek tartom felhívni a jó hiszemű bajtársaink figyelmét a hirtelen felbukkanó és a magyar életben nem ismeretes nyüzsgőkre, ne hogy lépre csalják őket. Végezetül köszönöm a sajtónak, hogy ezt az ügyet felkarolták, különösen ki kell emeljem a Pittsburgh-i Magyarságot, amelyik több héten keresztül hirdette a "SZELLEMI VÉRSZERZÖDÉST” és a “Szittyakürtöt”. Akinek a neve kimaradt, mert még nem jutott el hozzánk a jelentés, vagy a névtelenül munkálkodókra a megnevezettekkel együtt a jó Isten áldását kérem. Ha jövőben is így megfogjuk egymás kezét, akkor biztossan elérjük hazánk rég óhajtott szabadságát. Adja az Isten, hogy ez így legyen Vasvári Zoltán KKM. vezetője. San Francisco-i lövészek a “Szabadság Gyertyája” mellett. Nemzeti emigráció és a Szent Korona Derűs tavaszi napsütésbe hirtelen belevágott a villám, úgy hatott The New-York Times 1970 április 19-én kelt Dávid Binder cikke ("US and Hungary Pleased by Improving Relations”), a nemzeti magyarság körében. Ebben a cikkben nem kevesebbről van szó, mint a "SZENT KORONÁRÓL” az író azt fejtegeti, hogy hét hónapja békés és jó viszony van a két ország között és ha ez így megy tovább, akkor szó lehet arról, hogy USA. vissza adja a "Szent koronát”, Az író egy ferde keretet ad a cikknek és úgy tünteti fel mintha Hitler-i német hadseregben szolgáló magyar katonák hozták volna el az orosz kommunista hadsereg elől Ausztriába, tehát a nácik. Ez egy nagyon rosszindulatú beállítás, amely ellen legélesebben tiltakozunk a hazához hű és a "Szent Korona” tanát és alkotmányát elfogadó magyarság nevében. Az alkotmányos nemzeti Magyarország a "Szentkorona” őrzésére egy külön magyar katonai alakulatot szervezett, "Korona őrség” néven. Ez az alakulat őrizte Budapesten a királyi várban a "Szent Koronát" évek hosszú során át. Az orosz kommunista hadsereg mikor Budapestet megközelítette a felelős kormány parancsára, Pajtás ezredes a koronaőrség akkori parancsnoka kimentette Ausztriába és nem a német hadseregben szolgáló magyar katonák, mint azt a New-York Times írója állítja. Továbbá a "Szent Korona” 1000 éven keresztül nem csak szimbóluma volt a magyar népnek, hanem az állami hatalom kifejezője is. Ennek tudatában óva intjük USA. kormányát, ha esetleg olyan lépésre szánná el magát a "Szent Korona” ügyében amely ellenkezik az amerikai tradíciókkal és amire esküt tettek a magyar származású polgárok, akkor a saját polgáraival kerülne szemben, ez pedig nem lehet a cél. Azt tanultuk itt,, hogy az USA. mindig az elnyomott népek oldalán áll, akik korlátozva vannak egy idegen hatalom által a szabad vélemény nyilvánításban. Már pedig a jelenlegi magyar kommunista kormány rendszer az orosz kommunista hadsereg szuronyai árnyékában épült fel és ma is annak jelenlétében tud uralkodni. Ezt az állapotot amerikai demokratikus politikai fogalmak szerint nem lehet a nép által megválasztott politikai hatalomnak elismerni. A leghatározottabban kérjük a hivatalos szerveket, hogy a "Szent Korona” nem lehet semmiféle politikai és gazdasági kérdéseknek alku tárgya a kommunistákkal. A Kereszt és Kard mozgalom minden erejét és befolyását latba veti ez ügy érdekében. Igazságunk tudatában felszólítunk minden becsületes magyart, hogy küzdjenek teljes erejükkel a most újra meginduló kommunista aknamunka-sorozat ellen. Vasvári Zoltán
