Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-05-01 / 5. szám
2. oldal SZITTYAKÜRT 1970. május hó A Szovjet flotta (Folytatás az 1. oldalró) sóznak, egy hatalmas krokodilus két állkapcsához hasonlíthatók, amely minden pillanatban harapásra készen fill.” Elég csak a világ térképére tekinteni, hogy megállapíthassuk: kibe készül beleharapni a “krokodilus”! A NATO-államok birtokában — a nyugati sajtó adatai szerint — hozzávetőleg 4 ezer különböző rendeltetésű és osztályú hadihajó van. E mennyiségnek mintegy a felét az amerikai hadihajók teszik ki. A legütőképesebb erőt, az amerikaiak 87 atommeghajtású, 46 támadó típusú és 41 Polaris rakétákkal felszerelt tengeralattjárója képezi. Az AP szerint “egy-egy időpontban a 41, Poláris rakétákkal felszerelt tengeralattjáró fele alámerült állapotban van, és kész arra, hogy az elnök parancsára rakétáit elindítsa”. MOOÍtER TENGERNAGY KIMONDJA A LÉNYEGET A múlt esztendő tavaszán két, eddig a világ tengerein sohasem látott típusú hadüiajó úszott át a Dardanellákon. A Szovjetunió haditengerészeti flottájának Moszkva és Leningrád nevű, helikopterhordozó hadihajói haladtak át a szoroson, a Földközi-tengerre. űtjukat a nyugati államok hírszerző szolgálatainak rendkívüli érdeklődése kisérte. A hajókat a partról és a levegőből szakadatlanul fényképezték. Már másnap kommentárok, különböző katonai szakírások jelentek meg az “ismeretlen rendeltetésű és típusú” hadihajókról. A nyugati szakírók egy része “csupán” helikopter-anyahajónak vélte a két szovjet hajót. Mások megállapították, hogy a fedélzeten levő heükopterek (számlikat 30—40 helikopterre becsülték egy hajón!) zöme nem deszantok szállítására szolgál, hanem az ellenséges tengeralattjárók felderítésére és megsemmisítésére. Más kommentárok arra utaltak, hogy e hadihajókat rendkívül sok elektronikus eszközzel szerelték fel, ezek tehát tulajdonképpen “zászlós” vezérhajók szerepét töltik be a szovjet flották valamelyikénél. Arról is írtak, hogy a két szovjet hadihajót nagy mennyiségű “hajó-levegő” rakétával látták el. A dolog lényegére Thomas Moorer amerikai tengernagy mutatott rá, aki kijelentette: “A legutóbbi időkig a repülőgép-hordozó anyahajók az Egyesült Államok monopóliuma volt. Most már nem az.” Az új szovjet helikopterhordozó hajók rendeltetése nyilvánvalóan más, mint a repülőgép anyahajóké, és a szovjet hadászat rendkívüli rugalmasságát bizonyítja. Az utóbbi néhány esztendőben gyökeres változások történtek a világ tengerein. Azelőtt ugyanis egyáltalán nem, vagy csak elvétve hajóztak a szovjet hadihajók azokon. Ma a vüág tengereinek nemzetközi vizein és a víz alatt ott vannak a szovjet hadihajók. Megjelentek egy korszerű flotta erejével a Földközi-tengeren. Az Északitengerről kijutva, gyakran jelennek meg az Atlanti-óceánon. Otthon vannak a Csendes-óceán vizein is és gyakran használják a La Manche-csatornát. Vitathatatlan, hogy ez a tény pontot tett egy korszak végére, amikor a nemzetközi vizeken a nyugati tengeri nagyhatalmak hadihajói korlátlan urak voltak. Tény, hogy ma a nyugati államok egyetlen nagyobb szabású tengeri gyakorlata sem folyhat le úgy, hogy az elkerülje a szovjet haditengerészeti flotta egységeinek figyelmét. A nyugati nagyhatalmak csapásmérő eszközei, tehát a repülőgép-anyahajói, atomrakéták kilövésére alkalmas tengeralattjárói sem hajózhatnak többé észrevétlenül a világ tengereinek nemzetközi vizein. HÚSZ ÉVNÉL FIATALABB A nyugati katonai cikkírók mindenekelőtt három dologra összpontosítják figyelmüket: a szovjet flotta létszámviszonyaira; a flotta tengeralattjáróira és a flotta “fiatalságára”. Az US News and World Report prognózist ad a világ tengerein kialakulóban levő helyzetről. Ezt írja: “A 70-es évek közepére a szovjet haditengerészet a hajóállomány számszerűségét illetően túlszárnyalja az USÁ-t mindenkategóriában, 65 atom- cs 375 hagyományos meghajtású tengeralattjáróval e téren a világ összes más országait együttvéve is az első helyen van a számszerüséget illetően.” Rickover amerikai tengernagy a múlt év júliusában a szenátusban történt meghallgatása során mintegy összegezve ezt a körülményt kijelentette, hogy az USA elvesztette vezető szerepét az atom-tengeralattjárók terén. A georgetowni egyetem hadászati kutatóközpontjának egyik, a szovjet erőkre vonatkozó tanulmánya leszögezi, hogy a szovjet hadihajók zöme, fegyverzetüket tekintve, a világon a legkorszerűbb. Utal arra is, hogy a Szovjetuniónak van ma már a vüágon a legnagyobb aknarakó flottája. A nyugati katonai szakírók egyértelműen azt állapítják meg a szovjet haditengerészeti flottáról, hogy fiatal. Szerintük e flotta hadihajóinak kevesebb, mint 1 százaléka öregebb 20 évesnél, míg a nyugati tengeri nagyhatalmak hadihajóparkjának ez az arány 50 százalékát teszi ki. (B. J.) Három új város: Otthon várossá nyilvánitották Dombóvárt, Kisvárdát és Szászhalombattát. A három új város az ország egymástól távoleső pontjain épült: Dombóvár a Dunántúlon van, Szászhalombatta Budapest közelében, Kisvárda pedig az ország keleti részén. Dombóvár földrajzi elhelyezkedése rendkívül érdekes. Közigazgatásilag Tolna megyéhez tartozik, de éppen úgy lehetne Baranya, vagy Somogy megyében is, mert pontosan e három megye találkozásánál helyezkedik el. Ez a fekvése adja meg egyik jelentőségét is: a Dunántúl fontos vasúti csomópontja. Itt ágaznak ki a Budapest-Pécs-Mohács-i főútvonalból a Gyékényes, Baja felé haladó vasútvonalak. Dombóvár az utóbbi időben több ipari üzemmel gazdagodott. Történelmi nevezetessége a Kapos folyó partján levő vármaradvány. Az új város nevét megörökítette egy népszerű dal is Robert Stolz, a világhirü osztrák zeneszerző száma: Sárbogárd, Dombóvár ... Kisvárda már régen jelentős helye a keleti országrésznek. Erősen iparosodó város, itt van Szabolcs-Szatmár megye legnagyobb ipari üzeme, a Fémszerelvény Gyár. Az újdonsült város, a Várady család által a 15-16. században épített várról kapta a ne-A mai mezopotámiai-mediterrán kultúrvilágunk alapját a tudomány eddigi bizonyitékai szerint, a Csendes Óceán térségébe kell helyeznünk. Korát körülbelül ötvenezer évre becsüljük. Általában ezt tartják az emberiség első kultúrájának. A Földön történt elterjedése során a keletről nyugatra irányuló és a Himalája—Kárpátok—Alpok helyzete következtében északi és déli vándorútra kényszerült. Ezek közül az északi vándorút ma a Gobi sivatagon és Turáni síkságon át majdnem Nyugat—Európáig, tehát majdnem teljes egészében az orosz tudományos kutatók rendelkezésére áll. E vándorútnak természetesen oldalra és visszafelé elágoző vándorútjai is vannak, így például a Gobi sivatagból dél felé, tehát a Himalája keleti végződése mellett az Indiai Óceánig lefutott egy elágazás. Az erre vonatkozó okmányszerü írásbeli bizonyítékok az oroszok birtokában vannak és részleteikben eddig ismeretlenek előttünk. A Turáni síkságról egy elágazás dél felé fordult, majd a továbbiakban a Kaukázuson, Iránon és Afganisztánon keresztül a Földközi tengerbe torkollott. Az ezen útra terelődött népek, az eddig ismert írásbeli adatok és régészeti leletek szerint, mint úgynevezett szkíta népek, részben a sumir kultúra megteremtésének egyik összetevői lettek, részben hagyományaikban és az őstörténelem segédtudományainak a szemüvegén át vizsgálva valószínüsíthetöleg a Földközi tengeren végigmentek, sőt “szkíták” néven egészen Írországig nyomon követhetők. Ezeket az úgynevezett szkíta vándorlásokat magukba foglaló területek őstörténelmét a magyarság aktiv közreműködése nélkül nem lehet felderíteni. A magyar nép ugyanis az egyedüli^ még ma is élő szkíta nép és így csakis az ő anthropolgiájában, ethnologiájában, nyelvében, kultúrvonulásaiban, írásos bizonyítékaiban, vét. Az erődítmény romjait nemrégiben restaurálták, udvarán szabadtéri színpadot állítottak fel, a vár egyik tornyában pedig helytörténeti kiállítás látható. A harmadik új város: Százhalombatta nemrég még jelentéktelen település volt, az utóbbi években azonban olyan hatalmas változás állt be életében, hogy joggal emelkedett a városi rangra. Határában épült meg Magyarország egyik legnagyobb hőerőműve, amelynek teljes kapacitása a Dunántúl valamennyi erőmüvének termelését meghaladja majd. Kétszáz méteres vasbeton kéménye mind szerkezetével, mind magasságával egyedülálló az országban s már nagy távolságból jelzi Százhalombattát. Százhalombattának egyébként nemcsak a jelene és a jövője érdekes, hanem a múltja is: itt vívták, a monda szerint, a népvándorlás egyik legnagyobb csatáját a hunok a rómaiakkal. 125 000 hun vitéz — köztük Keve vezér, Kadocsa, Béla — és 210 000 nyugati harcos esett el, soraikban volt a gót Detre is. Ezt a nagy csatát örökítette meg Arany János Keveháza cimü elbeszélő költeményében, Százhalombatta pedig azokról a földhalmokról kapta a nevét, amelyek alatt a nagy csata elesettjei pihennek. 126 ilyen halmot találtak a környéken. őstörténelmében stb. lelhetők meg a szkíta-kérdés megoldásához szükséges adatok. Az orosz nemzet ősrégi szkíta területen alakult ki. Az oroszok a szkítákkal a Turáni síkságon, a Volga torkolat vidékén, a Kazár Birodalom keretében, Kijevben stb. hosszasan együtt éltek. Indokoltnak tartjuk tehát egyes orosz tudósok, kutatók és rajongók ama meggyőződését, amelyet e kijelentésükben fejeztek ki: “mi oroszok eredetileg szkíták voltunk”. Az oroszszkíta közös származásnak ezen ösztönös tudatából szükségszerűen következik az orosz—magyar közös érdek, hogy együttműködjenek a szkíta-kérdés felderítésében. A két nép ezirányú tudományos működésének azonban Magyarországon igen súlyos akadálya, hogy idegen elemek teljesen a kezükbe kerítették a magyar sajtót, beleértve a fordításokat és könyvkiadást is. Ezek az idegen elemek ilyképpen meg tudják akadályozni, hogy a két nép tudósai egymással őszintén és teljes egészében kicserélhessék tudományos munkásságaik eredményeit. Tudomásunk van olyan esetről is, hogy egy fiatal magyar kommunista párttag, aki a mindkét népet egyformán érdeklő közös orosz—magyar ásatásokban résztvett,, nem jutott sajtóhoz Magyarországon és így elkeseredésében felhagyott a további munkával. Tudjuk, hogy Magyarországon egyetlen olyan vállalat, intézmény, szerv, könyvtár nincsen, amely a magyar közönségnek összefoglaló kész katalógust tudna adni az orosz és magyar területen magyarul kiadott vagy lefordított orosz tudományos irodalomról. (:Ez alól a Budapesten található orosz könyvek boltja sem kivétel!:). — Tudjuk azt is, hogy a “KULTÚRA” könyvterjesztő vállalat harmadik éve nem tudja teljesíteni a külföldi magyar rendelést Tolsztov “Az ősi Chorezm” c. munkájára, amelyet pedig a Szovjet Tudományos Akadémia adott ki még 1945 előtt és az 1945 előtti magyar politikai rendszer is megjelentetett magyar fordításban. A “KULTÚRA”nak mégsem akart eszébe jutni, hogy újonnan kiadja Tolsztov e könyvét és a nagy keresletet ily módon kielégítse. Megfigyelésünk alapján joggal gyanakszunk, hogy Magyarországon nem csak a magyar, hanem még az orosz nyelvű szakirodalom kiadása is idegen elemeknek külföldről irányított tervszerű “cenzúrája” alatt áll. Állítani merjük ezt azért, mert például a Magyar Nemzeti Múzeum által kiadott és a Múzeumok Rotaüzemében sokszorosított “SZOVJET RÉGÉSZET” c. időszakos kiadványsorozatot is csak 400 példányban adják ki, ami azt jelenti, hogy a hivatalos intézményeken kívül minden más magyar embert ki akarnak zárni az orosz nép tudományos eredményeinek megismeréséből. Mindezen mi magyarok itt belföldön nem tudnk segíteni. Nagyon örülnénk tehát, ha ezen panaszaink külföldről társadalmi úton eljutnának az orosz szaktudósokhoz. Ők talán el tudnák érni, hogy úgy az orosz, mint a magyar szaktudomány a közvetlen együttműködésünkhöz szükséges barátságos, sőt baráti légkört, irodalmat és sajtót megkaphassák a saját országukban. A megoldás igen egyszerű: ki kell kapcsolni mindazon idegen elemeket, amelyek hivatalos helyeken ülve immáron 25-ik éve leszabotálják az orosz és magyar tudományos érdekeket. A magyarok részéről viszont elvárhatjuk, hogy a világon bárhol élő magyarok e kérdéshez minél szélesebb körben, az orosz nyelvű irodalomban is adódó összes alkalmak kihasználásával, hozzászólásaikkal felszínen tartsák e kérdést, eszmecseréik során pedig kölcsönösen hivatkozzanak bizonyítékaikra, ami jelen alkalommal helyszűke miatt nem történhetett meg. Budapesten, 1970. április 4-én “Tacitus Hungaricus” DOMBÓVÁR, KISVARDA SZÁSZHALOMBATTA SZKÍTÁK ÉS OROSZOK
