Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-05-01 / 5. szám
A Kárpátoktul le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar. (PETŐFI) IX. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 1970. MÁJUS HÓ- ÁRA 35 CENT -ttlfTVAKflfcf A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA TRIANON véglegesítése elleni A HSzM április negyedikéi tüntetése a kanadai sajtó tükrében Ismerd meg az ellenség erejét: A Szovjet flotta a nyugati szakirodalom tükrében TRIANON 50-ik évfordulóján a magyarság ellen az emigrációban szörnyű bűntény előkészítését fedezhetjük föl. — Az önmagát “elite-vezetőrétegnek” nevező, idegen pénzekért idegen érdekeket szolgáló csoport, miután — ugyancsak pénzért —, 1956-ot elmulasztotta magyar revíziós propaganda felhasználására, most elő akarja készíteni, hogy a magyarság sajátmaga véglegesnek ismerje el Trianont. 1969-ben körlevelekben felhívták az emigrációt egy tervezett “Európai Szabad Magyar Parlement”-hez való csatlakozásra. A felhívás sietett leszögezni, hogy “. . . külpolitikai kérdésekkel . . . nem foglalkozik, mert ez ellenségeket szerez ...” (a cseh stb. emigrácóiban.) Az ilyen parlament még parlament paródiának is rossz! TRIANONNAL kapcsolatban azután Eckhardt Tibor a “NEMZETŐR” 1970. februári száma vezércikkében ezt írja: “ ... ne várjunk csodát ... ”, majd “ejtsük el a ‘mindent vissza’ jelszót . . . , mert “a történelmi jogcím már nem hatásos az atomkorszakban . . .” (ügylátszik, ä történelmi jogcím, — ha kétezer év előtti is —, csak Izrael esetében érvényes!) Ugyanez az újság 1970. márciusi száma megállapítja: “. . . mai helyzetünkből csak a társemigrációkkal való együttműködéssel lábolhatunk ki. “...Igen, 1969-ben Eckhardt Habsburg Ottó felkérésére, tervezetet dolgozott ki Középeurópa újjászervezésére — határmódosítás nélkül! s Ottó megköszönte a “kiváló munkát”. MAGYARRA lefordítva ez annyit jelent: mi magunk mondjunk le mindenről. Nyugat ennek módfelett örülne, mert eggyel kevesebb lenne a soksok kínos probléma. Gyűlölködő, soviniszta szomszédainknak pedig különleges eredmény, hiszen ezzel teljes reménytelenségbe taszíthatnának 3 és fél millió elszakított magyart, hangoztatva, hogy még saját véreitek is lemondanak rólatok s így saját érdeketek és jövőtök miatt olvadjatok sürgősen be, gyermekeitekkel már ne is beszéljetek magyarul! HA MÁR sikerülne nekik végleg felszámolni az elszakított magyarságot, természetesen ezzel nem állnának meg. Utána jönne a teljes győzelem: eltörölni a Csonkaországot, magyarságát kiirtani, hogy a szláv ideológusok régi álma: az északi és déli szlávok egyesülése végre valóra váljék! Tito már egyszer elszólta magát, mondván, hogy legközelebb a jugoszláv— csehszlovák határ Nyíregyházánál lesz . . .! BELENYUGODHATUNK ilyen tervekbe?! Soha! Nekünk nem kielégítő az olyan “felszabadulás”, amely a határokat változatlanul hagyja! Nem biztosíték a “kisebbségvédelmi törvény”. E téren már túlsókat tapasztaltunk. 1920-ban is törvény “biztosította” a kisebbségi magyarok jogait; törvény, amit sohasem tartottak be. Kiüldözés, vagyonelkobzás, iskoláink bezárása, azaz tervszerű magyarírtás és magyartalanítás volt az eredmény. 1945 után is papíron biztosították e jogokat. Még az ENSz alapokmányba is belefoglalták. Eredmény: Csehszlovákiában 200.000 magyar véres erőszakkal történt kitelepítése. (Csak Muzsla községben 13 magyart lőttek agyon a “demokratikus” csehek.) Tito 1944 45-ben 30.000 magyart, főleg gyermekeket és asszonyokat, mészárolt le. Erdélyben a kezdeti magyar-gyilkolást az orosz hadsereg volt kénytelen megfékezni. LEHET-E a remélt orosz kivonulás után testvéreinket egy soviniszta cseh—román—szerb rendszer kezén hagyni?! — A “társemigrációkkal” való együttműködéstől nincs mit várnunk, mert ha idekint megfogjuk a csehek stb. kezét s együttesen telitorokkal követeljük az oroszok “azonnali, feltételnélküli stb.” kivonulását, akkor sem történik semmi, — az oroszok maradnak s a Nyugat sem mozdul meg. Ha pedig az összefogás eredménye semmi, egy semmiért ne adjuk fel létünket biztosító jogainkat. EGYÜTT akarunk működni a szlovák, horvát, a velünk sorsközösséget érző bánásági szerb, az erdélyi román, a rután stb. emigrációval, de a “csehszlovák”, “jugoszláv”, soviniszta oláh stb. emigrációkkal nem közösködhetünk. EZÉRT a Magyar Szabadságharcos (:Nemzetőr:) Világszövetség 1969-i európai kongreszusának határozata értelmében “minden erővel azon dolgozunk, hogy felszabadulás esetén azzal egyidejűleg bekövetkezzék a határmódosítás.” Itt számítunk a velünk sorsközösséget érző más kárpátmedencei népekre és főleg az otthoni magyarság erejére. AMENNYIBEN a fasizmus erőszakos sovinizmust jelent, — Nyugat ma ezt érti alatta —, úgy nem mi vagyunk a fasiszták, akik a demokrácia alapelveinek s a népek önrendelkezési joga érvényesítését követeljük, hanem azok, akik a jelenlegi határokat fenn akarván tartani, 3 és félmillió magyart el akarnak tüntetni a soviniszta gyűlölködés Molochjába. Le a Kárpátmedencében szított magyargyűlölő fasizmussal! AZOK pedig, akik a trianoni helyzet elfogadásával akarják biztosítani idekint anyagi lehetőségeiket, a magyarság árulói. Ezért felhívjuk az emigrációt, hogy az ilyen álmagyar szervezetektől tartsa magát távol, ezeket és lapjaikat bojkottálja. Minden adomány, segítség, amit valaki ilyen szervezeteknek, újságoknak ad, újabb szeg Trianon koporsófedelén! lét! Gálfi Géza dr. A tengerek és óceánok földünk felszínének mintegy kétharmadát teszik ki. Legalább százra tehető azon államok száma, amelyeknek tengeri határaik vannak. A világkereskedelem 95 százalékát még ma is tengeri úton bonyolítják le. A tengeri hatalmak flottáiban olyan atommeghajtású tengeralattjárók vannak, amelyek mélyen a víz alól ezer kilométeres távolságra nagy erejű atomtöltetekkel ellátott ballisztikus rakétákat tudnak útjukra bocsátani. A flották repülőgépanyahajókkal vannak ellátva. Nagymértékben fejlődtek a partraszálló, a “kétlaki” erők is. E tények arra utalnak, hogy a világ tengerein kialakult katonapolitikai helyzet napjainkban rendkívüli jelentőségre tett szert a kontinensek belsejében fekvő államok számára is. A NAGY BUNKÓ Az amerikai katonai szakírók Nagy Bunkónak nevezik az Egyesült Államok haditengerészeti flottáját. Így igaz. Az Egyesült Államok hivatalos rangra emelt globális, tehát a világ egészét átfogó katonai terveiben a haditengerészeti flotta megkülönböztetett szerepet játszik. A “bunkót" mindenekelőtt a Szovjetunió ellen viselt esetleges termonukleáris világháborúban kívánják csapásmérő erőként meglepetésszerűen használni. A georgetowni egyetemen működő Hadászati Kutató Központ a Pentagon megrendelésére készített Nemzetbiztonság című tanulmánya végkövetkeztetésként egyértelműen leszögezi: “Aki uralkodik a tengereken, az uralkodhat a szárazföldön és bolygonk fölötti kozmikus térségben is.” Az Egyesült Államok haditengerészetének a Földközi-tengeren állomásozó 6. flottája több mint húsz esztendeje — egy földrésszel odébb — tölti be a Nagy Bunkó szerepét e térségben. A 7. flotta a Csendes óceán térségében teszi ugyanezt. Az amerikai katonai sajtóban felelős beosztásban levő tengernagyok legújabban támaszpontokat követelnek az Indiai-óceánon is. John Sides tengernagy ezt mondja: “Az Indiaióceánon is szükségünk van házőrző kutyára, mint ahogy a délkelet-ázsiai (Folytatás a 2. oldalon)
