Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-04-01 / 4. szám
8. oldal SZITTYAKÜRT 1970. április hó AKIKNEK ÍRÁSAI OTTHON NEM KAPNAK SAJTÓT! A kultúra bölcsője Móritz János, Dr. Nagy Géza és CsökeSándor “találkozása” ÍGY ÍRNAK OTTHON: MM-AKCIÚK — avagy a maszek maszekok aratása — Nem érhetnek el tartós eredményt azok, akik Csőke Sándor megállapításait támadják a kecsuxa és aymara indiány nyelvek uralaltáji rokonságáról, mert hovatovább mindenki ráeszmél, hogy a földkerekségnek mintegy háromszáz ragozó nyelve fejlődéstörténeti kapcsolatban áll egymással. A Föld minden nyelve legalább kétszázezer éves folyamatosságu múltra tekinthet vissza. A főneveinket nem osztályozzuk nemek szerint, ami az indogermán nyelvészek megállapítása szerint az ősi totemizálásnak az élő maradványa. Fogalmazásunk egészen más természetű, jóllehet az indiánok mondják így is: Pacha-mama ^földanya), és papa oclu (=burgonya atyánk), miként a szemes terményt mi is “élet”-nek nevezzük, amivel a hasznosságát akarjuk kiemelni. Nagy Géza “A történelmi korszak Kezdete” című tanulmányában (: “SZÁZADOK” 1899. évi VIII. füzetében:) nagyfontosságu felismerésnek tartom, hogy a sumir kultúra elindulását egy hajózásban már járatos népnek Babilónia déli részén, a tenger felől történt partraszállásával magyarázza, amit a khaldeai hagyományok említenek. Adatokat közöl arról, hogy e nép ősi fészke az Indiai óceán valamelyik szigete lehetett és hogy a figurális régészeti leletek szerint dolichokephal, sasorru, sötétbőrü, magastermetü nép lehetett. Nyolcvanhárom éves tudósunkat, aki hatvan évvel ezelőtt ezt ki merte mondani és le merte írni,nyilvánvalóan méltán érte a baseli egyetem diszdoktori oklevele, amit a napokban kapott meg. Móritz János barátunk az Inti-Nang (=Nap Útja) hajózási térképének kiadását most készíti elő, amelyben adatai újszerű megvilágításba kerülnek. Már Nagy Géza is szembekerült a bécsi régésziskola úgynevezett izolációs elméletével, mely szerint az emberi civilizáció vívmányai térben és időben is egymásra való hatásuk nélkül, önállóan születtek meg és anélkül, hogy érintkezésben állottak volna egymással az azokat hordozó ősi kultúrnépek. Nagy Géza a civilizáció szétterjedésének úgynevezett “konvergenciális” elméletét fogadta el, amikor az alábbiakat írja: “...ilyenformán az emberi civilizációnak összes változata egy közös forrásra vezethető vissza...”...Valamenynyi — a kínait is beleszámítva — a sumir kultúrának a továbbfejlesztése....Ezt pedig egy déli tengeri és a hajózásban járatos népnek a kultúrája előzte meg, melynek talán a közép — és délamerikai kultúrák létre jövetelében is volt része...” A közép —és délamerikai magas fokozatú kultúrák fejlődéstörténetét vizsgálva, mintegy Nagy Géza tételeinek kiegészítéséül, határozottan megállapíthatjuk, hogy az Andok-vidéki, közelebbről a Costamenti (=partokmenti) kultúra a civilizáció fejlődésének olyan kezdeti lépcsőjét lépte át, amelyet átlépni akár Ázsiában, akár Európában vagy Afrikában teljességgel lehetetlen lett volna. A régészkörök uralkodó felfogása szerint ugyanis amikor az ősember előtt a vadászterületek összeszűkülnek, a nélkülözhetetlen fehérje-táplálék biztosítása végett sok évezredes fejlődés során a pásztor kodás életmódjára tér át az állatok kicsinyeinek, gyűjtésében, szelidítésében és gondozásában. Senki sem tudja bizonyítani, hogy az Andok-menti őskultúra esetében ez történt volna. Sőt éppen ellenkezőleg az Andok-menti ősember figyelme jóval előbb fordult a halászat felé: totora-nádból kötegelt “tengeri lovacskák”-kai párosával indultak halászatra. Az ehhez nélkülözhetetlen sót párolták a tenger vizéből;a növényi táplálékot a Costa vidékén algával, a tengernek eme jódos és ásványi táplálékokban gazdag termékével pótolták. A 15 fokos hőmérsékletű Humboldt-áramlat a Tüzföldtől Ecuador északnyugati csúcsáig mozgó halvonulási útakon hozta a szardellákat; a tenger mélyéből a hideg áram fölé törekvő planktonok állandó keringése biztosított táplálékot a kiváló halféleségeknek. Ilyen páratlan lehetőségek mellett a Costa vidékén a halászat és ezzel a tenger járás kitermelte civilizáció megelőzte a pásztor életmód nyújtotta lehetőségeket. A 300 km. távolságra is látható Misti vulkán mint természetes világítótorony tájékoztatta a tengeren járókat. Köztudomású, hogy az Andok vidékének lakólétszáma a konkiszta megjelenése előtt a lakósszámot meghaladta. A halászhajók megtalálták azokat a szigeteket, amelyeken az értékes madártrágya: a guano felhalmozódott. Erősen feltételezhető, hogy Középamerika őslakosságának sűrűsége már a távoli őskorban megelőzte az összes többi földrészek benépesültségét es hogy az emberi civüizáció legősibb bölcsőjét itt kell keresnünk. Nem vitás, hogy a guanót már az ősi “indián” civilizációk használták. Az Andok hegyvonulataiban, domborzati térképek segítségével elkészítettből szervezett, hatalmas nagyságú, nyomaiban máig látható, a gleccservizek csurgásáig kiépített terrasszos-kertes növénytermesztő és növénynemesítő művelésmódnak döntő alapjait lelték meg és az Andokban kinemesített “20 kultúrnövény” alakjában kincses örökségként hagyományozták napjainknak is, forradalmasítva ezzel a földkerekség minden lakosának életét. A halászhajósok a “halak életterében” hajózva megtalálták az Intip Nang-ot, a Nap Utjának hajózási útvonalát. Az égbolt csillagait jól ismerték. Hogy volt-e vállalkozó szellemű ifjúságuk? Biztosan! Fray Garcia müve említést tesz olyan “indián” festményekről, melyek félkézzel partrauszókat ábrázolnak, amint másik kezükkel a hónuk alá szorított kedvenc állatukat vitték magukkal. íme, ilyenféle ábrándok már az ősidőkben is égtek az emberi szivekben. Napjaink régészetének méltó feladata lesz annak eldöntése, hogy vájjon Közép-Amerika népe már az ősidőkben is gazdagitotta-e az egyetemes emberi civilizációt és tevékenyen résztvett-e annak elterjesztésében? A háziállatok domesztikációjának kezdeti lépcsőjét az indián őskultúrák átugrották. A régészvilág a kecskét és a juhot tartja az első szelídített állatnak. Ismeretes, hogy Közép-Ázsiában Kr. e. 2500 évvel már juhnyájakat legeltettek. Ezzel szemben Közép-Amerikában a vékony gyapjat adó vicuna háziállattá szelidítése még nem fejeződött be. És ime, így találkozik három nagy magyar szellem az ősi Amerika elszunnyadt kultúráinak szebb jövőt rejtegető bölcsőjénél. Budapest, 1970. Vízkereszt napján. “Viator Ecuadoriensis” Amikor annak idején Kellér Dezső a kabarészínpadon megalkotta az azóta közkedveltté vált maszek szavunkat a hosszú és komor “magánszektor”-ból, bizonyára nem gondolta, hogy sor kerül majd ennek a szónak ilyen különös fokozására is. Pedig sor került. Hétköznapjainkban immár lépten-nyomon belebotolhatunk üyen MM-es akciókba. Hadd szolgáljak erre nézve néhány bizonyítékkal is! MM I. Vasárnap kora délután felmondja a szolgálatot a család Álba Régiája. Másnap természetesen első dolgunk elindulni a hivatalos úton. A Gelkánál közük, hogy talán majd a hét közepén, és, hogy pontos időt sajnos nem tudnak mondani. Sok a munka, kevés az ember. Ekkor állít be, teljesen váratlanul, a mi emberünk. Tanácstalanság. Most mit csináljunk? Hiszen már bejelentettük a Gelkánál, most meg itt van a mester, aki már kedden estére hajlandó lenne megcsinálni a készüléket. Mit tagadjam, végül a gyakorlatiasság győzött. Lemondtuk a Gelkát, s rábíztuk magunkat a maszek szerelőre. Akiről azonban a másnapi munka előtti feketézgetés során kiderült, hogy egyáltalán nem igazi maszek. Hanem csak maszek maszek. Délután ötig a Gelka szerelője! Utána azonban — természetesen vállalati szerszámokkal, vállalati alkatrészekkel — folytatja a munkát, a saját zsebére. Az elhasznált alkatrészeket pótlólag megveszi, a különbözetet zsebre teszi. Nem károsodik itt kérem senki. Sőt! Az ügyiéi még nyer is, hiszen hamarabb üzemképes lesz a készüléke, mint egyébként lenne. — És — kérdeztem én akkor — mi lenne, ha most mint Gelka-szerelő csinálná nekem ezt a készüléket? — Munkaidő után? Hát megőrültem én kedves uram, hol van az nekem megfizetve? . . . MM II. Bútorvásárlás a Kossuth Lajos utcai Lakásművészeti Boltban. Az ügy hivatalos része után az előzékeny eladó megsúgja, hogy tanácsos lenne személyesen kiválasztani és elszállíttatni a bútort a lőrinci raktárból. A jó tanács meghallgatásra talált, s hogy valóban jó tanács volt, az már önmagában is egy újabb cikket kívánna. De most maradjunk annál, hogy a Tehertaxinál mefisztói kacajjal fogadják csendes kívánságunkat. Kocsit??? Öt óra után??? Lőrincre??!! Nevetséges. Mi persze egyáltalán nem nevetünk. Mellettünk ekkor égi hang szólal meg egy munkaruhás férfi szájából: — Miről lenne szó, uram? Esetleg megeggyezhetünk. Megegyeztünk. A bútor egy hatalmas bútorszállító kocsi gyomrába kerül, egy hálószoba és egy Varia társaságában (amelynek gazdái szintén “megegyeztek”). Az MM-akció sikerrel járt. Elsősorban persze a vállalkozók számára, de mit tagadjam, végső soron számunkra is. Kár lenne tagadni, hogy ezek az MM-akciók csupán azért járhatnak sikerrel, mert meglevő szükségletet elégítenek ki. Mert pillanatnyilag ezek a szükségletek semmilyen más úton nem nyerhetnek kielégítést! Mert amíg ez nem történik meg, más úton, addig a maszek maszekok előtt továbbra is óriásiak a lehetőségek. És amíg érdekeik találkoznak — akár csak pillanatnyilag is — érdekeinkkel, addig semmiféle öntudatra hivatkozással sem lehet gátat emelni ténykedésük elé. Talán éppen azért, mert öntudattal nem lehet bútort szállítani, sem televíziót szerelni, öntudattal legfeljebb csak gyalogolni lehet. Bár ahhoz sem elegendő a puszta öntudat, jó lábak is kellenek! (K. M.) Nemzetiségi statisztika A legújabb statisztikai adatok szerint Magyarországon több mint 400 ezer nemzetiségi él. Az ország területén 52 nemzetiségi ovoda, 22 kétnyelvű és 266 nyelvoktató általános iskola, valamint két nemzetiségi gimnázium működik. A német, szerb, horvát, szlovák és román nemzetiségek kultúráját a többi között mintegy 180 irodalmi és szinjátszócsoport, valamint zene-, ének és tánckar ápolja. Hetente több mint tízezer példányban jelennek meg a nemzetiségi újságok. • TELEFONKAPCSOLATBA KERÜL A MAGYAR VIDÉK A VILÁGGAL. Az első 400 állomásos központ már ebben az évben elkészül, aztán megkezdik a további központok sorozatgyártását. Néhány év múlva valamennyi nagyobb magyar városban felszerelnek üyen központokat, s ezzel a magyar telefonhálózat közvetlenül kapcsolódik be a világ-interurbán beszélgetésekbe. r a «ítmicdnt Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Pelelös szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM \ Levelezési cím — Corresp. Offices: j USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom I P. O. Box 534 — Edgewater Branch, sj Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P.O.Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $5.00 — egyes szám ára 35c | Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102