Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-04-01 / 4. szám
6. oldal SZITTY AKÜRT 1970. április hó FOLYAMERŐINK- A II. VILÁGHÁBORÚBAN -HÍREK Felhívjuk olvasóink szives figyelmét arra, hogy a nyomdai költségekben előállott áremelkedés és a várható postai díjszabás emelkedése következtében a Sajtó és Propaganda osztályunk a jövőben csak azon tagjaink részére tudja lapunkat továbbítani akik május hó folyamán rendezik előfizetésüket. Az előfizetés (évi $5) a Kereszt és Kard Mozgalom címén vagy közvetlenül a Szittyakürt szerkesztősége címén eszközölhető. ♦ A Kereszt és Kard Mozgalom április negyedikéi tüntető megmozdulásairól, valamint lövészeink téli gyakorlatáról a következő számunkban adunk tudósítást. (Folytatás az 5. oldalról) nek. Legalább olyan érdekes, mint Konstantin császárnak a X. századbeli müve, a De administrando imperio, melyben az akkori nemzetek karakterológiáját adja. — A nemzetkarakterológiai irodalom élő tanulság ammellett, hogy értékeinket nem mi magunk becsüljük föl. A látó világ lát, és nagyra értékeli a magyart! — Keyserling szembeötlően pártatlan minden néppel szemben. Ő maga régi balti család sarja. Könyvét újabb fordításban 1965-ben adták ki franciául: “Analyse spectrale de 1’ Europe” címen. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a szerző 32 lapon át foglalkozik a magyar nemzettel, jóval nagyobb terjedelemben, mint bármely más nemzettel, kivéve a németeket, akiknek 48 lapot szentel. Hosszú elemzés után ezt a megállapítást teszi rólunk: “A magyar a legarisztokratikusabb népe a világnak, s egyben legeurópaiabb nép.” Konklúzióját indokolja is. Érdemes volna szóról szóra idézni oldalszámra. Eszükbe véshetnék az önmarcangolók, akár keservükben, akár idegenek érdekében becsmérlik a magyart! Aki egy kicsit is ért a történelem analíziséhez, fel tudja mérni, hogy milyen más arculata volna Európának a magyarok 1000 éve nélkül! — Igazán csak nálunk vált életté, hivatássá a krisztusi és a nemzeti eszme ötvözete. Nem frázis, ha azt mondjuk, hogy élenjáró részese a magyar az Európát létrehozó anyai méhnek. Csak ha ez tudatos bennünk, akkor bírjuk megérteni az ellenünk fenekedé erők összpontosítását. — Jó volna, ha mindenki elolvasná korunk egyik legnagyobb történészének, B. Fay: “L’ esprit révulotionnaire en France et aux Étates-Unis á la fin du XVIII-e siécle” című könyvét. Ebből tudjuk meg a legvilágosabban, hogy micsoda erők fogtak szervezkedésbe a XVIII. század eleje óta. Az 1925-ben, Párizsban kiadott mű adatai és állításai lélegzetelállítók. Ebben a különös szervezetben a szobatudóstól a fél- vagy egész őrültig, a zsebtolvajtól a tömeggyilkosig, a jóhiszemű nyárspolgártól az agyafúrt Honvédségünk vízi haderejének, a Folyamőrségnek — katonai nyelven a “folyamerők”-nek — csak az elnevezése volt új a két világháború közt. E fegyvernem megszületésének időpontja messze évszázadokkal nyúlik vissza nemzetünk történetébe. Hadtörténelmi tanulmányok bizonyítják, hogy már a nemzetalapító Szent István királyunk is szervezett folyami haderőt és azt a királyi sereg kötelékébe osztotta be. Utódai is sűrűn küldik harcba a királyi hajóhadat, a német, görög és a török dunai hajóhadak ellen. Galambóc várának ostroma idején (1428) Rozgonyi István vezetése alatt a régi folyami hajóhadunk politikusig és koronás uralkodóig mindenkit olyan vasfegyelem tart össze, amilyen még a legjobban szervezett hadseregben sincs. Magyarország 1920-ban is, 1945-ben is előre kidolgozott terv áldozata lett! Nem vitás, hogy nagyon az útjában vagyunk az Európa ELLEN szövetkezett erőknek' — Európa lerombolása a cél. Miért épp Európát kell lerombolni? Mert Európa népei ragadták meg legjobban Krisztust. Ezáltal lett Európa a világ “feje”, de nemcsak a feje, a “szíve” is! A támadás megindulása óta jó másfél századon át állta az erőpróbát Európa. A népek természetes nacionalizmusát azonban már a XIX. század közepére öngyilkos sovinizmussá sikerült zülleszteni. A sovinizmus nem krisztusi nacionalizmus! Ugyanakkor indul meg az el-lelketlenítő és eltömegesítő marxizmus átkaroló mozdulata, hogy ne csak népek essenek egymásnak, hanem a népeken belül a társadalmak is, osztály harc címén. — Kell-e még több szót vesztegetnünk a Trianonhoz és Yaltához vezető lejtő magyarázatára? Sötét erők sötét tervei után a mélybe kell nyúlnunk, mert azokat nem szokás plakátokról hirdetni. De a történések, legalább utólag, megmutatják a dolgok mélyét. Ha meg nem akaszthattuk a rombolás menetét, legalább lássuk meg az útját, amit bejárt! Nyomrólnyomra haladva sokat felderíthetünk, ami el van zárva a köztudat elől. — Számunkra legfontosabb, hogy a nyomozó munka során a feltárt adatokat mindig hozzuk vonatkozásba magyar sorsunkkal, mert az összefüggés valóság abban a tervben, melynek megvalósulása folyik. A Grand-Orient Conventjén leszögezett irányelvek pontosan egyeznek a Vasfüggönyt tartó gerendák vonalával! Roosevelt megkapta az utasítást, hogy mennyit adjon el Európából Ázsiának . . . — Az emberiség történelme végeredményben a Jő-nak és a ROSSZ- nak a küzdelme. De ez a küzdelem örök! Most a rontás mélypontján állunk. Hittel várhatjuk a fordulatot: magyar nemzetünk sorsa is fölfelé ível majd egyszer! Tartsuk szorosan egymás kezét — otthon és külföldön élő magyarok! egyik legdicsőbb csatáját vívta. Hadtörténelmi okmányaink bizonyítják azt is, hogy Mátyás király 1458-ban felállítja a királyi naszádos csapatot, amely ez időtől fogva állandó harcban áll a török hajóhaddal. A királyi naszádos, más elnevezéssel a “csajkás” haderő 1853-ban megszűnt, hogy helyet adjon az újjászervezett és 1879-ben felállított császári és királyi Dunaflottillának. • Az I. világháború idején tengeri hajóhadunk az angol, de főleg a francia földközi-tengeri hajóhad ellen küzdött, hogy zár alá helyezhesse a montenegrói partokat és megakadályozza az antantnak a Balkán-félszigetre irányuló hadianyagszállításait. Haditengerészetünk I. világháborús teljesítményeinek legdicsőbb tettéül az otrantói ütközetet jegyzi fel hadtörténelmünk, amikor 1917 május hó 15-én hajóhadunk csoportja Horthy Miklós parancsnoksága alatt az Adriai tengert elzáró szorosban hősies küzdelem után legyűrte a nálánál sokkal erősebb angol-olaszfranda egységekből álló hajóhad-csoportot, és megnyitotta az utat a Földközi tenger felé. • A trianoni békediktátum után a magyar élniakarás hozzáfogott az új magyar vízi haderő kiépítéséhez és szívós munkával lerakta a Folyamőrség alapjait. E Folyamőrség I. és II. őrnaszádosztálya és aknászzászlóalja Baja környékén gyakorlatozott, és itt érte e sorok íróját is 1941 április elején a kormányzói hadparancs: Előre a Délvidékre! Az aknászzászlóalj vitéz Karácsony kapitány parancsnoksága alatt emberfeletti munkát végezve hét aknazáron tört át. Örnaszádjaink pedig Vukovár-Ófutak-Újvidék térségében biztosították csapataink folyammenti harcait a jugoszláv erők ellen. A harcok folyamán vitéz Karácsony kapitány a Bánffy gőzösön vesztette életét dr. Borgoy őrnaggyal együtt. Később a Száván (Nyugat-Bosznia) való bevetésre kaptunk parancsot. Működési területünk a Száva torkolatától az Una folyó torkolatáig terjedt. A horvát partokat és helyiségeket biztosítottuk a partizán támadások ellen. A “Kecskemét” a "Debrecen" őmaszádok és a “PM1" páncélos gyorsnaszád pedig a jugoszláv partizánok Zágráb elfoglalására összevont vízi járműveit semmisítette meg. A harcokban a "PM1” gyorsnaszád horvát származású kormányosa halt hősihalált. Folyamerőink feladata volt, hogy a Dunát és hajózható mellékfolyóit uralja, csapataink folyón való átkelését támogassa, semmisítse meg az ellenséges úszóegységeket, és biztosítsa csapataink vízen történő utánszállítását. E harcokból és közreműködésből több ízben hadműveleti jelentőségű siker fakadt. Folyamerőink harcainak elismerését számos hajóstiszt, altiszt és legénységi állományú magas kitüntetése jelzi. A legmagasabb horvát kitüntetést Door Tibor hajóskapitány kapta. E sorok írója a II. o. német vaskereszt, a német haditengerész aknarobbantó érem és a koronás-bab érkoszorus Zvojnimir horvát érdemrend ezüst fokozatának lett tulajdonosa. Hosszadalmas lenne egyetlen cikk keretében elbeszélni azt a szeretetet. amivel a Folyamőrségünket a horvát nép fogadta. Például, amikor a "Kecskemét" őrnaszád befutott Eszékre, pillanatok alatt megtelt a part örvendező horvátokkal. Ömaszádunk főárbócán pedig ott lengett a nagycímeres hadilobogónk. A folyammenti harcokban e sorok írója is látta Sábáénál, Novoselonál. a bosznagradiskai és a mitrovicsi térségben a jugoszláv partizánok kegyetlenkedéseit. Bosznagradiska térségében a harcok folyamán egy 12-15 főből álló partizán csoportot ejtettünk foglyul, a partizánok eggyöntetűen vallották, hogy a parancs számukra az, hogy minnél több magyart, horvátot és németet gyilkoljanak le, mert így a szerbeknek több föld jut . . . • Folyamerőink, így a II. őmaszádosztály is 1944 őszén a szovjet ellen lett bevetve, feladatát pedig főleg a tüzérséggel és a légi erőkkel szoros összműködésben hajtotta végre. A folyami és a szárazföldi csapatok együttműködése mintaszerű volt és örök időkre példás marad. Dunapen telénél őrnaszádjaink a honi légvédelmünkkel szoros együttműködésben számos ellenséges bombavetőt semmisítettek meg. 1944 decemberében a csepeli Dunaágon átkelt szovjet páncélosok elleni küzdelemben a többórás tüzérségi párbajtüz után a "Debrecen" őrnaszádunkat több találat érte és a tűz martaléka lett. Őrnaszádunkon tizenhat baj társunk vesztette életét a haza védelmében. A "PM1” gyorsnaszádunkat is több találat érte, a hajón öt folyamőr baj társunk halt hősi halált. A későbbi harcok folyamán a II. őrnaszádosztály az Ipoly-völgyi harcokban vett részt, megerősítve a “Szeged" őrnaszáddal. Esztergomnál a “Kecskemét" őrnaszád két szovjet bombázó repülőgépet lőtt le, e bombázáskor sérült meg a Bazilika kupolája. Az ipolyvölgyi harcokban találkozott e sorok írója testvérével Böttykös Zoltán zászlóssal, aki az ungvári 5-ik gk. löv. zlj-nál teljesített szolgálatot. A II. világháború folyamán utolsó harcálláspontunk Bécstől mintegy 40 km-re lévő Hollenburgban volt. Őrnaszádjaink a partok mellett harcoló német egységeket támogatta hajóágyúival és gépfegyvereivel. E harcok folyamán már "magyarul” beszélő tüzérek is lőttek bennünket, rádiójukon pedig a hajóstisztek legyilkolására biztatták a naszádok legénységét. A világháború végén őrnaszádjaink előbb Linzben, majd később Passauban várták sorsuk beteljesedését. Az őrnaszádokat az amerikai csapatok összetörték. A Folyamőrség, mint a volt cs. és kir. haditengerészet jogutóda és dicsőséges hagyományaink őrzője a II. világháború folyamán is maradandó emléket állított az otrantói hősökhöz méltóan . . . A “Kecskemét” őrnaszád hadilobogóját e sorok írója megmentette, és ma e lobogó előtt vonulnak el évrőlévre az Amerikai Magyar Lövész Egyesület tagjai . . . Böttykös Sándor törzshaj ómester A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XII. évfolyam 4. szám — 1970 április hó Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 256 Dayton Ave., Cüfton, N.J. 07011 A KKM sajtóosztálya FOROG A SORSUNK!
