Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-03-01 / 3. szám
1970. március hó SZITTYAKÜRT 3. oldal Lelket a termelésbe - pénz helyett! Azt hirdettük legutóbb, hogy a nagytömegek fogyasztására alapozott termelésnek a profitja nem illeti meg a nagy-magántőkés vállalkozót, mert az mérhetetlenül több, mint amennyi arányban állana az ő privát gazdasági tevékenységével. Ellenben az egész fogyasztó társadalmat illeti meg, mert — fillérenkint — ez fizeti azzal, hogy vásárol. Erkölcsre alapozott jog szerint ezért a társadalomé az a nyereség, mely őmiatta, az ő fogyasztása révén keletkezik a gazdálkodás során. Hogyan lehetne tehát gyakorlatilag is a társadalomé a profit, és mit kezdene az vele? (Előre kell bocsájtani, hogy a válasz óriási problémának óriási terjedelmű elemzésével se igen lehetne teljes, így e helyen meg kell alkudni leegyszerűsített példázgatással.) • TERMELŐ ESZKÖZ A TÖKE? Mind a gazdasági liberalizmusnak, mind a kommunista gazdálkodásnak a territóriumán ma az a helyzet, hogy egy vagy sok ember hiába ismer föl valami szükségletet, hiába tervezné meg annak előállítási formáját, hiába igyekezne azt megmun kálni, — nem ér vele semmit, nem tudja termelni, piacra vinni azt, amit szeretne. Nem, mert annak az egy vagy sok találékony, munkára kész embernek nincs hozzá tőkéje, pénze. Hát még mennyi pénz kell egy-egy valamirevaló gazdasági vállalkozáshoz! Dehiszen pont erre vár a spekuláns, aki már nagytőkét harácsolt össze magának. Mennyi kell? — semennyi sem sok! — mondja, s egyből megoldódik minden. • EGY EMBER VEGYEN MEG SOK HOZZÁVALÓT, VAGY SOK EMBER EGYET? A gazdasági liberalizmusnak a territóriumán ma az a helyzet, hogy a nagytőkés VESZ MEG egy-két felta-Csak azért került ez a két név összehasonlításra a címben, mert Hitler négy-öt vaskos provokáció után beugrott, és kirobbantotta a második világháborút. Nasszer nem, — pedig évek óta szinte naponkint provokálja Izrael. Igaz, Moszkva erősen hűtögeti az arab “forró vér”-t. Most februárban is alaposan lehütötte, úgy hogy az elsejei kúra után a tizenkettediki provokálásra sem tudott berzenkedni. Ahogy izraeli ejtőernyősök megszállták Seduán szigetét, Nasszer azonnal általános katonai visszavágást akart indítani. A Kairói szovjet követ azonban nyomban gépbe ültette és Moszkvába röpítette — lehűtőkúrára. Ezegyszer többet is kapott hidegvizes borogatásnál: a Kremlin az USÁ-n keresztül kierőszakolta az izraeliek visszavonulását a szigetről. öldöklés, fosztogatás és hajók elsüllyesztése után a sziget csupasz maradt. A pilóták handlé-batyuval is fel voltak szerelve, de csontok—rongyok— gubadarabok helyet értékes dolgokat lálót, 10—20 gépet, 100 mérnököt, 200 üzemvezetőt, 1000 munkást, és egyedül ő vágja zsebre a — profitot. EGY ember kezében van millió termelő és fogyasztó ember, és egy ember zsebébe kerül a milliós profit. Hát így könnyű nagytőkéssé válni! De miért ne lehetne ezt a szarkasztikus állapotot megfordítani? Miért ne "VEHETNE” az a találékony, munkárakész 100 vagy 1000 szakember, hogy termelni tudjon, egyetlen egy dolgot: pénzt? Egyetlenegyet és dolgot, nem pedig embereket, mint hajdan a rabszolgapiacon! Egyszerűbb lenne, de főleg okosabb és erkölcsösebb. A tőkésnek van HITELE, — s ne lehetne a szakembereknek? Akik még hozzá nem is pénzt, hanem egzisztenciájukat kockáztatják a vállalkozással, és hivatásukba az egész életenergiájukat fektetik bele! • AZ ÉLETHIVATÁS HATALMAS ÉRTÉK A hivatásnak az értéke megközelíti az elhivatottságét. A hivatás: termelő, sőt teremtő energia. A hivatás és szaktudás: gazdasági biztosíték. A pénz nem érték. A pénz — semmi. A pénz csak nehézkes jószágok csereforgalmát bonyolítja le könynyedén. A pénz: javak fikciós transfigurációja csupán. Hogyan is férhetne el másképp, akár félvilágnak az ára, egy fecnin, amit bankszámlának neveznek? Felfújt ballaszt az egész. Felelőtlen jelmez, hogy személytelenségével takarja a pénzdiktátorok felelőtlen üzelmeit. Az élet rég megdöntötte azt a tévtant, hogy a pénz, a tőke — termelőeszköz! Egyetlen fülesgombot sem tud előállítani. De az élethivatását gyakorló szak- EMBER tele bírja termelni a világot szükségleti javakkal, sőt luxusdolgokkal is. Az élethivatás és a szaktudás: termelő tényező! A leghitelképesebb termelőtényező! Mihelyt a fogyasztótársadalmak megvásárolják a termékeit, nyomban vissza is tudja fizetni azt, amivel meghitelezték. Miért ne nyújthatna hitelt neki a társzedtek össze, aztán elhagyták a szigetet. Még egy ritka radar-készüléket is leszereltek és hazavittek. Az eset USA—Szovjet barátságos együttműködést világít meg. Háborút egyik sem akar, de Izrael sorozatos provokációit egyik sem akasztja meg. A hetyke törpeállam mindegyik után több és több támogatást zsarol ki az USA-tól, a Szovjet meg egyre kevesebbet nyújt az araboknak. Csodálatos összjáték! Nemsokára újabb nagyarányú területfoglalásokra lehet hatnapos háborút indítani. A seduáni támadás után alig tíz nappal Kairó közelében napalm-bombát dobtak izraeli repülők egy acélgyárra. Sok halottat, sebesültet, sokmilliós kárt okozott ez az araboknak. Az izraeli kormány — naív humorérzékkel, vagy durva szemtelenséggel — “technikai tévedésének minősítette az esetet, de nem fizette meg a károkozást. Az “arab hidegvér” ezt is elbírta. ...Nasszer — nem Hitler. sadalom, ha hozzájut ahhoz a nagytőkéhez, amelyet ma még magánosok oroznak el tőle? Az őt illető profitból a társadalom is gyűjthet magának tőkét, a termelés folytonos körforgásához, az élet fejlesztésének a fokozásához. Ez közügy és nem nagytőkések magánügye. A hitel és a tőkegyűjtés ma csak a pénz basáinak az előjoga- Igaz, hogy ők értenek a "legjobban” a pénzhez, de az is igaz, hogy ezen kívül semmi máshoz, legfeljebb még az előjogaiknak mindenáron való biztosításához. És a "mindenáron”ban benne vannak a legerkölcstelenebb, legjogtalanabb, és leggyalázatosabb utak-módok is. • HIVATÁS-SZERVEZETEK Ha nemzeti életközösségben élők hivatásuk szerint szerveződnek, — legtökéletesebben, legbiztonságosabban tudják ellátni a közösség minden kulturális, gazdasági és társadalmi igényét. Hivatásszervezetük pedig legalkalmasabb arra, hogy a társadalom a maga tőkéjéből hitelt nyújtson neki. A szak-dolgokhoz való hozzáértés hitelképesebb, mint a spekuláció! Házakat tervezni legjobban építészmérnökök tudnak, és házakat építeni — építőmunkások. Miért nem tőlük — az építészek hivatásszervezetétől — függ a házépítés, és miért a pénzbasáktól? Élelmiszert termelni parasztok tudnak a legjobban. Miért fölözik le mégis bankárok ennek az ősi élethivatás gyakorlásának a hasznát, a mezőgazdasági kölcsönök kamataival? Miért nem hitelezheti meg őket a társadalom a paraszt-hivatásszervezeteken keresztül, kamatmentesen, vagy ha lehet, kis nyereségrészesedés ellenében? Az a társadalom, mely fogyasztja a termelt élelmiszert. És az élelmiszerfeldolgozó vállalatokban miért bankár a gazda, amikor azoknak szakácsok és vegyészek a szakértői? Ruházatot készíteni tervezők, szabók, varrónők tudnak a legjobban. Miért pénztőkéseké minden ruhagyártó vállalkozás? ... És a kérdéseket így lehetne folytatni száz és száz élethivatást jelentő szakmán keresztül- Miért, miért, miért?... • NEM MONDUNK ÜJAT Valójában nem sok új van a HIVATÁS-SZERVEZETEK körül. A pénzbasák és politikai diktátorok régóta saját szakmájuknak a szakszervezeteibe tömörültek. A bankár- és politikus-“szakszervezet” össze is működik. A bankár a nagyfőnök, s puhított gerinccel, butított agyvelővel a politikus a samesza. Terepük a nagyvilág, s kiszorítanak onnan minden konkurrenciát. Ezt nevezik "szabadverseny”-nek a szabadvilágban, és "népgazdaságának a vörös félvilágban. Az ő gyalázatos szakmájukon kívül csak csepűrágó, dróton rángatható szakszervezeteket ismernek el, de hivatás-szervezeteket, hivatásrendeket nem. Némám, mert ezek jelentenék a rendezett társadalmak minden gazdasági, szellemi és politikai alapját, erejét, támaszát, biztosítékát. Ezek teremtenék meg a demokráciát, a democsokráciák helyébe, és a népszabadságot a liberális meg kommunista kháosz után. Pont ettől a kettőtől borsódzik a háta a bankárvilág diktátorainak. Pont erre a kettőre méltó és jogosult az EMBER, aki milliószámra fogódzkodik a népébe, melyből származik, és nemzetébe, amelyben boldogulni vágyik. • SORSSZERŰÉN MEGÜJUL AZ EMBER VILÁGA Majdnem az egész életet az tölti ki, hogy az ember hivatásra készül, élethivatásának él, s benne keresi, belőle meríti boldogulását- Millióknak és millióknak ez a roppant befektetése azonban alig képes virágozni a mai életrendszerekben. Alig virágzik és leginkább csak nyomorúságosán terem. A munka verejtéke nem öntözi, a tehetség fénye nem éri eléggé a kenyérkereső foglalkozást. Mindent a tőke és a pénz szakszervezeti hatalma fölöz le. A nemzeti, a gazdasági, a társadalmi élet rendje azon múlik, hogy a kenyerüket kereső emberek hivatásuk szerint szerveződjenek meg, és hivat ás szervezeteik vegyék kézbe a közösség fölött az uralmat. Akkor válik a lélek szerves részévé gazdálkodásnak és politikának egyaránt. A gazdasági eredményeket nem marja-rágja majd akkor sem a bérharc, sem érdekellentét munkavállaló és munkaadó között. Nem pénzember lenne a munkaadó, akinek csak a pénz az istene. Azok termelnének közösen, akik értik a szakmájukat és közülük azok vezetnének, akik a legtöbb lelket viszik az élethivatásukba, mert a MÉRTÉK-VILÁG fölött, az ÉRTÉK-VILÁGban élnek. A bérek és árak mérlegén nem ingadozhat folyton az emberi egzisztencia. A tőkés kényekedvéből nem válhatnak munkanélkülivé sokezrével az emberek, ha már az egyéni munkát ilyen függővé tette ez a civilizáció. A közösséget nem forgathatják ki akármikor az életmedréből — sztrájkok. És így tovább ... továbbá a TÁRSADALMI REND felé. A rendezetlen társadalmakat ma a társadalom kalózai tartják fenn. De ha felvilágosult embermilliárdokkal kell majd szembenézniük, a kalózok nem fogják állni a tekintetüket. És ebből a szembenézésből már kiformálódhat az az életrend, melyet egyelőre nem tudunk másképp kifejezni, mint: ÚJ SZOCIALIZMUS. Vagy így: rendezett társadalmak — nemzeti keretekben. (Szhikár László) Erdélyben Magyar Nyelvatlasz készül A munkát a Kolozsvári Akadémia és a Nyelvtudományi Intézet, illetőleg Szabó Attila professzor és Murádin László irányítja. E főfeladat mellett készítik a tájnyelvü atlaszok egész sorozatát. Eddig kilenc üyen atlasz készült el: a moldvai-csángói, a marosszéki, Felső- Maros menti, Nyárád menti, számosháti, bánsági és három székely tájnyelvi nyelvatlasz, melyeket a bukaresti Szépirodalmi Könyvkiadó és a most létesült Nemzetiségi Kiadó jelentet meg. NASSZER MÉGSEM HITLER!
