Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1970-02-01 / 2. szám

8. oldal SZITTYAKÜRT 1970. január hó Viharok egy emigráns könyv körül Magyarországon A HAZAI NÉPSZAVÁBÓL: Háború a pornográfia ellen A “Középkori magyar inkvizíció” c. könyv forrásának hitelességét vi­tatja a magyar sajtó egy része. A régészek zöme esküszik rá, de a hi­vatalos történészek irányított vona­la kétségbe vonja, mert fél a meg­döbbentően új adatoktól, amelyek az ősi magyar vallás papjainak, a táltosoknak kiirtásáról szólnak. A könyv szerzője válaszol a viták­ra a New Yorkban megjelenő Ma­gyar Történelmi Szemle hasábjain. A jelentős irodalmi vita mellett az új szaklap még más jelentős tanul­mányokat is közöl. Ilyen érdekes ta­nulmány Erdélyi-Pataky László is­mertetése: hogyan találták meg az ún. "Attila-kincseket”, amelyeket a közvélemény nagyszentmiklósi lelet­ként ismer, és 27 arany edényből áll, gyönyörű művészi kivitelben. Juliánusz barát elődjének, Ottó fráternek a Kaukázusba vezetett ex­pedíciójáról is hírt ad a Szemle — már 1232-ből, míg Surányi István a grúz-óörmény-görög legendákból cá­folja a mai hivatalos, magyar törté­nelmi felfogást Ménmarót történel-Titokban folyik a vegyi háborúra való készülődés, mégis szőnyegre került nemzetközi egyezmény léte­sítése — ellene. Ki lehet küszöbölni a vegyi hábo­rút? Ha jól megfigyeli az ember, és nem szőrszálakat hasogat a szavak­kal, — vegyi háború folyik a béké­ben is. A technikai civilizáció indí­totta el suttyomban. A levegő mérges gázokkal van te­lítve. Különösen az ipari nagyváro­sok levegője, de az autók tömkele­gével zsúfolt utaké is. Innen aztán szétterjed széltében-magasában. A Földet — mérések szerint — már olyan szennyezett levegőréteg veszi körül, melyen át az éltető Nap su­garai megtizedelve érkeznek a talaj­ra. Nemcsak az emberek kárára, ha­nem az egész növény- és állatvilág rovására. A víz is hasonló sorsra kezd jutni: nem képes fölemészteni a szennyvíz alkatelemeit, annyira sűrű a szeny­­nyeződés. Az Erie-tó sodra például tizenöt évvel ezelőtt százmillió-szám­ra vetett ki döglött halakat a par­tokra. Ma már alig: az életlehetősé­get egészen elpusztította benne a vegyi szennyeződés. És ez így megy mindenfelé. Már Magyarországon is. Folyók, tavak mérgeződnek, sőt már a tenger vize is. Egyre nehezebb ivóvízzé tisztázni a természetes vizet, ami már nem is az. De a tisztítószerek is vegyi anyagok, s lényegükben mérgezők azok is. Ugyanúgy az élelem bővebb termését előidéző, meg az élelmisze­rek tartósításához alkalmazott vegy­szerek. — Hová jutunk a fejlődés­nek ebben az eszeveszett körforgá­sában? • EGY JŐNEVÜ HAZÁNKFIA, amikor értesült a harminc déli iskola integrálását elrendelő döntésről, ezt a kérdést intézte a Supreme Court-hoz: “A legközelebbi döntés a kötelező fehér—fekete vegyesházasság elren­delése lesz?” mi nem-létezéséről és bizonyítja a soknejű óriás legendájának kapcso­latait a jelzett Kaukázus-vidéki né­pek legendáival. Meglepő a spanyol Moderno pro­fesszor állítása és bizonyítéka arról, hogy a híres 11. századi, bambergi lovasszobor Szent István első ma­gyar királyt és nem II. Konrádot ábrázolja. A Yale Egyetem két ta­nára arról adnak angol nyelvű is­mertetőt, hogyan "germanizálta” a történelmi források jórésze a hún neveket és kérdésessé teszi Odova­­ker "gót” voltát. Az új szaklap sok érdekes és ér­tékes tanulmány mellett még bősé­ges könyvszemlét is közöl, a magyar történelemmel kapcsolatos magyar és idegen nyelvű tanulmányokról, régészeti leletekről és a bessenyők népszokásairól. A kéthavonta megjelenő, 128 ol­dalas, gyönyörű kiállítású szakla­pot minden érdeklődőnek szívesen imegküldi a Magyar Történelmi Szem­le Szerkesztősége: 266 Pennington Ave., PASSAIC, N. J. 07055, USA. Nem tomboló “vegyi háború” ez? Az esztelen rohanás megteremtet­te a béke háborúját. Ez pedig hatá­rozottan lefelé ívelése már a civili­zációnak. Hiába születnek találmá­nyok, ellen-mérgek, a vegyi mérge­­ződésen ezen az úton már nem lehet segíteni! Mesterségesen elindított akció-re­akció száguld végig az ember vilá­gán: ront a javítás is, — háború lett a béke is. Azoknak a számára, akiknek túlságosan komoly volt a Szity­­tyakürt januári számának “har­madik oldalas” cikke, különösen annak második fele — üdítő ol­vasmányként itt adunk egy köny­­nyebbet. Idézet a Népszava egyik múlt nyári számából. Vidáman szól arról, hogyan igyekszik tisz­taságot “termelni” a vörös bü­rokrácia: PISZOK A tárgyalóteremben felragyogtak a csillárok, és rögtön leesett róluk há­rom döglött légy. A férfiak, akik együtt ültek, fel sem figyeltek az apró pottyanásokra: aktacsomókba mélyed­­tek, felmérésekbe, amelyek több mint húsz év eredményeit sűrítették tömör 200—300 gépelt oldalakba. A Sokadik kerületi köztisztasági bi­zottság profi és amatőr tagjai eszten­dők óta dolgoztak azon, hogy a kerü­letben található utcák, járdák, közin­tézmények és főleg az Északi pálya­udvar gyógyíthatatlan koszosságát ki­kúrálják. Ebben a munkában elkészült 43 414 jelentés, 33 827 közvéleményku­tatás, 12 742 000 röpcédula, amelyekkel tisztaságra intették a lakosságot. Utób­bi cédulák az utcákon szerteszórva, eredményesen hirdették a mozgalom népszerűségét. Tartottak 16 000 anké­tet, 8400 lakógyűlést, 19 000 hegyi be­szédet. Mindezt itt, az értekezleten Vim Viktória előadói beszédében fog­lalta össze, majd Rádión Rihárd dr. elemezte a kerületben található kosz százalékos megoszlását. A tudományos elemzés kimutatta, hogy legjobban a legforgalmasabb ut-A pornográfiának hadat üzentek Dániában, tehát éppen abban az or­szágban, amelyet sokan a "sexuális szabadság Mekkájának” neveznek. Bramming dán városkában a felhá­borodott állampolgárok egy csoport­ja megalakította a Pornográfia El­lenségeinek Ligáját, s az hétéves nyílt harcot hirdetett meg a "sze­mérmetlen könyvek, folyóiratok és képek minden válfaja" ellen. A por­nográfia ellenségei a városka egyik terén nagyméretű táblát állítottak fel ezzel a szöveggel: "Itt nyugszik a dán erkölcs, amelyet 1969 júliu­sában fojtottak meg.” Az új mozgalom hívei tisztában vannak vele, hogy a "barbárság és szemérmetlenség erői” elleni harcuk nem lesz könnyű, hiszen ezek egye­bek között a kormányra és a par­lamentre hivatkozhatnak, mert e testületek hagyták jóvá a törvényt, amely 1969. július l-ével megszün­tetett minden törvényes tilalmat, amely addig a szóban vagy képen ábrázolt pornográfia ellen irányult s lehetővé tette az ilyen kiadványok szabad terjesztését az ország egész területén. Paul Lund, az új Liga elnöke az újságíróknak kijelentette: Érdekes, hogy a szégyenteljes tör­vény ellen az egyház sem emelt ki­fogást. Ezért nekünk, egyszerű pol­gároknak kellett ez ügyben megszó­lalnunk és harcba indulnunk. cák piszkolódnak, legkevésbé pedig azok, amelyekben senki sem jár és a kettő közötti összefüggés feltárására különbizottság alakult. Megalakult to­vábbá a lépcsőházügyi különbizottság, amelybe háztömbönként küldik be a tisztasági aktivistákat. Ez a bizottság 400 oldalas külön jelentést mellékelt több grafikonnal. Évtizedes bontásban sárga, kék és zöld oszlopocskák mu­tatták, mennyire halmozódott fel a piszok az Északi pályaudvar déli ol­dalán, onnan délkeleti irányban a Só­­her utcáig, onnan a Pitlach Sebestyén körútig. A jelentést másfélórás vita során tizenketten méltatták. Különösen an­nak a megállapítása okozott osztat­lan örömet, hogy a jelentés ilyen pon­tossággal történelmünk egyetlen más korszakában sem készülhetett volna el: hiányoztak a szakemberek, akik éveket fordítottak volna erre a célra, nem voltak megfelelő összesítő intéz­mények, de a komputerek is hiányoz­tak, amelyekbe például a Sóher utcai piszok jelenlegi mennyiségét betáp­lálva már most meg lehet mondani, ki lehet-e még látni az ablakokon 1998-ban. Nagyon sok elkeseredett felszólalás hangzott el a hanyagság különböző té­nyezőiről. Ultra Ubul dr., aki a lépcső­házi frontokon nyolc éve gyűjt adato­kat, elmondta, hogy néhol a falra fir­kált disznóságokat már nem is lehet pontosan elolvasni, ami nagyon meg­nehezíti azoknak a pszichológusoknak a helyzetét, kik a falra karcolt felira­tokból következtetnek a lakosság tu­dati helyzetére. Javasolta, alakuljon falkarbantartó albizottság. Paul Lund egyébként e kérdéssel összefüggésben kihallgatást kért Fre­­derik dán királytól, de kérelmét el­utasították. A Pornográfia Ellenségeinek Ligá­jában tömörült 52 ember egyönte­tűen szembeszáll a kormány és a parlament nézetével, hogy a porno­gráfia elleni legbiztosabb csapás az ilyen kiadványok szabad terjesztése, mert ezek így állítólag fokról-fokra elvesztik a " tiltott gyümölcsben” és a titokzatosságban rejlő ingerlő erőt és lélektani hatást. A Liga óva inti a lakosságot a kormány és a parlament tagjainak — szerinte — téves felfogásától, és rámutat arra, hogy a külföldi turisták szemében ma Koppenhága és egész Dánia "a világ legerkölcstelenebb és legsze­mérmetlenebb része". A Liga elnöke sajtóértekezleten elmondotta: — A közeljövőben személyesen fel­keresem a pornografikus irodalom és képanyag legfontosabb kiadóit. Arról szeretném meggyőzni őket, hogy tevékenységük alantas célokat szolgál és súlyos erkölcsi kárt okoz. Ha ezt felismerik, remélhetőleg ön­ként felhagynak az ilyen kiadványok megjelentetésével és terjesztésével. Paul Lund ezt alighanem komo­lyan gondolja. De a sajtóértekezle­ten részt vett újságírók közül egyet­len egy sem hisz az akció sikerében. —i —ő Éppen itt tartottak, amikor kopog­tak a terem ajtaján és belépett egy nagyon egyszerű, apró asszony. — Kit keres, kartársnő? — kérdezte az el­nöklő Vim Viktória. — A tisztasági bizottságot, vagy mit — válaszolta az szerényen. — Itt dolgozom a Túró köz­ben, a kis moziban. Egy vendég szólt, hogy odaragadt a székhez. Mondtam neki, nem kell olyan erősen ülni. Azt mondta, feljelenti a mozit. Kiváncsi vagyok, megteszi-e. Ha mégis meg­teszi, mondják meg neki, hogy ott én vagyok a takarítónő és most vették le a tisztítószer-kapacitásomat. Én pe­dig festék nélkül nem tudok piros to­jást festeni. A bizottság összenézett. Látták egy­más tekintetéből, hogy meg fogják alakítani a pirostojás-ügyi albizottsá­got. * • ♦ Csehszlovákiában a Husák-rezsim már egészen befészkelődött, és füg­getlenítette magát, — nem az oro­szoktól, hanem — a prágai tavasz híveitől. Dubceket legutóbb még az­zal fenyegették, hogy népbíróság elé állítják, — most meg Ankarába kö­vetnek nevezték ki. Igaz, ezt a Krem­lin rendelte el, mert a nagy nemzet­közi tárgyalások sikereihez gyűjtöge­ti a kis "jó-pontokat” • 1700 EMBER EGY HÁZBAN! Óbudán épült fel egy 470 lakásos bér­ház, s ahogy a lakhatási engedélyt megadták, mindjárt behurcolkodtak ezerhétszázan. Valamennyi szükségla­kásnak a lakója és társbérlő volt ed­dig. A mai békevilágban VEGYI-HÁBORÚ FOLYIK! “TISZTASÁG-TERMELÉS” KOMMUNISTA MÓDON

Next

/
Oldalképek
Tartalom