Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-02-01 / 2. szám
1970. február hó SZITTYAKÜRT 7. oldal Hová vezet az áremelkedés? A "szakemberek” azt mondják, hogy nem lehet tudni. A mai infláció egészen más szerkezetű, mint a korábbiak voltak: a gazdaság a hirtelen felfejlődött technika nyomása alatt áll most. Szerkezetén nincs semmiféle szelep, amit meg lehetne nyitni és ezzel levezetni a fölös feszítőerejét. ♦ HOL BÚJKÁL A BAJ GYÖKERE? Sanda gyanú ébred az emberben, hogy az ilyen szakemberekkel nagyobb a baj, mint magával az inflációval. Ha őszinte a vallomásuk, akkor ez arra utal, hogy olyan gazdasági rendszert fejlesztettek ki, melynek célpontját fel sem mérték, csak vaktában ráiramodtak. Nem törődnek vele, ha a kelleténél jóval nagyobb mértékben adagolt termelőenergia hány évvel ezelőtt nyílt meg a Szent László Kollégium. Az intézet fejlődésének statisztikája — amely egyelőre óvodát és elemi iskolát foglal magában — szép eredményekről tanúskodik. 1966-ban 8 növendékkel kezdték meg működésűket. 1967-ben már 90- re, 1968-ban 170-re, 1969-ben pedig 300-ra emelkedett a tanulók száma. A kollégium terveiben szerepel a középiskolai oktatás bevezetése is. A kollégium ajtaján kopogtató növendékek többsége az argentin családok gyermekeiből kerül ki, de szép számban vannak magyar családok gyermekei is. Az intézet a magyar nyelv tanítására, a magyar történelem és kultúra ismertetésére — igen helyesen — szélesre tárja kapuit az argentin családok gyermekei előtt. "Ezeken a gyermekeken és családokon keresztül az argentin társadalomban számos olyan ember lesz, akik minden körülmények között tisztelettel, hálával és szeretettel fognak a magyarságra gondolni, hiszen azok adták nekik a legalapvetőbb műveltséget és nevelést” — olvassuk a kollégium célkitűzéseiben. Jelenleg — ha önkéntes jelentkezés formájában is — de megindult a magvető munka. Az argentin tanulók többsége máris tanul magyarul. Az 1969170-es iskolaévben az első és második osztály tanulói kivétel nélkül a magyar nyelv rajongói. Ez azt is jelenti, hogy a hetedik osztály elvégzésekor tökéletesen fognak majd magyarul beszélni. A magyar családok gyermekei szászétfeszíti. Hol itt a felelősség, — különösen a szaktudás felelőssége? De lehet, hogy nem őszinték a szakemberek és politikai célok szolgálatára tartogatják a gazdasági bajok orvoslásának kulcsát. Ezesetben azonban sokkal több benne az aggasztó, mint a megnyugtató tünet. ♦ TÚL SÖTÉTEK A SZÁNDÉKOK, ÉS VAKSÖTÉTBE MUTATNAK. Megnyugtató az volna, ha a mai politikai rendszerek leváltására azoknál sokkal jobb megoldás készülne, és ennek megsegítésére vetnék be a gazdasági élet túlméretezett erőtartalékait. Ilyenről azonban szó sincs. A tendencia érezhetően az inkább, hogy a verseny a két rossz között folyik, de nem az egyik rossznak, vagy a másik rossznak a fennmaradásáért, hanem azért, hogy a súrlódásokmára egyelőre mindennapos magyar óra van. A kollégium úgy tervezi — ha keretei kiépülnek —, hogy a délelőtti tanítás tananyagát délután magyar nyelven ismételnék meg, kiegészítve magyar vonatkozású tantárgyakkal. így a tanulók nemcsak az argentin iskolai program anyagát birtokolnák, hanem a magyar nyelvű oktatással ugyanakkora iskolai végzettséggel rendelkeznének anyanyelvükön, mint az otthoni iskolások. Az iskolát Páter Pesthy József vezeti. Azt írják róla, hogy az iskola építésénél Ő volt az első kőműves, az első ácsmester, aki az Isten szolgálatában életét, gondolatát és munkáját a magyar nemzet örök céljainak szolgálatába állította. Vajon ezt a nagyszerű munkát fogja-e kísérni a nemzeti emigráció anyagi támogatása is? (m. t.) Az alábbiak közlésére kérték fel lapunkat: ÜZENET EGY CLEVELANDI MAGYARNAK, annak, aki a Hídfőben írt téves információt Görgényi Gézáról, a Magyar Nemzetvédelmi Világszövetség központi titkáráról. A Nemzetvédelem c. lapot nem Görgényi Géza, hanem Németh Dezső írja. Görgényi a Nemzetvédelmi Tájékoztatót szerkeszti. A clevelandi magyar azt állítja, hogy Görgényi ellensége a jobboldalnak és a koronás címernek. Az ellenkezője igaz. A Nemzetvédelmi Világszövetség levélpapírjai és borítékjai fejléce az angyalos, koronás nagy magyar címert hirdetik. Böttykös Sándor ra vezető ellentéteiket kissé összehangolják. Csak annyira éppen, hogy megférjenek egymás mellett, és olcsóbban uralhassák a világot — közösen. Erre vall, hogy a kommunista rendszer, melynek gazdasági alapozáza marxista, gazdaságilag liberalizálódni akar, mert életre nem való, merev alapelveibe belefullad. A másik oldalon viszont az ultra-liberálisok olyan rugalmassá tették a politikát, hogy az már a marxizmus elveivel tölti fel a szabadvilágot. A két ellentét tehát nemcsak közel került ahhoz, hogy megférjen egymás mellett, hanem már föl is állította a közös világuralom új stratégiáját. És ez az, ami aggasztó! ♦ EZ MÁR: POLITIKA! A gazdasági szakember ezt nem látja, helyesebben nem aggódik miatta, mert nem a szakmája. Ez politika. De ez a politika nem az emberiségnek teszi olcsóbbá az életet. Sőt az "alattvalókra” egyre magasabb pótadót vetnek ki az "uralkodók”, — az árak növekvő emelkedése címén. Hallga csak! A "szakember” így spekulál gazdasági gondolataival: pénzszűkítés?, hitelcsökkentés?, kamatláb-emelés? — egyik sem állítja meg az inflációt. A gazdasági élet körforgásában mindez vagy hatástalan, vagy visszafelé sül el. A virágzó szabadgazdálkodás hervadásához, munkanélküliséghez, esetleg további áremelkedéshez vezet. Mert a teherbíró nagyvállalatok megfizetik a magasabb kamatot is, de azt áremeléssel áthárítják a fogyasztókra. Ugyanígy a csökkent keresetből származó termelési kiesés veszteségét is: kevesebbet termelnek és drágábban adják el, hogy saját — profitra alapozott — kalkulációikat ne érje csorba. Ugyanakkor azonban a növekvő munkanélküliség leszorítja a munkabéreket. Stb., stb. Egy szóval: gazdasági felfordulást helyeznek kilátásba, csak senki hozzá ne merjen fogni a "szabad” áremelkedés megakadályozásához! Minden " erőszakos” intézkedésből baj származik, — mondják a legfőbb gazdászok. Hagyjuk hát csak emelkedni az árakat és nyugodjunk meg abban, hogy a civilizált ember, fillérenként ezzel fizeti ma a magas életmódot! — És — urambocsáss — a termelés modernizálását! Hát idejutott a "szaktudás”! Ez az egyetlen érve. És terve: a — semmi! Micsoda képtelen állítás az, hogy a termelés fejlesztése drágítja az életet! Ezekszerint egynapi megélhetést nem félnapi munka fog biztosítani már, hanem egy, két három s egyre több napon át kellene majd dolgozni azért, hogy az ember egyetlen napi életszükségletét megszerezhesse. Mivé lenne az élet, ha így "fejlődne”? Micsoda slendrián arculcsapása ez tudósoknak meg feltalálóknak! És micsoda takargatása a — spekulációnak! ♦ GAZDASÁGI KÖRFORGÁS A kisember, aki nem ért a magas közgazdasághoz, jól tudja azt, hogy az általános áremelés tökéletesen egyet jelent a bérnek és fizetésnek álcázott csökkentésével. Minél magasabbra emelkednek az árak, annál kevesebb a jövedelem értéke, tehát ténylegesen kevesebbre zsugorodik a kereset. A kérdésben nem a maszlagon van a hangsúly, hanem azon, SZENT LÁSZLÓ KOLLÉGIUM Buenos Aires “Mátyásföldjén” néhogy a szabadon megszervezett közgazdaságnak ebből a látszólag törvényes körforgásából ki kell törni! Ha a szakemberek nem segítenek benne, akkor az egy dollárból 10 és 100 dollár lesz, mint ahogyn ez a centekkel történt az árcédulákon. A béremelés pedig — szokás szerint — csak késve cammog az emlkedő árak után. A gazdasági nagybasák a közbeeső idő alatt megtömik a zsebüket a különbözettél. A gazdasági körforgás azonban tovább működik. A végtelenségig, — ha — nincs ami megállítsa. De ha időnkint ki is egyenlítenék az árak és bérek különbözeiét, a kérdés akkor sincs megoldva. Mert az egyenlet mindkét oldalának arányos változtatása csupán szemfényvesztő játék a számokkal. A gazdálkodás szekezeti hibáját semmivel sem javítja, pedig ott van a hiba és nem a számokban. A szerkezeti hibák teszik lehetővé, hogy a gazdasági hullámzásban mindig a basák hasa dagadjon. Ebből megfizetni is telik a "szakemberek" szolidaritását. Sőt taníttatási költségeire is jut bőven belőle, hogy azt "tudják”, ami a basáknak hasznos! ♦ HA NEKIK LENNE KÁROS AZ INFLÁCIÓ, MINDJÁRT MEGÁLLÍTANÁK AZ ÁRAKAT! így viszont valóban nem lehet tudni, hogy hová vezet az árak emelkedése — megállítás nélkül. Csak sejteni lehet, hogy nemcsak gazdasági, hanem társadalmi katasztrófába is. A fejlődés kerekét nem lehet viszszafelé forgatni. De nem is kell: a fejlődéssel mértékletesen kell bánni! Ez az, amit elmulasztottak tanácsolni a nagybasák gazdasági szakértői. És valljuk meg: a profithajsza sodorta a világot ide. A kapzsiság az, aminek nincs határa. Az árakat nem valami legyőzhetetlen gazdasági erő emeli, hanem emberek, akik saját zsebükre spekulálnak! A magántőke fékezetlen nyerészkedése éppúgy megbuktatta a gazdasági liberalizmust, mint ahogyan a "köztőke” tehetetlensége megbuktatta a marxi kommunizmust. Nem összetákolásra, hanem szemétre való mind a kétféle autó: az is amelyiknek nincs motorja, és az is, amelyikből hiányzik a fék!
