Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-11-01 / 11. szám
A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ALL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (PETŐFI) «ITTVAKÖkí VOL. vili. évf. — No. 11. szám A Hungária Szabadságharcos Mozgalom lapja 1969 NOVEMBER HÓ I GYÁSZTÉR AIX. Magyar Találkozó elé... — Hős vértől pirosult gyásztér, — sóhajtva köszönitek ... Nagyot kell sóhajtanom, hogy köszönthessem a gyásznak ezt a fél évezred óta ismétlődő terét, melyen 1956 november 4-én, Mohács helyett, Budapestet pirosította a hős vér. Újabb tragédia, újabb vész —mondja a sablonná nyomorodó nemzeti sóhaj. S úgy szeretne kilépni a sírveremből, hogy beleragasztja magát... Az eke arasznyira szánt az életet adó kenyérmag vetése alá, de vájjon csak mélyebbre a csákány: halálba akad! Temetőkön járunk, temetők fölül csikarjuk ki az életet a földön. És... élünk. Sőt nemzeti nagylétre vágyunk. Olyanfélére, milyent megéltünk hajdanán, de nagy temetőkbe hányt bele a sorsunk. Mit szeretnénk? Tudjuk, hogy mit? Az-e a nemzeti nagyiét, ha keresztül száguldhatunk a világon, és sehol sem kell megtorpannunk? Az a nemzeti nagyiét, ha kardunk suhintásától úgy hull az ember, mint kaszáétól a kalász? Nemzeti nagyiét az, melynek szárnyai alatt kis nemzetek léte vonaglik? Úgy értjük a nagylétet, ahogy hajdan mutatkozott, — amikor hiányoztak belőle azok a századok, melyek az emberi fejlődést. lendítették magasba? Nagyiét az, mely kicsiny létek halálhörgésétől dagad? Mely mindent zsebel, de másnak alamizsnát is alig nyújt? A mai nagyhatalmak nagylétét szeretnénk magunknak sujtásos nemze-Dr. Béldy Béla írja a Kanadai Magyarságban: — Az ohiói Day ionban összegyűlt egy sereg tiszteletreméltó katolikus teológus, a kanadai vezető püspökkel, Alexander Carterrel együtt és határozatot fogadtak el, amely szerint a pápa nem lehet egyeduralkodója az egyháznak. Az eddig gyakorolt uralmát át kell adnia a püspököknek. — Nagyon vesélyes az az út, mely a pápai autoritás lebontásához vezet! Ez nem egyházi reform, hanem — a kereszténység lerombolása. Annak a hagyománynak az elpusztítása, amely a katolikus egyház legnagyobb erejét képezi. És ha a katolikus egyház is meginog, ha aláveti magát a kor liberális rángatózásainak, ezzel az EGÉSZ kereszténység elveszik. — Ebben a kótyagos korban tiszti dolmányba öltöztetett magyar kiadásban? A Kárpátok bérceiből fonva koszorút köréje? Aztán a Lomnicicsúcsról dirigálni négy égtáj felé? Elnyomóivá lenni minden nemzeteknek? Vagy kalmárként osztozni a kis nemzeti létek zákmányán egy másik nagyhatalommal? Ezt gondoljuk nemzeti nagylétnek? Nemcsak változott a világ, de fejlődött az Élet. ítélkezik is. Magasabban szárnyal az érzés, a gondolat. Régi célok elkopott eszközzé ürültek. Krisztus keresztje ma többet mond, mint kétezer évvel ezelőtt. Ma is küzd az Ember, — ne bízva bízna is, ha látni nem lát eléggé? Régi temetők fölött megújuló élet virul. Veszte lett a magyarnak Budapest, azon a tizenhárom éves november 4-én? Hogyan köszöntsem ezt a napot? Mint gyásznak a napját? Nagyot sóhajtottam a kérdés előtt. Mellemet sablonok nyomják. Érzéseimet vérrel szentelt tradíciók fojtogatják. De sóhajom mélyre szállt. Temetők mélyéig... ... Alig vettem észre, hogy fölöttük az élet virul. Csak rétegezzék hát az évek egymás fölé a gyásztereket! Magyar élettér, nemzeti lét sarjad fölöttük. A Kárpátok őrzik. Nyerjenek hazát az ölében, akiknek anyaföldjük! Küzdeni a rögön, és megpihenni sírok mélyén ... Nemzeti létet küzdeni ki — ábrándok helyett! Amen. (-s-n) tán és kizárólag a tradíciókon áll vagy bukik a kereszténység. És ezeket eddig Róma képviselte. A protes táns felekezetek legtöbbje — nem minden egyház! — úgy érzi, hogy a lázadás oldalára kell álljon, amely forradalommal akarja eltemetni a mai társadalmi rendet. Ez szörnyű tévedés, ami Krisztus tanításait divatos politikai jelszavakká süllyeszti, a protestáns egyházak — nem a hívők! — egyrészének kereszténységét egyszerű szociálista-anarchista protestálássá fokozza le. Ez tűrhetetlen! — Eddig Róma volt az, amely sziklaszilárdan állt az ateista áradatban. Másszóval: a pápa egyeduralkodó tekintélye volt az a bástya, ami mögé az igaz-keresztény felsorakozhatott. Mindegy, hogy katolikus-e, vagy protestáns. — Meg kell értenünk: itt nem a római egyház reformjáról van szó, hanem a kereszténység elsöpréséről! "Politikai emigrációnk negyedszázados múltja arra int, hogy életerőink javát ne pazaroljuk tovább csúcsszervezetek létesítésére, mert ennek útját állják a különböző politikai felfogások, és sok ország közötti megosztottságunk. Nem örökös rekriminációkra, sallangos, díszes szónoklatokra és vezércikkekre van szükségünk, hanem a reális feladatok megoldását célzó javaslatokra és céltudatos cselekedetekre ... A Magyar Találkozó lassan a magyarság parlamentjévé növi ki magát...” Dr. Szász Béla írja ezeket a VIII. Magyar Találkozó Krónikájának előszavában, és e pár idézett szóból is kiérezni, hogy mennyire igaza van. Jogunk magyarnak lenni... A húszéves CSEMADOK, a Csehszlovákiai Magyarok Kulturális és Társadalmi Szövetsége hetilapja, a “HÉT”, sokat próbált felvidéki magyarságunk annyiszor megbizonyitott, bátor hűsége jegyében ismét megnyilatkozott. “JOGUNK MAGYARNAK LENNI" c. értekező és summázó tanulmányában a szerkesztőség a felvidéki magyarság koll ekt iv nemzeti jogait, jövőtformáló szempontjait rögzíti. A nagyhorderejű állásfoglalás néhány, legfontosabb részletét, felvidéki magyar testvéreink jelen sorsát, népi jövőt biztositó célkitűzéseiket illető tisztánlátásunk érdekében, az alábbiakban ismertetjük. "Az ember természetes jogához tartozik anyanyelvének, nemzetiségének megtartása" vezeti be különös figyelmet érdemlő, elemző tanulmányát a "HÉT". “A jövőbe néző nemzeti politika a nemzetek, nemzetiségek közötti összeütközéseknek úgy kivánja elejét venni, hogy a nemzetiségi kérdést igazságosan, sőt nagyvonalúan oldja meg. Ha elismerjük, hogy egyetlen nemzet létét, érdekét sem veszélyezteti, ha egy másik nemzetnek, vagy még inkább egy neki kiszolgáltatott nemzetiségnek megadja a nemzeti önkifejezés jogát, akkor nyilvánvaló, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása lehetséges. Ha ennek ellenkezőjét állítjuk, akkor a megoldás gyakorlatilag kizártnak tekinthető. Ha az idegen nyelvi és társadalmi közegben élni kényszerülő kisebbségnek követelnie kell mindazokat a sajátos nem(Folytatás a 2. oldalon) Mit ér azonban, ha magyar parlament működik az emigrációban? Mit ér irányszabás végrehajtó szervezet nélkül? A Magyar Találkozó előadásai is inkább fecsegésnek tűnnek, mint munkának. Témák bolcolgatásáról lecsúszik a cselekvés. Van-e értelme ilyen "országgyűlés" fenntartásának? Van! Mert alkotó munka az, amit a Magyar Találkozók, s tanulmányai jelentenek. Tartalommal töltik meg azt a jövőt, amit tettlegesen nincs módunkban munkálni. Minden boncolás útján kifejtett gondolat belefészkelődik a jövőbe, tehát szükséges érték, függetlenül attól hogy mikor és mennyire hasznosítható. November 28, 29 és 30-án rendezi a Magyar Társaság a Kilencedik Magyar Találkozót. Első királyunk, az államalapító Szt. István születésének évezredes fordulója lesz az összesereglett magyarok emlékezésének fénypontja. Bízunk benne, hogy olyan gondolatok is számyrakelnek belőle, melyeket fel is használhatunk a második magyar évezred alapozásához. Az ötvenéves Trianon tárgyában való egységes állásfoglalás kialakítása is programra van tűzve. Ez hiú remény. Helyénvaló álláspont nem kristályosodhat ki addig, amíg egyik oldalról a "mindent vissza” folyik, a másikról pedig nemzetrontó megalkuvásokba hajszolják magukat magyarok, mert mindenáron kezdeményezni akarnak. Trianon eredője nem "csakmagyar" probléma volt. Torkolata is bedugul, ha így látjuk. Azokat kell kezdeményezésre serkenteni, akik jogfolytonosan felelősek érte, mert világrontást csináltak vele. Foglalkozni kíván még a Találkozó az Egyesült Államok és Rabmagyarország között elkezdett "hídépítés" kérdésével. Ez a programpont különösen széles kiteregetésre vár, mert enélkül nem lehet érvényesülésre segíteni a probléma hasznos és elkerülhetetlen elemeit, és nem lehet kirostálni a károkozókat. Nemzeti magyar szabadságharcosok TRIANONI KONGRESSZUSA Clevelandban 1970 május 29-31. (Részletes tájékoztató lapunk újévi számában.) Vallásreform? — vagy a kereszténység elsöprése?
