Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-11-01 / 11. szám
2. oldal SZITTYAKÜRT 1969. november hó =& ELNÉMULT A DALNOK Teghze-Gerber Miklós Jogunk magyarnak lenni HARMINC ESZTENDŐVEL EZELŐTT A FELVIDÉKEN... (Folytatás az 1. oldalról) zeti jogokat, amelyekkel a többség rendelkezik, nyilvánvaló, hogy a számszerűleg erősebb növelni akarja befolyását a létszámát tekintve gyengébbre, meg akarja fosztani nemzeti szubjektumától, beolvadásra akarja kárhoztatni. Közismert, hogy a nemzetiségi létből objektive is adódnak bizonyos hátrányok. Ezért el kell fogadni azt a felfogást, hogy a nemzeti kisebbségnek biztosítékokkal, különleges jogokkal, előnyökkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy fenntarthassa létét, megőrizhesse nemzeti mivoltát. A számbelileg gyengébb ugyanis, fokozottabban van kitéve a többség felszivó hatásának, a beolvadás veszélyének. Az asszimilációtól való félelem eloszlatása érdekében tehát minden tiszta szándékú többség igyekszik szavatolt, különleges jogokat nyújtani a kisebbségnek. A különleges kisebbségi jogok és biztosítékok megadása nem ellenkezik az egyenjogúság elvével, noha voltaképpen kedvezményben részesíti a kisebbséget a többséggel szemben: "a különleges jogoknak elsősorban abban van értelmük, hogy megnyitják az utat a kisebbségnek az egésszel való összekapcsolódása előtt, úgyhogy a kisebbség ne érezze veszélyeztettnek egyéniségét, és kárpótlást kapjon azért a tényleges egyenlőtlenségért, amelyet szükségszerűen kivált az a tény, hogy számra nézve kisebb”, írja Rehák László, a nemzetiségi kérdés kiváló jugoszláviai szakértője. Az anyanyelv használatának vonatkozásában ez azt jelenti, hogy az etnográfiailag kompakt közösségben élő nemzetiség, az általa többségben lakott területeken a társadaimi érintkezés elfogadott, meghonosodott nyelvének saját anyanyelvét igényli... Nincs felsőbbrendü nemzet, nem lehet privilegizált nemzet sem ... Különlegesen fontos szerep hárul a nemzetiségi iskolákra, amelyek jelentősége kettős: egyrészt biztosítani a nemzetiségi sajátosságok (nemzeti öntudat, mentalitás, művelődés, hagyomány) továbbélését, másrészt szavatolják a tudás, az ismeretek elsajátításának legcélravezetőbb formáját. Az anyanyelvi oktatás korlátozásával a nemzetiséget megfosztanák nemcsak különleges, hanem az egyenlő jogoktól is. A nyelv a nemzet legsajátosabb, legjellemzőbb ismérve. Nélküle a nemzet elhal, megsemmisül. A nyelv elvesztését nem pótolhatja semmi! Az anyanyelvi oktatás lehetőségeinek bővítése, a nyelvi egyenjogúság teljes megvalósítása, mindezek olyan alapvető követelmények, amelyeket az igazi nemzetiségi egyenjogusitás elve kényszerít reánk visszavonhatatlanul, halaszthatatlanul. Ehhez azonban arra van szükség, hogy mindenki belássa, egyszer és mindenkorra szakítani kell azzal az egyeduralmi ábránddal, hogy a "nemzettől idegen elemeket” be kell olvasztani a többségbe. Közismert, hogy a magyarság, közvetlenül a második világháborút követő években, ha nem akart megválni szülőföldjétől, kénytelen volt magát alávetni olyan diszkriminációs intézkedéseknek, amelyek a nemzetközi jogon kívül, emberi méltóságát is mélyen sétették. El kell tehát ismerni a nemzeti sajátosságok birtoklásának, megnyilvánulásának elidegeníthetetlen jogát. A nemzeti sajátosságok, köztük elsősorban is a nyelvi sajátosság ne lehessen se alku, sem vita tárgya többé! Ez csakis úgy lehetséges, ha minden nemzet és valamennyi nemzetiség elismeri, hogy az övén kivül létezik más nemzeti mentalitás, nemzeti sajátosság is. Minden nemzet, nemzetiség leghőbb vágya, hogy a lehető legteljesebben élhesse a maga sajátos életét. E nemzeti lét és önkifejezés elengedhetetlen feltétele az önrendelkezés és az önigazgatás elvének elismerése, gyakoriénak megadása. Ha e két alapvető feltétel hiányzik, akkor a nemzet, vagy nemzetiség önkifejezési kényszere hatványozottan jelentkezik, erőteljesebben nyilvánul meg: a nemzet — fennmaradása érdekében — harcolni kezd jogainak elismertetéséért. A természetes nemzeti igények és vágyak elfojtása tehát nem gyengíti, ellenkezőleg erősiti a nemzeti tudatot. Az ellentétek következményei napjainkban beláthatatlanok. Nincs más kiút, minthogy megoldani, rendezni a nemzeti- nemzetiségi együttélésből fakadó problémákat: "rendezni végre közös dolgainkat"! ... fejeződik be a Csehszlovákiai Magyarok Kulturális és Társadalmi Szövetsége hetilapjának, a "HÉT”-nek mindenütt különös figyelmet érdemlő, uj és korszerű koncepciókat megfogalmazó igen bátor állásfoglalása. (A Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya tájékoztató szolgálata.) Napfényben is látszott a szovjetágyúk torkolati tüze, amikor az utolsó szerelvény kigördült Magyaróvár pályaudvaráról. Alig pár perc múlva nagylihegve megállt a vonat. Azt kellett hinni, hogy nem bírja a sok ráaggatott vagont, a menekülőkkel. Bírta épp, csak még egy kis családot vett fel a sínek mellől: Teghze-Gerber Miklós várta ott a jószerencsét az övéivel. — Hát itt a jószerencse, Kicsipárom! — mondta, mikor fölcepekedtek, mert így szólította mindig Uray Margitot, a hites feleségét. De nicsak — milyen különös fordulatok a gyalogszeres menekülésben: diákköri jópajtások szorítanak nekik helyet a vagonban! Adódik hát téma az úton a múltból, amikor jövőről már úgysem lehet beszélgetni__ s amikor az út is olyan, hogy nem tudni: hová vezet és meddig tart... Teghze-Gerber Miklós a Zeneakadémián végezte a zeneszerzési és karnagyképző szakot, de közben a közgazdasági egyetemen is oklevelet szerzett. Híres volt rendkívüli zenei hallásáról, és méghíresebb lett országvilág előtt magyar dalairól. Olyan művésznő szólaltatta meg mikrofon előtt először nótáit, akinél szebben senki sem tudott magyarnótát gyöngyözni és dübörögni zongorán. Akkor tűntek fel, amikor a magyar rádiónak még székháza sem volt, csak kezdetleges stúdiója a Rákóczi-út elején. Rövidesen “T” betű került az Uray név elé, jeléül annak, hogy Margit művésznő Miklós művészhez ment feleségül. Mégszebb lett a zongorajátéka, és mégtöbbet vitt a rádió nyílt pódiumára kettőjük művészetéből. Magán-zeneiskolát nyitottak a Molnár-utcában — kettecskén. Főleg olyan ritka tehetségű növendékeknek, mint amilyenek ők voltak. Később a gödöllői Állami Zeneiskolát is Teghze- Gerber Miklós szervezte meg. Igazgatója is volt mindvégig. Közben vagy tizenhat irodalmi és művészi társaság hívta tagjai sorába. Szaporázta a sikert, gyűjtögette az aranyérmeket. Ezüstkoszorús dalszerző lett. Háromszáznál több műdallal és népies magyarnótával gazdagította a magyar zeneirodaimat. Főműve a nagyzenekarra és kórusra írt zenei költeménye, a "Sakuntala búcsúja”. Érdekessége en«ITtVAKÖkt Megjelenik havonta — Published Monthly Publication mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MA JOB TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím—Correspondence Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $5.00 — egyes szám ára 35 c. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Oh. 44102 nek az, hogy Zaj ti Ferenc gyűjtötte hozzá az eredeti indiai motívumokat. Virtuóz előadó is volt. Három nagy külföldi turnét csinált végig. Keze alatt a billentyűk egyformán engedelmeskedtek művészi vehemenciájának és a finomságnak, ami emberi lényét jellemezte. • Negyedik külföldi turnéjáról nem tért vissza Magyarországra. Igaz, ezt már nem hangversenyirodák rendezték, hanem a szovjet invázió,... és a Sztalin-orgonákon nem művészek játszották a Cirkumdedéruntot... "Édes kicsipárja” szívét is ez szakasztottá meg, alig pár hónappal a menekülésük után ... Miklós még dacolt a magyar művész sorsával. Végignótázgatta, végiggyógyítgatta Amerika minden magyarlakta települését, és detroiti zeneiskolája is szépen virágzott. ... Ma már sírhantját takarják ezek a virágok. November 5-én adta övéinek és magyarjainak az utolsó néma hangversenyét: az Istenhozzád sóhaját. Nem tudta, hogy milyen gazdag volt már akkoron, amikor négylovas hintót szeretett volna küldeni a szerelméért, de csak dalra tellett neki... Nagyszerű magyarsága, ritka művészete most mégis odavitte, ahol... télen-nyáron nyílnak a virágok ... f Teghze-Gerber Miklós a világ legszerényebb művésze volt, s emberibb ember még a kivételesknél is. Ne is gyászinduló zengjen utána, — hiszen dalai sohase szűnnek meg magyarul dicsérni a Teremtést! (—sk—) ELÉG VOLT A PANASZBÓL "Gazdag aratás után gazdag a szüret is. Ritkán volt ilyen évünk, amikor nincs okunk panaszra. Az időjárás kegyeibe fogadott, s gyümölcsözött a szorgalom ... A búza országos termésátlaga elérte a holdankinti 16 és fél mázsát... Megkezdődött a szüret is, és a becslések szerint 6 millió hektoliter borra lehet számítani..." így tudósít hazulról az MTI. Kedvezőnek mondja minden gyömölcsféle és a kapásnövények idei termését is. Halleluj áznánk mi is szívünkből, ha ... a tapasztalataink a "Nagy Pártfogó"-nak, a Szovjetnek a természetéről nem volnának kedvezőtlenebbek, mint a Természetről. A Természet időnkint kárpótol a rossz kedvéért, de a Nagy Pártfogó — soha! Sőt a Természet kárpótlását is kizsarolja magának. Azt talán most saját érdekéből nem engedi meg, hogy búzáért jövőre is keményvalútát kelljen kiizzadni a magyaroknak, de az biztos, hogy a borexportunkat mégolcsóbb potya-áron veszi meg, mint eddig. Mindenki tudja, hogy az ő zsarolása miatt kellett minden évben a Természet nyakába varrni mindent, ami hiányzik otthon. A sok panasz azonban már méltán sérti a vörös pártfogó nagy füleit. Most itt az alkalom: egy évig nem szabad panaszkodni! ...De ha mégis kell, majd csavarnak egyet a meghirdetett tételen, és kiszámítják, hogy az “időjárás” mégse fogadta kegyeibe a magyar népgazdaságot, ... így derült ki utólag — a leltárból.
