Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1969-10-01 / 10. szám

8. oldal 1969. október hó „GYARMAT MAO AKARATÁBÓL” A magyar népiségtörténet és műve­lődés szempontjából az egyik legfon­tosabb hagyatékunk a rovásírás. Ami­dőn a népek legtöbbje nyugaton a la­tin írás elsajátításával bajlódott, a magyar nép már fejlett régmúltú írástudománnyal rendelkezett és ér­kezett a Kárpát-medencébe. A magyar nép az írásra vonatkozó elnevezéseket sem nyugati forrásokból szedte, ha­nem magával hozta keletről. A Kau­kázus táján és a délorosz sztyeppéken való államalakítása során átadta az északi népeknek, így a vikingeknek, teuton törzseknek az írás művészetét az avval kapcsolatos kifejezéssel egye­temben. A betű, könyv, ír szók cso­portjába tartozó „rovás” kifejezés ma Európaszerte használt kölcsönszó a magyarból. A máig is legjobb kézi­könyv a magyar írástudományról a „Rovás és rovásírás", Sebestyén Gyu­la által megírt könyv, mely klasszikus módszerrel mutatja be, hogy a rovás­írás elterjedésével nemcsak az írás­módot, hanem a szót is átvették a né­pek. így az osztrák „rabisch, ra­­busch — rovás, cseh, „rovás” rabuse u. a., oláhban, „ravas — levél” billet, érdekesen még az új görögben is „ra­­vasi” — billet. Nagy Géza szerint mindezek arra utalnak, „hogy vala­mikor a magyar rovásos írásmódnak sokkal nagyobb jelentősége volt, mint abban az időben, amidőn forrásaink emlegetni kezdik”. Az eddigi elmélet szerint a mi leg­régibb írásmódunk türk eredetű lett volna. Radloff szerint a manichaeus ujgurok erősen meggazdagították a türk rovásírást. Az ujgur kéziratok az un. szogd írással íródtak, mely tartalmazott arameusi ideogram ot és tulajdonképp annak egy változata volt. A rovásírást is egy változatnak lehet felfogni. Maga az arameusi vi­szont az ékírás fejleménye. Ma már több és több adat áll rendelkezésünk­re ami arra mutatna, hogy a szumér nyelv és ékírás szoros kapcsolatban álltak e „rovás-ékírás’’-szerű betűje­gyek kifejlődésével. Ma már több je­gyet tudunk több-kevesebb bizton­sággal azonosítani a korai ékírásos jelekkel. A XIII. század első felétől kezdve emlegetik a székelyek között fennma­radt különös írást, melyet a botokra való metszés mesterségével rovás módjára használnak. A sokáig fenn­maradt emlékek között találjuk az 1653-i, Kismarjai Veszelin Pál em­lékkönyvében „Elég nekem az Isten kegyelme. Te ismerd meg magadat” szöveget tartalmazó rovásírásos em­lék mint a legkorábbi székely betű­rovás, ami Sebestyén Könyvében megjelent 1909 ben. Nemsokára ez után a konstantinápolyi felirat 1515- ből, amit Thompsen sikertelen kísér­lete után Sebestyén oldott meg. Ma már egész sora van a korábbi emlé­keknek. Ezek között az Udvarhely megyében levő Székely-Derzs megyei község falakkal és bástyaormokkal megerősített unitárius templom falá­ból előkerült rovásírásos tégla. Paizs Dezső szerint a XIII. századból, a fel­irat „apa-pap” mely szerinte a mai es­peres szóval azonos. A magyar korai, írás, a rovásírás eredete sokban még mindig tisztázatlan. Fábri, például a Brahmi írással mutatott ki szoros ha­sonlóságot. (C. L. Fábri; he Ancient Hungarian Script and tne Brahmi­­character, „Indian Culture”, Calcutta, 1934). Bár a rovásírást székely rovásírás­nak tartották, mivel a korábban meg­talált emlékek csaknem kizárólak a Székelyföldről kerültek elő, kétség kívül, hogy az egész ország területén nemcsak hogy ismert volt, hanem az egész írástudó lakosság egyetlen írás­módja. Sebestyén Gyula „Rovás és rovás­írás” c. könyve most újból megjelent félévszázados hallgatás után. E pótol­hatatlan munka méltán vívta ki már megjelenésekor a világ legismertebb írásszakértőinek bámulatát. Alapvető könyv, mely a rovásírást megvilágítja minden oldaláról, összehasonlító táb­láival áttekintést ad a rokon írások­ról. A magyar iskolapolitika egy nagy hibája és hiánya volt, hogy nem ta­nították. Ma bepótolhatjuk e régi mu­lasztást. Minden magyar könyvespol­con ott kellene, hogy legyen. A könyv 317 oldalon át vezeti be az olvasót a rovásírás rejtelmeibe rend­kívül érdekes és élvezhető módon. Többek között tartalmazza a teljes Thelegdi Rudimén tat („A hunok régi nyelvének elemei”). Az etruszk pe­­lasg, ó-görög és föníciai összehason­lításai áttekintést adnak rokonsági viszonyokra. Sebestyén írja könyvé­ben, hogy „a babyloniak ékírását az ókor legrégibb kultúrnépe, a mi ural­­altaji népcsaládunkba tartozó szumér nép hozta létre”. A könyvet, Evilat (Evilat, a króni­káink magyar őshazája) Kiadó, Dr. Veress Ferenc szerkesztésében meg­indult Magyar Történelmi sorozatá­ban adta ki. A közeljövőben megjele­nő Sumiro hungarica sorozatban van­nak a következő könyvek: Ferenczy: Szumér és Akkád, Somogyi Ede két klasszikus könyve a szumér-magyar rokonságról és „Tanulmányok a szu­­mérokról” c. kötet, mely felöleli a ko­rai magyar-szumér irodalom fonto­sabb hazai munkáit. Sebestyén Gyula, „Rovás és rovás­írás” c. munkája megrendelhető a kö­vetkező címen; Evilat Publishing Co., 500 E 77 th Str.., Suit 1601 New York N. Y. 10021. A kötet ára $ 7,90. Az USA-n kívüli országokból a rendelés beküldhető bármely new yorki bank csekkjén USA dollárban, mely min­den helyi bankban kapható. (Bara Ferenc) HAZAI HÍREK • A Budapesten nemrégen lefolyt amerikai-magyar tárgyalásokon a ma­gyar kormány képviselője szóba hoz­ta az Egyesült Államok által vissza­tartott magyar korona-ékszerek ügyét is. A magyar részről kiadott jelentés­ben most azt írják, hogy ez „megold­hatatlan kérdésnek bizonyult”. • Az idei aratási mérleg szerint 16,3 mázsa búza volt az átlag-termés. 3 400 000 holdról vágták le a termést, ennyi jut ma gabonaféléknek. De a je­lentés szerint a kenyérmag aratás bő­ven fedezi a hazai szükségletet. A nyár elején veszedelemmel fenyege­tett az időjárás, a veszteség azonban mégsem lett számottevő, sőt az idén sikerült befejezni a magyar mezőgaz­daság történetének leggazdagabb ara­tását. A sikerbe azonban majd a jövő szól bele kedvezőtlenül! Azok az évek, amikorra majd a termőföld elsilányu­­lásában, a búza sikértartalmának csökkenésében fog jelentkezni a mű­trágyázás és egyéb vegyszerezés káros hatása! Hongkong gyarmati státusát neve­zik ma így a nyugati újságírók. Ez az elnevezés nem is alaptalan, mert a több mint hetven éve angol uralom alatt álló Hongkong jelenta az utóbbi években KÍNA számára a kül­földi valutaszerzés legbiztosabb bázi­sát. A vigasztaló az — írja a New York Times — hogy amíg vörös Kína Hongkongban évente mintegy 700 mil­lió dollárt keres a kereskedelmen, bankügyletek, tengeri szállítások és más ügyletek révén, Peking megtűri Hongkong lété". Peking nemcsak az árukivitellel szeres Hongkongon keresztül valutát. A Kínai Népköztársaság évente mint­egy 300 millió amerikai dollárt zsebel be a kínai tulajdonban lévő Hongkon­gi szállodák és éttermek révén. Az amerikai sajtó beismerése szerint Hongkong a „Vietnamban harcoló amerikai katonák szórakozóhelye”. Csak 1966—67 folyamán több mint 450,000 amerikai katona, matróz és pilóta látogatta meg Hongkongot. A gyarmaton Pekingnek ezidő sze­rint tizenegy bankja, továbbá több mint ötven különféle vállalata, három biztosító társasága, négy gyára, szá­mos újságja, nyomdája, rengeteg szál­lítási és közvetítő irodája van. Azok számára, akik nem ismerik a kínai nép hazaszeretetét, Hongkong egyik legfurcsább jelenségének tartják azt, hogy a Pekinget képviselő és a gyar­mat összes bankbetétjeinek 10—15 százalékát a „kommunista bankok” tartják a kezükben. Ezeken a banko­kon keresztül Peking évente 160—180 millió amerikai dollárt kap a külföl­dön élő kínaiaktól. Ez az úgynevezett emigráns tőke, valójában ez a tőke a kínai nép nacionalizmusát szimboli­zálja. Hongkong érzékeny barométer, amely pontosan reagál Peking politi­kájának minden változására. A hongkongi zavargások, amelyek 1967 tavaszán kezdődtek a „kulturális forradalom” hatására — ezt is igazol­ják. A valutabevételek csökkenése nem illett Mao Ce-Tung terveibe, s a hongkongi Peking-barát szervezetek utasítást kaptak akcióik lefolytására. „Amikor forró nyári hónapokban (1967) Pekingnek a gyarmatról szár­mazó sterlingbevétele a szokásos ha­vi szint felére csökkent, — írja az Ecomonist — a hongkongi pártszer­vezeteket arra utasították, hogy térje­nek vissza a fő businessükhöz, a pénz­­csináláshoz" ■ Azóta Hongkong gyarmati státusá­ban ismét helyreállt minden: csend van. A bankbetétek újra növekszenek, a hitelek dagadnak. A gyarmat üzlet­emberei 1968 nyarán még szívesebben fektették be pénzüket a gyorsan pro­fitáló vállalkozásokba, ez év tavaszá­tól azonban megindult a hosszú lejá­ratú tervek finanszírozása is. Hozzá­láttak a hongkongi metró építéséhez, az öböl alatti alagút építéséhez, és a városi repülőtér bővítéséhez is. Az amerikai statisztikai adatok sze­rint az Egyesült Államok és Hong­kong közti kereskedelem szakadatla­nul növekszik. A kereskedelmi forga­lom még 1960-ban 262,6 millió dollár volt, 1968-ban már 600,9 millió dol­lárra emelkedett. A múlt év első nyolc hónapja folyamán az Egyesült Álla­mok a hongkongi angol gyarmatról 400 millió dollár összegben vitt ki kü­lönféle árucikkeket, ami kétszerese az amerikaiak indiai, háromszorosa az indonéziai és tízszerese a pakisztáni vásárlásainak. A hivatalos adatok szerint Hong­kongnak Kína a fő áruszállítója, az Egyesült Államok pedig a fő vásárlója és fogyasztója. A New York Times megjegyzi, hogy: „Amerikában tör­vény tiltja a kommunista Kínában gyártott áruk vásárlását. Mivel azon­ban a hongkongi éttermek többsége Kínából behozott élelmiszereket hasz­nál fel, a kommunista tulajdonban lé­vő üzletek pedig túlságosan is csábí­tó üzleteket kínálnak sok turistának, az embargo ténylegesen feledésbe me­rült”. Az ENSZ hivatalos adatai sze­rint is az USA 1965-ben mintegy fél­­milliárd dollár összegben vásárolt ilyen árukat. Egy hongkongi kereskedelmi sta­tisztika szerint 1954-ben még csak 50 amerikai kereskedelmi-ipari cég, bankfiók működött Hongkongban, 1968-ra viszont már 700-ra nőtt a szá­muk. A hongkongi eredetű amerikai import cikklistáján pedig ugyanazok az áruk szerepelnek, amelyeket Hong­kong Kínától vásárol, vagy Kínából behozott anyagokból állít elő. A listán megtalálható a textíliákból és mű­anyagból készült konfekció-ipari ter­mékek mellett hús és halkészítmé­nyek, gyümölcs és zöldségfélék jegy­zéke is. A felvásárolt élelmiszerekkel pedig főleg a 7. flotta hadihajóit, és a Hongkongba érkező amerikai kato­nákat látják el. Az angol gyarmati területén számos amerikai „különleges szolgálat" mű­ködik. A hongkongi amerikai konzu­látusnak mintegy ezer alkalmazottja van. Az Eastern World c. folyóirat közlése szerint, a diplomaták, konzu­látusi alkalmazottak és tudósítók 85 százaléka a CIA munkatársa. • A Kaukázusban él egy kis elszi­getelt népcsoport: a KARACSAJ. "Ka­­racsajul” is beszélnek, nem oroszul. Az orosz kormány nemrég kiadta a karacsajok nyelvi szótárát 900 oldalas terjedelemben, 35 000 kifejezéssel. Tö­rök Sándor amatőr nyelvész és etimo­­lógus megszerezte Moszkvából ezt a szótárt. Meglepő, hogy a karacsajok tudnak a magyarokról, és őket saját nyelvükön is MAGYAR-nak nevezik. A kutató aztán talált a szótárban egy egész sereg olyan kifejezést, melyeket az eddigi nyelvtudomány „finnugor" eredetűeknek tart, de a legérdekesebb a dologban, hogy a karacsajok a nép­rajzi kutatások szerint soha nem érintkeztek finnugor népekkel. A ka­racsajok mai nyelve írásban nem egyezik a magyarral, de hangtana a XI. és XII. századbeli magyar nyelv­emlékekre mutat. Ezer év után újabb népcsoport bukkant hát elő, mely nagy valószínűséggel Árpád honfogla­ló magyarságáról szakadt le a Kauká­zusban és nyelvét azóta is őrzi. Könyv az ősi rovásírásról

Next

/
Oldalképek
Tartalom